Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-06-03 / 23. szám
bírónak fegyvergyakorlatra kell bevonulni, ez a körülmény tette szükségessé a kirendelést. Uj ellenőr. A pénzügyminiszter Osváth Antal zólyomi adóíisztet a nagysomkuti kir. adóhivatalhoz ellenőrnek nevezte ki. Kinevezés. A pestvidéki kir. pénzügy- igazgaióság Fülöp Kálmán helybeli kir. adóhivatali ideiglenes dijnokot a gödöllői kir. adóhivatalkoz állandó minőségben dijnoknak nevezte ki. Szabadságolás. A vall. és közokt. miniszter Kimerné, szül. Oerhárd Katalin kapnikbánya-alsótelepi állami elemi iskolai tanítónő részére junius 30-ig szabadságot engedélyezett s a helyettesítéssel Kálik Julia okleveles tanitónőt bízta meg. A Széchenyi- Társulat Szabd Anna botpaláéi óvónő részére engedélyezett egészségi okokból szabadságot junius 30-ig, a helyettesítéssel Nagy Eleonóra okleveles óvónőt bízva meg. Flóra Péter szatmárhegyi tanítónak pedig a tanfelügyelő adott kétheti szabadságot. Gyászhir. Szentimrei és krasznik-vaj- dai Szentimrey Tamás, nyug. főgymn. tanár, Beregvármegye levéltárnoka, életének 64. boldog házasságának 35-ik évében Beregszász ban elhunyt. — Gürtesch Károly nyug. m. kir. adótárnok életének 80 ik évében Királyházán elhalt. — Szentimrei és krasznivajdai Szentimrey Menyhért, Beregvármegye árvaszékének jegyzője múlt hó 27-én délután 2 órakor életének 29-ik évében Beregszászban elhalt. Közgyűlés. A Szatmári jótékony nőegylet f. hó 2 án tartotta meg évi rendes közgyűlését Hermán Mihályné egyes, elnök elnöklete alatt. Dr. Fechtel János egyleti főtitkár terjedelmes titkári jelentése szerint az Egylet jövedelme volt 1902-ben kéregetésből: 1388 K, adományokból 352 K, estélyekből 855 K, kosárkákból: 161 K. Kiadás: szegényeknek: 1205 K, árvaházra: 1822 K, vegyesekre : 243 K. Az egész vagyon 32,001 K. — Az egylet a tőkéhez nem nyúl, sőt azt gyarapítani igyekszik. Az árvaházban jelenleg 9 árva van, kik egy gondnoknő felügyelete alatt állanak. 1902. okióber 30-án rendkívüli közgyűlés volt, melyen Jákó Sán- dorné úrnő helyébe, ki egészségi okok miatt tisztéről lemondott, Jékei Károlynó választatott alelnöknőnek. Az uj alelnöknő fáradhatatlanul buzgólkodik s mindent elkövet az Egylet felvirágoztatására. Tankóczy Gyula lemondása által megüresedett e. főjegyzői ______ H állásra Ferencz Ágoston városi tanácsjegyző választatott meg. A tisztikar a régi maradt: Elnök: Hermán Mihályné, alelnök Jékei Ká- rolyné, főtitkár: Dr. Fechtel János, pénztáros Biky Károly, főjegyző Ferencz Ágoston, jegyző Palády Erzsiké. Hymen. Janka Gyula, beregszászi kir. pénzügyi fogalmazó a napokban esküdött örök hűséget Vatya Pál hitelintézeti ellenőr leányának, Erzsiké kisasszonynak. — Reis Nándor kassai posta és táviró segédtiszt jegyet váltott Wladika Ferencz nyug. m. kir. mérnök leányával, Paula kisasszonynyal, ki a munkácsi gyűjtő posta vezetőnője. Elhalt tanár. Koller János dr., a nagybányai gymnásium rendes tanára, 27 éves korában hoszas szenvedés után Aradon elhalt. Rákóczy ünnepe. Zemplén vármegye közönsége dicső fia, II. Rákóczy Ferencz 200 éves szabadságbarczának évfordulója alkalmából e hó 14-én Sátoraljaújhelyen és a nagyfejedelem szülőfalujában, Borsiban nagyszabású emlékünnepélyt rendez, melyre az ország összes törvényhatóságait meghívta. Az ünnepélyen vármegyénk és városunk is képviselve lesz. Hymen. Kádas József helybeli adópénz- tári ellenőr tegnap esküdött örök hűséget Lénárd István szamosdobi ref. lelkész leányának, Róza kisasszonynak. Versenykirándulás. A tüzoltóegyesü- let részére pünkösd másodnapján Tankóczy Gyula főparancsnok gyaloglóversenyuyel egybekötött kirándulást rendezett Sárközre. Reggeli egynegyed hat ór?itor indultak a versenyzők, számszerint 12 fen, kiket kocsikon az ellenőrző bizottság fisért. A sárköziek szives vendéglátással f ifádták az érkezőket. Sárköz-Újlak alatt egy sátor volt felállítva, hol villásreggeli várta a társaságot. Az első beérkező Óváry József, 2 óra 28 perez alatt tette meg a 22 kilométer utat, jutalmul aranyérmet és díszoklevelet nyert, a második beérkező Farkas Kálmán ezüst órát, a harmadik, Gáspár Ferencz egy tajték pipát kapott jutalmul. Délben a sárközi nagy- vendéglőben társas ebéd volt, melyen részt vett Sárköz és Újlak intelligentiája, valamint Szatmárrél érkezettek, kik mintegy 30-an mentek ki. Az első pohárköszöntőt Csontos Pál, az ottani tüzoltóegyesület főparancsnoka mondotta, üdvözölve a vendégeket, s köszönetét fejezve ki, hogy Sárközt választották kirándulási helynek, a szatmáriak nevében Tankóczy Gyula főparancsnok válaszolt, élE T I S Z E M L E (23 ik szám.) tetve a sásközi tüzoltóegyesületet és tisztikarát. A kirándulásnak igen szép idő kedvezett, noha nálunk folyton szakadt az eső, őket egy szem se érte. Nagykároly siet. Szatmár és Nagykároly ismét vetekszik. A múltban rendesen Szatmár húzta a rövidebbnt, elvitte tőle Károly a pénzügyigazgatóságot, megtartotta a megyeszékhelyét, most kiváncsiak vagyunk, melyik gyűri le a másikat. Mindakét város vasutat akar ópiteni Mátészalkáig. Itt ütközik most össze a két érdek, mert ha az egyik nyélbe üti a dolgot, agyonverte a másiknak a tervét örökre. És Nagykároly — ugylátszik — nem hagyja magát, tudja, hogy az dönti el a kérdést, hogy melyik előzi meg a másikat. Siet tehát a cselekvéssel, mig Szatmár még csak a kezdetek kezdetén van. Nagykárolynak már csak 230,200 törzsrészvény- jegyzésre van szüksége, hogy az öt millió 9 szárezer koronát tevő építési költség fedezetet nyerjen. Ezt akarta kiszorítani tegnapra az alispán által összehívott érdekeltségi gyűlés. Sikerült-e, még ebben az órában nem tudjuk. Tévesztés az irányban. Az egyik helybeli napilap, mert már Isten kegyelméből kettővel rendelkezik Szatmár városa, azt a nagy hirt újságolja olvasóinak a múlt pénteki számában, hogy tetszett Bokányi Dezső ismert budapesti szocziálista vezérnek lerán- dulni Nagyváradra, ahol ő főzsidósága az az ottani szocziáldemokraták előtt két óráig tartó hatalmas beszédet mondott a franczia szerzetesek „beözönlése“ ellen. Nem kérdezzük, hogyha a galicziai zsidók beözönlése ellen tartott volna nem Bokányi, mert zsidó ember lévén, ilyet tőle kívánni nem lehet, hanem valaki más hatalmasabb és mindenesetre sokkal több jogalappal biró beszédet, hogy akkor is ilyen elismerő méltatásban részesítette volna-e az illető szatmári újság. Azon sem ütköztünk volna meg, ha a detí- reczeni Szabadságban jelent volna meg in illő tempore ez az örvendetes híradás. Volt volna ez nagyon természetes. Elvégre kinek milyen kalapja van, azzal kénytelen köszönni. De az már csodálatos és botrányszámba megy a zsurnalisztikában, hogy a függetlenségi párt védelme alatt álló hírlap a liberálisok kalapjával köszöntgessen. A függetlenségi párt a szocziáldemokratákkal még ezideig nem paktált, nagyon valószinü, hogy nem is fog. Mindenki tudja, hogy a függetlenségi párt budapesti népgyülésón legutóbbié a szocziálisták segélyével akartak botrányt csinálni a liberálisok. A két párt elvei olyan messzire állanak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Honnan jön tehát ahhoz a függetlenségi párt egy lapja, hogy a szo- cziáldemokratákkal kaczérkodjók ? . . . Vagy talán itt elegendő argumentum az, hogy egy zsidó beszólt, és ami fő, papok ellen beszólt. Mit szól ehhez az iránycsuszamláshoz Uray Géza a lapvezór, és Bartha Kálmán, a fő- szerkesztő ? . . . A tűzoltó őrtorony. Régen hangoztatják már azon terv szükséges voltát, hogy a tüzesetek biztos ellenőrzése czóljóból a város valamelyik alkalmas pontján tűzoltó őrtorony építtessék. Az ipari hitelszövetkezet nemrég tett egy ajánlatot, a város azonban nem volt hajlandó a Deáktér közepét beépítésre átengedni. Ily módon az eszme ismét kátyúba került. Újabban arról értesülünk, hogy a püspök ur Ő nagymóltósága hajlandó elősegíteni, hogy a tűzoltóság czóljainak megfelelő őrtorony létesittessók. Az őrtorony felépítését a tűzoltó laktanya jelenlegi telkére tervezik. nyesebb oldalát. Mert ő nem volt bigott vallásos, hanem mint mondani szokta : felvilágosodott szellemű, jó keresztény ; de aki felől belephette a pókháló a templomban levő czimeres urasági bársony széket, ő bizony nem alkalmatlankodott abban soha. Márta szavadnak hatása alatt, hol elsápadt, hol biborszinben égett az öreg ur arcza. Erős harezot vívott lelkében, két hatalmas indulat: a kevélység és a szeretet. Végre mégis az utóbbi győzött. Halkan csak ennyit mondott menyének: — Jól van, gyermekem, elmegyek veletek. —- Rövid idő múlva a fiatal házaspár magára maradt; mert az öreg ur fontos teendői ürügye alatt eltávozott a szobából. Benő meghatottan köszönte meg nejének, hogy szive sugallatát megértve, véghez vitte pár perez alatt azt a csodát, mit ő annyi éveken at sikertelenül próbált meg s mihez többé sem ereje, sem bátorsága nem lett volna atyjával szemben. Oh ő nagyon jól ismerte atyja jellemét, tudta, látta a harezot, mit az bensőjében vívott és hitte, hogy ezek után egy szebb, nemesebb élet fog kezdődni az ódon kastély komor falai között, mely megifjitja és balzsamos üdeséggel fogja körülvenni atyjának öreg napjait. — Felvirradt a szent vasárnap hajnala. Szépen csengett a kis templom harangjának imára hivó szózata. Az egész falu népe, az Isten házába sietett. Ámuló tisztelettel nyitottak utat az uraságnak. A templomban alázatos pillantásokat vetettek az urasági czimeres székekre s a csodálkozás halk moraja zúgott végig az ájtatos sokaságon, midőn a minister csengetésére, három alak térdelt egyszerre az oltár lépcsőjére s a hatalmas, gazdag és büszke uraság földig hajolva, az ájtatos, hivő lélekkel hangosan rebegte a bünbánat és töredelem igéit: — Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Zagyva Mariska.
