Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-16 / 47. szám
47-ik szám XIII. évfolyam. Szatmár, 1904. November 16. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — -— — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Et’yes szám ára 20 fillér. A jubileum napja. Fenséges, kivitelében fényes, a szegénység érdekéből áldásos napja volt a múlt szombaton jótékony nő- egyletiinknek, midőn 50 éves fenál- lásának évfordulóját ünnepelte. A humanizmus alkotásai közt alig lehet nemesebb, egyúttal kihatásaiban dicsérendőbb intézmény a nőegyesületek szervezésénél. Gyöngéd szivek és gyöngéd kezek adtak nekik életet, hogy gyöngédségüknek fénysugaraival bevilágítsák azokat a sötét otthonokat, melyekbe a nyomor, a nélkülözés költözködött be rideg barát gyanánt. Minden nő, ki egy-egy ilyen egyesületnek vetette meg alapját, méltán megérdemelné, hogy ércznél maradandóbb emléket állítsanak neki, minden nőnek, ki az ilyen egyesület kebelében odalép a köztevékenység porondjára, hogy a mai nyomorúsággal teljes világban enyhítse a sorsüldözöttek keserűséggel teljes életét, arany keretbe kellene a nevét foglalni, kit mintakép gyanánt tiszteljen a jelen és jövő nemzedék. A mi nőegyesületünk lelkes tagjai sem áldozatokat, sem fáradságot nem kiméivé vállvetett erőkkel rakták le évről-évre adományaikat és gyűjtéseiket a könyörület oltárára, mindenik annak örvendett, ha módjában volt többet áldozni, mindenik azért lelkesült, ha fáradozásai minél bővebben termették meg gyümölcseiket. Ez oly önzetlen, tiszta törekvés, mely előtt lehetetlen a társadalomnak tisztelettel meg nem hajtani zászlóját. Valóságos apostolai ők a keresztény szeretetnek, melyhez nem fér semmi mellékgondolat, nem Önmagukért, hanem másokért s épen a társadalom legszerencsétlenebbjeiért küzdenek, akiknek nyomorultan el kellett volna pusztulniok a világból, ha nemes lelkek nem találkoznak, akik felemeljék őket s megélhetésüket biztosítsák. Kérdezzétek meg a szegény kis árvákat, kérdezzétek meg az elhagyatottözvegyeket, kérdezzétek meg azokat, kiket a betegség és nyomor kínjai gyötörnek, — ők ismerni és áldani fogják ama jóltevő kezeket, melyek balzsamot csepegtettek fájdalmaikra. Nem csuda tehát, ha a jótékony nőegyesületek általános tiszteletnek Felelős szerkesztő BÁTHORY E N D R E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ örvendenek a közönség .minden rétegében, ha ki-ki tehetsége szerint készséggel hozza meg áldozatát és segítségükre siet ama derek nőknek, akik oroszlánrészt követelnek maguknak a szocziális kérdés megoldásában. A most lefolyt fényes jubiláns ünnepségeknek is az volt az egyedüli intencziójok, hogy az egyesület iránt, mely immár 50 esztendeje fejti ki buzgó és áldásos tevékenységét e város falai között, minél szélesebb körben fel legyen ébresztve a figyelem, hogy akik csak félig- medclig, vagy egyáltalában nem is tudtak létezéséről, munkálkodását becsülni és pártfogolni tanulják. Jöjjetek tehát ide mindannyian, akiknek könyörületes szivök vagyon és a jó Isten olyan anyagi viszonyok közzé helyezett, hogy képesek vagytok segíteni embertársaitok nyomorán. A jubiláris ünnepség lefolyásáról részletes tudósításunk a következő : A szatmári Nőegylet f. hó 13-án fényesen ülte meg fenallasának felszazados jubi leumát. A jótékony egyesület valóban, büszkén tekinthet vissza dicső mulijára, amely a női szív könyörüleies munkájának, s találékony női ész váhozaiokban gazdag működésének, s a jótékonyság terén elért rendkívül gazdag eredményeknek lusztruma volt. Az ünnepély nagyszerű valóban juta láris műsora a színházban folyt le melynek összes helyeit a meglehetősen magas helyárak daczara zsúfolásig megtöltötte a város és vidéke intelligens publikuma. Igaz, hogy a műsor gazdag volt vonzó számokban, úgy hogy a nézők önmagukkal keveredtek vitába, melyik volt szebb, melyik meghatóbb, melyik meglepőbb, Ilyen apparáiussal még Szaimáron estélyt nem rendeztek. Mozgósiiva volt a főváros művészi olimpusa, Szatmár^ költői, szónoki, s Írói kara, sztnmüvészi gárdája, ügyes gyermekserege, legszebb leányai és asszonyai, zenei talentumai, dalárdája honvódzenekara stb. stb. Akiben csak szikrája van a szóló, mozgó, álló s cselekvő művészetek valamelyikének, minden épkóz- lábu ember akczióban vala. Nyílt kérdés marad, hol voltak többen a nézőtéren-e vagy a színpadon; pedig a nézőtér zsúfolva volt. A rendezők Dr V a j a y Imre és Haller Ferencz nehéz feladatuk izgalmai közepeit idegesen követelik a levegőt és teret, de hiába, ott minden alak szereplő, minden pöttöm gyerek fungál. Grammofon felvételre való hangzavar kavarodtk a vasfüggönyön innen és túl, amelyből a szinen csakhamar a szinek és hangok legszebb harmóniája, a nézőtéren a légyzugást ágyudörgéssé emelő néma csend bontakozik ki. A függöny nehezen vári felvonása uián szépen összeállított némaképlet szinbolizálja a jótékonyságot, fönt a város címerével s az 50 év jel Lapunk mai száma 10 oldal. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. az.) Hirdetések jutányos árián vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. íHl* A lap megjelenik minden szeF’*-" zésével. M a r ó t h y Margit, Erzsébet királynénk gyászba öltözött alakját reprezentálja megható fenséggel, körötte segélyre szorult alakok. A kép közepén azon múzsák bájos alakjai állanak, amelyeknek funkezióját a nőegylet a jótékonyság szolgálatába fogadta. Lent a nőegylet jótékony eljárásának modern képei. Egy kissé szerencsésebb megvilágítás elkelt volna, de igy is megvolt a hatás. A szatmári dalegyesületből s leányokból alkotott vegyes kar volt a második szám, amelynek ügyes vezetése Méder Mihály dalegyesületi karnagy kitűnő érdeme. Ezután következett Dr. Fechtel János titkár hatalmas, szindus ünnepi beszéde, amely az igazi pathosz lendületével, gondolaiokban gazdag előadásának magával ragadó határával, s választékos stílusának szemkápráztató fordulataival ismertette s magaszta ta a nőegylet történelmi fontosságú működését. A beszéd köv. szól: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Lelkemben magasan szárnyalva, szí vemben a forrongó érzelmek felemelő játékainak hódolva, egész valómban egy nag- ünnep fenséges hangulatának varázshatásy alatt állok itt, e fényes közönség előtt, a megilletődve, zavarban keresem a gondolas tokát, a hangot, a szavakat, melyek ajkaimról elröppenve, méltó színekkel, eleven tónusokkal s megragadó erővel fessék meg a- jubileum jelentőségének igaz képét, melyet mint egy fólszázados munkálkodás tükrét megtekinteni, a visszaverődő sugarakban gyönyörködni, a város illusztris társadalma e zsúfolt házban egybegyülekezett. Én tudom, hogy az ón feladatom e percben egyike a legnehezebbeknek e világon. Hol van az a művész, ki ihlelett teremtő szellemmel, a géniusz lelkének sugallatával bár, megtudja alkotni ragyogó szavakból, márványból, vagy bűvös színekből annak az eszménynek érzékelhető mását, melynek hódol, áldozik az emberi sziv, amikor az Istenség legszebb tulajdonságának, a mindent nivelláló örök szeretetnek gyújt oltári tüzet. Nekem pedig ez volna első és főfeladatom. De amikor nincsen zseni a világon, aki ezt az eszmét a világot fenntartó és mozgaióuemez ősi, eleven erőt, amely isteni eredetű tökéletesség, erősebb, mint a halál s az emberi gyarlóság által csak sejtett, de soha ki nem meríthető tengeri mélység, híven visszaadhatná: hogyan nyúljak én vak. merő kezekkel ezen emberfeletti munkáhozVajjon a gyermek kicsi kanalával ki- merithoti-e a feneketlen óceánt? Érzem, hogy én itt nem szónok, de hebegő gyermek vagyok csupán. Ám az eszmény hadd trónoljon magasan, égi fényben a fellegek között, ón ide lenn maradok s fürkészve az emberi jótékonyság tágas mezejét, az irgalmasságnak a mindennapi életben nyíló virágait kötöm csak bokrétába, hogy szinpompájuk, kellemes illatuk szivet lelket gyönyörködtessen s a jótékony Nőegylet áldásos tevékenységéi, e szép jubileum jelentőségét érthetően magyarázza, kifejezze. * * * 1854. február 12-én igy szól a Nagy Vincze nőegyleti jegyző tollából származott
