Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-07 / 50. szám
50-ik szám. XIII« évfolyam. Szatmár, 1904. Dec/ember 7. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg-jelenilc minden szerdán. HETILAP. Szavaznak a vármegyék! Mit szavaznak ? . . . Természetesen, amit a jövő-menő kormányok akarnak. Bizalmat szavaznak Öza- párynak, Wekerlének, Szélinek,Csá- kynak vagy Piczi Miskának. Szavaznak Tiszának is, szóval mindenkinek, aki ott fenn van a magaslaton és a kormány gyeplőit tartja a kezében. Pedig ezek az urak nem egyforma politikát űztek. Az egyik merőben ellenlábasa volt a másiknak és a vármegyék mégisszavaztak. Ma Bánffynak, holnap Széli Kálmánnak. Holnapután meg Tiszának fognak szavazni. Sőt egyik-másik már szavazott is. Nekik mindegy. Szeretnék ők látni azt a kormányt, amelyiknek ne szavazzanak bizalmat. Szavazni fognak már a közel jövőben Szatmár vármegye és Szatmár szab. kir. város törvényhatósága. Mit fognak szavazni? . . . Természetesen bizalmat Tiszának és Perczel Dezsőnek, a képviselőház elnökének, akik a november 18-án végbement alkotmánysértést elkövették. És vájjon ki ennek az oka, hogy a vármegyék olyan bőségesen szavaznak meg mindent. Ne haragudjunk meg érte, mi vagyunk az oka, — maga a nép, — maga a választópolgárság, mely olyan egyéneket küld a megyegyülésbe, akik az uralkodó kormányoktól függenek. A nép szavazata árán kerül oda be a szolgabirák jó része, a jegyzőkés községi birók, akiknek pedig még a kisujjokat sem lehet felemelni a kormány akarata ellen. Ha felemelik, menten elcsapják. De épen ezért kívánja a hatalom, hogy legyen neki egy vezényszóra berendezett tábora, mely a fehéret is feketének minősiti, ha onnan felülről úgy re- gulázzák. És a nép, a felséges nép ezt észre sem veszi. Valami kicsiségnek tekinti azt a megyei bizottsági tagságot, s ha kenyértörésre kerül a dolog, akkor is inkább a falu eszére, a jegyzőre meg a bíróra szavaz, a szolgabiró ellen pláne mukkanni sem mer. így .kerül aztán be a vármegyére az a többség, amelyik egy szempillantásra szavazópép módjára működik. Azoknak a jegyzőknek és a többi alárendelt hivatalnokoknak még csak rossz néven sem veheti senki, ha fellépnek, mert parancsolják nekik, hogy szorítsák ki a független gondolkozásu elemet. A nép maga a hibás, amely nem tud észre térni és megválasztja őket. Tudjuk, hogy ott is a terrorizmusnak minden neme bele szokott menni az ütközetbe, de ha a választópolgárság nem akar a saját koporsójának sírásója lenni, ellene kell állani minden erőszaknak, melyek a választásokkal úgy is véget érnek. Az a szegény jegyző, vagy biró acsarko- dik ugyan a választások előtt, hogy igy meg amúgy lesz, ha nem kerül fel a megyeházára, pedig Isten látja lelkét, ő maga a legkevésbbé óhajtja. Ne engedje tehát a választópolgárság félrevezettetni magát és ne kicsinyelje le azt a bizottsági tagságot annyira, hogy úgyszólván meg sem huzza a szíjat érdekében és engedi bejutni azokat, akiket a hatalom kíván. A törvényhatósági bizottságokban nagyon sok fontos és közvetlenül a helyi lakosság érdekeit érintő dolgok kerülnek elintézésre. Az administrate gépezetének működése sok, de nagyon sok tekintetben függ ettől. Hiszen a vármegyék ma már kikiáltott Augiás istállói, azok a hajdan önérzetes, büszke vármegyék, melyek az alkotmány védő bástyái valának és a hatalom követeléseivel szemben is ki merték mondani, hogy nem ■ ■ Ünnepi óda Es István kertje új tavaszt mosolyg, Jövője fénye szinte megvakit. a szatmári egyházmegye százéves jubileumára. Hozanna zeng. . . Vidám Örömre fel! Derülj ki menny ! Ne fedjen gyászlepel! S te, Jézus, nézz le, nézd jegyesedet, Ma jubilál, száz évet ünnepel! Hozanna zeng.... Riadjon szerteszét! Egyházmegyénk, köszöntünk ; üdv neked ! Szsráfkarokkal, ihlett ajkakon Zengjük veled győzelmi éneked. Hozanna zeng... De csend ! Ha !.. Cseng a szírt! A hótakart Gutin ? A Beszkidek?-— A szikla szól. Dobónak vára cseng. A múlt beszél. Dobogjatok szívek ! Egyházmegyénk halld’, hisz’ leánya vagy ; Bölcsődalod zsongják a szirtfalak, Eger küldött, hogy légy nemtőnk, anyánk, Te mindig ifjú, szép, dicső alak. Sötét borong a néma tájakon, De jő a nap, piroslik hajnala. Varázserővel ontja sugarát És élni kezd, mi addig rom vala. Kegyes királynőként jösz jó anyánk, Lehinted itt a hitnek magvait Leszálsz, miként a béke angyala. Karod kibontja Krisztus zászlaját. Lebegsz, lobogtatod s fuvalma im’ A lelkeket csodásán járja át. Hévül, kigyul a jéghideg kebel, Öledbe tér, ki egykor megvető. A nép rajong. Rajokba’ jő feléd : Tábort toborz a jobb kor érzete. Utad ugyan siirü tövis fedi, Az alvilág és feltör ellened, Te hős mártyr vagy; pálma ékesít, A porba hull le minden ellened. S ahol a poklok rémuralma vész, A Szentlélek szép templomot emel, Szép templomot, melynek minden köve Egy-egy őszinte, hódoló kebel. Csakhogy mit ér e lelkesült öröm ? ! Alig ölelted át hii nyájaid, Kering a vész sirálya. Cseng a kard. A honszabadság gyászos harezba hiv. Bár mint sasok csatáznak gyermekid, Néped kihal.... e föld se lesz tied S, ha nincs veled Hám, mintegy Ráfael, Talán olhamvad résztvevő szived. De élsz. Virrasztói, hőn imádkozol S a szent szabadság álma viszatér. Valóra vál a vérbe fűlt remény, Szabad hon része lesz e puszta tér. De élsz. Teremtő lelked újra győz, Hogy egy boldog világ nyíljon nyomán, Ragyogjon fel az eszmények sora, A hit, az erkölcs és a tudomány. Fel is tűnik a szép kor hajnala. Bölcs férfiak lesznek szövétneked, Kiket a nép. mint prófétát követ S akik dicsőséget hoznak neked. Magyar Sión hegyének dísze vagy, Miként a tölgy állsz rendületlenül, .. . Meghatva nézzük, hogy öt ágadon A századik, dús, ékes lomb terül. Anyánk! győztél; Emeld fel arezodat! Száz év emléke integet feléd; Száz év emléke büszkén hirdeti, Hogy itt igaz hazádat fölleléd. Anyánk győztél; Oh nézd, ez arcokon Az uj évszázad hajnalpirja ég ; Imánk áttör a csillagok honán S népeddel együttünnepol az ég. De im ki jön ? .. Aranymisés atyánk ; Megáld, megkoronáz főpásztorunk. ______
