Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-02-11 / 7. szám

XH. évf'oIrajÁ- Wk szám. Szatmár, 1903. Február HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy éyre-------------------------------— 6 korona — fillér Fé lévre------------------------------------3 „ — Ne gyedévre--------------------------— 1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér A parlamenti harcz. Az egész a kép­viselőiláz felé van Szinte jól esik látni azt a kicsi, de elszánt’el- lenzéki tábort, mely a nemzet alkot­mányos jogainak védelmére legvégső ellenállásra kész. Nagy elvek harcza folyik ott most az önkény ellen, mely a nemzet erőit monopólium­nak tekintette s nem is késett saját tetszése szerint a nemzet akaratá­nak ellenére kihasználni teljes mér­tékben. Ennek az üzérkedésnek akar most véget vetni az ellenzék. Azzal a vétó jogával él, mely- ivei a római nép tribunja bármely pillanatban megakaszthatta az ál­lam gépezetének működését. Nem ellenszenv, nem a kormány ellen intézett hajsza, de a közös nemzeti érdek sarkalja őket, ine^et a szám­beli többség olyan kislelküen fel­adott. ilyen rázkódtatását az álla­moknak kicsinyes dolgokkal nem szokták felidézni, ellenben az or­szágra szóló, mélyreható jelentőségű mozzanatok a nemzet ellenállását méltán kihivják. Ennek az ellenállásnak előcsa- patát látjuk most küzdeni odafent, támogatva az egész ország. közvé­leményének helyeslésétől. Es bármi történjék, elszánt akaratukon meg­törik minden, a katonai javaslato­Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ kát törvénybe iktatni nem fogják. Sic itur ad astra!!.. Amely nem­zet nem hagyja el magát, amely képes átérezni, milyen féltett kincs rejlik alkotmányában és ennek a kincsnek megőrzésére megvan nála az akaraterő, annak jövője bizto­sítva van. Ellenben haj^,jogfeladá­sok terére lépett, az a'mlkj.ch, mely sarka után leselkedill^fossankint összes képességeit, inindpV erejét el fogja nyelni. Nálunk mindig |z Ausztriával való közösség volt a veszedelem forrása és lesz is, mig ez az álla­pot igy tart. Ez osztotta meg a nem­zet tulajdon fiait, ez alkotott két tábort a magyar hazában ; az egyik, amely Bécs felé kacsint, a másik a saját tűzhelyét védi. Csakugyan ne­héz elfojtani a keserűséget olyan beszédek hallattára, aminővel a múlt nap gróf Andrássy Gyula kedveske­dett nekünk, aki még a magyar nyelv jogosultságát v-kétségbe merte vonni a hadseregnél. Egy magyarem­ber, egy magyar mágnás!! .. Több !!. Fia Magyarország volt miniszterel­nökének, kinek a kiegyezés meg­kötésében oroszlánrésze van. Alig hitte volna az ember, hogy akad valaki még ebben az ország­ban, aki kétségbe merné vonni a magyar nyelv jogát az állami élet bármely megnyilatkozásában. Esime egy gróf Andrássy Gyula !! Olyan A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A. lap meg-.jelenik minden szex-dán. jelenség, melyet nem lehet figyel­men kívül hagyni, mert ha még ő is, akkor bizonyára nagyon sokan vannak, kik ezt a magyar államra sértő, törvényeinkkel homlokegye­nest ellenkező, a magyar érzést alapjában megtámadó nézetet vall­ják. Nem szabad ezt gróf Andrássy Gyula kizárólagos elvének tekin­teni, körülötte nagyon sokan van­nak, ő csak bűnbak, ki ezt a nemzetünkre mélyen lealázó elvet elég szerencsétlen volt megvallani az ország színe előtt. Ha végig tekintünk a kiegye­zés óta hazánk históriáján, azt lát­juk, hogy Andrássy Gyula beszéde azzal szorosan összefügg, illetve ab­ból van merítve. Az osztrák hege­mónia nálunk minden téren tulten- gésben van, a hadügyet és a pénz­ügyet pedig teljesen körmei közzé kaparitotta. Itt a magyar nemzetnek csak kötelességei voltak és vannak ma is, a jogokat a maga számára konfiskálta a teljes paritás alapján felette uralkodó szövetséges hatalom. Végre valahára le kell küzdeni ezt a visszás helyzetet és felemelni az országot arra a magaslatra, melyen a törvények értelmében állania kel­lene, hiszen a kiegyezés két egyen­jogú és egyenrangú állam közt köt­tetett. Valóságban pedig nem igy áll a dolog. Az ur és a szolga kö­zötti viszony létezik itt. így tudja TÁRCZA. A boldogságról. Felolvasás, melyet a kath. kaszinó február 1-i ünnepségén tartott Dr. Irinyi Tamás. A mi felolvasásainknak általános czóljn, hogy a vallást, tudományt vagy a társadal­mat ólénkebben foglalkoztató s a közérdek­lődést, épen ezért jobban felkeltő valamely kérdést könnyed, jól megérthető modorban tárgyalni, ez által a nagy közönségnek hoz­záférhetőbbé tenni, tehát oktatni s — ha szükséges — szórakoztatni. Vagyis, hogy egy franczia Íróval fejezzem ki magam, a tudomány nagy bankóit apró pénzre váltani. — A felolvasások tehát csak akkor felelnek meg czéljuknak, ha aktuálisok, vagy ahogy ma magyarul mondják — modernek. Ezzel tehát a felolvasások jkerete is még van ha­tározva. — De, hogy magammal ellentétbe ne jöjjek, nekem is thémaután kell néznem, mely legyen aktuális, legyen modern. A régi jó világban vizkereszttől húshagyóig tartott a farsang. Nos hát ennyit, ha többet nem is, megrnenihettünk a régi jó világból, mert a farsang ma is addig tart. S mivel épen farsang van, a vigasság, a szórakozás ideje, themám is aktuális, megfelelő lesz s hogy ne szaporítsam a szót, — kimondom -— a boldogságról szeretnék felolvasni. —Boldog­ság 1 Bűvös-bájos fogalom! Hát még ilyen is van ! Pedig erre vágyakozik minden ember. Ezt, kívánja mindenki magának igazán és másoknak többé kevésbbó őszintén. Volt-e az ember, lehet-e az ember igazán boldog, hogy ne hiányozzék soha semmije, hogy soha semmiféle űrt, ne erezzen szivében — lesz-e az ember valaha boldog, beh sok ragyogó elmét, .foglalkoztatott, már e kérdés. Én most régi boldogságunkról s annak székhelyéről a paradicsomról óhajtok beszólni s arról — e dolgot három oldalról megvilá­gítva — beszámolni. Lótezett-e valamikor a paradicsom? Ha létezett, hol feküdt? és megvan-e még ma is? Hogy lótezett-e valamikor a paradicsom vagyis boldog volt-e valaha az ember, e kér­désre önmagunkban megtaláljuk az igenlő feleletet, mert, hisz’ arra, a miről sohasem tudtunk vagy tudunk, nem vágyakozhatunk. Nem vágyakozhatik senki vagyonra, ha fo­galma nincs róla, hogy egyáltalában mi az a vagyon ? — A boldogságról tehát — ha reá vágyakozunk, fogalmunknak kell lenni. Van is. De minő ez a fogalom? Hiányos. Mi a boldogságot ma úgy képzeljük, a mennyiben önmagunknak, főleg testünknek, no meg egy kicsit lelkűnknek is megfelel. Vagyis boldog­nak mondjuk, kinek nagy vagyona van, kit fény borit vagy dicsőség övez vagy igazi osaládi életet él. Ez az emberi boldogság fo galma általában. Pedig az igazi boldogság még sem lehet ez. Hisz lehet valaki gazdag, élhet fényben, lehet dicső, mégis mindig hiányzik valamije, — lelki baj, testi baj, ez az — szóval valami, a mi megdobban szivében, a mi azt súgja, hogy ez nem az igazi bol­dogság. Valami mindig átrezeg, étdereng FEREKCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes ízű ä természetes hashajtószer. a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom