Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-01-07 / 2. szám

HETI S Z E M L E“ (2-ik szám.)

3

szép iránt fogókonynyá teszik, másrészt a mindennapi fáradságos munka után a léleknek örömet, üdülést, élvezetet szereznek.

Szatmár városa meg van áldva jótékonysági egyesületekkel is. Magasztos kötelessége édesmindnyájunknak, hogy ki-ki tehetsége szerint siessen a nyomor enyhítésére, s azokból a fillérekből, melyeket olykor ugyan nehéz munka után szerzett, juttasson a földhözragadt szegénynek is. A jótékonyság gyakorlásának ébrentartása érdekében elüljár buzgalmával a jótékony nő- egyesület. Ki tudná megmondani, hány elhagyatott árvának, hány éhező szegénynek törölte már le könyeit?. . Hogy áldó kezeit a sególyreszorultak minél nagyobb tömegére kiterjeszthesse, évenként gyűjtéseket rendez, konczerteket, összejöveteleket, felolvasásokat és bálokat tart, melyekből a befolyó jövedelem minden fillére mindmegannyi örömnek, az elhagyatottak boldogságának lesz megalapítója.

Az Ezres asztaltársaság szintén hatalmasan veszi ki részét a mentési munkából. Tagjai nem kímélik sem idejűket, sem tár- czájokat, csakhogy egy nehány forinttal minden héten több jöjjön össze nemes czél- jok előmozdítására. A nagy és finom asztalok bővebben, a kisebb összejövetelek is juttatnak mindig a szegények perselyébe.

Az izraelita népkonyha, hol valláskülönbség nélkül látják el élelemmel különösen télviz idején a keresetnélkül levő, elaggott egyéneket, vagy árva gyermekeket, méltán sorakozik az előbbiek mellé.

Amit legelőször kellett volna e helyen említeni: Szent Antal perselye, mely hétről hétre megnyílik a szegények előtt, eloszlatja aggodalmaikat, elviselhetővé teszi nekik az életet, gondoskodik rólok, hogy ne kelljen éhen elveszniük. Dicséretreméltó a hívek áldozatkészsége, melylyel ezt az intézményt felkarolták, s igyekeznek áldásait minél bőségesebben kiterjeszteni a szegények felé. A csak pár héttel ezelőtt alakult gyermekfelruházó egyesület szintén nemes hivatást tűzött maga elé és kívánatos, hogy megerősödjék.

Vannak egyesületeink, melyek a személy és vagyon biztonság érdekéből hozzák fáraVégre lecsitultak a kedélyek. Megindult a társalgás. — A gondos mama a jövőt illető egy pár kérdést volt bátor megkoczkáztatni (természetesen avval a bizonyos leányos ma- mai tapintattal). A hadnagy ur elmondja, hogy ő nem tényleges tiszt, ő tanár, vagyis inkább csak jelölt, a paedagógiai vizsga még hátra van, ezután két doktorátust is fog tenni és végre, hogy egy nagyon jó állást Ígért meg neki keresztanyja egyik testvérének a férje, a ki a belügyminisztériumban miniszteri tanácsos.

E szép előadásra nem lehetett már semmit sem felelnie senkinek, mivel az a szerencsétlen Laczi gyerek megjelent az ajtóban, mondván. „Mama, én talán azalatt ehetnék?“ — Mintha karddal szúrták volna meg a hadnagy urat, fölugrott és megint elkezdte, hogy sok a dolga, messze van a kaszárnya, kicsit elkésett, bocsánatot kér. S mialatt ezt szónokolva az ajtó felé hátrált, leütött két gondosan megtörölt porczellán- figurát, azután az előszobában nekiment a tálat vivő szobaleánynak, de végre mégis még elég szerencsésen megtalálta az ajtót és tovább állott.

Malvin sírni szeretett volna. Ki hitte volna ? Azután úgy boszankodott! I Hogy

dozásaikat a közügy oltárára, vagy a sors csapáséit igyekeznek tagjaik körében elviselhetővé tenni. A tüzoltóegyesület, a mentő temetkezési és betcgsegélyzö egyesületek mind olyan faktorok, melyek méltán rászolgáltak mindnyájunk elsmerósére és támogatására.

A gazdasági élet fellendítése által arat napról napra nagyobb sikereket gazdasági egyesületünk. Hasznosan működi k közre azon ismeretek terjesztése körül,{melyekre ma már minden gazdának elengedhetlenül szüksége van,ha meg akar élni. Helyi szövetkezetek alakításra, azoknak ellenőrzése és védelme által elősegíti a lakosság anyagi viszonyainak rendezését, kiszabadítja az uzsora karmai közül. Növelni törekszik az érdeklődést a gazdaság egyes ágai iránt. Városunkban ez évben is lóversenyt tartott, borkiállítást és lóvásárt rendezdtt. ügy itt mint a vidéken felolvasások által terjeszti a gazdasági ismereteket.

Van egy tanári körünk és két tanítóegyesületünk. Mondani sem kell, bogy ezek működése által mekkora áldás hárul a tanügyre. A tanári kar időszakonkint, a tanítóegyesületek minden évben összehozzák tagjaikat, hogy megbeszéljék a teendőket, üdvös eszméket és reformokat hozzanak felszínre a nevelés és oktatás terén.

Lehet, hogy az elsoroltakkal nincs is teljesen kimeriive egyesületeink száma, de már ebből is látni lehet, hogy Szatmár város polgársága tud lelkesülni a kulturális, a szép és nemes tettek iránt, s pár évtized alatt oly hatalmas lépést tett előre a művelődés terén, hogy már ma is egy góczpont- nak lehet tekinteni, melyből mig egyrészt a tudomány, irodalom és művészetek fénysu- garai'lövelnek szét, másrészt áldozatkészségével a könyörület nevében is fontos szolgálatokat tesz.

Színészek — kritika — sajtó.

A „Szatmári Hírlap“ újévi száma kritikát kért maga felől. Tartozunk ezzel, mert az őszinte felhívásra nyílt, ^őszinte válaszra számíthat, de tartozunk azért is, mert amúgy sem hallgathattuk volna el azon újabban felmerült szokatlan jelenség elbírálását, mely abban nyilvánul, hogy színészeink egymáskészül már egy egész hete a szép látogatásra most meg igy sikerül a fogadtatás ! — Az a szamár Laczi! — „Laczi, ón téged pofon ütlek“ — ez volt első megszólalása a lejátszódott jelenet után. Azután meg legjobban szerette volna magát is felpofozni.

Délután öt óra tájt megjött Amália nagysád. — Elébe szaladt Malvin és sírva borult a keblére: „Oh Málcsi, Málcsi, ő nem is tiszt, nem valódi katonatiszt, ő csak tartalékos I"

„Tartalékos?! — szólott résztvevőén Málcsi és osztoszkodott barátnójáDak fájdalmában. — Hát tudod mit, Malvin, legyen ő neked is csak tartalékos !“

„Igazad van, — szólt könyeit törölve Málcsi, -- ő csak tartalékos lesz rám nézve. Te, Málcsi, nem láttad még máma Huszárt ? Hát ha veszszük, nem is olyon hosszú ő 1“ Hát nem is boszszu, de fölösleges ember“ — szólt csípősen Málcsi.

Oh, milyenek is vagytok ti többi lányok! — feleié szégyenkezve Málvin.

Milyenek is vagytok ti mind lányok | — Az első helyre tett egy perez alatt tartalékossá degradálódik, és az úgynevezett fölösleges ember elsővé avancieroz.---«Ä+«.—

ut

án ismétlődő esetekben szembe állnak a sajtóval, előbb újságban, majd személyes inzultussal.

Arról, hogy megengedhető-e a színésznek a sajtóval szemben állást foglalni, vagy ha méltatlanul lesz megtámadva, hol keressen orvoslást, arról más helyütt szólunk. E helyütt az igazságot akarjuk mérlegelni.

Mindkét támadás a Szatmári-Hirlap ellen irányult s vele szemben a személyeskedés vádja merült fel.

E vád oly súlyos, hogy e körülménynyel úgy nekünk, mint nemkülönben Szatmár egész sajtójának tisztába kellett volna jönni akkor is, ha bírálatra a Sz. H. nem szólít fel.

— A mi sajtónk eddig meg tudta őrizuLméltó- ságát, komolyságát, az tehát nem engedhető meg, hogy közénk egy, a békét bolygató, olyan irány fészkelje be magát, mely esetleg egyesek személyes ügyeit piaczra viszi s hírlapirodalmunkba olyan hangot kever, ami Szatmár társadalmának Ízlésével össze nem fór, melyet nem tisztán az igazság keresése, de az egyéni hangulat, a szeszély, vagy mondjuk egyébb személyes körülmény irányit. — Az egész szatmári sajtó nevében beszélünk, mert tudjuk, hogy ezen a téren, az igazság szeretetében mindnyájan egyek vagyunk.

A Sz. H. keletkezése körülményeivel tisztában vagyunk, ismerjük annak előzményeit. Ép azért talán bizalmatlanul fogadtuk, de sajtónk komolyságára jellemző, hogy nem Ítéltünk mindaddig, mig erre okot és pedig sűrűn, egymásután kifogásolható, több okot nem adott. — Pedig az Ítéletre jogunk van, mert nekünk kötelességünk a magunk fészkét tisztán tartani, mert ennek a fészeknek a tisztasága a mi hosszú, tapintatos és becsületes munkánk eredménye, a mi szemünk fénye.

Ezúttal nyíltan kimondhatjuk, hogy a Sz. H. irányával megelégedve nem vagyunk.

— Minduntalan olyan közleményekkel találkozunk hasábjain, melyek nem a nagyközönség érdekeit szolgálják,'de egyéni impressziók, neheztelések kifolyása, személyes sérelmek megtorlása.

Annak a leányszöktetósi históriának oly kíméletlen piaczra hurczolása lehetett reklám hajhászat, lehetett a helyzettel és a közönség Ízlésével még ismeretlen.emberek botlása, de nem hiszszük, hogy személyes roszakarat. E fölött napi rendre térünk.

De az a folytonos támadás, ami a színigazgató ellen irányul, már gondolkodóba ejt. Szatmáron szeretjük Krómért, Szatmáron ő már évek hosszú során át vivta ki magának be- csülósünket, sigy aSz.H. külön szempontjának jogosultsága nincs, az ások apróság, amivel állandóan személyét bosszantja, az már egész halmazzá gyűlt. — Az olyan csípős megjegyzések személyes éle, mint a minapi, amikor sajnálattal konstatálja, hogy a mis- kolczi színházra nem pályázott, mert hátha megválasztották volna, vagy midőn a „Pesti Hirlap“-nak rá vonatkozó kedvező véleményét kuriozumkóp aposztrofálja, mégis csak azt mutatja, hogy személyes nehezteléssel áll Krómer szemben. De hát miért ? A városban keringő magyarázatok különfélék : A miért nem tette a Sz. H. szerkesztőségében tiszteletét? vagy amórt a Sz. H. szerkesztőségét is kitiltotta a kuliszák mögül ? vagy amiért Máthó Irénnel szemben vállalt obligó- ját nem respektálta? Ezek nem komoly okok s nem olyanok, amiért egy nyilvánosság előtt szereplő s a nyilvános szimpátiára ráutalt embert hírlapi támadásokkal illetni szabad volna. Különben is ezek a közönségre nem