Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-23 / 48. szám
XIII. évfolyam 48-ik szám Szatmár, 1904. November 23. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ Ne gyedévre — — — — — 1 * 50 „ Tanítóknak és kózműiparosoknak egy évre 4 korona. Etryes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó" czimóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. s Nyilttér sora 40 fillér. V lap megjelenik minden szerdán. Szeplőtelen fogantatás. Deczernber 8-án lesz 50 esztendeje, hogy IX. Piusz pápa kihirdette a bold. Szűz szeplőtelen fogantatásáról szóló hitczikkelyt. A telszáza- dos évfordulót az egész kath. világ a legnagyobb fény nyel fogja megünnepelni. Ez alkalomból a püspök ur Onagyméltósága a következő körlevelet intézte az egyházmegye papságához és a hívekhez : A keresztény katholikus világ nagy ünnepre készül. Folyó év de- czember 8-ikán lesz ötvenedik évfordulója ama nevezetes napnak, amidőn b. e. IX. Pius pápa azanya- szentegyház fejének csalatkozhatat- lan tanítói tekintélyével ünnepélyes formában kihirdette a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatásáról szóló hitczikkelyt. Dicsőén uralkodó Szentséges Atyánk f. é. február 2-án kelt apostoli levelében a Boldogságos Szűz iránt lángoló szeretetének és tiszteletének ékes szavával szól e jubileumról s annak minél fényesebb inegiineplósére buzdítva a katho- likusokat, az anyaszentegyház kincstárából buesukegyelmet engedélyez. Lelkesen követik az egész földkerekség katholikus népei a Szent Atya felhívását ; nekünk magyaroknak e felhívás készséges követésében elülj árni illik. Tegyünk ünnepélyes tanúságot őseinktől öröklött s lelkűnkkel összeforrott szere- tetéről a magyarok Nagyaszonyának, rójuk le hálatartozásunkat századokon át tapasztalt anyai ótalmáért, mennyei pártfogásáért lekes ünnepléssel. Egyházmegyémben ez ünneplés módozatait következőképen állapítom meg. 1. Advent II. vasárnapján a jubileumi ünnep a híveknek kihirdetendő. A szentbeszédben készítsék elő a lelkész urak híveiket az ünnepen elnyerhető búcsú kegyelmére. 2. Deczernber 7-ón délben, az „Uran- gyala“ után a templomok összes harangjai szóljanak negyedóráig. Ugyané napon délután ünnepélyes vecsernye, vagy, ahol ez szokásban nincs, a Ciboriumbau kitett Oltári- szentsóg előtt litania tartassák. Ezután gyóntatás. 3. Deczernber 8-án a székesegyházban s az összes plébániai és szerzetesi templomokban ünnepélyes nagymise végzendő a kifejthető legnagyobb fénvnyel. A kath. egyletek és társulatok jelvényeikkel és zászlóikkal jelenjenek meg. Mise végén felajánló imádság a Boldogságos Szüzhöz. (Eszter- házy Pál herczeg imája. Lásd Ájtatosságok könyve 157 lap), a székesegyházban a pápai áldás ünnepélyes kiosztása. 4. Az ünnep nyolczada alatt mindennap délután a Ctmboriumban kitett Oltári szentség előtt Rózsafüzór ájtatosság végeztessék a lorettói litániávál és a szokásos imákkal, melyekhez a pápáért való imádság csatolandó. A nyolczad utolsó napján tartandó ájtatosságot „Te Deum“ zárja be. 5. Az összes kath. iskolák és nevelő intézetek az iskolai év folyamán egy tetszés szerint választandó napon, a mely iskolai szünetnap leend, az istenitisztelet után iskolai ünnepélyt rendezzenek szavalattal, beszéddel és énekkel — a Bold. Szent Szűz, Magyarország Nagyasszonyának tiszteletére, hogy őseiuk ragaszkodását, kegyeletét égi Pátrónánk iránt a gyermekek szivébe véssék s azokat az ő gyakorlati tiszteletére serkentsék. E magasztos jubileummal összeesik a renovált székesegyház fel- szenteltetése, melyről a püspök ur vy nagyméltósága a következő so - rokkal tudatja egyházmegyéje híveit: iArgza. Zsolt. Történelmi elbeszélés. Irta M. Gy. Theobaldus testvér a completorium élőversének már utolsó szavait — őrizz minket szunnyadókat — morzsolgatá nagy áhítattal, midőn az ógiháboru tombolásából heves kürtriongás tört elő. Kötelességének tel jesitésót elébetéve az áhitatnak, azonnal föl - tépi őrszobája ablakát. Jó is volt sietnie. Erdély vajdája, László ur unta már a dicsőséget : a zuhogó záporból fedél alá vágyott. Theobaldus is ismerte a nagy ur zsembes természetét, hiszen fiáért többször látogatott el a torockói barátokhoz s igy csakhamar a széles folyosókon zsörtölődhettek az időjárás szeszélyei miatt. „Barát, él-e még fiam ?“ — kórdó a vajda megpihenve a nehózjárásu lépcsőkön. „Örömöd telik benne, nagy ur, nem soká, meglátod mint növekedék korbaD és bölcsességben. Órákon át könyvek mellett űl, rósztvesz a karban ... .‘Omlene még tovább a kenetteljes szó a jólelkü barát ajakén, ba a‘káptalanházban zsolozsmázó szerzetesek szivéből feltörő „Salve Regina“ fön- séges dallama el nem halgattatná nemcsak őt, hanem az öreg Simont is, a vajda elsőcselédjét, kinek már incselkedósre támadt kedve a jámbor baráttal. Néma csöndben haladtak fölfelé, a hely szentsége, az ének elhaló akkordjai valami lágy, édes áhítatba ringatta a harcok tüzóben edzett férfiakat. Végre mégis az öreg Simon törte meg a csöndet: „Van-ó bor elég, barát?, mert nagy örömet, jó újságot hozunk e háznak“ ! „Akad, akad“ szólt nevetve Theobaldus s eközben felnyitotta a locutorium hatalmas ajtait ; majd a gvárdiánhoz sietett, hogy jelentse a vendégek érkezését. * * * Az erdélyi vajda gondolataiban elmélyedve támászkodott a nehéz lölgy-asztal- hoz, mig vitézei szinte önkénytelenül húzódtak a tulipántokkal ékes kandallóhoz. Vidám fiuk voltak ezek. A lovagkor leventéinek életét élték, kiknek jogaik toledoi pengéik élére voltak kiverve s az ifjú vér szilaj tobzódása életcéljukkal esett egybe. Mennyira elütött ezektől István, a vajda fia ! EF KE Az Ő lelke tiszta volt, mint a csillogó harmat, melyet a fölkelő nap legelső sugára csókol fel az illatos virág kehelyből s talán éppen e tisztaság, erényinek édes illatárja illette meg atyja kemény szivét s gerelydobás és dárdavetós mellett hagyta fiát a betűk világában is kedvét tölteni. S midőn az öreg várkáplánnak, Bertalan atyának ismereteit csakhamar magává tette, atyja, István fényes jövőjének ábrándjait szövögetve arra is ráállt, hogy az ő hűséges jobbágyainál, a torockói barátoknál folytathassa tanulmányait. Léptek zaja törte meg a várakozók merengését, minden szem a faragványokkal borított ajtóra irányul, egy pillantás és István atyja keblén pihen. „Lelkemnek jobb fele, szerelmes gyermekem, szól a vajda fiának, penészvirágos arczát csókjaival elárasztva — e zord falak közt nem hervadsz többé, velünk jösz, Erdély püspöke vagy !“ Mint mikor szelíd galambot talál szivén a gyilkos nyílvessző, úgy hanyatlott alá István karja, arca fehér lett, mint az alabasl- rom, de tekintete csakhamar keménynyó vált, mint a gyémánt. Ezenközben egyenkint az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer.
