Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-10 / 7. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1904. Február 10. 7-ik szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. tv ■» •% K. W v gir-y ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 » 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOKY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg-jeleniU minden szerdán. Furcsán megy. Nem tudni honnan jött, amon- nan felülről-e, vagy hűséges udva- ronczaitól, szóval Tiszát elnevezték az erős kéz politikusának. Jöttét nagyhangú frázisok, golyó és akasztófa előzték meg. valóban szinte borsózott az ember háta, mikor koin- bináczióba hozták, hogy csakugyan ő lesz Magyarország miniszterelnöke. Az erős kéz azonban hihetetlenül ellágyult, egy számszerűit csekély, de lelkes és elszánt ellenzék úgy lekötötte, hogy moczczanni sem tud. Fenyegetéseitől nem félnek, Ígéreteiben nem bíznak, épen azért kérő szavára sem lágyulnak el. Maholnap rá lehet mondani, hogy tehetetlenebb, mint a többi volt, és meg- gondolatlanabb, mint egy kormányzói missióra kivezényelt egyéntől várná az ember. Most azt a furcsán hangzó hirt rebesgetik, hogy a nemzetiségekkel lépett paktumra. Miért? ... A magyarság ellen? . . . Tápot akar nyújtani azoknak az izgatásoknak, melyekkel az utóbbi időben is csordultig megtelt a pohár? ... A magyar miniszterelnök a nemzetiségekben keres szövetségeseket, hogy azok nyújtsanak neki segédkezet a nemzeti aspirácziók letörésére? . . . Furcsán hangzik, szinte hihetetlen, de azt mondják, igaz. Maga egy oláh lap dicsekszik vele, hogy 20 kerüc letet engedett át a jövő választásokra az oláhoknak. És beleegyezett, hogy az épen most üresedésben levő her- mányi kerületbe egy zöld szászt válaszszanak. Nincs nekünk szavunk az ellen, ha egy oláh vagy egy szász embert megválasztanak országgyűlési képviselőnek, ha képességeinél fogva megérett reá és társadalmi működése folytán bizonyossá lett, hogy hű fia a magyar hazának, de az ellen a leghatározottabban szót kell emelni, hogy a magyar kormány olyan irányban paktumban menjen, hogy ezek vagy azok szász vagy oláh kerületek legyének. Mi a magyar haza határai közt csak magyar kerületeket ismerünk. A magyar kormánynak a nemzetiségek széthúzására alkalmat és tápot szolgáltatni nem szabad, sőt épen azt kell hirdetnie, hogy nincs köztünk különbség, — mindnyájan a magyar hazának gyermekei és magyarok vagyunk. Nem csak hirdetni kell, hanem ennek az elvnek érvényt, is szerezni. Ne paktáljon, hanem szálljon szembe az izgatásokkal, és mutassa meg, hogy e haza minden szülöttjének érzésben gondolkozásban, hazaszeretetben magyarnak kell lenni. Aki idegen államok7 aspiráczióit hordja keblében s—éTlensége a magyar állameszmének, azt küldje oda haza a pátriájába, mert nem méltó reá, hogy magyar föld kenyerét egye. Annál a politikánál nincs veszélyesebb, mely az ország szétta- golásában keresi a kormány erősségét. Testestől-lelkestől osztrák politika ez, melyet a magyar állammegdöntésére törekvő elmék eszeltek ki. Testestől-lelkestől Schmerling politikája ez, ki az erdélyi unió ellen a szászokat és románokat cső- ditette fel a nagyszebeni országgyűlésre, mert a magyar nemzet államiságának kiépítése ellen harcz- ba száilani magyar embert nem kapott. Az a politika, melyet 49 előtt meg azutan is azok az erős kezek mozgattak, melyek cselekvésének a bécsi agyrendszer volt irányítója. Az a politika, mely a magyar államot Horvát, Szlavón, Erdélyországra, a szerb vajdaságra és a temesi bánságra tagolta. Az a politika, mely a magyar nemzetet egy dióhéjba akarta szorítani, hogy akkor Toppantsa nieg, amikor épen kedve jön hozzá. Valóban nem tudja az ember, hol vagyunk ma, ha Solferinó fff TARCZA. Az elégfedetlen. Atyámfia, mondok egyet, Kettő lesz belőle, Ha a füled nem hajlítod Másfelé előle. Egyre hallom, hogy szived, szád Telve van panaszszal, S ha elmondod, még megtoldod Egy nehány arasz szál. Felgyür/cözve szidalmazod Az egész világot, Hogy egyedül ez okozza Boldogtalanságod . . . Az emberek mind gonoszak! Egyre csak ezt hajtod, Mert előled ki éhes vagy, Megeszik a sajtot. Könnyű — szólsz — a gazdagoknak, Ezek esznek, isznak. Sőt még, ha ez használ nekik, Tőle meg is hiznak. Te ellenben szegény lévén, A falatot nyelve, Megkérödzöd, mint a tulok, Mert máskép nem megy le. Hát ez a baj? Enni vágyói? S nagy falatot nyelni ? Akkor édes atyámfia, Nem kell ám heverni! Ott a hiba, atyámfia, Hogy folyton pipázol S a dologtól mint a czigány, Vagy még jobban fázol. Tenger munka áhitoz rád S te a szádat tátod. E hibádat más mindenki, Csupán te nem látod. Lám megáldott a jó Isten Ép kézzel és lábbal, És te munkálkodás helyett Perelsz a világgal. Aztán korhely czimborákkal Döczögsz a korcsmába, S ott napot, palaczkot töltesz Puffra idogálva. Otthon feleség s gyermekek Rínak te utánad. Kényért várnak, de alkonyig Mindhiába várnak. Légy eszeden, ha ugyan van S ha nincs, akkor kérlek, Legyen szived és jót állok, Lesz miből megélned. Munka, szorgalom, jámborság, Hidd el, ez a három, Minden szegényt gazdaggá tesz Ezen a világon. Te feleselsz? Azt mondod, hogy Mégysz Amerikába ? Mehetsz, de hát ott sem repül Sült galamb a szádba. Ott sem kapnak ám a resten S ki máskép meg nem hal, Azt bedobják a tengerbe S megeszi a czethal. . . Beregi Sándor.
