Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-23 / 48. szám
2 HETI SZEMLE' (48ik szám.) Amit lelkem régóta hőn ó j aj - tott, amit szent vágyakozással vártam, -teljesedésbe ment szeretett egyházmegyénk jubileumi szent évében. Elhatározásomat mennyei segítségével támogatta a Mindeható. s ígéretem beváltását lehetővé tette az yj bő áldása. Jegyesemet, a székestemplomot uj díszbe öltöztetni, ez volt az én szivemnek régen táplált vágya, lelkemnek fogadása, amire Ígéretet is tettem erős bizodalommal az Urban. És amit most hirdetek örömmel, az azt bizonyítja,hogy bizodalmamban nem csalatkoztam" mert a székestemplom belső renoválásának munkái a legközelebbi napokban befejezést nyernek. Hála Neked, Gondviselő Isten, aki a Te szent- neved dicsőségére kezdett nagy munkának szerencsés végzésében kegyelmeddel megsegítettél. Egyedül Téged illet dicséret és magasztalás, aki gyönge emberek által nagyokat művelsz hatalmadnak erejével. Ezt a feldíszített székes templomot adom én jubileumi ajándékul szeretett egyházmegyémnek, a szent életű nagy püspök, Hám János áldott emlékéhez kötve, aki e templomot fejedelmi bőkezűséggel kiépíttette. És amennyi aggódó gondosság, munka és áldozat ez ajándékhoz fűződik, ezt mind felajánlom azzal együtt mint főpásztori szere- tetemnek zálogát. Folyó év deczember 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén tog a teinlom az ájtatoskodóknak megnyittatni, s rendeltetésének ünnepélyesen átadatni az ünnep Vigíliáján történő megáldás után. E napot, amely a Szeplőtelen Fogantatás jubileumi ünnepe is, választo- tam egyúttal egyházmegyénk jubileumi főünnepe napjául. É napnak megünneplését illetőleg a Szeplő- tglen Fogantás jubileumára vona- kozólag más helyen intézkedtem. Itt surrannak be Szent Ferencz együgyű testvérei, jöttüket csak csuháik suhogása jelzi, meg az az egy-kót vasból kovácsolt üveges mécs, mit kezükben tartanak. Szent borza- dálylyal nézik, mint küzd a vajda erős vérének lobogó indulatja a szülői szeretet természetes érzéseivel, mint feszül a szederjes szinü dolmány István karcsú termetén. A nagy gyönyörűségükben a vitézek szeme is megáll rajta, beszédes ajkukra némaság ül, s ki tudja meddig gyötri őket e kínos hallgatás, ha nincs köztük az öreg Simon. „Ne essék rovásba vén cselédednek én kis uram, ha“pallérozatlan számmal szűd- nek fájdalmat okoznék. Majd szürkülő szakáiéba markol, durva kezével nehéz köny- cseppet morzsol szét ésigy folytatja az ő bánatos beszédét: „Mert e kínos hallgatás, mért szúrod a gyötrelmek töviseit urapád keblébe, kinek immár véredben gázolni vagyon indulatja. Tudom én kis uram, hogy ékes. leányasz- szonyokkal soh’sem vala kedved incselkedő szókat váltogatni, tulajdon látó szememmel láttam, mint huzózkodál a dárdavetóstől, a vadak vérét szomjuhozó kopók hajszolásától, de nem is ezeknek okából viszünk e most az egyházmegye jubileumára való tekintettel a következőket rendelem. Deczember 7-ikén este, az angyali üdvözletre való harangozás után negyedóráig tartó harangzúgás hirdessea másnapi ünnepet. Deczember 8-ikán a székesegyházban s az összes plébániai és szerzetesi templomokban ünnepélyes hálaadó istentisztelet végeztessék, amelyre a hatóságok és hivatalok meghívandók s amelyen a tanuló ifjúság, a kath. körök és egyletek testületileg jelenjenek meg. A szentmisét „Te Deum“ előzze meg. A szentbeszédeli ben a szónokok a Szeplőtelen Fogantatás jubileuma mellett egyházmegyénk jubileumáról is említést legyenek hálaadásra buzdítva a híveket mindama számtalan jótéteményekért, amelyekben a letűnt száz év alatt részesítette egyházmegyénket a Gondviselő Istenek kegyelme. Megelőző irasárnapon, deczember 4-ikén ez ünnep jelentőségét ismertessék meg híveikkel a lelkész urak s a folyó évi I.-számu körlevelemben foglalt rendelkezés szerint figyelmeztessék őket arra, hogy dicsőén uralkodó Szentságes Atyánk kegyelméből e napon teljes búcsút nyerhetnek azok, akik a kije ölt temp omokat meglátogatják, s ott a keresztény fejedelemnek egyetértéséért, a hittóvelyek megszüntetéséért, a bűnösök megtéréséért és az anyaszentegyház felmagasz- talásáért buzgón imádkoznak. Botrányos állapotok. A múlt pónte- ken botrányos dolgok történtek a képviselő- házban. Perczel Dezső házelnök Tisza gróf indítványára a vita berekesztése előtt hatá- rozatilag kimondta, hogy a ház törvényerőre emeli a házszabálymódositást. Borzasztó zűrzavar keletkezett erre. székek, tintatartók, könyvek repüllek az elnöki emelvény felé, sokan odarohantak és dulakodás fejlődött ki. Drakulics revolvert rántott az ellenzékre. Isten oltalma, hogy véres jelene.- tek színhelyévé nem lett a képviselőház. E törvénytelen tett elkövetése miatt az And rássyak, Széli, Wlassics, gróf Károlyi Sándor és velők többen kiléptek a szabadelvű pártból, az ellenzék pedig egyesül, s most kegyes helyről el, bíborba ültetünk, pergament tekercsei tömkelegében dúskálhatsz inkább mint eleddig. Mennyit fáradott érted a nagy ur, mi.it ömlött vitézei, de meg en vére főpapi székedért, mert aniiakutána, hogy örök álomra hunyta le szemét Péter püspök ur, miit az ölyv reá csaptunk minden birtokára, megszáltuk minden ő várait, megfókezónk t. káptalaniéit jó urak vakmerő dacosságait. Csak láttad volna, mint folyt a vér a szomjas pats kokban, mint töltötte meg jajgatás, siránkozás a hangtalan levegő-éget.“ Tovább fecsegne még az agg, sorolná még a rémes bűnöket, a vajda fia püspökségének borzalmas árát, de már István is erőre kap, keblének lázas érzései csöndes, elhaló szavakba folynak. „Jó uratyám, a kül világ csábos zajába Dem vágyom ón, e zord falak közt, Istenemhez oly közel jó nekem. Köszönöm kegyelmed nagy jó indulatát, ezer jóságát. — Hangja mindinkább olyan lesz, mint a hegedősök éneke: cseng, mint az érc és szent lázban égő szemével atyja szemébe néz s így folytatja: — „Vértől bíbor trónusra nem vágy fiad, ón szerzetes leszek !“ Künn rémesen zug a vihar, bent csak közös erővel fogják folytatni a harczoc Ti- száék ellen, Az egyesült ellenzék kiáltványt intézett a nemzethez és felira’ota királyhoz, melyben a sérelmek orvoslását kérik. A felség már a közel jövőben megkezdi a kihallgatásokat, hogy informáltassa magát a helyzet felől. Nem! lehetetlen, hogy kormány- váltság lesz a következménye. Színtársulatunkról. Eperjesi munkatársunktól érdekes és aktuális czikket kaptunk. A czikk írója rövid dióhéjban a színtársulat minden magánszereplőjéről megemlékezik és annak előnyeit ismerteti. Továbbá tudatja Krémer Sándor szatmári programját, mely valóban élvezetes müestélyekre nyújt kilátást. A mi a tagokról irt kritikát illeti, majd elválik-meny- nyiben felel meg a mi igényeinknek ; addig beszéljenek az ő sorai. * KrónterS índor, tekintve*Szatmár és Eperjes város áldozatkészségét, olyan társulatot szervezett, mely az ország bármely kényes igényű közönsége előtt is megállná helyét. A társulat nagy részejcsupa fiatal ambiczio- zus tagból áll, kik vasszorgalommal és igazi ihlettel szolgálják a színészet szent ügyét. Nagy szerencséje volt az idén Kró- mernek, hogy olyan sok művészi erőt tudott szerződtetni.rKezdjük a női tagokon. Révész Ilonka a társulat bájos szubrettje, ki élénk temperamentumával a fővárosi közönséget is egy csapásra hóditotta meg, jelenleg a mienk, de jövőre — sajnos — az ország legelső színigazgatójához Kocsányihoz szerződött. Ő az operette lelke. Minden fellépése egy-egy diadalt jelent. Vele osztozik Komái Margit, kit tavalyról ismerünk, s ki úgy játékban, mint hangban megizmosodott. Hugonay Irén koloratur énekesnő, gyönyörű hangja kitünően van iskolázva, opera kaliberű. Amellett plasztikuson mozog és szépen öltözködik. Kosztümjei szen- zácziót keltők. Kőszegi Aranka szintén szub- rett énekesnő. Ez a fiatal üde leány nemrég került ki a sziniakadómiából s már is egyik oszlopos tagja az operettnek. Qerö Ida operette komikánó, kinek fenomenális alt hangja, gyönge fényt bocsát az üveges mécsek vör- henyes lángja, de e mellett is látni, mint dagadnak az erek a vajda homlokán, mint húzódik össze bozontos szemöldöke. „Tudtam, zug mint az Apokalipszisszörnyetege, — tudtam, hogy ha a rémes vadkant kiverik rengetegéből a pázsitos rétre, pulyává lesz, tudtam, hogy mestereid fondorkodása elpu- hitja az ősök szilaj vérét és mégis, ... de nem! — és vadul tépdesi ujjával vidrabőr süvegét, majd kardjának markolatához kap —ha kardólre kell hánynom is minden barátot, ha tajtékzó dühömet vórtengerben csillapítom is, te püspök lesz, mert igy akarom ! Fiam, gyermekem — ellágyul ismét szava — nézd e mély sebet érted kaptam ; hajolj ön apád szavára, ne űzz nyomába a vésznek, mint a fergeteg!“ Kevés idők múltának el, mig tomboláéira, fenyegetéseire, kérésére választ kapott. A gvárdián felelt. Az ős keresztény mártírok bátorsága csillogott szemében, aszkézis- től beesett arcára szokatlan fény ömöl és ő szól, szól könyörögve, szól keményen, az ég villámait csattogtatja a vajda feje fölött s a jászolyban fekvő isteni Kisded alakját varázsolja hallgatói szeme elé.
