Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-08-04 / 32. szám
2 H E TI SZEMLE. (32-ik szám.) velencei érsek és patriarcha lett, miután 13 nappal azelőtt tábornokká emelkedett S. Bernardo alia Terma cimmel. Sarto érsek a legtevékenyebb egyházfők közé tartozik. Szociális téren kifejtett működése pedig páratlanul áll. XIII. LEO-nak is éppen azért igen kedves embere volt. Rómában azonban keveset tartózkodott, mert korán püspöki széket kapott. 0 excellentiája a püspök úrhoz is érkezett ma délután távirat Rómából latinul a köv. tartalommal: Pontifex electus Card. Sarto nonime Pius X. Cerasi. — Pápává Sarto kardinális választatott X. Pius néven. Kérjük Istent, hogy az uj szent- séges atya, kit az Isten az egyház kormányzására meghivott, boldogult nagy és szent emlékű XIII. Leo pápa nyomdokain haladva bölcsen kormányozza sz. Péter hajóját és hosszú évek során át! Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját! Iiélekvásárlók. A Tísza-Bánffy dicsőséges kormányzása idején megvették a paraszt választókat, összevásárolták pénzen az eladó elvű lapokat, csináltak magoknak közvéleményt a kortes tanyán, csináltak lapjaik utján a kávéházakban és lebujokban, de arra nem mertek vetemedni, hogy magoknak a képviselőknek a becsülete ellen intézzenek ilyen aljas, ilyen vérlázitó és megvetésre méltó merényletet. Héderváry kormányzásának rövid négy hete után ez is megtörtént. Pénzen akarták megvásárolni az ellenzéki képviselőket, hogy rakják le a fegyvert a bán lábaihoz. A becstelen aknamunka azonban kisült, a terv hajótörést szenvedett a megvesztegethetetlen képviselők jellemén. Papp Zoltán letette azt a tiz darab ezer koronás bankót a ház asztalára, amelyen becsületét akarták megvenni. Csak annyit kívántak tőle, hogy menjen el 5—6 napra a fővárosból és ne tartsa meg tervbevett obstrukcionális beszédjét. Ez óriási konsternácziót keltett leleplezés után rögtön hovásszy Márton képviselő és lapszerkesztő jelentette be, hogy a „Magyarországot“ szintén meg akarták venni 30 ezer koronán. Amott Dienes Márton volt országgyűlési képviselő és hirlapiró, itt Singer Arthur hírlapíró volt a nyomorult lólekvásár eszköze. Nem csuda, ha a képviselőház e nemtelen üzelmek hallatéra elvesztette nyugodtságát és lehetetlenné váltak a tárgyalások. Apponyi bölcs indítványára el is napolták az üléseket és egy parlamenti bizottságot küldöttek ki, hogy felderítse ennek a perfid machiná- cziónak tetteseit. Az első pillanatban mindenki tisztában volt azzal, hogy Dienesnek és Singernek se pénzök nem volt e művelethez, de ha volt volna is, olyan nagyon érdekükben nem állott ilyen áldozatokat hozni. A gyanú egyenesen a kormány ellen irányult. A gyors fejlemények aztán még bonyolodottabbá tették a dolgot, midőn kisült s a parlamenti bizottság előtt gróf Szapáry László fiumei kormányzó töredelmesen bevallotta, hogy a pénz ő tőle került. A kormányelnök részességét azonban tagadta. Ámde Szapáry Lászlónak sem állott érdekében az obstrukezió leszerelése, az ő háta megett egy titkos kéznek kell lenni, mely ezt a csúf munkát megreszkirozta. Az a kéz pedig vagy Bécsben van, vagy Magyarország kormányelnöki székében. Ha már csakugyan megtörtént, vajha az előbbi volna igaz, nehogy a magyar miniszterelnöki méltósághoz ilyen gyalázat tapadjon. A fejlemények azonban csakhamar meggyőzték a közönséget az ellenkezőről. A parlamenti bizottság előtt rövid pár napi tanáczkozás után egyre másra jelentkeztek, akik vallomást tenni szándékoznak. Csakhamar belekeverték gróf Bánffy Miklós, gróf TeleJcy Gyula és Hagara Viktor beregi főispán nevét, sőt magát a miniszterelnököt is. Meg akarták venni Nessi Pált, kinek 40 ezer forintot szántak, Vészi Józsefet és a Független Magyarországot is. Háromszáz- ezer forint álott e czélból rendelkezésre. Kisült, hogy az egyik vesztegetővel, Singer Arthurral és gróf Szapáry Lászlóval együttesen is tárgyalt a miniszterelnök. És első sorban a Nessi Pál leszerelését kívánta, akinek nem szereti a „pofáját“ látni a parlamentben. Elég sajnálatra méltó, hogy a magyar politikai életnek még az előharezosait is olyan firmáknak tekintik, kiknél eladó a becsület, kik a nemzet érdekeit pénzen eladják. A támadás nem vált be a magyar becsület ellen, a felháhorodott közvélemény haragja el fogja seperni Dogokat a gonosz merénylőket. A főtörekvós természetben most már az, hogy a miniszterelnököt tisztázzák a csúf és szenzócziókban bővelkedő üzletből. Ezért áldozta fel magát és állását a fiumei kormányzó, hogy őt megmentse. Dienes Mártont pedig megszöktették, hogy a koronatanú kihallgatása lehetetlenné váljék. Százezer koronát adtak neki, hogy hagyja el hazáját, a családjáról is gondoskodni fognak. Dienest keresi ugyan a rendőrség, de nagyon valószínű, hogy a parlamenti bizottság soha sem fogja látni. Akárhogy fogják fehérre mosni a bánt, az a gyanú eltörölhetetlen lesz a nemzet szivéből, hogy ő a bünszerző. Hiszen Szapáry kebelbarátja, mióta kormányelnök lett, feljött Budapestre, állandóan ott tartózkodott és ü TÄRCZA. m A megtért. Irta: Harczos Károly. A látóhatár alól sötét fellegeket hajt a szól. A nap alkonyra hajlik. Sugarai vörösre festik a fölfelé tóduló felhőket. A vihar közeledik. A fák leveleit először mint gyönge szellő rezegteti, később ágakat tör s hatalmas fákat sodor ki helyűkből. A tölgy, mint cserje, meghajtotta magát s most a dúló vihar sárba döntötte, büszke koronás fejét. Eljön az est. Hideg esőcseppek csap- dossák az ablakot. A napi munkában elfáradt emberek nyugalomra hajtják fejüket. A csendes kis városkában mindenütt kialszik a mécs; csak az „Oroszlányhoz czimzett vendéglőben mulatnak hangosan. Négy szál czigány nyúzza a vonót. — Húzzad! -- kiáltja egy erős férfihang. A hegedű még jobban sir a kezükben. Nagyon jó kedve lehet valakinek, vagy szomorúságában jött tölteni az időt, hogy feledje bánatát. A bor fogy, a jó kedv növekszik. Már a hajnal is itt vau s a kakasok is hirdetik : munkára emberek! A sötétség oszladozik s az esőtől megtisztított üde levegő áradozik. A munkásnóp vígan dalolva vonul ki a mezőre. Nemsokára a nap ismét előbujik, sugaraival megaranj'ozza a kéklő hegyormot. Benn a büzhödt levegőjű vedóglőben ott találjuk még a három alakot: a szol- gabirót, jegyzőt és a hirmadikat, a daliás alakú Tury László földbirtokost. És ki az ur?! . . . Ki volna más, mint Tury, fizet, akár százegyig. Van még pénz és birtok. -Keresett az öreg atyja eleget. Hadd uszszék, mig van minek ! Zsebében van még az atyjától örökölt tárcza. így megy egyik nap a másik után. A vendéglő mindig zajos. Állandó vendége Tury László. Ilej! nem megy ez igy sokáig, mondják az emberek egymásközt. Majd meglássuk, — jegyzó meg az öreg Tubay bácsi, — hogy Tury uram is ép úgy fog járni, mint a többi olyan félék. Nem adok neki egy pár esztendőt, a kastély s egész birtoka zsidóé lesz. Szegény öreg apja ! . . . . kár, hogy meghalt. Be’ jó ember volt .... Mig Tury nem törődve a világgal, vak szenvedályének áldoztk : addig szelíd lelkű felesége aggódva, bánatosan ül szobájában. Bántja az ifjú, gyengéd nőt a r. a gondolat, hogy mivé lesznek, ha az élet még tovább is igy tart. Hisz’ mily jó életű ember volt; de mióta nincs otthon maradása. Mily boldogságot képzelt; de már most látja, hogy minden reménye szárnyasze- gett lön. A gazdaságot is neki kell vezetni, mert ha azt elhagyja, akkor csakugyan koldusbotra jutnak. A jó feleség belátta a veszélyes helyzetet, melybe kerülni fognak, ha ez igy tart tovább is. Intette férjét, hogy hagyjon fel már e könnyelmű élettel. Sir, könyörög, de férje nem hallgatja meg. Józan fővel soha sem jön haza. Arcza mord, szemének vad tekintetétől félve húzódnak vissza. Szivében a szeretetlenség és szenvedélyek dúlnak. Meglátszik rajta a rendetlen, mérsékletien élet. Ha otthon van, barátai hízelegve veszik körül. Első mindjárt a mutatás. Hisz van még miből ! Ha aztán belejönnek : napokig is eltart a dáridó. A gyenge szivű nő biztk az Istenben. Imádkozik is érette. A javulás azonban nem FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izü ~ természetes hashajtószer. k
