Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-01 / 23. szám
23-ik szám XIII. évfolyam. Szatmár, 1904. Junius 1. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 510 fillér. Uj irány felé. Aki 2—3 év óta figyelemmel kiséri a törvényhatóságok mozgalmait, lehetetlen észre nem vennie, hogy törekvéseikben egy egészen uj irányelv szolgálatába szegődtek, mely erős hullámveréssel igyekszik behatolni a közvélemény rétegeibe. Konzervatív eszméktől visszhangzanak a tanácskozási tervek, jogot követelnek az érvényesülésre. Egyik törvényhatóság a másik irtán tűzte napirendre a magyar föld védelmét, az adóreformot, a kivándorlás kérdését, az uzsora pusztításait, a vasárnapi munkaszünetet, a gyermekek óvását a korcsmái mételytől, a választói jog reformját, a szövetkezeti ügyet és sok más kérdést, inelveknek sikeres megoldása a nép és nemzetfentarfó intézmények egész sorával uján(léktrznúr inog tíz országot. És ami e kérdések tárgyalásában a legfontosabb, a törvényhatóságok meglepő egyértelműséggel olyan oldalról fejtegették és világították meg a felvetett eszméket, amelyről azok eddigelé méltányló figyelemben nem részesültek. A magyar föld védelménél sürgetik az elővásárlási jog megállapítását, a telepítési műveletet, a birtokminimumot, a középbirtokos telepek létesítését. A kivándorlásnál hangoztatják az ügynöki intézmény eltörFelelSs szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ lését, a nép megélhetési viszonyainak javítását, uj keresetforrások megnyitását, állami segélyakcziót kívánnak az Ínséges vidékek számára, kérik az ország népét irtó kivándorlás megnehezítését. Ezek az iránypontok, a politikai felfogásnak ezen áramlatai a konzervatív eszmék méhéből erednek. Avagy ki ne ismerné . fel ezen eszmék térhódítását abban az állás- foglalásban, melylyel Arad város a népiskolákat látogató gyermekek túlterheltségén óhajt könnyíteni, Esztergom vármegye fel akarja menteni a bortermelőket a borital és a fogyasztási adópótlékok alól, a magyarországi bortermelők és bor- kereskedők országos szövetsége az olasz borvám ellen >r fel a kormányhoz és csatlakozásra hívja fel a törvén^'hatóságokat, Baranya várme- *gyp. közönsége..!’ külső cselp.de k szolgálati viszonyairól kíván szabályrendeletet alkottatni. Ezt az áramlatot hóditó útjában most már senki sem állíthatja meg. Eszméi lassan áthatják a közvéleményt, törekvései iránt rokonszenv ébred az emberekben, igazai bevilágítanak a telkekbe, szellemének befolyása kiterjed a hatóságokra, a társadalmi és politikai szervezetekre. Ma még jobbára csak a törvény- hatóságok ajtaján kopogtat, ott is csak programmjának töredékeivel jelentkezik, gyógyszertári adagokA szerkesztőséget es kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Páamány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik miuden szerdán. ban viszi be a vármegye házának termeibe eszméit, törekvéseit és javaslatait, de bizton be fog vonulni a törvényhozás palotájába is és gyökeres rendszerváltozásnak fóti vetni a beteg országot. A népoktatás reformja. Egyes törvényjavaslatok lázba hozzák az egész országot, mert vannak apostolaik, a kik minden lélek ben és szívben elsőrendű kérdéssé leszik : mások ellenben hidegen hagyják az avatatlanokat s csupán azokat lelkesítik, kik életkörülményeiknél fogva érdekelve vannak. Ilyen a népoktatás ügyének tervbe vett reformja. A szülő tizedrangu kérdésnek tekinti, hogy milyen iskolába járjon a gyermeke; fő, hogy Bizonyos ismereteket úgy a hogy elsajátítson s az elbocsátó bizonyítvány a gyermekre nézve kedvezőleg üssön ki. Pedig ennél fon rosa'oh kérdés nem hiten mert ettől függ az egyház, a haza és az egyesek jövője. Mert az iskola azon mag, melyből a jövő társadalom terebélyes fája életre kél ; tőle függ, hogy jó, vagy rósz gyümölcsöt, hoz-e az a jövendőben, Mondhatom, hogy mióta az 1868. évi XXXVIII. törvénycikkben a népoktatásügyet reformálták, nem volt fontosabb törvényjavaslat szőnyegen, mint az, mely felől a minap a kultuszminiszter a meghívottakkal értekezletet tartott. Megjegyzem, hogy mi, vidéki olvasók, minden tekintetben a fővárosi lapok szűkszavú értesítésére vagyunk utalva ; ne tekintsék tehát a netalán érdekeltek alább kiTÁRGZA. „Mater amabilis.“ *) Irta: Knolt Károly. Láttam egy képet; egy egyszerűt, de annál szebbet s fenségesebbet, melynek látása elbűvölt, szépsége elragadott, művésziessége csodálatra keltett és szemlélése valódi mennyei örömmel töltött el. Mert, míg testi szemeimmel a kép szépségét és művészi vonásait csodáltam, lelkem behatolt a finom vonások mögött rejtőző érzelmekbe s megértettem a szerzőnek a kép alatt rejtő eszméjét, gondolatát, meghallottam s *) Az ifjúság buzgalma mindig nagyon becses. Nagy örömmel hallgattuk a Hám-konviktus növendékeinek májusi szavalatait s valóban épültünk azon a nemes versenyen, amelyet tapasztalt nevelőik vezetése mellett kifejtettek. A mi ifjúságunk még mindig jói csak a vezetéséhez kell érteni! Ez a dolgozat is a sikerültebbek egyikének kivonata s szerzője egy VII. osztályú gymn. tanuló. Szerk. mélyen szivembe véstem a kép szavait: — mert valóban szólott. A „Mater amabilis“ képe volt ez, Ittenbach megszólalásig hű, kedves festménye. Oly édesen, oly szépen szólt szűz Máriának mosolygó ajka a forró anyai szerétéiről, oly magasztosan s világosan homlokának vonása a nehéz anyai gondokról s oly sokat mondó- lag kis gyermekének mosolygó arca a gyermeki viszonszeretetről . . . Keblében, mintha dobogni láttam, hallottam, éreztem volna azt az anyai szívet, mely szereti, félti s őrzi gyermekét; ajka-mintha hozzám szólt volna . . . S megértettem szive dobogását, megértettem ajkának suttogó beszédét: „Fiam! Szeretlek! . . . szeress te is, hisz „Mater amabilis“ vagyok!“ S valóban az egyház igen szépen s találóan nevezi a szent Szüzet „Mater amabilis“- nak . . . Összes, szebbnél szebb címei közt talán egy sincs, mely ily sokat mondó s ily bizalmas volna . . . S habár nincs oly nyelv, mely méltókép szóljon Máriáról; nincs oly toll, mely képes volna leírni az ő jóságát; és nincs oly ecset, mely méltókép örökíthetné meg szűz Anyánk szépségeit; mégis: a „Mater amabilis“ szeretetétől megihletett költők irók, festők megpróbálták a bold. Szűznek ezen cimét is műveikben — gyarlóságukhoz képest — a lehető legtökéletesebben megörökíteni. S jóllehet minden szűz Máriáról szóló költemény szép, mert a legmagasabb méltóságra, az Isten anyaságra kiválasztott tiszta Szüzet dicséri, mégis, szebben édesebben,-bizalmasabban zeng a költő dala, ha szűz Mária 'szerete- tét magasztalja, ha a „Szeretetre méltó Anyáról“ a „Mater amabilis“-ról énekel. így van ez a festményeknél is, melyekben leginkább található meg a tiszta érzelem hü kifejezése. Igaz, hogy minden szűz Máriát ábrázoló festmény szép, mert már a tárgy is a lehető, legszebb; mert az égi s földi lények legszebbike Mária; mégis épen a „Mater amabilis“ cím az, amelyet leginkább tudnak a festők is oly egyszerűen, de egyszersmind oly sokat mondó magasztossággal kifejezni. Példa rá. Ittenbach „Mater amabilis“-a.
