Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-15 / 42. szám

HETI SZEMLE, (42ik szám.) 3 Zászlódiszben várta Kolozsvár a nagy nap érkezését. A pályaudvartól a Mátyás- térig két sorban 15—15 méter távolságban árboczok állottak, melyeknek csúcsán egy-egy fekete holló ült, a Corvinus czimer. Szombaton este 10 órakor érkezett meg a király képviselője, József Ágost kir. her_ czeg külön vonaton. Bevonulásakor minden ablak ki volt világítva, szinte nappali vilá­gosság ömlött el az utczákon. Megérkezését ágyudörgés jelezte. A főherczeg a nemzeti kaszinóban szállt meg, mely előtt csakhamar megjelent a daloskor és serenáddal tisztelte meg. A kormány tagjai Széli Kálmán mi­niszterelnökkel és a képviselőbáz küldött­sége Apponyi Albert gróf képviselőházi el­nökkel még délután megérkeztek. Szombaton délelőtt az Erdélyi Irodalmi társulat tartott diszgyülést. Este a színház­ban díszelőadás volt, Jókainak Szigetvári Vértanuk czimü drámáját adták. Másnap korán reggel harangzúgás éb­resztette fel a város lakosságát. Hajnalha­sad iától kezdve tolongott a nép a Mátyás- térre, hol a hatalmas érczszobor állott lepel- pel bevonva. Az ünnnpélyt istentisztelet előzte meg, melynek végeztével a főherczeg s vele együtt a meghívottak sokasága a szobor elé vonult s kezdetét vette az ünne­pélyes aktus. Először Széli Kálmán miniszrteelnök üd­vözölte a király képviseletében megjelent kir. herczeget, kérve, hogy rendelje el Má­tyás király szobrának leleplezését. Erre József Ágost királyi herczeg rövid, de lelkes beszédben válaszolt, kiemelve a magyar nemzetnek azon szép vonását, hogy törhetlen hűséggel viseltetik mindenkor nagy­jainak emléke iránt. Szavai után lehullott a szoborról a lepel, s láthatóvá lett Hollós Mátyás hatalmas ércz- alakja, melyet a közönség riadó éljenzéssel üdvözölt, a kir. herczeg pedig csákójához emelte kezét és katonásan tisztelgett előtte. Az ünnepélyes aktust Hegedűs Sándor alkalmi beszéde rekesztette be. Délben folyt le a Mályás-király szülő­házában felállított Néprajzi Muzeum ünne­Hagyja el Guszti bátyám, hisz ez az ebédre hívás is csak viczcz volt Guszti bá­tyámtól. — — Fiam, ez nem viczcz, becsületemre mondom, ez szomorú valóság 1 No majd kipótoljuk este, velem va- csorólsz a kaszinóban. — Hanem azért sokkal jobb viczcz volta tavalyi. — Az uj megyeház felépült, s a főispán meg az alispán beleköltöztek, s az első hivatalos ebédet adta a főispán — az alispán, ki szintén az 1-ső emeleten lakott, rosszúllóte miatt kimentette magát. — Ebéd után, ki szivarra, ki pipára gyújtott. Én ki­választok egy gyönyörű példányt s legjavá­ban pöfékelek, mikor eszembe jut, hogy egy aktát, mely sürgős elintézést kívánt, nem mutattam be az alispánnak, kapom magam, fölállok, s úgy hajdon fővel, pipával a ke­zemben átmegyek a folyosó végére hivata­lomba, magamhoz véve az aktát s benyitok az alispánhoz. — — Mi az Guszti ? Hát te még délután is a hivatalodban dolgozol ? — — Sok a munka, nagyságos uram. — Ejnye de szép pipád van ? — Tetszik neked, nagyságos uram ? El­adom ! Vedd meg 1 Hogy adod ? — 15 frtért, de csak is neked 1 — pélyes megnyitása, ugyanitt avatták fel az Erdélyi Kárpát Egyesület Erzsébet lobo­góját. A szoborleleplezési ünnepély alkalmá­ból szép kiállítást rendezett az Erdélyrészi szépművészeti társaság, melyet délután a ki­rályi herczeg és a kormány tagjai is meg­tekintettek. Ezután a sétatérre vonult az egész társaság, hol az EMKE által a vidék­ről felvezetett földmivesek tisztelegtek a kir. herczeg előtt. Nagyszerű látványt nyújtott a diszbe öltözött földümvesek csoportja, kik­nek nevében, Szabó József földmives gazda intézett üdvözlő beszédet a király képviselő­jéhez, s a király számára egy buzakalászok- ból font koszorút nyújtott át neki. A kir. herczeg köszönetét mondott az üdvözletért s megígérte, hogy az ajándékot Ő felségéhez juttatja. Miután a kir. herczeg szállására vissza­tért, a főrendek és képviselőház tisztelgését fogadta. Este fényes bankett és a színházban díszelőadás volt. A kir. herczeg és a miniszterelnök 11 óra 10 perczkor utaztak el. Ekkor egy kis kellemetlen incidens történt. Midőn a kir. herczeg a pályaudvarra érkezett, a honvéd- zenkar rázendített a Gotterhaltéra. Ebben a pillanatban a Nádas-téten és a Ferencz-Jó- zsef utón összegyűlt ifjúság a Hymnuszt kezdte oly erővel énekelni, hogy behallat­szott a pályaudvarra. Az ellenzéki képvise­lők is rossz néven vették a minisztereknek, hogy ezt a Gotterhaltes elvonulást nem aka­dályozták meg. Másnap reggel 8 órakor Wlassics Gyula vall. és közkt. miniszter felavatta a Ferencz- József tudomány-egyetem központi uj épüle­tét, Plócz Sándor igazságügyminiszter pedig az uj igazságügyi palotát. Városunkat a leleplezési ünnepélyen Pethö György gazdasági tanácsos és Kertészffy Gábor városi pénztáros képviselték és díszes koszorút helyeztek a szobor talapzatára. Vá­rosunkból még dr. Fodor Gyula, Orosz Ala­jos és Rupprecht Sándor is Kolozsváron vol­tak, résztvenni óhajtván az ünnepségekben. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósága tegnapelőtt délután tartotta meg október havi rendes közgyűlését gróf Hugonnai Béla főispán el- nöklóse mellett. A közgyűlés igen látogatott volt. A közgyűlési teremben nemcsak a bi­zottsági tagok voltak nagy számban jelen, hanem a kortesek is, kik a II. osztályú szám­tiszti állásra pályázók érdekében fejtettek ki nagy agitácziót. Ki-ki úgy, ahogy tu­dott s a milyen összeköttetése volt. Ritkán történt meg a városnál, hogy egy megüre­sedett állásra annyi pályázó akadjon, mint a most választás alá jövő II. oszt. számtiszti állásra. Tíz folyamodó nyújtotta ki kezét ez ál­lás után: 9 polgári állásban levő férfiú és egy daliás honvéd főhadnagy. A választás megejtése után megcsap­pant az érdeklődés, de csak addig, mig Val- kovics S., Kossuth-kerti bérlő, kérelmét kezd­ték tárgyalni. Ez a szegény ember, a kit va­lósággal beugrattak a Kossuth-kerti Kioszk és gőzfürdő kibérelésóbe, összes vagyonát befektette a bérletbe. Fényes remónynyel, nagy ambícióval kezdte meg itt működését. Fényes reményei azonban rövid idő alatt homályosuloi kezdettek a nagy részvétlen- ség miatt s ma a tönk szóién áll, mert min­den vagyonát felemésztette a Kioszk. Esengő szavaival arra kérte a közgyűlést, hogy a bérösszeget a még hátralevő 3 évre szállítsa le s lefoglalt felszereléseit a város adja vissza neki. A közgyűlés részletes lefolyását a kö­vetkezőkben adjuk : A polgármester havi jelentése, melyet Kőrösmezey főjegyző olvasott fel, a közjöve­delmek fokozása czóljából behozott ásvány­os szikvizadó eredményéről számolt be a közgyűlésnek. Ez uj adónem f. évi január elsejével lépett életbe s 9 hónap alatt 8509 kor. 44 fillért jövedelmezett. A hátralevő évnegyedre számíthatni még 2000 koronát s igy az ásvány- és szódavíz után befolyó jö­vedelem az 10000 koronát megfogja haladni. Az adó kezelése nem kerül költségébe a városnak, mert a kezeléssel járó munkát a Kifizette nyomban s ón visszasétáltam pipa nélkül az ebédhez. — Elmúlik egy hót, megszólít a főispán : — Te Guszti hová tetted a nagy pipámat ? Azóta nem láttam 1 — Méltsg. uram ! az ebéd alatt eszembe jutott egy elintézetlen sürgős akta, átmen­tem a hivatalomba, s ott felejtettem a pipát I — Légy szives, hozd majd át! — — Barátom 1 A legközelebbi vasárnap az alispán adta a hivatalos ebédet, ebéd után ugyan arra a pipára gyújtottam rá, a mit neki eladtam, s át sétáltam a főispánhoz vele. Móltóságos uram 1 visszahoztam a pipá­dat ! — Te, ezt azért tartom jobb viczcznek, mert ez 15 forintot jövedelmezett. Remélem, hogy jól laktál ? Viczczekkel ? No látod erről ismerek rád, benned is van humor, mint a nagyapádban. — Hej, mikor még nagyapáddal, Egressivel, Jancsó Lendvayval el-eltöltöttünk egy-egy éjszakát a Két huszárban, mert odajártunk az 50 es években. — Mikor nagyapád a kutyáját úgy ido­mította be, hogy mihelyt uémet szót hal­lott, úgy elkezdett morogni, hogy a spitzlik ijettökbe a másik terembe vonultak. — Ezek voltak ám aztán viczczek. -­No de most eredj haza, én egy kissé leheveredem, előadás előtt fölkereslek, viszem az órát! — * * * Eljött az est, Guszti bátyám kihivat a folyosóra. — Öcsém, csak úgy mondd el a viczczedet, a hogy mondtam. — Ezek meg vannak bolondulva, aranyért sem lebet helyei kapni, egymás hátán szorongnak. — Ne itt az Ígért óra — egy múlt századbeli, rend­kívüli finomszerkezetü czilinder óra. Erdődön kaptam Petőfi barátomtól a lakodalma nap­ján. — Megbecsüld ám ezt a talizmánt. — Ugyan Guszti bátyám, ne viczczel- jen velem ? — Rám néz az öreg az ő átható kek­szeméivel 1 — Igazad van 1 De hát látod, mit csinálnál te egy aranyórával ? Aztán barátom ma úri ember nem visel aranyórát, mikor már minden kocsisnak van 1 — Hát nem jobb lesz, ha mi az árát szépen megvacso- ráljuk előadás után a kaszinóban. Tudod ma délben egy kissé többet ettem a szokottnál, elrontottam a gyomromat! No szervusz 1 Hát csak jól mondd el azt a viczczet. — * * * Örökre feledhetetlenek lesznek azok az esték, miket ez örök kedélyű nagy bohém társaságában töltöttem !

Next

/
Oldalképek
Tartalom