Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-06-17 / 25. szám
XII. évfolyam. jglyatmár, 1903. Junius 17. 25-ik szám. SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy. évre — —; — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szára ára 20 fillér.: Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerb vérfürdő. Szomorú szenzációt hozott az elmúlt hét a müveit világnak. E hó 11-én a kora éjjeli órákban katonai összeesküvés vérrel festette be a szerb királyi trónt. A vér Sándor szerb király, felesége Draga királyné, miniszterek és a királyi gárdisták testéből omlott, kiket az összeesküvők barbár kegyetlenséggel gyilkoltak le. Az emberi szív jobb érzése, a nemesebb értelemben volt humanizmus megdöbben és fellázad a legújabb kor történetében is páratlanul álló eme kegyetlen tettre, s a meg- illetődés, a részvét érzetével adózik az elhalt szerencsétlenek emlékének. A boldogtalan szerb királyt fiatal kora óta, egész fiatal királysága alatt annyi balszerencse, a szivet tépő tragikum oly sok szomorúsága érte, hogy egyéni gyengeségei, politikai hibái mellett is mindenkor a részvét melegsége szállott feléje. Szüleinek torzsalkodása, atyjának a tróntól való megválása, államcsin- nel szerzett uralkodása, ellenségeinek folytonos intrikái, szerencsétlen házassága a bonyodalmak sötét felhőjét vonták koronája és országa felé. Épen annak az osztálynak, mely jogállamban őre, fentartója a rendnek, védője az állami integritásnak, a királyi hatalomnak és tekintélynek, a katonaságnak egy része támadt ellene, s a leggyalázatosabb cselekedettel, gyilkossággal távolította el trónjáról. Nem akarunk ezúttal a bűnös tett politikai következményei felett elhangzott kombinácziókkal foglalkozni, csak a résztvevő szív érzetével osztjuk parlamentünknek junius 12-én kifejezett részvétét és sajnálkozását. A véres drámának részleteit a következőkben adjuk : A szerh királygyilkosságról, a melyet junius 11-én hajnalban hajtőit végre a belgrádi katonaság, az első sürgönyhir már csütörtökön délelőtt érkezett Magyarországba, estefelé már a lapok telve voltak hivatalos és nem hivatalos hírekkel, a melyek azonban annyira ellentmondtak egymásnak, hogy a tényállást senki sem vng, képes megállapítani. A jun. 13-án megjelent lapok már egészen határozott módon közük a rémes gyilkosság tervét és kimenetelét, a mely röviden a következő : Sándor királyt már jókor figyelmeztették a fenyegető veszedelemre. Ő maga is jól tudta, mily leírhatatlan az elkeseredés a hadseregben és népében azért, mert a szerencsétlen Draga királyné elbizakodottságában testvéröcscsét akarta trónörökössé TÁR C Z A. Vilma. Irta: Karenovics József. " ' ' • c • . A . ‘ „ i . . ' *■ < Kies,, szép. füidőhélyen. voltam egyszer. Szomszédságomban lakott az a kedves kis leány, kinek Vilma volt a neve.— Örültem, valahányszor őt láthattam és remélem, ő is örült, valahányszor engem láthatott. Ilyen kölcsönös édes örömmel üdvözöltük «.egymást. mTtíderf-réggel a savanyuviz- katnál. — Azután egy félórai séta volt elrendelve Vilmának, és én e sétákra fölajánlám rendesen kíséretemet. —1 0 nem mondá, hogy „örv.endek“, hanem azokból a szép szemekből kiolvastam, hogy . igenis, ő örvend az én kedves társaságomnak; Este is egy félóráig kellett Vilmának sétálnia, csakhogy ilyenkor, különösen mikor szépen fénylett a holdvilág, elsétálgáttünk ki a parkból egész az erdőkig, és a fél órából két óra is talált lenni. — Hátul jött két garde dame, a Vilma mamája, meg égy másik hölgy, árról beszélgettek, hogy az Anna-bálon milyen csúnya moire ruha volt a főszolgabíró leányán; hogy is tud az a czitromsárga ábrázatjához olyan narancssárga ruhát fölvenni, — az a Toportyán Laczi meg úgy hányta-vetette a lábát a pás de quartenél, mint valami szélrpalom vitorla; no de az a jegyzőné meg hogyan tudott olyan borzasztó frizurát rakni a fejére •; úgy nézett ki, mint valami madárijesztő ; meg mit is henczeg úgy, hisz’ nem is az ő haja 1 Ilyen és ehhez hasonló beszéddel mulattak ők, mig mi virágillatról, csillaghullásról, Szent-János bogárkákról s több ilyenféle szép dolgokról beszélgettünk. A zsur-salon- ból ide hallatszott valami modern Boston- nótának a zenéje. — A Vilma mamája vig nő volt, —;ós szerette a bostont; fölszólított engem, hogy járjam el vele. — Soha életemben bostont nem jártam, ellenszenvvel viseltetem irányában, de meg jobban is.szerettem volna e helyet Vilmának szépeket mondani ; azonban megvallom, kissé féltem a Vilma mamájától és boldognak nevezém magam, hogy most tánczolhatok. — így tanyilvánítani, azt azonban mégsem hitte, hogy gyilkos merénylettel törnek élete ellen. A titokba 150 tiszt volt beavatva. Vezéreik voltak : Arikolics elcsapott ezredes és Naumo- vics a király főhadsegóde. A múlt szerdán este a 150 tisztnek sikerült a 16 ezer emberből álló belgrádi helyőrséget is megnyerni, mire azonnal hozzá láttak tervök kivételéhez. Negyven tiszt teljesen harczrakészen a királyi palota előtt gyülekezett, mialatt a többi a 6-ik gyalogezredet rohamlépésben a palota elé vezérelte, a melyet azok úgy megszálltak, hogy senki sem menekülhetett. Most a 40 tiszt bevonult a királyi palotába, lemészárolta az őrség parancsnokát, és Naumovics szárnysegéd vezetése alatt a király hálószobája elé vonultak. A király amint a lövések zajába felriadt, azonnal megértette, mi történik, . és azért ajtaját gondosan elzárta. A mint az ablakhoz rohant, és az udvaron álló katonaságot megpillantotta, segítségért kiáltott, de a katonák; „Éljen Karagyorgyevics 1“ kiáltásokkal feleltek. Ezalatt a merénylők a hálószoba ajtaját dinamittal felrobbantották. A robbanás következtében özétszórt szilánkok megsebesítették a királyt, ügy hogy védekezni ,sem volt képes, mikor ellenségei rátörtek. Sándor király nem ijedt meg, hanem határozottan kijelentette, hogy inkább meghal, de a koronáról nem mond le. Erre. mogdördültek a revolverek, és n király holtan rogyott össze. A királyné a lövések zajára sem vesztette el lélekjelenlétét! é& védekezni akart. Felkapott egv- készenlétben FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izü sSS természetes hashajtószer. nultam még én,' ha nem is valami joj, a bostoni holdfénynól, erdőben. —. ' De már most- kedvet kapott ...‘Vilma a tánczhöz és mindjárt meg is. kérte a márnát, hogy a legközelebbi reunionra vigye.el őt is. -— Elhatározták, hogy-mennek, — következőleg én is elhrttározám, hogy megyek, .. ■ Eljött a csütörtök .este. Vilma olyan,-k% jós volt, niiOh égy -kis eper-fagylalt; «tafe ros volt, szép volt. — Én is széppé igyekeztem magam tenni és igy nagyon herczig pár lehettünk. — Tényleg, a négyesnél nagyon' néztek minket. Volt már rezgő, valzer, pás de quatré, pás de patineur, végül következett a boston. Megdobbant a szivem, hát fogom ón ezt tudni ? — Hosszas töprengés után beláttam, hogy jobb lesz ezt nem tánczolni. — El akartam már vegyülni a mindig álló tánczosok közzé, mikor, véletlenül Vilmára tekinték és észrevettem, hogy szemei oly kérŐleg néznek reám; mintha meg lettem volna delejezve, odavonzott valami hozzá, derekam meghajlott és fölkértem a bostonra.
