Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-01 / 1. szám
HETI S Z_E ML Eu (1-ső szám.) A jelek nem csaltak. A nyugalom sokkal gyorsabban bekövetkezett, mint remélini mertük volna. Az uj főispánnak minden hivatalos ténykedésében napról-napra olyan garancziákat látott a közönség, melyekből azt a meggyőződést merítette, hogy közügyei pártatlan, igazságszerető férfiú kezébe vannak letéve, akinek kormányzati eszközei közt a bölcsesség ritka tapintattal egyesül. Mikora tél fagyos szelei elültek, az ébredező tavasz felmelegitette a sziveket, melyekbe beköltözött az uj főispán személye iránti rokonszenv. A rokonszenv nagyrabecsüléssé, ez szeretetté változott, amelyet csak öregbített az idők folyása, úgy hogy ma, midőn főispáni székét elhagyja, alig van ember a vármegyében, aki ne fogadta volna ezt a hirt őszinte sajnálkozással . Hugonnai Béla azon hat év lefolyása alatt, mig vármegyénk főispáni székében ült, az egész közönséget meghódította. Ennek az oka első sorban kormány a ti ténykedése volt, melynek azonban mindig személyes nemes tulajdonai voltak a fundamentoma. Meleg érdeklődéssel, sőt ki lehet mondani, egész lel- kesültsóggel karolt fel minden közügyet, annak érdekében szívesen fáradott, ha a dolgok állása úgy kivánta, bekopogtatott a miniszteri szobákba, küldöttségeket vezetett, kész volt latba vetni saját méltóságának súlyát, hogy a kényes helyzetben levő igazságos ügy kedvező elintézést nyerjen. Nem a rideg beamter szemüvegén nézte a helyzetet, hanem úgy fogta fel állását, hogy az a nemes közczólok előmozdításának szolgálatára van statuálva és hogy annak ebben az irányban érvényt kell szereznie. A tisztviselőket társainak tekintette, kikkel szemben eljárásának az atyai gyöngédség volt irányitója. Megkívánta a munkát, de aztán el is tudta ismerni az érdemet. Gyakran megfordult közöttük, hogy megismerje azon nehézségeket, melyekkel munkakörük egybe van kötve, hogy azokon kellő módon képes legyen segíteni. Az egyéni érdekeket ritka találékonysággal tudta összeegyeztetni a közügygyei, hogy egyik sem szenvedett. Szóval működésének minden tényéből igazságszeretet látszott ki. És ez az, a melylyel megörökítette nevét vármegyénk történetében, mert bizony akár esik rosszul valakiÉjjeli menhely. A múlt héten Gorkij Maxim : Éjjeli menhelyét adták félig telt ház előtt. Kicsoda Gorkij ? Még néhány óv előtt ismeretlen alak. Tschechov fedezte fel. Eredeti neve Pjeskow Maxim. Volt suszterinas, kertész, hajókukta, pékinas, favágó, teherhordó, gyümölcsárus, vasúti őr és ügyvédi Írnok. Az orosz proletariátus úgyszólván minden fázisát keresztül élte összes nyomoraival és keserűségeivel együtt. Azért vette fel a Gorkij nevet is, mely „keserű“-t jelent. 1900-ban jelent meg müveinek első kötete „Razskazy“ (Elbeszélések) címen, mely Oroszországot valóságos Gorkij-lázba boritotta. Müveinek fő becsét az képezi, hogy az iró által átélt és tapasztalt eseményeket örökíti meg. Realista a szó legszorosabb értelmében, de az idealizmus, a romanticzizmus mindenütt fénylő szö- vétnekként vonul át müvein. Durvaság Ízléstelenség soha Dem fordul elő müveiben. Az „Éjjeli menhely“ egyik első színmüve — ha ennek nevezhetjük — mely az európai színpadokat bejárta. Cselekmény ugyszólva —- semmi nincs a darabban. Meséje sovány vagy semmi. Mozaik képnek nevezhetnők, melyen az orosz proletariátus jellegzetes typusai vannak megörökitve. Kostyilov (Szentes) a harpagon korcsmáros éjjeli lebujában nek, akár nem, de ki kell mondanunk, hogy nagyon kevés főispánt látott még a világ, akinél a basa feléje ne kerekednék a jogérzetnek, akinek szemei előtt minden más érdekekkel szemben első sorban saját vármegyéjének érdekei lebegnének. Nam csuda tehát, ha Hugonnai Bélától fájó szívvel vesz búcsút az egész megyei és szatmárvárosi közönség. Szatmári főispánság1. Hugonnai gróf, kinek távozása felett sajnálkozunk, lemondása egy eszmét vetett fel, a mely eszmének szellőztetése és megbeszélése már csak azért is kivánatos, mert úgy lehet, hogy annak megvalósulása Szalmát- régi aspirációjának teljesedésére vezethetne. Arról van ugyanis szó, hogy a kormány, legfőbb administratió tekintetében, vá- laszsza külön a vármegyét és várost, vagyis világosabban beszélve: legyen Szatmárnak is, a vármegyének is saját főispánja. Ez az álláspont, egy gordiusi csomó egyedüli megoldási terve, mert az bizonyos, hogy az ellentétes érdekű, két központ: Károly és Szatmár vitája a székhely követelésében olyan acut természetű, hogy annak megszüntetése, kielégítő megoldással való bezárása csak úgy lehetséges, ha egy oly alapot teremtünk, melyen a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad-féle köz mondás a maga egész terjedelmében érvényesül. Ez az alap pedig e természetellenesen összeházasított két törvényhatóságnak olya- tán szétválasztása, hogy Károly életigónyei is respektáltassanak, Szatmár pedig végre ország-világ által elismert igazához jusson. Mert képtelen állapot az, hogy egy minden tekintetben központi szerepre hivatott város a maga kulturális és közgazdasági kincseivel, hatalmas tőkéivel, püspöki rezi- dencziájával, a földrajzi helyzetet nem is emlegetve, másodrangu szerepet játszszék abban a vármegyében, melyben minden szem ő reá néz, minden vidék csekély kivétellel, benne látja érdemes és óhajtott czentrumát — egy kisebb és jelentéktelenebb rendezett tanácsú város pedig a vármegye életnyilvánulásainak, találkozunk Wlajkjkával a fiatal tolvajjal (Nagy), ki a korcsmáros roszindulatu nejével (F. Lányi Irma) szeretkezik, s ki őt arra készteti, hogy ölje meg vén urát. Ez ellenkezik, mert lelkében még nincs megromolva. Időközben a korcsmárosnó nővérébe szeret s biztatja őt, hogy hagyják el e bünfószket, becsületes emberré óhajt lenni. A korcsmárosnó értesül a tolvaj e viszonyáról, a leányt meg akarja ölni, s midőn ez nem sikerül, befeketíti szeretőjét a leány előtt, ki erre átkokkal sújtja. Wastyika erre dühében földre sújtja a korcsmárost, ki meghal. Ennyi a mese.' Inkább csak ragaszték, mely a mozaik képet összetartja. Kitűnő alakítást nyújtott Szentes a harpagon korcsmárosban, ki az emberiség eme szerencsétlen tömegét adófizetőjévé teszi. Megrázó, midőn a folyton dolgozó s becsületes Klecstes lakatostól a pár négyszögméter szoba földje használatáért magasabb bért követel. Csak dicsérnünk lehet a színigazgatót pompás alakításáért. A becsületes lakatost, kinek neje nyilt színen hal meg, — igen jól személyesítette. Pompás Bubnow volt Tábori. Czinikusabb csavargót képzelni sem lehet. Rongyaiban mesterileg volt maszkírozva. — Igazán idegrázó, midőn a lakatos meghalt nejére azt mondja: Jó hogy meghalt, legalább nem zavar bennünket köhócselósóvel. — Az idealismust a darabban Luka (Arnold) zarándok képviseli. Kár, hogy a szerző nem domboritotta ki jobtisztikarának, az állam egyik pénzügyi főintézményének színhelye legyen. Szatmárnak önmaga és vidéke iránt való kötelessége, hogy haihatósan védje a saját javát, érdekeit, mely közérdek, e saját fejlődési képességét és jövendőjét, akkor a mikor arra alkalom kínálkozik. Ez az alkalom ma] ismét kopogtat ajtaján. El ne bocsássa ez alkalmat anélkül, hogy azt javára, hasznára fordítsa. Szatmárnak tudnia kell, hogy a szók- helykérdó-i az ő előnyére egyhamar megoldva nem lesz, — arra nem számíthat, hogy holnap — holnapután vagy azután hozzánk költöztetik a megye központi intézményeit, olyan útra kell térnie a maga küzdelmeivel, a mely utón közelebb és biztosabban eljuthat a főczélhoz, kívánságainak végre valahára való teljesüléséhez. Ez az ut pedig a külön főispáuság ösvénye, melyre reá kell lépnünk, melyöt ki kell taposnunk, melyen előre kell sietnünk, mert csak ez utón boldogulhatunk. Ez a kérdés forró ma, üssük tehát a vasat, mig meleg. Beszéljünk róla egymásközt, beszéljünk róla a lapok hasábjain, sőt beszéljünk róla a hivatalos gyülésterem- ben is. Ez oly nagy méretű közügy, hogy azt pihentetni s a törtónendőket összedugott kézzel várni nem szabad, mert ez a várakozás nagy mulasztás számba menne. Indítványt teszünk ez iránt, hogy a város közvéleménye keressen kifejezést egy közgyűlés összehívásában, a melyen a szőnyegen forgó kérdést megfontolás tárgyává kell tenni és megvalósítása iránt a hatóság a közönséggel karöltve tegye meg sürgősen a lépéseket. Pap Géza polgármester vegye kezébe az ügyet és cselekedjék. Mutassa meg ez úttal is, hogy ő a tettek, a cselekvések embere, a ki a város közjavának harczát felvenni és győzelemre segíteni kész. ban. Ebben a sok salakban, eleinte ezt is hamis kőnek nézi az ember. Arnold kissé paposán fogta fel szerepét. Nagyon prédikált. Igen Temetésen beszélt. Természetesebben, kellett volna adnia. — Jó alak volt Sabin (Pápay). Az elsülyedt hamis kártyás jellegzetesen volt megrögzitve, még jobban alakított Bátosi az alkoholista színészben, ki az italról le akar szokni. De talán nem csalódunk, ha a legjobb alakításért Papirt, az elsülyedt bárót, dicsérjük, ki valamikor oly nagy ur volt, hogy reggel az ágyában itta meg a tejszínes kávét. — Széli Gizella igen jól alakította maszkját, az öröm leányt. Megkapó az a jelenet, mikor a báróval cziva- kodnak, — a kit ő tart — s midőn oda vágja a bárónak, „hisz belőlem élsz, mint a féreg az almából.“ Nagyon jól alakította F. Lányi Irma is a gonosz korcsmárosnót, kitűnő naiva volt Garat Ilus is Mabucsában. Végül gratulálunk Krémernek a kiváló előadásért. Egyet azonban megjegyzünk. A rózbőrüek ez idő szerint még Amerikában laknak, Oroszországban nem oly pirosak az emberek, mint jó szinószeink az első felvonásban voltak. Antiszemita kritika. Szóvá tettük múlt heti számunkban, hogy egyes helyi lapok leszámolva minden jó Ízléssel, a zenede növendékeinek olyan
