Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-09-30 / 40. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1903. Szeptember 30 40-ik szál •m POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. á „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árián vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. A karaván halad. A válság szakadatlanul tart, nem is lehet a végére látni. Egyik baklövés után következik a másik, az egyik atak meghiúsultára újabb fondorlatokat szőnek. Miután a Chlo- pyban kelt hadiparancs nem hozta meg a kívánt eredményt, s a magyar népnek csudálatosán megőrzött nyugalma nem adta meg az okot az ellenségeink által tervezett fegyveres beavatkozásra, magához a nemzethez intézteitek királyi szózatot. Hé- derváry hozta meg, kit a királyi kegy ismét miniszterelnöknek designált. Ennek a leiratnak az lett volna a rendeltetése, hogy megreparálja azt a botlást, amelyet Chlopyban elkövettek. Nem sikerült. A királyi leirat egy második hadiparancs enyhébb formában. Sem az ellenzék, sem a nemzet nem tarthatja kielégítőnek, pláne olyan megbizhatatlan politikai karakter kezéből, mint aini- nőnek rövid miniszterelnöksége alatt Héderváry mutatta be magát. Nem is tartották. Az ellenzék el van tökélve le nem tenni a fegyvert, inig félre nem magyarázható garancziákat nem kap a nemzet, hogy követelései teljesittetni fognak. Az ellentétek áthidalását czélozza az a felirat, melyet az ellenzék ő felsége elé terjesztett. A király szavaiból szembeszökően látszik, hogy ő a nemzeti kívánalmak által felségi jogait látja megtámadva. Ezeket pedig érinteni nem akarja senki. Evidenter kitűnik, hogy rósz tanácsosai a magyar nyelv kérdését a hadseregben a felségjogok körébe sorozzák s annak behozatala esetére olyan rémséges képeket festettek az uralkodó elé, melyek 4 nagyhatalmi állás megsemmisülését involválják. Hamis jelszavakkal vettek tehát erőt a király meggyőződésén, hamis jelszavakkal szállának táborba a nemzet közös óhajtása ellen. A czél egy, — az, hogy az osztrák hegemónia továbbra is megmaradjon a hadsereg szervezetében. Ez az az Achilles sark, melyet a nemzeti kívánságok érintenek, ez ellen küzdenek odaát teljes dühhel, minden erővel. Azt a katonai hatalmat, mely- lyel úgyszólván a nyakán ülnek a nemzetnek, nem szeretnék elveszíteni. Meg vagyunk győződve. Ellenséges hatalomnak tüntették fel a magyar király előtt a magyar nemzetet, melynek erejet nem növelni, de gyengíteni kell, mert ha egyszer erőre kap, vége a Habsburg dinasztia hatalmának a Kárpá’b'-Jdérczei között. A valóságban pedig a dolog éppen ellenkezőleg áll. Megmutatta a múlt, meg fogja mutatni a jövő is. Ha a magyar nemzet fejlődése előtt megnyitják a zsilipeket, ha végre mentve lesz Ausztriának sokszor vérig sértő beavatkozásai ellen, ha meg lesz tisztítva vonagló teste az osztrák szipolyoktól, ha úgy rendezkedhetne be saját belátása és érdekei szerint, ahogy haladását leginkább biztosítottnak véli, ha látja, hogy királya összeforrott vele népének boldogitásában, akkor a koronás fő a verebet is bátran elfogathatja a magyarral. Ezer éves múltjában, ezer éves alkotmányában gyökerezik a királya iránt való törhetetlen hűség. Nem egyszer mutatta meg, hogy karjának súlya alatt keményen bűnhődik, aki az ő királya ellen merészeli felemelni kezét. A nagyhatalmi állás nemhogy meginog, de reltegettebb erővel nyomul Európa szivébe, ha látni fogják TÁRGZA. Rákóczi városából. Irta : Dr. Bodnár Virgil. Kassa, 1903 szeptember. Ősz van. A magas hegyek gránit csúcsai éles kontúrral vésődnek bele a tiszta levegőégbe, melynek élénkségét egy tenyérnyi felhő sem zavarja az egész horizonon. Kézs- márk felől hús esti szél hozza a Tátrák friss illatát, a piros alkonyban megrezdülnek a fák levelei, aztán sápadtan sóhajtanak le a földre. Felsőmagyarország nagy, területe ilyenkor, őszkor, öltözik a poézis köntösébe; nappal majdnem itáliai hőségben izzik a vidék, éjszaka csípős szél sorvasztja a természetet. Felsőmagyarország metropolisza, Kassa, pedig most kétszeresen szebb, mint máskor. Tisztes, vén utczái, hol ezelőtt kétszáz esztendővel a kuruez lovai verték fel a csendet, állandó zászlódiszben pompáznak már két hónap óta; a nemzeti szin mellett a nagy Rákóczi színei ragyognak most az őszi verő- fényben. Idegen emberek sokasága hullámzik a zászlók árnyékában, a fenséges dóm tövében ezek zarándok magyarok, kik a magyar szabadság megváltójának ereklyéihez zarándokoltak ide nagy Magyarország minden tájékáról. Mert egy begyűjtötték az idén az öreg Rákóczitól maradt ereklyéket egy szerény helyiségbe, egy iskolába, ott a Kassai Muzeum háta megett s az emlékek közt borongva jártak az emberek, kiket Rákóczi szelleme ihletett meg újra s keltette fel ben- nök az igazi hazaszeretetei. Bizony elég sokat össze tudott hordani a buzgóság. Szerény ugyan, hat termet töltenek meg mindössze ezek az emlékek, ezekből is nagyon kevés van közvetlen vonatkozásban a nagy Rákóczival. De azért nagyon meghaló e szerény kis gyűjtemény. Én, aki most láttam, miután közvetlen előtte jártam be Németország nagy múzeumait és bámultam a német szellem erejét, mely oly mélyen van benne a múltban : megilletődve álltam Rákóczi bölcseje előtt, melyet mindennap friss virágokkal árasztanak el a kassai szóplelkü hölgyek s melyet minden magyar asszony áhitatlal érint. Ezt ringatta hát Zrínyi Hona ágyudörgósek között s mellette szivében ezer remenynyel dúdolta a magyarok szabadságdalát. Pedig a törzset, melyből sarjadt az anya és gyermek, fejszecsapásokkal pusztította a magyarok hóhérja. De hiába pusztította. Kétszáz esztendő után Rákóczi rengeteg birtokából nincs meg ugyan egy talpalattnyi föld sem, törzséből egy ágacska nem maradt, de lelke szétoszlott a magyarság között és tovább ól a nemzetben. Tovább megyek. Itt van II. Rákóczi Ferencz ábéczós könyvecskéje. Az első lapon, tanítója ajánló sorainak legelején, ezt a mondatot olvasom: Inicium sapientiae timor Domini. A bölcsességnek kezdete az Úr félelme. így kezdte oktatni tanítványát jó páter Bárkány János, ki áldást kíván „az móltóságos és nagyságos növendék fejedelmi nagy Rákóczi famíliának móltóságos csemeUrak! iíjMsm felhívja a mélyen t. úri j közönség b. figyelmét, IEISZ GYULA----------------------------“ ' . _ — t iá i • posztó és gyapjúszövet kereskedő. Ugyan ott van az egész kontinensen elismert nagynevű Martin Sonsz b. Bt a. angol gyapjú- szatmár, szövet gyárosnak egyedüli raktára. ~IÜK9 Deák-tér, Fehér-ház mellett.
