Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-11-04 / 45. szám
3 F! T 1 S Z E M L E“ (45-ik szám.) Azt mondja, hogy a felvett 20.000 koronából nemcsak a tisztviselők, de más alkalmazottak .is rószesitendők volnának. Nagyon helyes, hogy a város minden alkalmazottja részesüljön a fizetésemelésben, mind erre az előirányzott összeg oly csekély, hogy alapos javulást senki sem érezne, mert a felvett összeg szétforgácsolódnék. Hiszen a 20 000 kor. a 20 % emeléssel is alig alig volna elegendő, más czólra fordítandó felesleg pedig egyáltalán nem maradna. E felett a közgyűlés határozott, a bi zottságnak joga nincs határozni. Ti hit ha kiakarja a bizottság terjeszteni a javítást a város minden alkalmazottjára, akkor gondoskodnia kell megfelelő ösz- szegről is. Mert ha 20.000 koronából akarná a város összes alkalmazottjainak fizetését javítani, akkor a kitűzőn czél egyáltalán nem volna elérve. Nagyon téved a czikkiró tir, midőn azt állítja, hogy Szatmárnémeti sz. kir. város tiszti karának hasonló városok és egyéb köz- igazgatási tisztviselőkhöz mérten nincs okuk panaszra. Ha utána Déz más hasonló városok költségvetésének, meglátja, hogy bizony nagyon is elmaradtunk azokió1, ahol az utóbbi időben rendezték a fizetéseket. S ha még akad egy két város, ahol a mienkhez hasonló gyatra állapot van, ez is csak időleges, mert a fizetésrendezés mindenütt folyamatban van. S egy körülmény különösen kikerülte czikkiró ur figyelmét, ami pedig nagyon is figyelembe veendő, az t. i. hogy Szatmár a hasonló vidéki városokhoz viszonyítva úgy az élelmiszerek beszerzését, mint a lakás- viszonyokat tekintve, legdrágább városnak mondható. Hogy pedig tiszta világítás mellett lássuk a városi tisztviselők javadalmazását, azt hiszem nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy az úgynevezett lakbérpótlék a városnál 80 fton kezdődik és 200 fion végződik. Ennél magasabb lakbére csak a polgár- mesternek van. Most már bátor vagyok azt kérdeni, hogy lehel ilyen usszt gért a város területén a tisziviselőknek állásukhoz, (rangjukhoz) és családi körülményeiknek megfelelő lakást kapni. — Azt hiszem bátran „fí mondhatom, hogy nem. Nem kevésbbé téved a czikkiró ur azon kijelentésében, hogy a 20.000 koronából, megjegyzem igazságos beosztással, „gavallérosan“’ volnának dotálva a tisztviselők. Mert ha összehasonlítjuk az állami tisztviselők tervbe vett s küszöbön álló fizetésével, bizony nagyon messze elmaradunk mögötte. Már pedig a törvény ugyanazonkópesitést kivan az állami, mint a közigazgatási tisztviselőktől s a közigaz gatási tisztviselőknek is épp úgy meg kell dolgozniok fizetésükért, mint az államiaknak. Végül nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy a városi tisztviselők elhaladása az állami tisztviselőkéhez hasonlítva felette lassú. Az államnál 8—10 év alatt, eléri azt a fizetést, melyet nálunk 20—25 év alatt közelíthet meg. Sőt itt előlépésről tu lajdonkepen beszólni sem lehet, ügy, hogy nagyon gyakori eset, hogy a legkiválóbb tisztviselők is önhibájukon kivül 10—18 sőt 20 esztendeig is egy állásban és fizetésben rekednek s állandóan növekedő családjukkal vagy meglevő ingatlanaikat emésztik fel, vagy pedig adóságba verik magukat, melyből aztán közludomás szerint soha sem lehet menekülni. Ne gondolja tehát senki, hogy abban az esetben is, ha megkapják a 20 25% os fizetésemelést, valami fényes helyzetbe kerülnek tisztviselőink. Úgyszólván csak pillanatnyi segély ez, mely a megélhe lést némileg elviselhetőbbé teszi. De ha ezt a czólt elérjük általa, akkor is sokat, haladtunk. Két iskola felszentelési ünnepe. Megemlékeztünk lapunk múlt számában az ungvári Gizella ház és fiúiskola felszen- teTésérő* *, most a következő részletek közlésére kérnek fel bennünket : Az ünneplésben részi vett a város apraja- nagyja, rang- és valláskülömbség nélkül. Helyesen ! Mert egy szivvel s lélekkel illett leróni a hilat a jótékony két főpappal szemben akkor, amidőn katholikus jellegű iskolát emeltek ugyan, de nemcsak a kath. egyház gyermekeinek, hanem bármely felekezetű szülő gyermekeinek számára is. Jó érzéséről tett tehát Ungvár közönsége igen fényes bizonyságot akkor, amidőn mindenki részt, köve ell az ünneplésből, mely a város háláját volt. hivatva kifejezni Szatmár mesés bőkezüségü püspökének: Meszlényi Gyula valóságos belső titkos tanácsosnak és egykori plébánosunk: Hehelein Károly kanonoknak nagy jótékonysága iránt. A magasztos és nem mindennapi ünnep ség a következőleg folyt le : 1. A rk. templomban, melynek padjain a város előkelőségei, állatni, megyei, városi tisztviselők, tanügyi barátok s a helybeli sajtó képviselői betöltötték, d. e. 9. órakor BenJcő József apát-plebános nagyszabású lelkes be szedet tartott. E énken méltatta azt a nagy jelentőséget, melyet e város kulturális haladásában a két nagy nevű jótevőnek bőkezűségéből felépült uj iskolák betöltenek. Fej tegette az ideális eszmét, melynek szolgálatában ez iskolák állanak, a magasztos czólt- melynek elérésére derék tanítónőink és tanítóink eddigi működése biztosilókul szolgálhat. Ezután Pemp kanonok infulás misét végzett, mely alatt a „Gizella-ház“ növendékei Lemesic Eleonora és Kapdebó Ilont k. a. vezetése mellett betétül kedvesen énekeltek. Mise után az ünneplő közönség impozáns körmenetben lobogókkal kivonult a ,,Gizella-ház“ elé, melynek homlokzatát meghintvén szentelt vizzel, az óvoda termébe vonult a papság, és a közönségből aki férhetett. A terem Ízlésesen volt fel - ókesitve. Ko9zoruzott emelvényen a király mellszobra, fölötte a pápa képe, jobbról a szatmári püspök, balról Hehelein körülkoszo- ruzott életnagyságu mell épe. Az ajtó fölött a magyar czimer tölgyfa-lombokkal körítve. (Afel virágo zott emelvényen a növendékek énekkara fehér ruhában, nemzeti szinü szalagokkal vállaikon és lobogókkal kezűkben meglepő, kedves benyomást tett a belépőkre.) Fe csendült a Veni Sancte, két hangra betanított s harmoniummal kísért üde dallama. Az imák végeztével a termek beszenteltettek, s ekkor a gyermeksereg lelkesülten a Hym- nust zengte el. Előlépett egy aranyos szőke leányka, Pap Katicza s lebilincselő, elénk előadássá, fejezte ki az örömet, mely az ünnepen gyermeki szivüket eltölti, a hálát, melyet éreznek s az őszinte ígéretet, hogy ők ez intézetnek, ennek a kedves kertnek ártatlan liliomai s a honleányi erények rózsái kivannak maradni. Ezután Kende Péter képviselő szó'ott. Beszéde nagy hatást, kelteit, mely itne egész terjedelmében itt következik : Mélyen tisztelt Ünneplő Gyülekezet! Majnem egy félszázada annak, hogy Szent Vince leányai városunkban megtelepedtek, hogy itt a nőnevelést kezükbe vegyék, azt gondozzák és fejleszszék. Mi, kik már megértük és emlékezünk reá, minő igénytelen helyet foglalt el az ni- lézet előbb a Káptalan u'czában, később ezen helyen, hálával telt szivvel tekintünk fel az égre, mely megérnünk engedte, hogy látjuk, milyen lett a kicsiny Gizella-ház ma a kor igényeinek megfelelő nevelőintézet és kül alakjaira is városunk dísze. És midőn ezért hála-lelt, szivvel fordu. lünk mindannyian a jó Istenhez, imánkba kell foglalnunk főpásztorunk Meszlényi Gyula, ő kegyelmességét, Hehelein Károly kanonok, volt plébánosunkat, kik nagynevű adományaikkal járultak hozzá intézetünk újjá - építéséhez, ügy nemkülönben nagyságos Benkő József jelenlegi plébánosunkat, kinek fáradhatatlan tevékenysége teue lehetővé, hogy a rég vajúdó eszme, leány nevelő intézetünket felépíteni, oly szépen megvalósult. A jó Isten áldása kísérje tovább is működésüket. Fogadják hálánkat végre mindazok t kik ezen intézet létesítésénél és felépítésénél közreműködtek. És most önökhöz fordulok kedves Nővérek, kik ezen intézet vezetésével vannak megbízva. Nehéz és fárasztó munkát végeznek Önök, és mi ösztönzi Önöket ezen fárasztó munkálkodásukban? Nem a megélhetés, nem az előmenetel, nem a kitüntetés vágya, mivel ettől hivatásuknál fogva távol állanak, és ha mégis oly odaadással, türelemmel és szorgalommal foglalkoznak a növendékekkel, mi egyéb lelkesítené önöket, mint Üdvözítőnk szent szelleme, az ő utasítását követik önök, a ki monda: Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket. Tőle várhatják jutalmukat a túlvilágon, mi tőlünk pedig fogadják hálás elismerésünket. Vezessék önök továbbra is ezen intézőiét oly eredménynyel, mint eddig, hiszem soha sem volt nagyobb szükség a vallásos; nevelésre, mint napjainkban, midőn a keresztény társ idalmi rend alapjában van meg és nagy hó daczára kiment alkonyaikor, mikor már nem látta senki, — a temetőbe. Ráborult a sirhantra, kezét összeku'csolta s a keresztre tette. Fejét az ég felé fordította s nem látta senki. M'dőn a reggel kiváncsi nt^pja feldugta fejét, az olvadó hó közepeit, mint egy ala- bastrom szobor ott állt, feldíszítve jótevője sirhalmát. * S most együtt ott nyugosznak a buján össze nőtt, sirhaut alatt s aluszszák örök, boldog álmukat. * Megérdemlik az elhagyatott sirok, hogy meglátogassák, hisz’ ki ludja hány szerető szív nyugszik ott lent, kik élőtökben semmi örömet nem élvezhettek. Nekünk pedig bőséges ju «Imát ad majd az Igazságos. — S mennyi hála és áldás, megelégedés és mily igazi halál kiséri eme nemes tetteket, melyek enyhet adnak akár a megfásult, akár az igaz sziveknek. Hronyetz Gyula.
