Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-08-12 / 33. szám
„H E T 1 S Z E M L E (33-ik szám.) A kibontakozás. Abból a sajnálatos helyzetből, melybe a bécsi intrika kergette bele Magyarországot^ végre talán megjön a kibontakozás. Tisza visszautasítása és Héderváry gyors bukása bebizonyitoiták, hogy helytelen az a politika, melylyel minduuialan aknát akarnak állítani hazánk alkotmánya és nemzeti létérdekei alá. A bosszú küzdelemnek végre talán meglesz a gyümölcse, hogy nem osztrák, hanem magyar nemzeti politikát kell űzni ennek az országnak határai közt, amelyet magyarok szereztek, magyar véren és pénzen tartanak fenn. Héderváry beadia lemondását, a képviselőházi panama visszafelé sült el, s ime itt nyugszik az áldozat a kormány személyében a küzdők labainal. Az uj kabinet alakulásának kell, hogy a nemzeti érdekek legyenek hévmérői. Más kombinácziót itt ma már elképzelni sem lehet. Világos, hogy a Hederváryval történt tapintatlan és csúf kudaiczczal végződött kísérletezés csak roszabbá tette a helyzetet, annyira roszszá, hogy ezen még többet rontani úgyszólván képtelenség. Hiszen akkor ott állunk a forradalom előtt. Ezt senki sem akarja. Legkevósbbó akarja maga a király, kinek ifjúkorában trónraléptét éppen a szabadsághaicz viharai keserítették meg. Hogy nem akarja, és nem hisz már rósz tanácsadóinak, abból látszik iogjobban, hogy ennek a csúf vesztegetési panamának az idején nem elégedett meg a bizalmas és hivatalos jelentésekkel, hanem magához kivánta főleg az ellenzéki lapokat, es minden oldalról akarta magát tájékozni. Jóleső örömmel veszi tudomásul az egész ország, hogy olyan minisztérium van kombináczióba véve, mely csakis a nemzeti követelések alapján hajlandó elfoglalni a helyét. Beszélnek egy Apponyi — Wekerle- féle koaliczióról és ez volna leginkább megfelelő az igényeknek. Beszélnek Andrássy Gyuláról, aki azonban a néhány héttel elébb történt kirukkolásából következtetve, midőn a bécsi hangok után ütötte meg a dobot, aligha nyújthatna kellő garancziát a teljes sympathiára. Csáky Albin gróf jelölése szomorú emlékeinél fogva szintén nem megfejelő a kivánalmaknak. Ha Apponyi gróf most sem jön be a minisztériumba, nem lehet megnyugtatva a nemzet, hogy ismét nem fogják-e kitörni a nyakát aspiráczióinak, melyekért oly önfeláldozó küzdelmet folytatott. Különös megnyugtatásra szolgál, hogy Ő felsége a válság elintézése végett Budapestre jön, s a magyar politikusok meghallgatása után fog dönteni. Csütörtökön, vagy pénteken érkezik hű magyarjai közzé. Várjuk és remélljük a legjobbat, mert az országnak égető szüksége volna már reá, hogy helyreálljon a parlamenti rend és megkezdjék a hasznos tárgyalások menetét. Hogy minduntalan Ausztriával folytassa a küzdelmet hazánk nemzeti jellegéért, ennek már valahíra végét kell vetni. Külön állam vagyunk, nem akceptáljuk az osztrák parancsszót. A fejlemények arra mutatnak, hogy ennek az akaratnak most érvényt is fogunk szerezni. Lelkesedéssel fogadunk és üdvözlünk tehát egy Appom/í-minisztériurnot. A szabadelvű párt. A szatmári szabadelvű párt is megnyilatkozott a nemzeti kérdésben. Azaz még csak a választmánya, ennek a határozatát azonban minden bizonynyal magáévá teszi a párt. A kezdeményezés dicsősége nem az övé, itt a babér Debreczent illeti. Az ottani szabadelvű párt volt az első, amely a sarkára állott és ki merte mondani, hogy a magyar zászlót, magyar czimert, magyar vezényszót, a magyar tiszteket, szóval a magyar szellemet nemcsak a kisebbség, hanem az egész nemzet óhajtja a magyar hadseregben és a már 35 évvel ezelőtt meghozott törvény végrehajtását kívánja. Egyúttal felhívta az országos szabadelvű pártot, álljon ennek a mozgalomnak az élére ús valósítsa meg a közös nemzeti óhajt. Ez a felhívás talált visszhangra S at- máron, midőn az itteni szabadelvű párt magáévá tette a debreczeni határozatot, s csatlakozott a mozgalomhoz. Más országokban ez egészen természetes dolog volna, nálunk azonban meglepetést kelt, mert a liberális kormányok uralma alatt ilyet még nem láttunk. Nálunk a szabadelvű párt nem volt tényező a politikában. Egy lóleknélküli tömegnek tekintették onnan felülről, melynek csak annyi a missiója, hogy beliferálja a képviselőházba a kormánypárti jelölteket. Megvásárolható portékának tekintették, melynek megadják a megfelelő „utiköltséget,“ s ennek fejében tartozik szavazni mint a karikacsapás. Olyan elemnek tekintették, amelylyel nincs mit számolni, mert hiszen a bért megkapta a tett szolgálat fejében. És a szabadelvű párt bűnösségének érzetében csendes resignáczióval tűrte sorsát, még csak mukkanni se mert, hiszen tudta, hogy úgysem fog meghallgatásra találni. Beletörődött, hogy neki egy engedelmes masszának dukál lennie, amelynek csak akkor van joga, mikor szavazni kell, de ezt a jogot akkor is a levezényelt egyén érdekében tartozik érvényesiteni. Most kezd egy kis önérzet belopózni a szabadelvű párt köreibe, Kérdés, nem szegik e nyakát, mire veszedelmesebbé válhatnék. Mindenesetre örvendetes d-olog, hogy a párt mint ilyen ószrevótetni kívánja magát és meg akarja mutatni, hogy ő akar..i tud. E tényt fordulópontnak lehet nevezni politikai életünkben. Csak az a kérdés, vájjon lesz e szívósság a szabadelvű pártban állani a sarat, mert a múltban nem sok energiával találkozott részéről a nemzet. Vájjon nem fogja-e behúzni most is vitorláit az első parancsszóra I . . . Kívánandó, hogy ne legyen úgy. Kívánandó, hogy ne a szabadelvű párt akarja azt, amit onnan felülről akarnak, hanem odafent essék döntő mérlegbe az ő akaratja. Mert ha igy fordulna a dolog, remény lehetne rá, bogy a kormányzat szelleme nemzeti szint öltene magára. De a inig a szabadelvű párt nem tud akarni és ami fő, minden sáp, vagy Judáspénz utógondolata nélkül nemzeti szellemben akarni, addig abból az alárendelt helyzetből, melyhez 35 esztendő szennye tapadott, nem leend képes magát kiemelni, s nem leend képes a nemzetnek a szó valódi értelmében veszolgálatokat megtenni. Ezért üdvözli szívből minden jó hazafi a szabadelvű pártnak ezt a szokatlan és nagy meglepetést keltett állásfoglalását, mert mig egyrészt a nemzeti szellem védőinek mutatják be magokat, másrészt ez a fellépés bilincstörést jelent, amelylyel fel akarja magát szabadítani és véget kíván vetni ama fe- jetetejóre állított rendszernek, hogy neki parancsoljanak onnan felülről azok, kik a hatalmat az ő kegyelméből bírják. íme közöljük a szatmári szabadelvű párt választmányának határozatát, melynek ülésében dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd elnökölt : A szatmári szabadelvű párt egész terjedelmében magáévá teszi a debreczeni szabadelvű pártnak a közös hadseregre vonatkozó nemzeti követelések tárgyában 1903. évi jul. 20. án hozott határozatát és kijelenti, hogy elérkezettnek látja annak idejét, hogy megvalósíttassanak és teljesittessenek a nemzetnek elejétől fogja létezett és elidegeníthetetlen jogaiból eredő azon követelései, hogy a közös hadseregnek Magyarországból kiegészített részében a magyar zászló, magyar czimer s a magyar közjognak megfelelő jelvények alkalmaztassanak, a szolgálati és vezényleti magyar legyen, a magyar származású tisztek a Magyarországból kiegészített ezredekbe visszahelyeztessenek ; az ösz- szes Magyarországon lévő katonai nevelőintézetekben az oktatás nyelve a magyar legyen s az országban magasabb katonai tanintézetek állíttassanak fel; a katonai büntető üo'rpkbf'i r>pd'rr a térc,vf'1é°i rvplv ez ország triüLté'i magyar legyen. volt köztük fehér szarvas is. Visszatekintve, ott a magasban zöld között fehérük Vitám vára. Lejebb az erdős hegyen két. sziklacsoport látszik, az egyik váralak, a másik házakhoz hasoulit. Jól esett az erdésznél a pihenés meg a fris viz, de nem különben az aludt tej is, melylyel az erdészné kedveskedett. Megtekintettük a gróf lakosztályát, diszitve vadkan-, rókafejekkel, vadkanagyara aból készült fogasokkal, vadkanagyarakkal díszített csillárral. Kandalló. A falon egyszerű keretekben vadászképek. Nemes egyszerűség vonul végig a lakáson. Már sötét volt, midőn erdőkön keresztül haladva elértük tanyánkat. Másnap szinte fájó érzettel váltam el e kedves falutól. Az vigasztalt, hogy nincs messsze a fővárostól. Lukácsi György. dan a cseh rablólovagok, megterhelve zsákmányokkal ezen eldugott fószkökbe. A hegy nyugoti oldalára kerülve, szép kilátásunk nyílt a messzeségbe. Közelben Vértes-Somló ■—- Vérteshegyek ezek itt — azonban az előttünk levő hegy elfedi szemeink elől a falut, a láthatár baloldalán kékellik a Székesfehérvári hegy, innen jobb felé húzódik a Környei tó, Bánhidai tó, Tata két tornyu templomával és hires tavával. Távcsővel Komáromot is láttuk. Alattunk csupa erdők. Remek körkép! E helyen tanyát ütöttünk. Tüzet raktunk, zsiványpecsenyót sütöttünk, más hazulról hozott eledelekből is kedvünkre lakmároztunk. Nem volt vizünk. De volt vezérünkben, a kedves plébánosban ész, ki pinczójéből gondoskodott üditő harmatról. Vissza jövet betértünk Eszterházy gróf vadaskerijébe. Jobbról erdő, balról legelő. Egy dámvad — az őrszem—előttünk legelt. Elég l.özi-l Iának a .-ok s: arvas', dám vad i‘,
