Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-01-07 / 2. szám
2 „H E T I SZEMLE“ (2-ik szám.) Mit nyertünk tehát? . . . Csak annyit, hogy tovább lett tolva az az időpont, mikor mindakót ország kezdhet a saját akarata szerint cselekedni. Csak annyit, hogy a politikai és gazdasági válság ez évben is lidércznyomásként fog nehezülni a nemzet vállaira. Csak annyit, hogy ismét egy évet állítottak oda a nemzeti fejlődés elé. A kiegyezés lényegét nem tudjuk ugyan, de az ellentétes érdekeknél fogva az absurdummal határos olyan kiegyezést kötni, melylyel itt is, amott is meg legyen a nemzet elégedve. Kemény harczok előtt állunk tehát, a kapott újévi ajándékon ugyancsak hajba fognak kapni mindakét parlamentben, sőt forrongásba fogja hozni a nemzet nagytömegét is, mely kutyamódra jól érzi magát a közösség felmagaszalt békói között. Városunk élete. Minden város kulturális színvonalának mértéke, társadalmi életének tevékenysége a kebelében lévő egyesületek működésében tükröződik vissza. Ezek adnak organismusába életerőt, ezek döntik le azokat a korlátokat, melyek elválasztják a polgárt a polgártól. Ha Szatmár város képét egyesületeinek tükrében személjük, igen kellemes, felemelő érzelmek illetik meg szivünk húrjait. Noha egyik-másik egyesület aktiója tekintettel a kezdet nehézségeire és egyébb körülményekben rejlő más akadályokra, nem olyan extensiv, hogy azt az űrt, mely létezésének életet adott, teljes mértékben betöl- tené és semmi kívánnivalót nem hagyna maga után, mégis szükebb körében jótékony hatást gyakorol, s hozzájárul a város kulturálistörekvéseinek fellendítéséhez. Némelyekben pedig dioséretreméltó munkaképesség rejlik, melyeknek a pezsgő társadalmi életre döntő szerepük van. A tudomány, irodalom és művészet érdekéből kifejlett nemes munkájáért talán első helyen a Kölcsey-kört kell említenünk. Nemes k övetkezetességgel halad kitűzött czélja felé és mig egyrészt könnyebb matinéi által kellemes szórakozást szerez a közönségnek, felolvasásaival emeli műveltségének színvonalát, szavalataival, ének és zeneszámaival fejleszti Ízlését a művészetek iránt, másrészt a csak nemrég meghonosított szabad lyceumi előadásaival megnyitja előttök a komoly tudományok és ismeretek tárházát. Örökbecsű alkotást létesített múzeumával, mely noha még hatalmasan kell küzdenie a kezdeményezés nehézségeivel, máris figyelemreméltó gyűjteményt tartalmaz. Olykor a felolvasó asztal mellől a bárteremben gyűjti össze publikumát, hogy megismerjék és becsülni tanulják egymást, hogy az élet gondjai és fáradalmai közt felfrisüljenek az idegek, hogy növekedjék és minél szélesebb körben kedvelné legyen a közönség közt az összatar- tozandóság érzete. A Kölcsey-kör után vagy vele csaknem parallel a két Kaszinót illeti az elismerés babérkoszorúja. A kaszinók a müveit közönségnek elengedhetetlen otthonaivá lettek, melyek olvasmányaikkal nemcsak mindennapi szükségletét elégítik ki, nemcsak a nemes és szükséges szórakozás élvezetét nyújtják tagjaiknak, hanem magasabb, a kultúrái előhaladás érdekéből is fontos szerepük van. Az összejövetelek, konczert és felolvasások kezdeményezése a katholikus kaszinó érdeme. Ő tette meg ez irányban az első lépést, ő érte el e téren az első sikereket. A polgári kaszinó újabb időben szintén programmjába vette a közönség nagyobb zömének összehozását, s most egymás mellett, de nem egymás ellen jótékonyan működnek közre a közönség életkedvének, nemes ambitiójának ébrentartása, ismereteinek gyarapítása s műveltségének emeiéise érdekéből. A dalegyesület szintén jelentékeny szerepet játszik társadalmi életünkben. A dal nemesit, rezgésbe hozza a szív húrjait, gyöngédséget, elevenséget, finomságot kölcsönöz a leieknek. Dalegyesületünk felfogta nemes hivatását és nemcsak a szatmári közönségnek szerez kellemes perczeket fellépéseivel, hanem dicsőséget hoz városunkra a távolabbi vidékeken is, hol vendégszerepei vagy ahol erejét más városok daltestvéreivel szokta összemérni. Bizonyára kedvesen gondol vissza mindenki ezen egyesület jubilaris ünnepségeire, midőn keblünkre öleltük, a magyar vendégszeretet melegével halmozhattak el a távoli városok dalegyesületeinek tagjait, kik körünkbe jöttek, hogy együtt örvendjenek a szatmáriakkal és lelkesiték közönségünket a dal művészete iránt. Ilyen összevöveteleket csaknem minden évben szoktak rendezni a dalegyesületek hol egyik, hol a másik városban, és mindenütt olyan állandó, olyan jótékony és olyan kedves emlékeket hagynak magok után mint itt. Dalestélyeink után rendesen tánczvigalmak vannak. A Czeczil-egylet a kath. egyházi ének és zene terén műveli tagjait. Hányszor emeli fel lelkünket az áhitat szárnyaira Isten házában, hányszor nyújtott már élvezetet társas összejöveteleken fellépéseivel. Az újabban alapított protestáns Lórántffy Zsuzsánna egyesület mig egyrészt a jótékonyság gyakorlásában is nemes buzgalmat fejt ki, másrészt a szellemi mivelődés elöharczosa és dicséretére legyen mondva, eddig még legalább nem merültek fel keblében olyan törekvések, melyek más vallásnak érzelmei ellen irányultak volna. Czélja tisztán társadalmi, melyet hatványozott, mondhatni lázas buzgalommal kíván elérni. A Szatmár egyházmegyei Irodalmi kör, mely feladatául tűzte ki úgy a sajtó, mint hasznos olvasmányok által gyakorolni jótékony hatást a közönségre, szintén szép missióra hivatott. Kár, hogy mindez ideig nem tudott még maga irá it olyan érdeklődést kelteni, mely által a nagyközönség tekintélyes részét érdekkörébe vonva, szélesebb körű tevékenységet fejthetett volna ki. A nehézségek bizonyára lassankint le lesznek küzdve és előreláthatólag ez az egyesület Szatmár városában tekintélyes helyet fog betölteni. Összejöveteleket hol önállóan, hol a kath. kaszinóval egyetértőleg szokott rendezni, melyek iránt kezdettől fogva hálás volt közönségünk. A kereskedő ifjak köre, a kath. legényegylet, az iparos Olvasókör és énekegylet, az Iparos ifjak köre mint nevetik mutatják, a polgári osztály kört honosítják meg azokat a nemes időtöltéseket, melyek mig egyrészt közönsó- ségüknek ismeretkörét bővítik, érzéküket a „Te egy tisztet vársz 1“ „Honnan tudod ? „Megfigyeltem, hogy te a szebbik ünneplő ruhádat húzod föl, ha egy jogászt vársz, de a legszebbiket akkor veszed föl, ha tisztet vársz. No de most a legszebbik van rajtad, hát tisztet vársz ! —Igazam van ? „Oh, milyenek is vagytok ti többi leányok !“ — sóhajtott föl pirulva Malvin. (Ob, milyenek is vagytok ti, mind leányok ! sóhajthatok föl én is, mint egyik tagja az ekként megsértett bölcseleti karnak.) „No ne haragudjál, édesem, hanem mondd meg inkább, ki az a tiszt, hogy hívják,-milyen a haja, alacsony-e, milyen a szeme, karcsú, sovány, magos, beszólj már, mert sietnem kell 1“ „Jól van hát, csak hagyj szóhoz jutni!“ „Hol ismerkedtél meg vele, milyen a rangja, beszólj hát.“ „A múlt szombat esti athletikai bálon ismertem őt meg. Tudod, ő tánczolt velem a legtöbbet; a többi leányokra nem is ügyelt, csak rám ; folyton mellettem volt. Azután később megkérte a mamámat, teheti-e nádunk tiszteletét ? „Mi a rangja, mi a neve ?“ „Hadnagy; a neve Schmuggler Tóni.“ „Pfu, de csúnya neve van !“ „Az nem baj, de ő szép ! — Ő tiszt, katonatiszt 1 Oh, sokszor ábrándoztam arról, hogy itt nálunk sarkantyú csengjen ! — Aztán képzeld csak, milyen boszuság ért engem azon a bálon! — A második négyest is vele szerettem volna tánczolni, már éppen jött felém, hogy megkérje ....... „A kezedet?“ „D ehogy, a négyesre kérjen föl. Hát figyelj! És épen akkor odasompolyog az a hosszú Huszár.“ „Huszár? Hisz ez nagyon jó!“ „Ej, a neve huszár, hisz máskülönben nem bántam volnál — De tudod az a jogász, a kit a múltkor nálunk megismertél. Hát kénytelen voltam vele végig tánczolni a négyest. Csak azért sem szóltam hozzá egy szót sem! — Majd megpukkadtam! — Te, ugy-e, sok fölösleges ember van a világon ?! „Nem találom.“ „De ez most az volt 1“ „Pá Malvin, sietnem kell. Pá! gratulálok !“ „Délután nézz be egy kis beszélgetésre ! Oh, Málcsi, Málcsi, egy tiszt, egy katonatiszt volt mindig az ideálom 1“ „Nekem is, — sóhajtott Málcsi, délután majd benézek.“ Egy óra volt. — A család ebédhez ült. A levest kitűnő étvágygya) fogyasztották el. A szobaleány behozza a velős csontot, a minek a Laczi gyerek rendkívüli módon meg szokott örülni. El is kiáltotta magát az asztalnál divó minden angol evósi etiquette ellenére, hogy: „Éljen a mathacsont 1“ E pillanatban az ajtóban egy bizonytalanul tapogatózó hadnagy alakja jelenik meg. És az a szerencsétlen Laczi gyerek megismételi örömkiáltásait, hogy : „Éljen a marhacsont !“ A hadnagy veres lett, mint a rák, nyilván azt hitte, hogy neki szól ez a szép megtiszteltetés. Fölugrik az egész asztal: „Ah, áh, áh, van szerencsénk !“ A nagysága vizitszobába vezette a tiszt urat, hova mindnyájan követték őt. Ma'vinnak majd kiugrott a szive örömében; Laczi meg haragosan járkált föl s alá az ebédlőben. A hadnagy mindjárt menni akart. — Végre engedve a kérésnek, leült. — Mentegette magát, hogy sok dolga van, messze van a kaszárnya, kicsit elkésett, bocsánatot kéri — Sajnos annyira hebegett, hogy e szép mentegető beszédet senki sem értette tisztán.
