Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-15 / 42. szám
2 a nemzet zömét képezik,intellektuális erejűkkel is túlsúlyban vannak, nem tudnak érvényesülni azzal az ellentétes áramlattal szemben, melyet egy sokkal jelentéktelenebb, de küzdelmében elszánt hadoszlop éleszt és tart fenn. Ezt a tehetetlenséget vannak hivatva leküzdeni a katholikus nagygyűlések. Nincs meg közöttünk az összetartás, sőt sokszor talán tudva vagy akaratlanul egymás működési kedvét lohasztjuk, s veszszük el a lelkesedést olyan egyénektől, akik tudnának is, akarnának is cselekedni. Pedig példát vehettünk volna már akár a zsidóktól, akár a protestánsoktól. Ugye bár, mikor az ő érdekeikről van szó, felvonul a küzdelembe az egész tábor és ha egynek baja esik, összeröffen valamennyi, telekürtölik sérelmükkel a félvilágot, megmozgatnak minden követ, mig a kivánt czélt el nem érhették. Ellen- ben, ha közülünk leütnek egyet- kettőt, ha kirúgják sorainkból a leghivatottabb erőket, összedugott kézzel, egykedvűen legfellebb annyit mondunk reá : agyonverték biz’ ezeket, dehát úgy kellett nekik. .Azt az összetartást, mely minden áldozatra kész, vannak hivatva ápolni a katholikus nagygyűlések. Együtt lesznek most Pesten legjobb erőink. Ezeren és ezeren lesznek ott. Felsorolják sérelmeinket, elmondják bajainkat, feltárják érdekeinket, meg fogják hányni vetni azokat a módozatokat, melyeknek igénybevételével segíthetnénk magunkon, ha akarunk. Ez azonban még mind csekélység. Annak a szellemnek, mely ott lengedezni fog, át kell járni a nemzet összes katholikusainak szivét. Fel kell rázni a lethargiából minden embert, hogy egyértelmű, erejében ellentállhatatlan legyen az a hang, s kérdezze meg, hogy van-e velős koncz. — Ugyan Guszti, szól a törvényszék elnöke, nem tudnád megmondani, hogy hány órát adtál el életedben, mint Kossuth-ereklyét ? — Barátom én könyvet nem vezetek, hanem veszek rendesen hitelbe, s eladom mindigcsak pénzért ; nem hiszem, hogy Torontóiban volna órás, ki nagyobb forgalmat tudna kimutatni. — De apropó, jó, hogy eszembe jut itt, fiatal barátunknak a tegnapi jó vicz- czért egy órát Ígértem, fogjad pajtás, itt az iv, irj alá, s add át a szomszédodnak. Elég lesz ha 5 írttal kezded meg! — No öcsém estére arany órád lesz! Hallottátok ? Úgy Írjatok alá! Az iv kézről-kézre járva tekintélyes summával Guszti bátyám zsebébe tért vissza. — S én a siker mámorától kábulva ültem helyemen. — No most jöjj hozzám ebédre 1 — De. — Sohse szabadkozzál ! úgyse eresztelek, pompás ebédet készíttettem tiszteletedre. No szervusztok gyerekek 1 Haza vitt. — A város legszebb helyén lakott. Az előszoba ajtajából vigan kiáltott be az öreg a konyhába. — Kati vendéget hoztam. — Mire? — Ebédre. — No az szép lesz. ÉTI SZEM L K“ (42-ik szám.) mely a katholikus érdekek kielégítését fogja követelni. A hova a katholikus nagygyűlés keze el nem érhet, tegyék ott meg kötelességeiket a papok és tanítók. Oktassanak, lelkesítsenek, buzdítsanak a legtávolabb eső községekben és a városok minden zugában, — akkor nem kell félni, hogy vesztett perünk lesz. A nemzet herosa. Megtörtént. Régen kellett volna, de ne vessünk szemére a múltnak, legyen örömünk annál nagyobb, hogy ez a kor tette meg kötelességét a nagy királylyal szemben, melynek mi is ivadékai vagyunk. Vasárnap leplezték le Kolozsváron nemzetünk eszményi királyának, Hollós Mátyásnak művészi kivitelű szobrát. Kedves szülőföldjének 500 év után megdobbant kebele, hogy emléket, habár mulandót, állítson annak, kinek neve akkor is élni fog a történelemben, mikor magyar szív nem dobog a földön, ha ugyan ez az idő valaha bekövetkezik. Azt a nagyságot, mely az ő korát, s korában Magyarországot jellemzi, azóta sem volt képes elemi nemzetünk soha, talán nem is fogja az idők végtelenéig. Nemzeti királyaink mintaképe ő, ki egyéniségének nagyságában a hatalmat és gyöngédséget, a tudományt és Ízlést, a hazafiságot és em- berszeretetet, a szigort és atyai jóságot oly páratlanul egyesitette, mint talán soha senki az emberiség történetében. Nagy lelke nem tűrt igaztalanságot. Ezért járt gyakran álruhában faluról-falura, hogy meggyőződjék az ország állapotáról, s kérlelhetetlenül lépett fel a nép elnyomóival szemben. Hiszen ma is szájról-szájra jár az a közmondás: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.“ A magyar népnek már életében ideális alakja volt, holta után valóságos herosává nőtte ki magát. Kár, hogy a nemzetnek ilyen nagy alakjai csak emlékükben élnek örökké, — Reméllem főztél jó ebédet. — Miből ? — Hát az aljegyző nem küldte el a vadászzsákmányt ? — Összesen egy foglyot küldött 1 No látod, ez is egy viczczl Ilyen az én egész életem ! Az aljegyzőt megkértem, hogy lőjjön valamit az ebédünkhöz, mert tégedet meghívtalak, s én biztosra vettem, hogy egy olyan kitűnő lövő, mint ő, legalább is három nyulat és 30 foglyot fog lőni a tiszteletedre s mit lőtt? Egy foglyot kettőnknek. No hát nem komisz viczcz ez tőle? Kati, lelkem, legalább nagy az a fogoly ? Itt van 1 nézze meg! S duzzogva tálalta fel Kati néni az egy fogoly személyében az egész menüt. Hát biz az nagyon kicsi volt! Szerencse, hogy bevillásreggeliztünk. Reméllem szoktál bort inni öcsém az ebédhez ? Én csak vöröset iszom orvosi rendeletre. Az is kifogyott, szólal meg Kati néni. — No hát mit szólsz hozzá? hát ez már megint nem komisz viczcz a sorstól ? Szaladjál Kati a kereskedőhöz, vidd át az „Egyelértés-t“, mondd neki, egy negyedre átengedem neki a lapot, ha küld egy üveg Sashegyit 1 Tudod öcsém, tiszteletpéldáuyt testestől-lelkestől itt kellene járni nekik folyton közöttünk. Az adott példa legfellebb csak bámulókra és magasztalókra talál, a követők lelkesedésének fellobbanása olyan mint az üstökös fényénél a pislogó mécs- világ. Jeles tehetségek a béke csendjében, erős jellemek a háború zajában fejlődnek. Nagy volt ő békében és háborúban egyaránt. Nagysága előtt tisztelettel hajolt meg Európának minden kultur nemzete, s rettegve rakta le lábaihoz fegyverét az ellenség. Nyögte Mátyás bus hadát Bécsnek büszke vára, apostolának vallja a renesans- A magyar nép nem királyának tekintette őt’ kinek parancsszavára térdre kell hullani, hanem a leggyöngédebben szerető atyát tisztelte benne, mert szivéhez gyógyító Írért keserűsége és bajaira bármelyik perczben bátran fordulhatott. Nem állottak őrt leibhuszárok az ajtaján, hogy be ne tolakodhasson az ügyes-bajos ember, nem susogtak a fülébe hazugságokat titkos és nem titkos tanácsosok, ott volt maga a nép között s nem kellett neki mondani, hogy hányat ütütt az óra, mely az alattvalók viszonyainak hévmérője volt. Ezek azok a rendkívüli vonások, melyek Mátyás királyt soha sem fogják kitörölni a magyar nép szivéből, sőt mennél távolabb esik kora s korában utolérhetetlen nagysága a világ pöffeszkedő epigonjaival szemben, annál eszményibb magaslaton látja ezt a tünemónyszerü jelenséget, kinek mását még miniatűr alakban sem képesek az évszázadok produkálni. Hála és üdvözlet Kolozsvárnak, hogy fellobogtatta szivünkben hazánk e nagy fórfiának emlékét, s megtanított bennünket arra, hogy mikor mikroskopon is alig észrevehető potentátaink 10—20 éves, Isten kegyelméből magasabb polcza helyezett gyarlóságainak magasztalására dicshymnusokat zengünk és jubiláris lakomákat rendezünk, ne feledkezzünk meg azokról, akik közöttünk a legnagyobbak valának. A leleplezési ünnepély lefolyásáról tudósításunk a következő : kapok a pesti lapokból — hát igy értékesítem őket ! Jah, barátom, nehéz időket élünk I Nem hallodtad a legújabb viczczemet ? — Nem ón. — Tegnapelőtt fönn vagyok a főispánnál, gyönyörű pipatoriummal rendelkezik. Mondom neki: Hej, móltóságos uram 1 én volnék a vármegyében a legnagyobb úr, ha egy ilyen pipát mondhatnék a magaménak. — Hát válaszsz egyet magadnak, Guszti. Ez tegnapelőtt volt 1 Tegnap elfogyott a pénzem, mint rendesen, fölmegyek a mél- tóságos úrhoz, s panaszkodom neki, hogy még nem villásreggelizhetem az apró pénzek hiányában, s miután tudom, hogy milyen szenvedélyes pipagyüjtő, egy remek példányt megvételre ajánlottam. — — Hogy adod? kórdó. — 5 forintért, de csakis méltóságodnak 1 Nózegeti-nézegeti. — Ez csakugyan szép pipa, megveszem 1 Hallod, Guszti, ez az első vásár nálad, hol nem érzem magamat vesztesnek! — Eladtam neki a saját pipáját! Nem ismerte fel! No mit szólsz hozzá? Ugye, hogy jó viczcz! — Hanem te Í3 ugye jobban szeretnél ebédelni, mint viczcze- ket hallani ? —
