Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-16 / 47. szám
2 H B T I S Z E M L E„ (47 ik szám.) első közgyűlési jegyzőkönyv: Nagyságos Bodó Lászlóné elnöklete alatt, tekmietes Sztanatczki András megyehatóságilag kirendelt cáász. kir. biztos ur jelenlétében nőegyesületi alakulási g>ülés tartatott. Jeíenvoltak a városi érdeklődő hölgyek nagy számú al. A gyűlés lelkesedéssel hallgatta Bodó Lászlóné szeretettől lángoló szavait s egy hangú elhatározással mondta ki, hogy egyesületté szervezkedik s kezébe veszi a város szegényügyének gondozását. S ha történeti pillanat lehet az a legendás idő, midőn magyarországi Szent Erzsébet kötényében az élelmiszerek piros, mosolygó rózsákká válnak ; amikor Szent László király érintésére a durva, alaktalan kövek puha, gömbölyű kenyerekké dagadnak; midőn toursi Szent Marton, a keresztény hős római katona köpenyét kardjával kettévágja, hogy befedje a didergő koldus mezítelenségét: történeti pillanat a szatmári női gyűlés hölgyeinek állásfoglalása, midőn kipirult arczczal, dobogó szívvel esküre emebék kezeiket és szent fogadást tettek, hogy a szegénynek, özvegynek, árvának őr- zőangyalai lesznek. Történeti pillanat, felséges jelenet s az eszme méltó egy művész ecsetére. S ha a Vitám et sangvinem, Moriamur jelenetét hatalmas vásznakra vetették ihletett géniek, miért ne festenék meg a női lelkesedés szelíd fényében fürdő e magasztos látványt a lánglelkü művészek. Amott győz a fó'fias lojalitás kitörő hűsége, itt diadalmaskodik az emberi szív kiáradó szeretető. Mindkét diadal káprázatos, nagyszerű. De melyik a szebb, eszményibb és emberibb ? Ha érez szobrot emelünk a harczi dicsőségnek, a törhetlen vitézség hősi erényeinek, miért ne emelhetnénk ércznél maradandóbb emléket a szivbeli nemességnek, a humanitás ideáljának, mely felé ezredévek óta törekszik ugyan, ezer akadálylyal küzdve a művelődő emberiség és mégis egy Isten ujjmutatása, egy Isten kínszenvedése, kereszthalála, vórehullása kellett, hogy az elérhe tétlennek tartott dicső magaslatokra, ahol az általános emberszeretet királyi napja tündököl, feljuthasson a haladására, alkotásaira büszke emberiség. Hiába! életet, vért, hazáért, királyért emberekért szívesen áldozunk, ha kell, a vitézség csodáival szolgálunk a bámuló világnak. Ez könnyű 1 De erkölcsi győzelmekre legtöbbször gyengének bizonyul a legnagyobb hősiesség és legerősebb fórfiakarat. Gyengének bizony ! Bátran kérdezhetjük itt s odakünn a fórumon: Nos ki vállalkozik ? Mert az önmaguk felett aratott diadal a legnehezebb a világban. 1854 ben tehát a szeretet tengerére száll a törékeny sajka sí kedvező szelek mellett vigan siklik tova. Felette a kék ég végtelen azurfátyola, körülötte az aranyverőfény játszi, ezer sugara, előtte a zöld habok vidáman ringó tömege, vele mindenütt az Istennek őrködő szeme. A kormányrudnál egymást váltják fel a nagyszivü, bátor, lelkes kormányosok, kik egészséget, áldozatot, időt nem kiméivé, verejtékkel szolgálják a szentügyet, Bodó Lászlóné, Koós Alajosné. dr. Fekete Sámu- elné, aki megteremtette a ma is fennálló és virágzó egylet árvaházát, hol apátián, anyátlan árvák jó erkölcsben, Isten félelmében, a munka szeretetében nevelkednek fel, Len gyei Zakariásáé, Gyene Károlynó, Kende Lajosné, Domabidy Sándorné, báró Vécsey Józsefnó, dr. Kölcsey Ferenczné, Hermán Mthályné, Uray Gézáné, s a legutóbbi időkben az egylet két nagyérdemű alelnök- nője Jákó Sándorné és J»key Károlyné. Erősen tartják a kormánykereket s ha viharfellegek borítják el a mosolygó kék eget, ha a hajó elé tornyosulnak a hullámhegyek, helyükön maradnak, egy perczig sem ingadoznak,a megrémült, sokszor csügedő hajósoknak bátorító szavakat kiáltanak. Mit féltek kicsiny hitüek ? Sursum corda! Felfelé a szivekkel ! Isten maga küzd velünk s ha Isten velünk, ki ellenünk ? E bátor nernesszivü vezérek, kormányosok, kik a szent ügyet soha cserben nem hagyták, a küzdelem hevében nyert sebeiket hősies lélekkel viselték, hiszen aki köztéren dolgozik, a feléje repülő mérges nyilaktól ment soha sem lehet, mindig magasan tartották a lobogót s tartják ma is, amikor az idők változásával a hasoDCzélu egrietekkel egy csatasorban a régi gárdát bölcsen vezetni oly nehéz. De mégis vezetik és vezessék is időtlen időkig, az utolsó napig, mig egy akul leend és egy pásztor, mig nem leszen többé bánat és könnyhullatás, mert az Isten szava szerint e földön szegények mindig lesznek velünk, akiknek szenvedéseit, nyomorát, csak női lelkek érthetik meg, rajtok hathatósan c-ak ők segítheti,ek. Nincs a világon olyan ápoló kéz, mely a könyörület érzékeny virágát nesztelenebb lépésekkel, biztosabb kezekkel, s éltetőbb meleggel, jósággal gondozhatná, mint a nő. De ez természetes is ! Ha a férfiú az erő, a keménység, az uralom szimbóluma, a nő a szeretet, a gyön gédség, a szelídség, a bocsánat kedves kifejezése. A bocsánaté, mely a költő szerint csak Isten és a nők erénye. Ha férfiú épiti a vtlághaladás panthe- onját s belóállitja teremtő szellemmel a kulturális, társadalmi, közgazdasági vívmányok fényes tényezőit, ha hegyeket pusziit el s folyamok irányát változtatja meg, hogy a nemzeti és nemzetközi forgalom számára újabb kincses bányákat, uj gazdag tárnákat ásson, a nő az idealizmus, az örök nőiesség fáklyályával kezében nem aranyat és ezüstöt bányászik, ezek múló értékek és sohasem boldogítanak, mert a pénz jó szolga, de a legrosszabb a legzsarnokabb ur a világon, hanem a boldogság s megelégedés utait építgeti, annak magvait hintegeti s ki tudja, nem-e a legjobb az ő életbölcsesóge, hiszen a költő szerint: „Csak ha boldogítasz, feledheted, hogy magad boldog nem valál, csak a könny, melyet mások szeméből letöröltél, enyhíti valóban fájdalmadat“. Emberi feladatunk a világosságot fejleszteni, dolgozni a családért, a közért, a nemzeti boldogulásért. Munka, mindig munka és ismét munka, mondja gróf Széchényi István, a legnagyobb magyar.) Munka a végtelenségig. Munka munkára halmozva, ez az emberiség társadalmi kapitálisa. S ez a kapitális napról-napra, óráról-órára gyarapodva a lázas tevékenység kalapácsütése alatt képezi a nemzeti és világhaladás fólrei-merhet- len történeti jelenségeit. De ha mindez emberi feladatunk a hétköznapokon, a midőn a föld porába csúszva keressük a pénzt, az aranyat, a kincseket, melyekért cserében lelkünk üdvösségét, 9Őt becsületünket is künyelmüen odadobjuk, vannak az életnek vasárnapjai, ünnepet is, amidőn ünnepi köntösbe öltözünk s nemesebb részünknek,lelkűnknek szárnyain magasabbra emelkedünk, felsőbb emberi ideáloknak áldozunk. Lenni kell időnek, amidőn leverve magunkról a szürke földi port, az emberszeretet oltáraihoz járulunk s szivünket az irgalom szózatának ellágyulva megnyitjuk. Hiszen magasabbra hivatott emberek vagyunk, kik nemesen ói ezni s a gyöngékhez é-j kicsinyekhez lehajolni tudunk. Oh ti gazdagok ! úgymond Hugó Viktor, az „Őszi hulló levelekében, ti boldog halandók 1 gondoljatok néha téli éjjeleken, a táncz mámorában, midőn tükrök és csillárok ragyogásába az élvezetet és gyönyörűségek hiúságában önfeledten mulattok, azokra a szegényekre, akik künn fázva, éhezve néznek fel a ragyogó termekre s így gondolkodnak: Istenem egyeseknek, keveseknek, mennyi vagyon, bőség, selyem, gyémánt és minden ékesség s a nagy többségnek, millióknak száraz kenyere s egy pohár vize sincsen ! Gondoljatok reájuk, mert a nyomor rabjai, kiknek terhük nagyon súlyos, s ez az egyedüli teher az, mely annál nehezebb lesz, minél többen viselik, különben tovább gondolkodnak s végre igy kiáltanak : Hit Isten rendelése ez? Hit ez a modern emberi egyenlőség, testvériség szelleme ? És bármennyire nincs igazuk, mert az egyenlőség nem a természet törvénye, a természet egyenlőt soha és semmiben sem alkotott. A természet szuverén törvénye a függés és alárendeltség. Bármennyire hirdesse is világgá még oly nagy szellem is, mint Gimbetta, a hires francia államférfin, hogy nincsszociális gyógyszer , meri nincs szociális kérdés. Hanem cs k van egy sereg megoldásra váró probléma, vannak a helyek, klímák, szokások szerint változó nehézségek. Ezeket a problémákat meg kell oldani, e nehézségeket le kell győzni és pedig egyetlen formula által. És ez a formula, munka, tanulás, egyesülés. Ez vezeti csupán a népeket a teljes felszabadu lás és a boldoguláshoz. Nincs szocziális csodagyógyszer, mert nincs közvetlen,befejező t, tökéletes megoldás. Ellenben mindennap kell egy lépést tenni előre okvetlenül. Ez mind hiábavaló beszéd ! A gazdag és éhező ember nehezen értik meg egymást. És előbb tör ki az iszonya társadalmi harcz, előbb zug a világon végig az osz- lályháboru mindent rombadöntö vihara, sem hogy a bö'csészeti fejtegetések az emberek és osztályok jogairól érvényesülhetnének. Adjatok ! Adjunk mindnyájan, akik adhatnak a szegénynek, támogassuk a gyengéké'. Ez a legjobb megold isa a függő társadalmi kérdéseknek. Az irgalom, könyörület és méltányosság azok a nagy hegyek, melyek, mint a lióiakart Alpesek, fentariják a rohanó és romboló szeleket s lábaiknál paradicsomot teremtenek az Isten és emberek. Adjatok ! Mert nem a jog, törvény és igazság kormányozzák a világot, a földön nincs semmi absolut eszmei lófjog, hanem a méltányosság, s jósziv az, mely fentartja a táisadalmi örök egyensúlyt, melyet Isten alkotott s melynek nyomában jár az osztályok, kasztok, emberek, boldogsága és megelégedése, a műveltség és lehe'ő emberi haladás összes diadala és győzelme. Adjatok ! mert ahol nincsen méltányosság, irgalom, ott feltámad s erőre kap előbb- utóbb a lassan, de biztosan előrenyomuló társadalmi nagy forradalom. * * * A nőegylefek az irgalom, könyörület és emberszeretet eszméjének művelésével tehát hatalmas társadalmi missziót végeznek. Ha nem lennének, ma fel kellene állítani, ha nem élnének,ma óletr9 kellene szólítani azokat. Le a kalappal e humánus, krisztusi szellemű, tiszteletreméltó, jótékony társaságok előtt. Le a kalappal ami munkás Nőegyletünk előtt, mely 50 óv óta szántja, veti az emberszeretet rögös, terméketlen földjét. Ezereket és ezreket táplál nem panaszos kenyérrel, ezrek és ezrek könyeit töröli le angyali kezével. S ahol legnagyobb a szükség, legviselhetlenebb az óletteher, ahol a halál angyala oltja ki az élet fáklyáját, siralomban, gyászban megjelenik fehér a'akja s enyhülőiét nyújt résztvevő szeretettel. Köszöntsük örvendezve a szatmári' jubiláló Nőegyletet s az egyletben szorgalmasan, s önfeláldozással munkálkodó nemes- keblü,hölgyeket! Éljen a jubiláló Nőegylet, éljen és viruljon a szép magyar haza ! Főattrakció volt természetesen úgy a 16 koronás páholyokért hetek óta küzdő páholy közönségre, mint a 2 koronás karzat helyekre utalt úri publikumra a két pesti művésznő debüje. Maróthy Margit (Ritkonyi Akosnó) kétszer szerepelt ez estén. Először elszavalta Szabados Ede ezen alkalomra irt ódáját. A költemény minden tekintetben remekmű s kiváló alkotása Szabadosnak, akit ünnepi múzsája sóba sem hagy cserben, A szavalat természetesen nagyszabású volt, bár pathosza itt ott tulerős. A művésznőt
