Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-03-18 / 12. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ ———————■ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A 111|> megjelenik minden szerdán. Érdekes symptomák. Rendkívül tanulságos az a nép- gyűlés, melyet a függetlenségi párt rendezett az ország fővárosában a katonai javaslatok ellen. Ismét kitűnt, mint már sok alkalommal, hogy a nemzetközi szoczializmus készséggel siet szülőanyjának, a liberálizmus- nak segélyére és hogy a hatalom emberei, mikor nekik nem tetsző irányzatok megakadályozásáról van szó, szívesen igénybe veszik a szo- czialisták támogatását. A függetlenségiek népgyülést jelentettek be a főkapitányságnál. Ez a bejelentést tudomásul vette, de egyúttal engedélyt adott a szoczilistáknak is, hogy ugyazon a helyen, ugyanabban az időben ők is gyülekezhessenek. Ki ne látná be, hogy ezzel az intézkedéssel a függetlenségiek népgyiilé- sének megzavarását czélózták. A szocialisták meg is tették a kormánynak a várt szívességet. A nép- gyülés csendes és programmszerü lefolyását tőlük telhetőleg megakadályozták. Hogy akcziójuk csak részben sikerült, annak nem ők voltak az okai. Ez a liberális taktika nem ismeretlen előttünk. Láttuk az egyházpolitikai harczok idején, midőn H TÁR CZ A. j§ 184$. Márczius 15. Irta: Kínál János. Ünnepet ülünk... Szivünk repes örömében s ez nem is csoda, hisz ötvenöt óve annak, hogy kiviviuk a sajtó függetlenségét és szabadságát. Mint a hétköznapok közül a vasárnap, úgy válik ki márczius 15.-ke a többi napok sorából. . . Nem volt ez véres ütközet napja, mikor az ágyuk dörgése temető harangszava ezrek és ezreknek. Nem volt ez a népszenvedély romboló kitörése, mikor a szenvedélyek lángja küzd a torlaszokon. Lánglelkü ifjak fölhevülóse, egy vérpezsdítő költemény; ezek nyomában fakadó tettvágy s lelkesedés tették nevezetessé e napot. Az eszme elfojtása miatt trónokat ostromló ige támadt föl s a szellem izzó parázstól hevítve az alig mozduló ellenárra] szemben diadalt nyert. A népek e boldogító igéje öltött testet márczius idusán: szabadsági Az 1848-iki események eszméit ott találjuk az 1789-iki franczia forradalomb n, mely egészen átalakította az egyeduralom a kormány népgyíilést rendeztetett a fővárosban, hogy hangulatot keltsen a népszerűtlen javaslatok ellen. Mindenki tudja, hogy ezt a gyűlést a szoczialisták részvétele mentette meg a teljes kudarcztól. Emlékezetünkben van az önálló vámterület mellett egybehívott nép- gyűlés is, melyet Bánffy báró szintén a szocziálisták felhasználásával ugrasztott szét. Ezt az erőszakos eljárást különben főleg a néppárt ellen érvényesítették nagy előszeretettel a liberális urak. Mikor a néppárt megalakult s megkezdette népgyülései- nek rendezését, alig volt eset, hogy azokat a liberálisok által felbérelt csőcselék hatósági engedély és as- sistentia mellett meg ne zavarta volna. A függetlenségiek múltkori nép- gyülésének köríiiményei arra vallanak, hogy most 's a régi taktika járja, habar nem egészen a Bánffy- féle durva kiadásban. Nem kevésbé figyelemreméltó az a szövetkezés, melynek a Lipótvárosi kaszinó volt a színhelye. Itt a nagy Bánffyt fogadták keblükre a Lipótváros pénzarisztokratái, s roppant lelkesedéssel ültették a kaszinó elnöki székébe. Ünneplésére megjelentek régi hívei: azok a szabadelvű képviselők, kik még most sem tudják felejteni az elmúlt boldog időket, akik ma is szívesen látnák nagy pártfogójukat egy másik eluöki, a miniszterelnöki székben. Valóságos lelki gyönyörűséggel hallgatták ott a stylus nagymesterének tüzes beszédét, melyben a Lipótvárosi kaszinót megtette „a magyar kultúra, a magyar műveltség, a magyar tudomány, a magyar zene, és mindennemű hazafias törekvés“ góczpontjának s kijelentette, hogy ennek a kaszinónak segélyével akarja megvalósítani az „egységes magyar nemzeti állam kiépítését.“ Hát ki mondja most már, hogy nem boldog a magyar, mikor ilyen pompás kilátásai vannak? . . . Magyar nemzeti állam, melynek oszlopai a Lipótvárosi kaszinó vállain nyugszanak!! . . . A harmadik érdekes jelenség az, amit a szabadelvű sajtóban észlelünk. A baklövések nagymesterének ez az újabb szereplése alkalmat adott a kormánypárti lapoknak, hogy tanácsokkal szolgáljanak az ellenzéknek a leszerelésre. Mert ime ott leselkedik Széli Kálmán sarka után a haramiavezér. No hát ezek a szirénhangok nem fogják elérni a kívánt hatást. Kizárt dolog az, hogy önkénye alatt senyvedő népek gondolkozásmódját. A „szabadság, testvériség, s egyenlőség!“ szálló ige lön s azóta folyton ezen jelszó gyakorlati megvalósításáért sóvárog minden nép. Végre a lánczok megcsörrentek s a szivekben a szabadság vágya lángra lobbant. S alig köszöntött be az 1848 ik óv újéve; a forradalom szélvésze a vén Európán végig sűvitett. A vihar 1848. február 22-én Párizsban tört ki legelőször s nem áldozott le kétszer a nap, a monarchikus Francziaországból ismét köztársaság lett egy időre. Ezen eseménynek hire és sikere a lázban, forrogásban égő kedélyeket, a háborgó népeket cselekvésre serkenté. A forradalom vihara Zürichtől kezdve Olaszországon, Berlinen, Brüszelen, Prágán, Bécsen, Pesten át — egész Lembergig zúgott végig. A tavaszi enyhe fuvalom mindenfelé a szabadság zászlóit lengette. A nép jogait követelve, kardot kovácsolt szétzúzott bilincseiből s sok helyen kiomló vérével pecsételte meg kivívott szabadságát, vagy ismét elbukott szabadságáért. Hazánkba márczius elején jutott el a párizsi forradalom hire. A kedélyek nálunk is lázban égtek. Az uj eszméknek, melyek egész Európát forrongásban tartották, Magyarországon már termékeny talajuk volt. Martinovics és társai ez uj, szabad eszmék terjesztéséért kerültek a vérpadra. E reformvágy még erőteljesebb mérveket öltött, mikor Kossuth Lajos alakja feltűnt a közélet terén. Mintha kicserélték volna a magyart: százados aléltságából egyszerre fölriad. Szive öntudatra ébredve hangosabban dobog, régi akaratereje visszatér. Állam- életét a haladó kor szellemének megfelelően akarja berendezni. Kossuth csakhamar legnépszerűbb ember lett az országban. Az országgyűlés liberális ellenzéke őt ismeri el vezérének. Az ifjúság bálványozza. A közép- osztály köréje csoportosul. A jobbágyság vas- veszszeje alatt görnyedő pór nép már úgy tekint reá, mint várva-várt szabaditójára és Széchenyi a nagy, az ujulás nem régen magasan röpülő sasa, most elveszti népszerűségét, mert félti a hirtelen rohanástól édes. nemzetét. A párisi forradalom hire a pozsonyi országgyűlést erős küzdelmek közepeit érte. Ezen ülések egyikón hangzott el Kossuth ama hires beszéde, a mely mintegy prológ- ját képezi szabadságharczunk nagy drámá-
