Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-21 / 39. szám
■ HÉT SZEMLE (39 ik) szám 3 mérője, ha azon sok jót, azon nagy vagyont, a melylyel Isten valakit megáldott, az ő nevének dicsőítésére templomok és iskolák, árvák és szükölködők fölsegélyezésére fordítja. Ezt lelte áldott lelkű jó Atyánk egész életében, ezt különösen 17 évi püspöki kormányzása alatt ; s ha azok a sok milliók beszélni tudnának, mit templomok-, iskolák, s jótékony célokra fordított; ha az árváknak, szegényeknek, kiknek könnyeit fölszántotta, szabad volna beszélniük, — oh akkor — talán csak akkor állana elő: tünk Ő Excellen- tiája — lelkének valódi nagyságában. Előttünk állana, de azért mégis távol, mert aki a jó tetteinek szásnát és értékét leirni akarná, — annak az angyal kezéből kellene a tollat kivennie, mert egyedül az képes, az van hivatva az örök élet könyvébe följegyezni szeretett Püspök Atyánk ezernyi és ezernyi jó tetteit. Előttetek, kedves gyermekek,{csak azt hozom fel, ami előttetek történt és történik. Ti tudjátok, hogy évenkint hányán és hányán kapnak közőletek ruhát, azt is tudjátok, hogy a városban csak ez az egyetlen fiúiskola van s ezt is O Excellentiájának köszönhetjük, ki 200 ezer korona alapitvány- nyal kivonta az államosítás alól s benne a kath. tanítást teljesen ingyenessé telte. Katholikus tanitást mondok és említek, — mert itt a tanítók katholikusok ; az épület katholikus, mert meg van szentelve; kereszt van a [falon, „Dicsértessék“-kel köszönünk, ima előtt és után kereszttel jelöljük meg magunkat, szóval Krisztushoz akarunk fölvezetni benneteket; s hogy ezeket mind megtehetjük, ezt újból nevezett püspök Atyánk utolérhetetlen bőkezűségének és nagylelkű ségének köszönhetjük. Miként tőled telik, — így szól az öreg Tóbiás fiahoz, — úgy légy irgalmas; ha sokkal birsz, adj bőven; ha kevéssel, iparkodjál a keveset is szívesen adni“ (Tób. 4. 8. 9.) Ezek után k. gyermekek amiket elmondottam, hogy ne örülnénk, hogyne vigadnánk szeretett püspök Atyánk aranymiséjónek ? Hogyne örülnénk, hogy a j,ó Isten éppen nekünk — csakis nekünk — és nem má soknak adta őt, hogy mint szent életű püs pök elődjének — Hám Jánosnak méltó utódja, jó cselekedetekben gazdag életét itt koronázza meg —^ angyaljóságu szivének arany áldozatával, — aranymiséjének bemutatásával ! Ah 1 Igen ! — Örülünk és dicsőítjük őt, mert ha ezt mi sem tennők a kövek szólalnának meg. — A kövek magasztalnák túláradó szivjóságáért. Igen, őrölünk k. gyermekek! S ha valaki a tudomány legújabb vívmányával, a Röngten — suga rakkal tudna betekinteni szivünkbe, a ti ártatlan szivetekbe, — az egész egyházmegye szivébe, — tisztán láthatná sziveinkben az égő, a lángoló örömet e feledhetetlen szép nap megörökítésében. Örvendünk s nincs oly tihanyi visszhang, mely győzze viszban goztatni, nincs az a Niagara zuhataga, mely hirül tudná adni a világnak azt az örömet, mely ma és örök mindig sziveinkben gerje- dez, sziveinket lelkesíti, hogy szeretett Püspök Atyánk megérhette aranymiséjét, és hogy most mi ő vele örvendhetünk, mert ő iskolánk „angyala“ (Apoc. 2. 8.) Ha valamikor, úgy ma mondhatjuk el a költővel Szív meg szív, olyan egy, hogy mindnyájunk szive csak egy számba megy ? Egy szív, egy lélek vagyunk ma mindnyájan. Cor u- num et anima una ! Egy érzelem hevít, egy érzelem lelkesít ma mindnyájunkat; egy vágy ad szárnyakat sziveinknek, hogy innen — e szent helyről — Isten oltára elé járulva — az angyalokkal együtt kérjünk szeretett főpásztorunknak hosszú, örömteljes boldog életet! Addig is, míg innen az Ur oltárához érünk, zengjétek én velem: Meszlényi Gyula — aranymisés püspökünket az Isten sokáig éltesse ! — Éljen ! Aranymtsejét ülő főpásztora iránt a kir. kath. főgimnázium azzal rótta le tiszteletét és háláját, hogy 17 ón a gimnázium kápolnájában énekes nagy misére gyűlt össze s azon buzgón imádkozott szeretet főpásztoráért. Az énekes misét dr. Fechíel János hitszónok végezte, ki evangélium után az ifjúsághoz intézett megkapó szavakkal és melegséggel ecsetelte a nap fontosságát s befejezésül felhívta az ifjúságot, hogy ajánlják fel a sz. misét a jubiláló főpásztorért. A sz. mise alatt Haller Jenő tanár remek harmonium játékával emelte az áhítatot s az ünnepséget. Fechlel János dr. beszódeköv. szól : Kedves ifjak ! A mint mar tudjátok, a mai ünnepélyes istentisztelet azért történik, azért van sza bad napotok, szüneti időtök, mert az egyházmegye kegyelmes föpásztora, jóságos püspökünk ma mondja aranymiséjét, a mi annyit jelem, hogy ma 50 éve mutatta be Ő Excel- lentiája, mint fiatal ember örömrepeső szívvel első szent mise-áldozatát, zsengéjét a mindenható Istennek. 50 év nagy idő az emberi életben—egy egész élet, melynek végső határához csak kevesen érnek el, a legtöbben leroskadva az élet nyomasztó terhe alatt, kora sirba dőlnek. 50 évet tölteni az Ur szolgálatában, lemondva a világról, annak örömeiről, vállalkozva a lemondás-, önmegtagadás , a keresztényi szent alázatosságnak a sirig való gyakorlására, 50 évig dolgozni jó és balszerencse között Krisztus földi országában, az egyház kegyelmi kinc-eit és Jézus aján dékait; 50 esztendőt tölteni a felebaráti szeretet göröngyös földjének terhes és verejté- kes művelésében, 50 esztendőt tölteni egy nagy égj házmegyének nagy bölcsességét, határtalan szeretetet, Krisztusi bőkezűséget és angyali türelmet kívánó kormányzásában, — az Istennek oly ritka kegyelme, oly drága kegye s ajándék kincse, hogy abban aju- biliáns püspök iránt való kiváló jóságot fel nem ismerni lehetetlen. És aFőpásztor mindezek élénk tudatában, visza nem tartva az aggkor természeies gyengeségei által, zarándokúira kelt a boldogsá- gos Szűznek híres kegyhelyére, Mária Pócs- ra ment hogy szentsóges égi Pátronajának, Magyarország védőasszonyának évenkint a hívek ezrei által látogatott kegyképe előtt mutassa be aranymiséjét az Urnák, ki őt teremtette, egy hosszú életen át kezénél fogva kegyesen, gondosan vezette, kegyelmeivel dúsan elhalmozta, s a papi pályán az egy- házméltóság legmagasabb, legfelsőbb polczára ültette, ezen egyházmegye püspökévé ren delte, jó erőben, vidám lélekkel, áldásainak bőségében megtartotta. S ma, midőn az ősz aranymisés főpásztor szive határtalan szeretetóben Isten és az emberek iránt, körülvéve papjai, tisztelőinek sokasága és a hivek seregei által, felruházva a Papa Ő Szentsége legmagasabb kegyelmének fényes kitüntetéseivel, elárasztva egy ország szerencskivanataival, papjainak, híveinek, mindenkinek hódolatával és mély séges tiszteletnyilváni'ásaval, örömkönyek között, ájtatosan omlik térdre, buzgón imádkozik az oltár lépcsőinél, az oltárnál, mely nek magasságából a csodatevő szent Szűz nyájasan tekint a boldog áldozóra s Istene, kiben mindig törhetetlenül bízott, szívesen fogadja- az arany-áldozat jóillatu |tömjén füstjét, — egyesítsük mi is forró imáinkat az O égbe szárnyaló fohászaival és kérjük az egek Urát, hogy tartsa meg továbbra is kegyelmes főpásztorunkat, a ki a szegények igazi Aiyja, mert senki tőle üres kézzel nem távozott, ki hozzá fordult, a gyermekek és ifjak, különösen ezen intézet növendékeinek nagylelkű és kegyes pártfogója, a ki a jótékonyság gyakorlásában soha ki nem merül, mert mindig van pénze a jó, a szent, az emberbaráti czélokra, az Isten számára, — adjon neki törhetlen erőt, jó egészséget, hogy még soká kormányozhassa az O szí ve szerint a hivek örömére, boldogitására szép egyházmegyéjét s majdan megelégedésben és boldogságban mutassa be a Mindenhatónak 10 év múlva gyémánt miséjét. A kir. kath. tanitóképző intézetben szintén a délelőtt folyamán volt az ünnepély mely a következő műsor mellett folyt le: 1.) Th. Stern : „Praeludjum“ ; orgonán előadta Pfeiffer Jakab. 2.) Ünnepi beszed;; tartotta : Porónyi János intézeti igazgató. 3.) Karének. 4.) Dotzaner: „Románcz“ ; hegedűn előadiák : Bottyán János és Veress János. 5) „Ecce Sacerdos“, Mindszenti Gedeontól; szavalia : Hoffmann József. 6 ) „Träumezei“ Schumann Róberttől; hegedűn előadta : Komoróczy Péter, zongorán kísérte Veress János. 7) Karének. 8.) „Induló“ Bar- talus Istvántól; zongorán előadta: Hevesy János. Az ifjúsági részt Dr. Gopcsa Endre tanulmányi felügyelő rendezte. Szép ünnepélyt rendeztek a Hám-kon- viktusban az ifjúsági kongregánisták és az intézet növendékei vasárnap délelőtt. Mint szűz Mária püspökét magasztalta Knoll Károly Vili. o. t. a nagymóltóságu püspököt, mert a szeplőtelen fogantatás dogmájának is épen most van az 50-ik esztendeje íRosty K. mélyen áttérzett és a szív lelke- sültségével előadott költeményével, amelynek utolsó vbrsszaka, közős imádságunk szövege : ,.Éij Mária püspöke, élj boldogul 1 Szatmár legyen kezedtől Mária-Kertje És égi koszorút Ő tőle nyerj Te ! !!“ Majd Vinkler János VII. o. t. jól átgondolt, szép alakban szerkesztett s kedves történetekkel élónkitett beszédével ecsetelte, hogy mily jó atyát adott az Isten az ifjúságnak a kegyelmes főpásztorban, jós mily leereszkedő főpártfogót szűz Mária gyermekeinek, a kongreganistáknak, „amiért is dicsérjük, tiszteljük és szeressük őt . . .boruljunk le a nagy Isten elé . . . {összetett kezekkel s buzgó imádsággal tanúsítsuk iránta hálánkat . . .“ Kellemes dalu énekek fokozták a lelkesül tséget; egyiknek visszhangja imádságként szállt föl Isten trónja elé: „Áldd meg őt, az egyházfőt, A kegyelmes jótevőt!“ Végül a [kápolnába vonult az ünneplő ifjúság, ahol fölhangzott a szivből eredő „Te Deum . , Masnap, vasárnap délelőtt Vall órakor a zárdában levő intézetek növendékei mutatták be hódolaiukat. Az intézeti hatalmas lermet teljesen betöltötte a nagyszámmal megjelent ünneplő közönség. Az emelvény pápai, püspöki és nemzetijczimerekkel volt díszítve. Az intelligenczia volt képviselve, túlnyomó számmal nők, de a férfiak köréből is sokan. Ott láttuk dr. Kádár Ambrus, Hámon József és Hehelein Károly praelatuskanonokokat, Antal Dániel egyháztanácsi elnököt és sokakat városunk előkelő körei’ Amit a lányok produkáltak, az non plus ultra volt; Kicsika
