Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-11-18 / 47. szám
2 „HETI SZEM LE“ (47-ik szám.) bihari pontokban elveit szeg'reakasz- lott boldogemlékíi atyját ez a czu- dar város buktatta meg egykor a főg'ondnok választáson. Pedig nagy ur volt, hatalmas ur volt; miniszter- elnöki gyeplőt tart kezében. És mégis! ..Nem aljas vakmerőség-e ez !.. A rég lappangó boszu ki lett töltve a szegény főispánon. Azaz nem ! . . Nektek szól ez a leczke, vitéz magyarok! .. Most következik el rátok az a jó világ, hogy az apám elveinek rég lógó köntöse is tótágast fog állani örömében ! . .. Megsemmi- sitem ! . . . Megsemmisítek mindent, mert jogom van hozzá. Megsemmisítem apátok álmát, gyermekeitek örömvilágát. Megsemmisítek mindent, ami utamba kerül. Határozhattok derüre-borura, — én a semmitmin- dig kimondom, mert dühös vagy ok és belügyminiszter. Ti mindössze vagytok ötven-hatvanezeren, — mi az egy belügyminiszter akaratával szemben !... Semmi! .. . Egy petroleom- csepp is többet ér azokból a bosnyák kutakból. Ti még hetvenkedni akartok? . . . Mivel? . . . Önkormányzati jog? ... Előttem semmi és mindig semmi lesz, mert magyar belügyminiszter vagyok. Az önkéntes adók beszedését tiltotta meg közegeinek Debreczen városa. Ez a határozat szintén egész körutat tett Magyarországon. A legtöbb törvényhatóság lelkesedéssel csatlakozott hozzá. Debreczen volt a szószólója és zászlótartója. Szat- már, — nem a város, de a vármegye ismét visszadörögte neki: veletek vagyunk. De nemcsaT az országban tette meg a körútját ez a bakafántos határozat, hanem két roston a várostól a belügyminiszterig, — onnan meg vissza. Először Héder- váry mondta ki rá a mindenható semmit. Debreczen azonban nem azért Debreczen, hogy mindjárt összepakoljon. A szivszélhüdósben kimúlt belügyminisztertől visszaküldődé a mostani hatalmas úrhoz. No, mindenki tudja, ez Tisza Pista. Szedte- vette gonosz náczio, — megsemmisítem. Semmiféle renitencziát nem tűrök. Porba előttem, különben hóhér és golyó. Pénteken tárgyalta Tisza Pistának ezt az ukázát Debreczen városa, mely halálos csapást mér a törvény- hatóságok autonomikus jogkörére. Csend legyen !... Fel a szivekkel! .. A nagy magyar metropolis múltjához dicsőén viselte magát. Egyhangúlag hozott határozattal kimondta, hogy ez az ukáz meg ő előtte semmi, s betiltó rendelkezését teljes épségében fentartja. Szatmár vármegye ugyanabban a hajóban evez, kérdés azon e révparton fog-e ő is kikötni, melyen a nemzeti szellem virágai teremnek. A nekibőszült belügyminiszter megsemmisítette a szatmári határozatot is. Vele sem tehetett kivételt, noha itt talán kegyelmesebb volt volna, ha Debreczen nem borsolja fel szörnyű haragját. Szatmár, igaz, hogy nem a megye, hanem a város választani fog. Az ilyen kardinális viszonyok pedig menthetetlenül megérdemlik a kíméletet. Hiszen ilyenkor a kegyelmes kezeknek is parolázni dukál a kérges tenyerekkel, s meghallgatni sok mende-mon- dát, melyek azon a módon mennek el a másik füle mellett. De hát nem a megye, hanem a város!. . . Illetve a megye határozott, a város meg választ. Ez már két dolog. Nullifi- kálom. A választás után az övéket is nullifikálom. A legközelebbi vármegyei közgyűlés fog Pista grófnak ezzel a telj- hatal.m u he]ügy minisvieri leirátával foglalkozni. Reméljük, hogy ha már egyszer kimondta az á-t, ki fogja mondani a b-t is. Ott leng előttünk a debreczeni zászló, szépsymbolum az, a magyar szív lüktetése van rá bevésve. Országgyűlés. Kossuth Eerencz limo- nádés beszéde után az ellenzék másik két árnyalatának, az Ugron-pártnak és a néppártnak az uj kormánynyal szemben elfoglalt álláspontját Holló Lajos, illetőleg Zichy János gróf fejtették ki erőteljesen és félreértést nem tűrő határozottsággal. Ennek az lett a következménye, hogy az ellenzék kimondta a legerősebb harczot a Tisza-kabinet ellen, melynek amúgy is súlyos helyzetét csak rosszabbá tették Tisza „nyel vbotlásai“. Az ellenzék har- czi kedvét e nyelvbotlások visszaszívása sem csökkentette. Nagyobb beszédekben foglalkoztak Tisza programmjával Hock János és a néppárt részéről Kaas Ivor báró. Tisza látván, hogy az ellenzékkel szép szerével nem boldogul, megkezdte az „erős kéz“ politikáját. Berendelte híveit s a csütörtöki ülés végén azzal az inditványnyal állott elő, hogy másnap az ujonczjavaslatot tárgyalják. Az ellenzék erre, mivel az elnök „aggályai" miatt a házszabályban biztositott szólási jogával a nyílt ülésen nem élhetett, zárt üléssel és technikai obstrukczióval felelt, aminek következtében a csütörtöki ülés csak éjfél után két óra tájban ért véget. A miniszterelnök azonban elérte czélját s pénteken már az ujonczjavaslatot tárgyalták. Ebből azonban nem következik, hogy a javaslatból mostanában törvény lesz. Tisza erőszakos eljárása visszahatással van a szabadelvű pártra is. Ivánka Oszkár már kilépett a pártból s kilépését a kormányelnöknek már eddig is elkövetett politikai hibáival, botlásaival s a már megkisérlett törvény- és házszabály fólre- magyarásásával okolja meg, melyek megór- lelték benne azt a meggyőződést, hogy Tisza István grófot csakis az erőszak tarthatja Magyar- ország élén ... A Kossuth-párt egyébbiránt kimondta, hogy a napirendre tűzött ujoncz- javaslat tárgyalása ellen a legvégsőig menő harczot indítja meg. A programmbeszédek. Két p_árt bontotta ki a múlt vasárnap városunkban zászlóját, melylyel kezdetét vette a mandátumért folyó küzdelem. Az egyik a szabadelvű, a másik a függetlenségi párt. Amannak jelöltje Hieronymi Károly, városunk volt országgyűlési képviselője, ki kereskedelmi miniszterré történt kinevezése folytán a törvény értelmében uj választásnak tartozik magát alávetni, hogy megnyilatkoz- hassék a polgárság, vájjon a miniszterré lett képviselő a kormány programmjával birja-e a választók többségének bizalmát. A függetlenségi párt mindkét árnyalata egyesítésével ságszeretetriek is híve volt, — kimutatta az okmány’ hamisságát. Általában véve a szabadkőművesek önmagukat a templomosok rendjétől származtatják, melyet a szerzet gazdag vagyonára áhítozó Szép Fülöp unszolására V. Kelemen pápa oszlatott fel az 1512.-iki viennei zsinaton. — Ugyanis Molay Jakab, a templomos-rend utolsó nagymestere irta volna össze a titkos szabályokat, amelyeket egy ifjú templomos Salm Hugó grófnak adott át, aki ezekkel Skótországba szökött s ott ni ‘galakult az első páholy. — Ez a mese azonban csak azért lett kigondolva, hogy az Egyház előtt létjogosultságát mentegesse a szabadkőművesség. — De hogy a templomosok és szabadkőművesek között nincs összefüggés, világos és érthető okokkal be van bizonyítva.*) Tényleg 1717.-ben Londonban a „dóm- épitŐ kőműves társulatok“ nyomán alakult az első páholy. Alapitója egy angol prédi*) Prutz: Geheimlehre des Tompelordens. Berlin. 1879. kátor, Anderson Jakab,—■ Desagulier Teofil, egy franczia menekült protestáns lelkész, és Payne Jakab, egy angol régiségbuvár. Kidolgozott szabályzatuk a racionálizmus eszméinek terjesztését tűzte ki célul tagjainak. Újabban az olasz szabadkőműves nagymester engedőimével a „Rivista delia Mas- soneria italiana“ cimü folyóiratban a következőképen volt nyilvánosságra hozva a szabadkőművesség célja : „minden királyság, minden trón lerontása, erre eszközül szolgál a pápaság és minden kinyilatkoztatott vallás megsemmisítése; továbbá az állam gyökeres elvilágiasi- tása, az iskolák államosítása, a keresztény család és minden tekintély lerontása.*) A kisdedóvóktól az egyetemig a tanszékeket kőművesekkel igyekeznek betölteni. — Mert tudják, hogy hatalmas erő van még abban az egyházi nevelésben ; nem oly könnyen buknak el, kik az Egyház fönhatósága alatt álló iskolákból vitték ki az életbe a komoly és sziklaszilárd elveket. A vallást akarják tehát ők kiirtani s a teljesen vallástalan társadalmat megala- pitam. *) R. d. Mass, italiana. 1889. 4. lap. 1896. 78. lap. E céljuk fejezi ki nagyváradi programm- juk e pontját: „harc az ultramontánizmus ellen.“ Jól tudják, hogyha megdől a vallás, ha kialszik, a hitélet lángja a szivekben: megdőlnek a trónok, meg van rendiive a szivek hite a fensőbb tekintélyben, oda a keresztény családok boldogsága 1 — Erre eszközül szolgál nekik a hitetlenség mag- vainak elhintése, az önérzetbe oltott kevélység terjesztése, amely nem tűrheti, hogy a felvilágosodott emberen egy felfeszitett, igy csúfos halállal meghalt ember — Jézus uralkodjék. „Kívülem nincs más Isten — mondja az ily újkori pogány — szivem az enyém, bemocskolhatom hát, amint nekem tetszik. E test enyém, megrakhatom tehát vétkekkel. Ez ajkak enyémek, káromkodhatom hát tetszésem szerint. A vallás én vagyok, félre tehát a hitvallással, félre az Istennel — és a mi fő — félre a törvényekkel.“*) Isten és az Egyház törvényei helyett *) Montefeldrói Ágoston: A hitetlenség okai.
