Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-30 / 14. szám

4 H E T I S Z E M L E“(14 ik szám.) nyomorultjainak megszerezni az örömet a feltámadás magasztos napjára. E czólból ki­osztás végett 500 (ötszáz) koronát adomá­nyozott a városi szegényeknek. Jubileumi adományok. Kádár Amb­rus dr., pápai praelátus, prépost kanonok is­mét szép tanulóiét adta nemes áldozatkész­ségének. A jubileumi óv alkalmából szép adományokat tett, melyek őrizni fogják ne­vét az egyházmegye történetében. Az Erdő­dön felállítandó kálvária stácziókra 5000 (ötezer) koronát, a Perecsenyen építendő templomra 500 (ötszáz) koronát, a márok- papii templomnak orgonára 1200 (ezerkét­száz) koronát adományozott. Nagyheti szertartások. Nagyszerdán d. u. 4 órakor Jeremiás próféta siralmai. Nagycsütörtökön reggel 9 órakor ünnepélyes nagymise, a mely alatt a papság, megáldo- zik, e napon a harangok elnémulnak ; dél­után 4 órakor Jeremiás próféta siralmai. Nagypénteken reggel 9 órakor csonka mise, utána sirbatétel és predikáczió. Délután 4 órakor Jeremiás siralmai, szép idő esetén a szt. sírok látogatása, utána szentség betétei. Nagyszombaton reggel 7 órakor tűz, húsvéti gyertya s keresztkuti viz szentelés, 9 órakor ünnepélyes nagymise, mely alatt a harangok megszólalnak; délután 6 órakor ünnepélyes föltámadás, kedvező időben körmenettel. Husvót vasárnapján V48 órakor pászJcaszen- telés a nagytemplom czintermében és a zárda templom előtti téren. V28 és 9 órakor ünnepé­lyes nagy mise és predikáczió. Husvót má­sodnapján basonlóképen. Szentgyakorlatok. A nagyhót 3 első napján a szókeskáptalan és a központi pap­ság szentgyakorlatokat tartott a káptalani sekrestyében. Az elmélkedéseket P. Mlado- niceky Ferencz Józustársasági atya végezte. A növendékpapoknál dr. Binder András tb. kanonok, intézeti lelkiigazgató. A tanuló ifjúság szintén megtartotta a szokásos lelki- gyakorlatokat. A Kölcsey-kör a müveit közönség­hez. A kör vezetősége egyrészt örömmel látja azt a kiváló érdeklődés', amelylyel a a közönség a matinékét látogatja, másrészt sajnálattal tapasztalja, hogy tagjainak (tehát a közönség fizető részének) vagy ki kell szorulniok a teremből — mint az most vasár­nap is történt — vagy állniok kell mig a teimet, illetőleg az ülőhelyeket nagyrész- ben a nem tagok (a nem fizetők) foglalják el. Hogy azért a kör a maga rendes tagja­inak érdekeit valahogyan megvédelmezze, a matinék ingyenes látogatását ezentúl csakis a tagoknak engedi meg, mig a nem tagok­tól, mindannyiszor 50 fillér belépő dijat fog szedni. Többektől lehet olyan megjegy­zéseket hallani, hogy beiratkoznának tago­kul, de nem tudják, kihez kell fordulniok, hol kell beiratkozniok stb. a kör tehát, hogy a körbe lépni szándékozóknak a beirat­kozást megkönnyítse, Reizer, Lővy és Szlá- vik urak üzletében aláírási iveket tett le. Tagsági dij egy évre 2 korona. Telekkönyvvezetői kinevezés. A z igazságügyminisztér Kora György halmii kir. járásbirósági Írnokot a szinérváraljai kir. járásbírósághoz segédt elek könyv vezetőnek nevezte ki. A jó források. A fővárosi lapok nagy része bizonyos ól dől e 11 el közölte, hogy az uj pápa három szentet, degradált, illetőleg törölt a szentek névsorából. Hogy milyen jó for­rásból mentettek ezek az újságok, tisztában lehetünk abból, a mit közölni módunkban van. Püspökünk ő kegyelmessége azonnal kérdést intézett Rómába, tehát a legilletéke­sebb helyre, ahol a szentek degradálósáról egyáltalában semmit sem tudnak. Lehet azonban, hogy a félreértés onnan származott, mely szerint X. Pius pápa tudós férfiúval ki- igazittatta a pápák névsorát. E névsorból tényleg két nevet töröltek. De nem szentet, hanem pápát, amint azt a történelmi igazság érdekében királyi nevekkel is megtettek. Színészeink távozása. Bezárultak Thália templomának kapui, véget ért váro­sunkban a színházi szezon s deczember 1.-ig csakis műkedvelői előadásokban lehet része a közönségnek. Tegnapelőtt volt az utolsó előadás a kardalos személyzet jutalomjáté­kául. Másnap aztán ki is vonultak művé­szeink a város falai közül. Az idén a párto­lás oly rendkívüli volt, hogy csaknem pá­ratlan Szatmár városában. Csaknem minden este zsúfolásig volt megtelve a színház. Az előadásokat illetőleg és némely fogyatkozá­jubileuma alkalmából Ö szentsége X. Pius pápa Hámon Róbert szentszóki jegyzőt és püspöki szertárost pápai kamarásnak nevezte ki. A fiatal törekvő pap a szép kitüntetésre buzgó munkásságával méltán rászolgált. Kinevezések. Ő felsége a király Fóris Gábor szelistyei kir. járásbirót vármegyénk fiát, a dévai kir. törvényszékhez törvényszéki bírónak, az igazságügyminiszter llykovics Endre nagybecskereki kir. törvényszéki al­jegyzőt a técsöi kir. járásbírósághoz jegyző­nek, vármegyénk főispánja, Kristóffy József Bol Zsigmondot a nagybányai járási főszol­gabíró mellé járási Írnoknak nevezte ki. Előléptetések. Az első magyar álta­lános biztositó társaság igazgatósága a leg­utóbbi közgyűlés alkalmából a helybeli fő- ügynökségnél Radó Bertalan titkárt, Werner Oszkár cégjegyzőt, R. Nagy Endre tisztvi­selőt, László Zoltán és Ssökc Béla könyvve­zetőket magasabb fizetési és rangosztályba léptette elő, Lossonczy Istvánt és Fuchs Gyu­lát pedig hivatalnokokká nevezte ki. Helyettesítés. Lénárd István dr. városi közgyám katonai szo'gálat teljesítése végett f. évi ápril hó lén négy heti időtartamig távol lesz hivatalától. Ezen időre a városi tanács a közgyámi ügyek ellátásával, helyet­tesképen — Raáb Sándor közigazgatási tanácsost bízta meg. Anyakönyvi kinevezés. A belügymi­niszter Kováts Sándor nagybányai járási szol- gabirót a nagybányavidéki anyakönyvi ke­rületbe, Ferenczy Zoltán avasujvárosi kör­jegyzőt az avasujvárosi, Nagy Béla porosai­mat körjegyzőt a porcsalmai anyakönyvi ke­rületbe, — ez utóbbit Erdei István anya­könyvvezető egyideüleg való felmentése mel­lett —- anyakönyvvezetőnek nevezte ki. Lesz gyorsvonat. Megemlékeztünk már egy alkalommal arról, hogy a kereske­delmi miniszter, főleg városunk kérése és aktiója folytán a régi gyorsvonatot vissza­állítani szándékozik. A terv csakugyan meg­valósul és május 1-étől kezdődőleg a gyors­vonat járni fog. A főpásztor a szegényekért. A püs­pök ur O nagyméltósága jó szive sugallatát követve most sem feledkezett meg a szegé­nyek ünnepéről, s igyekszik az emberiség e Ta feltűnést keltő jelenlétének közvetlen következménye az lett, hogy rögtön a leg­különbözőbb újságok riporteri jelentették be magukat nálunk. Mindannyian roppant ki­váncsiak voltak Kínára, de különösen az öreg császárnéra, a ki körül az államcsíny után valóságos legendakör keletkezett. „Hogy hiszünk-e Kina további fenállá- sában ? Hogy felosztják-e Kínát ? Li-Hung Csang tényleg orosz zsoldban van-e? Hogy a császárné melyik nagyhata­lom felé hajlik ?“ Iparkodtunk minden ilyen fogas kérdés alól kivonni magunkat, amennyiben folyton ismételgettük, hogy hiszen nem diplomaták, hanem csak egyszerű magánemberek va­gyunk, hanem bizony igen nehéz volt ezek elől a hivatásos kérdezősködők elől mene­külnünk. Végre is Ta utján minden újabb jelelentkezőnek kiüzentük, hogy fáradtak vagyunk óa senkit se fogadhatunk. Akkor az ajtónkon át hallottuk, mint szorongatták keresztkérdéseikkel Ta-t. Első sorban is azt akarták tudni, hogy tetszik neki New-York, a mi mindig az amerikaiak első kérdése. Ta megint a legnagyobb nyugalmat és méltóság- teljes tartózkodást tanúsította, amennyiben kifejtette, hogy ő éppen éjjel érkezett meg és még semmit sem láthatott, de u.y tetszik neki, hogy az amerikaiak még kevés embert láthattak idegen országokból. Ma reggel egészen korán keltem fel, kiültem az ablakba és láttam a várost feléb­redni. Mi a nyolczadik emeleten lakunk, .lent az utczákon az emberek hangyáknak, látszanak, pedig még a hotel fele magassá­gában sem vagyunk. A legfelső emelet felett terraszt ópitettek, egy úgynevezett függő kertet, a hol a forró nyári éjszakákon zenét lehet hallani, frissi ő italokat lehet inni és a hűvös levegőt lehet beszivni. A város több ilyen legnagyobb épületén, a tizennyolcz, húsz és még több emeletes eget kaparó há­zakon mindenütt ilyen mulatóhelyeket ren­deztek be, azokat gyönyörűen kivilágítják, ójjel úgy tűnnek fel, mint a sötét égen egy helyben mozdulatlanul függő ballonok. Ab­lakunkból messzi, tágas a kiáltásunk az ötö­dik avenuere és a harminczharmadik útra, egé­szen az East River vizéig, a melyen még rajta fekszik az éjjeli köd. Az Astor-házat, a mely közvetlen velünk szemben áll és a melyet én évekkel ezelőtt annyira hatalmas­nak és fényesnek láttam, ma már rég túl­szárnyalták a legújabb óriási építkezések. A kékes reggeli párából, mint egy uj em­beri faj müvei emelkednek a házak elő, teli még meg sem sejtett lehetőségekkel, minta jövendőbeliségek várai, gigászi módra, eget ostromolva és a maguk nemében szépen, mert oly tökéletesen czélszerüek. A legelső, a mihez ma hozzáfogtam, külső emberi voltom kicsinositása volt, mert ah, a nyugati czivilizáczió napfényében látva, ez az én kinai ruhatáram, nem ép egészen; up to date. Félek, hogy az én Tientai mes­teremnek munkáit, a ki az egyetlen pekingi szabó volt és kezdve a frakktól egész az álarczos ruhákig, báli ruhákat és gyermek­kelengyéket, mindent készített az európaiak­nak, ezentúl mint régi idők reliquiáit kell majd megőrzenem. A mint ma egy nagy szabómühely sza­lonjába léptem, a hol lehetetlenül karcsú hölgyek az ő művésziesen fésült nyersarany hajukkal fel próbál tá k a legu'óbbi divat mes­teralkotásait és elsétálgattak előttem a hosszú tükörsorok között, önkénytelenül csendesen nevettem a fölött a szabómühely fölött, a melyben még néhány hót előtt is voltam, jó Tientai műhelye fölött. Ez csak néhány ló­

Next

/
Oldalképek
Tartalom