Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-11-18 / 47. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY END R E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány - sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sor» 40 fillér. A lap meg-jeleiiilc minden szerdán. Debreczen — Szatmár. Debreczen!... Ez a nagy magyarmetropolis maholnap fogalommá növi ki magát a történelemalkotó honfiúi fellángolás koliótüzében. Eszménynyé válik, melyet követni kell, symbolumrná, melyre a magyar szív vérerének lüktetése hímzett diadal koszorút. Megilleti a keblek húrjait az a bátor, határozott fellépés, melyben a nemzeti Génius rég ellobbant mécsének felcsillanását láthatjuk ismét. Kufárok Jöttek, akik kitöltögették olaját, elkoppantották azt a vékony kanóczot is, mely ütött még táplálta a„hazaűui érzelem szikráit. Dudva módjára burjánzott fel a szolgalelküség, mely kicsinyes egyéni vagy helyi érdekért áruba bocsátotta azt a legmagasztosabbat, melyért hajdan a harczmezőn golyózápor alatt, vagy akár a gyalázat •fájón is kész volt vérét ontani a magyar népnek a hazáért lelkesülő ősapja, Ha megnyílnának a koporsók zárai, s kiléphetnének belőle a vérök cseppjeitől megszentelt rónákra azok a hajthatatlan lelkű és a hazáért mindenüket feláldozni kész bajnokok, s látnák, mily sebbel-lobbal igyekszik görnyedezni a hajdan erős magyar a hatalom szekerébe fogott járom alatt, s hogy a nagy Rákóczi fiai hova fejlődtek vissza a népek történetében rövidke két évszázad után, — könnybe lábbad- nának szemeik s megtagadnák, hogy e nép nem az ón. véremből való. Rut hypokrita váz ..Ennek a jelszava már: nem a hazáért, de önmagunkért élni!.. (fsak teljék a zseb, szívesen huzzuk be a vitorlákat a hatalom előtf, blikiri, ha százezerek éhen pusztulnak el, bliktri, ha e nemzetnek legféltékenyebben őrzött kincséből, alkotmányunk bástyáiból szedik el a szegletköveket hitvány orvtámadók. A „hajdan erős magyar", az a kér- lelhetlenfenevad, mely midőn nemzeti nyelvét, nemzeti becsületét, állami önállóságát, immár ezredéves alkotmányát látta kinpadra hurczolni, egész delicziával falatozta fel ellenségeit, ma a csúszó-mászók szisze- gésével lappang a miniszteri szobák küszöbén, s azonnal kiölti mérges fulánkját arra a megtévedt páriára, aki ebben a korrumpált világban nemesebbül mer érezni vagy gondolkozni, aki a magyar föld magyar határai közt elég badar magyar szivet dobogtatni keblében. lm egy mécsvilág! ... A fényárban úszó régmúlt időknek felcsillanása. Debreczen gyújtotta meg először, midőn kimondta, hogy szabadelvű pártja tömörül a nemzeti követelések zászlója alá. A jelszó visszhangzott az egész ország- szágban, — eljutott Szatmárra is. Visszadörögtük neki, hogy ott leszünk. Oly fenségesnek tetszett ez a szó, hogy a magyarság mindennapi imái hözzé iktatta. A szó és tett között azonban nagy a különbség, napirenden van ez már, hogy holnap letagadják, amit tegnap esküvel ígértek. Az önérzet posványba jutott, a karakter ennek a szennynek undok locscsanásai közt gázolog. A kígyók sziszegnek — a hazafiság mar. A becsület pozdorja, melyet fel kell perzselni, vagy darabokra zúzni, ha útjában áll az egyéni érdeknek. A hatalom kiforgatja gubájából a pórt, meggyőződéséből a dolmányt, koldusbotot nyomnak markába, aki rabszolga lenni nem tud, Debreczen megmutatta most, hogy nem tud és nem is akar. A főispánját menten el is csapta Tisza ezért a bolond durvaságért. Pikkje van reá. Talán épen kapóra jött. A Borongós ősz van . . . s hullott levelek, Szép lassacskán a tél is közeleg, Unott az élet, ködös a világ, Nincs éltet adó fü, fa, lomb, virág. Borongós ősz van, ugy-e emberek? . . . A tehetősbbek immár fütenek. Mig kályhámban a tűz vígan lobog . . . Szegény koldus, had, reád gondolok. Ifj. Király Géza. citn alatt küzdenek ők minden ell csak keresztény katholikus. De lássuk, hol és mikor született a társadalomnak e torz-, vagy ha jobban tetszik, szörnyszülötté és nézzük, mit akar. A szavakkal egekig magasztalt humanizmus s az ujabbkori felvilágosodottság mezében, tényleg azonban a sötétben botorkáló lelkiismeret-kufárok alakoskodó álarcza alatt, — megátalkodott istentelenség fészke, társadalmi bajok bölcsője, — előre kiszámított országháboritó szerencsétlenségek műhelye ez intézmény. Eltekintve Anderson nézetétől, mely szerint a szabadkőművesség eredetét a görög misztériumok-, vagy jósdákban kellene keresnünk, avagy épen az egészen más körbe tartozó gnosztikusok és manicheusok tanaiban, — Ecker, egy hires szabadkőműves mondja, hogy ő a haagai nagypáholy levéltárában egy okmányt talált, melyszerint Kölnben már 1585. junius 24-én tartatott volna egy szabadkőműves gyűlés. Forster- mar. azonban, ki tudománya mellett az igazm TÁR CZ A. ü Borong'ós ősz van . . .*) Borongós ősz van . . . Hervadozó vidék, A nyár utóját néhol látni még; A lombtalan fák némán állanak, Halkan surran az erdei patak. Borongós ősz van ... Be kihalt a táj ! Nagy újság lenne a fecske ma már. Az erdő mélyén nincsen semmi nesz, Itt-ott csupán egy szarka révedez. Borongós ősz van . . . szürke borulat Takarja el az erdei utat. A puszta gályák búsan intenek, Hogy át kell élni a hideg telet. Borongós ősz van . . , Csípős esti szél Az enyészetről szomorún beszel, A sárga levél, zörrenő haraszt, Siratják a rég elmúlt nyárt, tavaszt. *) Mutatvány szerzőnek januárban megjelenő kötetéből. A szabadkőművesség' eredete és célja. Nemrégen Nagy-Váradon egy pozsonyi szabadkőműves vóndortrupp ütötte össze „fel- világosodott“ eszméktől zsongó fejér, hogy a világot kilóditsa sarkaiból. De még milyen nagyhangú programmal ! Lássunk csak vagy két pontot belőle ! Azt mondja, hogy „harc az ultramon- tánizmus ellen“, aztán „egy erkölcsi szabadgondolkozó szövetség alakítása.“ Az ultra- montánizmus helyére bátran odatebették volna a katholicizmus szót, mert hisz’ ilyen FFDÜBIfl7 1A7CFF VPCFBTÍUI7 az e9yedül elismert kellemes ízű i LKfcN ti JUúOLi bbounU V la »természetes hashajtószer. “
