Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-01 / 1. szám

4 HETI S Z E M L E“ a ső szám.) próbavizsgálatféléje alkalmából a tanári kar rovására kettőnek valóságos diadal szekeret készítettek, ráakasztva minden olyasféle sal­langot, ami az úgynevezett megrendelt kritika lomtárában mindig található. Bántott minket az a neveletlenség, melylyei midőn egy tanári karról van szó, soha, semmi körülmények között a nyilvá­nosság előtt nem lehet találkozni. Hogy fe- lekezetiséget, vagy „zsidó“ szót még csak említettünk volna is, nem felel meg a való­ságnak, olvassa el bárki, hiszen nyomtatás­ban van. Mi csupán arra a körülményre alapítottuk véleményünket, hogy nyilvános vizsgálat alkalmából a nagyközönség előtt „illetlen“ egy tanári karral szemben ez az eljárás. Az ilyen is csak Szatmáron történ­hetik meg, ahol — bocsánat a kifejezésért — minden nyálas zsidó legény újságíró lehet és kritikus, akinek dunsztja sincs arról, meddig terjednek az étiké által magszabott ama határok, amelyen túl a ripők falusias- ság a maga meztelenségében ülhet tort az érzelmek felett. És erre a pártatlan megjegyzésünkre, melynek okadatolt voltát a műveltség leg­elemibb követelményeivel ismeretségben álló egyén is kénytelen készséggel elismerni, a Szatmári Hirlap tegnapelőtti számában valami Dr.-as aláírással egy pájeszes kirohanás jelenik meg, melyben a „reverenda, förmedő, lóláb, ántiszemita, klerikális, vallási tűrel- messég, szelídség, emberszeretet“ és ezekhez hasonló izraelitát mükifejezések csak úgy repülnek a fejünk felé, hogy a tüzes isten­nyila se jobban, mikor Lóth ijedtében sóbál- ványnyá változott. Főkonszekvencziámik le­hozza, hogy ütni akartunk egyet a — zsidón. Hát lehet, hogy igaza van, ha zsidó volt, aki a szóvá tett neveletlenséget megengedte magának. És miután Dr.-as ur (?) jelentke­zett, hogy zsidó, hát készséggel elismerjük, hogy akartuk ütni a zsidót. Szó sincs róla, mi is gondoltuk már eleve, hogy zsidót ütünk, mert hasonló szellemű reklamirozásra keresztény simplicziter nem képes. Ezen a téren csakis zsidó érte el a non plus ultra rekordot. Nigyon roszul véli, mintha minket az késztetett volna szólásra, hogy Patáidnak is nem osztott annyi babérlevelet. Legyen meggyőződve, hogy Pataki az ön babérleve­leiből sem nem kór, sem nem kiván, mi a tanári karon elkövetett sérelmet akartuk megtorolni, amelynek Patakin kívül még több tagja is van, notabene egy hölgy, Szönyi Margit kisasszony és Baron ur is, aki látja csak kedves Dr.-as ur, maga is szintén zsidó. És a tanári kar komplexumában önnel, a zsidó kritikussal szemben mégis védelembe vettük. Nekünk semmi érdekünk nincs abban, hogy a Füredi Sándor művészetét lejárjuk, hogy szóvá tettük egy fővárosi lap nem ked­vező kritikáját, annak oka a már fentebb emlitett sértés, és ezzel kapcsolatban — most már tudjuk, — Dr.-as ur által a helyi sajtó­ban végbevitt körtáncz. Erre azt jegyzi meg Dr.-as ur, hogy csak ez az egyetlen egy nyilatkozott kedvezőtlenül, amely azonban nem ért a mübirálathoz, a többi éppen úgy verte a czintányért, mint ő a Szatmári Hír­lapban. Legyünk tárgyilagosak és legyünk igazságosak. Tessék megnevezni, melyik az a fővárosi lap? . . . Egyetlenegy sincs, amely- ,tudomást szerzett volna Füredi Sándornak (Ott történt szerepléséről. Csupán a Pester Lloyd hozza fel a kérdéses konczertet, meg­említi, hogy Füredi ott szerepelt, de művé­szetéről egy elismerő hangot sem hallott. Az összes fővárosi lapok közt egyedül a Pesti Napló az, mely arról a konczertről részletes kritikát hozott, és Füredit az az egy is ala­posan lebirálta. No, ha Budapesttel igy ál­lunk, akkor ne menjünk Berlinbe, mert az sokkal távolabb esik. De ha még azok az állitölagos berlini lapok csakugyan olyan extázisba jöttek volna is, mint ön a Szat­mári Hírlapban, nem gondolja, hogy ez le­het egy egyszerű udvariassági tény a ven­dég „magyar“ müvészszel szemben. Végül legyen szabad önhöz, a ki oly kicsinylőleg nézi le a Pesti Napló kritikusát abból a rendkívüli művészi magasságból, melyen becses személyét képzeli, legyen szabad önhöz megkoczkáztatni azt a véle­ményünket, hogy az a budapesti kritikus daczára lesújtó Ítéletének, érthet a kritiká­hoz, ön azonban absolute nem. Mert ha ön ez után a vizsgálat után „nagy sikerről“ beszól, és azt a nagy sikert annak a két embernek számlájára Írja, akik négy hónappal ezelőtt kezdték meg a tanítást, no már akkor en­gedjen meg magának, de annyit ért a zenei oktatáshoz, mint az abc-hez a tyuk. Négy hónap alatt a zenében nemhogy nagy sikert, de semmiféle sikert nem lehet elérni. Azok a növendékek, akik tudtak valamit produ­kálni, korántsem ennek a 4 hónapi tanítás­nak köszönhetik, hanem éveken át szerzett készültség eredménye az. Ne akarja tehát pávatollakkal ékesíteni azokat a művészeket, akikről mi is szeretjük feltenni, hogy tisz­telettel visszautasítják az ilyen rájok oktro­jált érdemet. Még egyet akarunk mondani. Ha ön kritizálni és polemizálni akar, nem elegendő a névjegyére odaragadt Dr., hanem szerezzen hozzá logikát is kellő mértékben és szerez­zen mindenekelőtt igazságórzetet, mert ha „lólábakon" galoppirozik, máskor is nagyon könnyen el fogják verni a nyulbőrt a hátán. HÍREK. Mélyentisztelt előfizetőinknek, szi­ves olvasóinknak és munkatársainknak boldog ünnepeket kívánunk. Főispánná kandinálás. Az uj főispán személyét jelölgetik már. Emlegetik a többi közt Nagy László alispánt' is. Emlegetik város szerte Pap Géza polgármestert is. Mennyi igaz e hírből, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy Pap Géza főispánsága város szerte örömmel fogadott kinevezés lenne, a mely kinevezéssel a is meg lehetne elégedve. Képviselői beszámoló. Jékey Zsig- mond, a mátészalkai kerület országgyűlési képviselője január 5-ón fogja megtartani Mátészalkán beszámoló beszédét, melyről a kerület választó polgárait a köv. meghívó­val szólítja fel tömeges megjelenésre: A je­lenlegi válságos politikai viszonyok között mint e kerület országgyűlési képviselője szükségét érzem annak, hogy politikai tény­kedésemről beszámoljak és kerületem közön­ségének a jelenlegi politikai viszonyokkal szemben tanúsított magatartásáról tudomást szerezzek. Ugyanazért tisztelettel felkérem, a mátészalkai járás választó közönségét, hogy a Mátészalkán, 1904. évi január 5-én délelőtt fél 11 órakor a Hungária vendéglő nagytermé­ben tartandó beszámolóra minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Góberjón, 1903. deczember 24. Hazafias üdvözlettel Jékey Zsigmond orsz ggyülési képviselő. Előléptetett főellenőr.- A kereske­delmi miniszter mándi Mándy Bertalan állam- vasúti főellonőrt, a forgalmi főnökség hely­beli osztályának vezetőjét a III. rangfoko­zat első osztályából a II. rangfokozat 3-ik osztályába léptette elő. Hymen. R. Nagy Jenő közjegyzőjelölt tegnapelőtt esküdött örök hűréget Kropper Gyula magyarláposi kir. közjegyző leányá­nak, Margit kisasszonynak. — Strempl Vil­mos cs. és kir. 5. gyalogezredbeli főhadnagy az egri önkéntes iskola tanára karácsony másodnapján jegyezte el Szinérváralján Schivanner Gyula uradalmi erdész leányát, Gizella kisasszonyt. Uj bizottsági tag. Németiben a múlt vasárnap egy uj városi bizottsági tagot vá­lasztottak arra a helyre, mely a gazdasági tanácsosá lett Bariba Kálmán lemondása folytán üresedett meg. A választók pártkér­dést csináltak a dologból, a függetlenségiek dr. Dómján János ügyvéd, a szabadelvűek Pethö György, a Vécsey-uradalom jószág- igazgatója körül csoportosultak. A végered­mény az lett, hogy dr. Dómján neve került ki győztesen az urnából, aki 146 szavazatot kapott Pethö György 131 szavazata ellenében. A nagykárolyi mandátum. Doma- hidy Elemérnek főispánná történt kinevezte- tése folytán gazdátlanná lett a nagykárolyi mandátum. A választási mozgalmak megin­dultak már e kinevezés előtt. A szabadelvű párt gróf Károlyi Györgyöt jelölte és igy vele szemben a főggetlenségi párt is jelöltet akart állítani. Minthogy azonban a fiatal gróf kijelentette, hogy nem szabadelvű, ha­nem pártonkivüli programmal óhajt fellépni és felveszi programmjába a nemzeti követe­léseket is, a függetlenségi párt letett az el­lenjelölt állításáról és most Nagykároly váro­sának összes választópolgárai pártkülönbség nélkül tömörülnek mellette. Gyászhir. Mándy Elek nyug. kir. járásbiró vasárnap reggel, életének 88-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Földi részeit hétfőn délután helyezték örök nyugalomra. Tanítónői kinevezés. A vallás és közoktatási miniszter Palády Erzsiké okle­veles tanítónőt a helybeli állami elemi isko­lához helyettes tanítónőnek nevezte ki. Előléptetett állatorvos. A földmive- lósí miniszter Netter Kálmán m. kir. állat­orvost a XI. fiz. osztály 1-ső fokozatába lép­tette elő. Gyászhfr. Demjén József vámhivatali pénztáros 7 éves fiacskája Károly, ki a II. elemi osztály növendéke volt, kétheti kinos szenvedés után a múlt vasárnap agyhártya- lobban elhunyt. A kis halottat kedden dél­után helyezték örök nyugalomra. A nagyszőllősi mandátum. Nagy- Szőllősön a szabadelvű párt Sándor János államtitkárt jelölte, aki a múlt kedden már meg is tartotta programmbeszédót. Karácsonyfa-ünnepély a nőegyleti árvaházban. F. hó 23-án 4 órakor gyultak fel a dúsan megrakott karácsonyfa apró gyertyái az árvaházban. Megható jelenet volt az árvák bevonulása, karácsonyi éneke, és a köszönő versek elszavalása. Minden szemben köny csillogott. Dr. Fechtel János e. főtitkár alkalmi beszédet intézett a gyermekekhez. Valóban nincs szebb ünnep a kis Jézus születésének szent estéjénél. Jelenvoltak: Jékei Károiyné alelnöknő, az árvaház buzgó és fáradhatatlan gondozója, Pirkler Józsefné, Fürst Viktorné, Bakcsy Domokosné, özv. Szmetanáné, Varjú Sándorné stb. úrnők, Kozma

Next

/
Oldalképek
Tartalom