Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-01 / 23. szám
2 „HETI SZEMLE“ (23-ik szám.) fejtendő nézeteimet inszinuációnak, mert azok a hírlapi közlések bírálatán alapulnak. Azt vettem észre, hogy a miniszteri ank$tt-a#»pghivottak legtöbbje nem tudott »■"’ magasabb nézőpontra felemelkedni. Egyik egyházi érdekeit hangoztatta, másik az államosításnak volt föltétien hive, harmadik a paedagófus köpenyébe burkolózott, hogy onnan védjen oly eszméket, melyeket nyíltan bevallani nem volt bátorsága, mert államelleneseknek bélyegeztettek volna. Nézetem szerint a népoktatás kérdésében csupán akkor hozhatnak a hivatottak igazságos törvényt, ha úgy a köz-, mint magán érdekekre figyelemmel vannak ; ha fontolgatják és igazságos mértékkel megállapítják, hogy mi az egyhez és mi az állam jussa ; mit kívánnak a tanítványok és mit a tanárok érdekei. Az egyházak jogait figyelmen kívül hagyva, a felekezeti iskolákat egy tollvonással eltörölni, mint ahogy Szentiványi képviselő ur akarja, óriási igazságtalanság volna. Mert az egyházak joga régibb, mint az államé s ily jogfosztó eljárásra általában éppen nem szolgáltak rá. A katholikus egyház Szent István kora óta, az evangélikus református egyház a tizenhatodik század vége óta tart fönn iskolákat és soha jogosult panaszok magyar nemzeti szempontból ellenük nem emelkedtek. Ha az ágostai evangélikus egyház egynémely iskolájában voltak haza- fiatlan törekvések, vessen magára ezen hit- íelekezet elöljárósága, hogy nem tudott pán- szlávjaival erélyesen elbánni. Állami közreműködésről és állami jogokról csupán a ti- zeunyolczadik század vége óta tud a történelem. Ifjabb birtokos az állam és az áldozatok súlyát véve is kisebb számértékkel szerepel a közoktatásügy költségeinek statisztikájában ; tehát sok tekintetben megmaradhat jogai érvényesítésére nézve azon korlátok között, melyeket a kultuszminiszter jelölt ki számára. De nem csupán tagjai vagyunk valamely egyháznak, hanem magyar állampolgárok is. Az állam érdeke is mértékadó. Nem tűrhetjük tovább, hogy az iskolák melegágyai legyenek a hazafiatlan eszméknek és éppen úgy, mint némely pénzintézetek tisztviselő kara, ultimum refugiumai oly embereknek, kiknek a nemzetiségek felbujtása a kenyerük. Sok tapasztalatunk van, hogy a nemzetiségeknél némely állás csak cégér, a főcél pedig izgatás mindaz ellen, a mi magyar. Hadd működjék ezekkel szemben a magyar állam erős karja. Le kell rombolni a korlátokat, melyek érvényesülését akadályozzak. A legkényesebb kérdés a magyar nyelv érvényesülésének extenzivitása, vagy más szóval a növendékek érdeke. Részemről min den oly iskolában, melyben megértik az állam nyelvét, vagy az előző iskolázás folytán meg kellene érteniük, a magyart tenném a tanítás nyelvévé. Túlságos gyengeség az államtól elnézni, hogy némely tanítóképző intézetben még mindig oláh és szerb a ta nitás nyelve. Ezen intézeteknek eminenter állami a föladatuk, még ha más is a föntartó hatóság, ezen czélt pedig máskép, mint az államnyelv kizáró’agos használatával, megközelíteni sem képesek. Máskép van ez oly népiskoláknál, melyek tisztán nemzetiségi nyelvterületen feküsznek. Itt a magyar iskolai nyelv használata nemcsak paedagogiai szempontból hátrányos, hanem magyar nemzeti szempontból is káros, mert a dolog természeténél fogva a gyermek a gyűlöletet a magyar nyelvről átviszi az államra. Csak azt érjük el vele, hogy a gyermek, amint az iskolát elhagyja, elfelejti a magyar nyelvet is, meg a rajta tanult ismereteket is. Tisztán nemzetiségi területen bele se fogjon az állam ilyen kónyszerrendszabályok életbeléptetésébe, hacsak nem gondoskodik a tovább iskolázásról,legalább a fiuknál, a 12 éves kortól kezdve egészen a katonakötelezettség koráig, amidőn a«.kaszárnyákban megint hall a legény magyar szót. Még egy szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni a törvényhozóknak s ez a tanerők fizetése az egész vonalon. Igazi ügybuzgóság és teljes odaadás, hacsak nincsen meg a tanítókban a vértanuk lelkesedése, nem képzelhető máskép, mint úgy, ha az anyagiakról való kétségbeesett gondoskodástól felmentik őket. A tanitóság végtelen hálával fog az államnak tartozni, ha ezen téren szabaditó gyanánt jelenkezik. Egy tanárom mondta valamikor és ma is tapasztalom az igazságát, hogy legjobban akkor gondoskodnak a közérdekről, ha egyúttal a magánérdekek is ki vannak elégítve. Különösen áll ezen léteinek igazsága a tanügyről. Mozgósíthatnak a tanító ellen egész rendőrármádiát: tanfelügyelőt, gondnokot, iskolalátogatókat, a tanítás szelleme mégis olyan lesz, aminőt az ő elkeseredett lelke sugall neki. Gyűlöletet szit a magyar nyelv, a magyar nemzet, a magyar állam iránt, mert minden baját ezen oldalról származtatja ; ezt iskolafenntartó hatósága a nemzetiségeknél készséggel elaézi neki.- Segítsen a magyar állam, hogy annak a nemzetiségi tanítónak több legyen a fizetése, mint egy kocsisnak ; annak a képezdei tanárnak több, mint egy Írnoknak, és hálát fog maga iránt tapasztalni ezen oldalról. Bagossy Bertalan. HÍREK. Űrnap. Az Oltáriszentség diadalünne- pét a zárdái templomban üli f. hó 2 án, csütörtökön az egyház. Reggel 7 órakor a plébánia csöndes misét tart a kitett Oltáriszentség előtt; 8 órakor lesz az ünnepélyes nagy mise, utána körmenet a sz. Istvántóren. Végül Juhász János s. lelkész szenibeszédet tart. — Űrnap nyolczada alatt reggelente fél 8 órakor a plébánia nagy misét s d. u. 6 órakor litániát tart az Eucharisda előtt. Körmenet csak csütörtökön, az ünnep főnapján lesz. A májusi ájtatosságok tegnap fejeződtek be. A zárdatemplomban, a szeminárium kápolnájában és a Hám-kon viktusban egyaránt nagy számban kereste föl a hívők serege és az ifjúság a szivképzésnek ezt az iskoláját. Most, júniusban, még egy lépcsővel magasbra szállbatunk : a Megváltó legszentebb Szivéhsz. A Kálvária-temzlomban naponkint fél hét órakor lesz az ájtatosság és junius 10, 11 és 12.-én a fényes triduum, amely az idén is bizonyára több ezer lelket vonz, messze tájakról is, a minden kegyelem is áldás forrásához, bogy abból erőt s vig asztalódást merítsen. mi magyarok vagyunk, Mária pedig, mint tudjuk, a „Magyarok Nagyasszonya!“ Nekünk tehát már második oknál fogva szerető édes Anyánk! Első szent királyunk, az ősz szent István, a haza egyedüli reményének, szeretett fiának halála után leikével együtt koronáját, egész országát s hű magyar népét a szent Szűz védelmére bízta, tudván azt, hogy védelem nélkül országa megdől, elpusztul. S a jó „Mater amabilis“ elfogadta a felajánlott trónt és koronát, védőszárnyait kiterjesztette az áldott Pannónia népe fölött s oltalmába vette a magyar nemzetet . . . S ekkor: „Nagy-Patrónánk szárnya alatt Pannóniánk szép kert vala; Ege derült, népe szemén boldogság ült I“ Mert kilenc hosszú évszázadon át úgy a béke lágy ölén, mint fegyvercsörgés, ágyu- dörgés, harci mének dobogása közepette a véres csatákban, Mária mindig velünk volt, Ő nem hagyott el soha!... S szenvedésekben gazdag, de dicső ezredéves múltunk száz meg száz szebbnél-szebb példáját mutatja Szűz Mária anyai szeretetének, s a történelem aranylapjai is Mária szeretetét és dicséretét hirdetik . . . . Nagy volt hajdan a magyar, s naggyá Nagyasszonya szeretete tevéi! . . . Amilyen egyszerű a kép, oly fenséges az . . . Szűz Máriát ábrázolja, —- ölében méhének drága gyümölcsével, Jézussal . . . De meg sem kísérlem, mert úgy is lehetetlen, leírni azt az örömtől ragyogó szűz tekintetet, azt a szenvedélyes anyai szeretetet, mellyel isteni magzatát kebelére szorítja, azt az aggódó félelemmel párosult gondos előrelátást, mely homlokáról visszasugárzik . . . Ölében a kis Jézus kedvesen mosolyog édes anyjára s az őszinte gyermeki szeretet oly olvashatóan van gömbölyded arcának gyöngéd vonásaira rávésve . . . A kép alatt álló két szót: „Mater amabilis“ oly szépen kifejezi maga a kép, tekintetével, szemeivel s arcának vonásaival, hogy aki csak ránéz, mindjárt láthatja, hogy ez nem a fájdalmas, ez nem a dicsőséges, hanem a szerető s szeretetre méltó Anya ! . . . E két szó „Mater amabilis“ igen fontos jelentésű . . . Az egyik azt jelenti, hogy Mária a mi Anyánk; a másik, hogy Mária szeret bennünket s hogy nekünk is szeretnünk kell őt, mert szeretetre méltó . . . Anyánkká tette őt maga az Ur Jézus, midőn végig szenvedve a Kálvária-ut iszonyú fájdalmait, haldokolva e szavakat intézte hozzá, a tiszta, hű tanítványra mutatva : „Íme a te Fiad!“ És szent Jánoshoz: „Íme a te Anyád.“ Ezen perctől kezdve Anyánk nekünk a Bold Szűz, s hogy szeretetre méltó, azt nem egy esetben megmutatta, mert azóta ő is szerető gyermekeinek tekint bennünket, s jóságát és szeretetét lépten-nyomon érezteti velünk. Az ő jóságát hirdetik a már évszázadok óta hires kegyhelyek mindennapi csodáikkal; az Ő szeretetét egy nagy szent eme szavai: „Sohasem lehetett hallani, hogy, aki Máriához teljes bizalommal fordult, meghallgattatást ne nyert volna!“ Ő a „Szomorúak vigasztalója“ a „Betegek gyógyítója“ a „Bűnösök menedéke“ a „Bölcse- ség széke", mely címekkel az egyház jogosan s méltán tiszteli a szent Szüzet. És mindezen elnevezésekből, melyek mind a bold. Szűz szeretetét hirdetik, következik a „Mater amabilis“ cim, mely azt hirdeti, hogy szűz Mária szeretetre méltó! Mária az egész keresztény kath. világ édes Anyja; minket azonban még két szorosabb kapocs fűz a bold. Szűzhöz; nekünk Ő még két oknál fogva „Mater amabilis.“ — Hiszen
