Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-24 / 39. szám

2

HE TI S Z E M L F“ (39-ik szám.)

Ezek a férfiak méltók honfitársaik, sőt az egész emberiség hálájára.

Nyomorult, nép az, mely nagyjait elfeledi, dicső emlékezetük örök tüzét szive oltárán váltig nem égeti. Megérdemli, hogy a sors villámló haragja zúzza izzé-porrá a feltámadt zivataros idők földrengéseiben, mert gyáván megfeledkezett a vett jótéteményekről, mert hálátlan lett, mert lealacsonyította önmagában az Isten képmását.

Ám a magyar nemzet nem volt hálátlan soha. Szeretető, becsülése az idő változandó- ságainak soha nem volt alávetve. A kegyelet szavát mindig hallatta, a hála olajkoszoruját mindig frissen fonta a hősök, a nagyok homlokára. Erős lélekkel zarándokolt viharos századokon át a nemzeti nagy lét korhadt fakeresztjeihez, a czikázó villámok és mennydörgések csak edzették bátorságát, honsze- roJmót, és háláját.

És ebből a törhetlen ragaszkodásból a nagy emlékekhez fakadt a magyar nép el- pusztilhatlan ereje, mindig felfrissülő nemzeti piros vére, mely immár ezer évet élt s nemzeti nagy tulajdonságaiban, eu „ '"ben még több ezredévnek birja biztositókát.

A mai nap is a hála nagy napja. Kossuth Lajosnak, ennek a hatalmas nemzeti és világtörténelmi alaknak, a magyar általános szabadság édes atyjának, a szabad, boldog és a műveltség minden kincseiben gazdag Magyarország ujjáteremlőjének, ennek a heroszi népszabaditónak, az önzetlen haza- fiság évezredeket világitó tüzoszlopának ünnepeljük 100 éves születési évfordulóját.

S nincs a magyar földön hazafi, nincs magyar ember, a ki szivdobogva, lelkében fölmagasztosulva ne ünnepelne, ki a közlelkesedés és kegyelet tengerébe ne hullatna megindult szemeiből pár tiszta cseppet, hogy a tenger hullámai magasra dagadjanak, magukkal sodorjanak e honban minden embert, minden sziklát, fát, virágot, elborítsák a kételkedők, a tartózkodók, a fél ők, a gyűlölködő k szivét, hogy e honban az egységes kegyeleti érzés fenséges harmóniája uralkodjék ma, a jövőben és mindörökké Ámen !

* *

*

Kossuth Lajosról-vó1 beszólni a porban játszó gyermek, a verejtékkel dolgozó földmi vés gazda, a műhelyek munkásai, az iskolás fiú, a tudósok, művészek, mindenki könnyen tud és mégis ón azt tapasztalom, hogy ez nekem nagy feladat.

Hiszen érdemeinek méltató felsorolásáról van szó. A kellő méltatás, nagyságának teljes kifejezése pedig nem gyönge erőt, hanem íh- letséget, fent repülő szellemet igényel.

De pótolja ki mindezeket a nagy ember iránt érzett igaz tiszteletem és lelkesedósemKossuth Lajos, a ki már gyermekkorában is szerette az önmagával való zavarta, lan társalgást s szívesen gyönyörködött a képzelete előtt rajzó színes ábrándképekben. 14 éves korában egy délután a tállyai erdőben sétált, a midőn hirtelen vihar támadt, a mely elől a gyermek ifjú az erdő széli czi- gány kunyhóba menekült. A kunyhó lakói szívesen fogadták, sőt a vén czigány asszony a jövevény tenyeréből jóslatot is mondott: „Nagy jövő vár az ifjú urra“ igy szólott. „Eljön az idő és nemsokára, a mikor hírnév, dicsőség fogja környezni, s az ország szabaditója lesz.“

A czigány asszonynak jóslata teljesült, mert a férfiú Kossuth Lajos csakugyan az ország szabaditója lett. Országszabaditó, kinek polgár erényei, szabadságszeretete, nemes önzetlensége, törhetetlen kötelességór- zete, ragyogó példa leszen századok elkövetkező nemzedékeinek. S miként a hős Washington, Kosciuszko, Castióta,II.H.ákóczy Ferencz neve mind megannyi hatalmas fejezetek, a szabaduló népek történetében, úgy Kossuth Lajos hivatása, pályája, kivívott győzelme, jelleme még akkor is tüneményes, vakító marad, mikor az emberek a nagyszerű műveltségi kifejlődés tetőpontjára jutnak, a hol a teljes testvéri egyenlőség s ideális szabadság felséges templomai emelkednek Az a lánglélek, mely erős porsátorban lakott, önmaga emelte magának gigászi karral, óriási erőfeszítéssel azt az emléket, melyre az egész világ reá irta, elismerte, hogy monumentum aere'perennius.

Sok nagy alakja van a históriának, kiknek útját a dicsőség fényessége ragyogja be, akik a hallhatatlanság vakító köntösében állanak a multidők feltűnő magaslatán. De mindenik napnak foltja is van, egyéni és közczóljaik útját itt-ott szembántó gyengeség homályositják, az emberiség erkölcsi javait, kincseit megcsonkítják s titkon saját ambiciójuk csillogó ruliájáv buzgón varró gatják. Napoleon a lodii hídon ágyúgolyók záporában, a halál rettenetes tanyáján a kétségbeesés óráiban rettenthetlen bátorsággal emeli magasra a franczia nemzeti tnco- lort, de szemei előtt a messze távolban ott lebeg a császári hatalom koronája, bíbora. Kossuth Lajos szándéka tiszta, mint a hajnali harmat csillámló vize, mint az égbe nyúló bérezek örök havának fehérsége. Egy nemzet élén rohan előre, minden áldozatra készen s jutalmul magának semmit sem kér, s mikor ranggal, vagyonnal kínálják a hatalmasok, lelke felháborodásával dobja visz- sza a hitvány érczet és hm czafrangot. Deák Ferencz tiszta jelleme és b. Wesselényi Miklós elhatározottsága ölelkezett benne.

Kossuth Lajos nyilvános élete 30 éves korában kezdődik, midőn mint Szapáry grófnő s más mágnások helyettese az 1832-i orsz. gyűlésen a jelen nem levők követei között foglalt helyet. A zempléni vidék) ügyvéd, (a ki az 1881. felvidéki pórlázadást újhelyi gyújtó szónoklatával lecsillapította) immár az ország szine előtt jelent meg, és éppen akkor, mikor a régi Európa képét hirtelen átalakító hatalmas reformeszmék, kezdték megtermékenyíteni az emléket. A franczia forradalom 8 as jelszava, mint üde, friss, levegő járta be a világot, a nemzetek kitárták ablakaikat s teli tüdővel szívták az uj éltető áramot. Mert az Istenadta nép még a jobbágyságban sínylődött., a censura uralkodott, a kiváltság minden jogot lefoglalva tartott s büszkén hirdette a fórumon éppen úgy, mint otthon, ősi lakában, melyet körülsánézolt várának tartott: Cívis romanus sum s ti többiek hitvány por, misera plebs contribuens vagytok.

Kossuthot-elkapta a friss légáram, mely 1848-ban a különböző égtájakon tomboló orkánná nőt s már pályája kezdetén a népjogok a demokraticus népszabadság, az eszményi humanitás zászlója alá esküdött s ezt a zászlót, mely alá a szülői házból hozott jog és szabadságszeretettel, törhetlen becsületességgel, meggyőződéssel és akarattal lépett, ő emelte először itthon magasra s országgyűlési, majd később törvényhatósági tudósításaiban az egész ország előtt izzó hazaszeretettel lobogtatta. Hírlapi czikkei a tűz csóva gyújtó hatásával borították lángba az ébredő nemzeti közvéleményt, s mindenkit akiben nemes érzés, honszerelem lakott, a cselekvés csataterére hivott, mert elérkezett a 12-ik óra utolsó negyede, a mikor a magyar népet meg kellett váltani minden áron össze kellett zúzni csörgő rabbilincseit, hogy szabad kezekkel, szabad elmével, munkálja a hazaiföld barázdáit s abba lelkesedésével elvesse a jövő boldogság, nagyság csodater- mósü magvait.

1000 évvel ezelőtt a kereszténységhez kellett, ma az európai általános culturához kell csatlakoznunk, ha a müveit nepekkel közösségben tovább élni és boldogulni akarunk. Félre a megkövesedett élői téletek Kel, melyek nemzetrontó halálos ellenségek, előre félelem nélkül a szabadság, egyenlőség tágas televény földjére.

Jutalma börtön lett. A kormány 1837. május 5-én elfogatta. És Kossuth a börtönben teremtette meg jövő politikai programm- ját s itt nőt forradalmi alakká, a ki vérrel, karddal is kész kivivni nemzete függetlenségét.

1840-ben indult meg a Pesti Hírlap melyben páratlan erejű és szépségű, szines, tüzes czikkeivel minden téren korszerű reformot, újjáalakulást hirdetett.

A közteherviselés kérdésében félelem nélkül menydörögte oda a húzódozó nemességnek, hogy jól rendezett államban az adótól való mentesség polgári lealacsonyitás. A szabad, nagy államokban csak a szolgától és a koldustól nem kívánnak adót, mert semmit sem adnak neki, nekünk az édes

hon anyatejének tejszínét adá s mi éppen ezért nem adózunk.

Legfényesebb diadalait azonban Kossuth az 1847—48. országgyűlésen aratta melyre Pest vármegye 1847. okt. 17-én követéül óriási lelkesedéssel megválasztotta. Kossuth a kormány s ellenségeinek támadásai elől egy Ízben már falura, Tinnyére vonult, de barátai s a nemzet akarata a közpályára visszahívták. Visszatért s e lépése döntő volt a nemzet életében.

Ezen az országgyűlésen fejlődik ki va- rázsos egyéniségének teljes jelentősége és súlya, itt nő azzá az óriássá, ki ellenállhatatlan, mindenkit elragadó ékesszólásának erejével, hevével hatalmába keríti a sziveket, az elméket s mesés mindenhatósággal tereli a hallgatóságot tetszése szeriuti irányba. A szónoki művészet tökéletesebb remekeket alig alkotott, mint Kossuth Lajos s nincs szónok a világon aki fényesebb győzelmekkel, sikerekkel dicsekedhetnék mint ezen Istenadta lángész. Cicero, Demosthenes meghódította a senatust, a római népet, a görög nemze eL, Kossuth meghódította a világot. Idegen nyelven rajongó mámorba sodorta a szabad Amerikát, a büszke Albion higgadt, hideg vérű fiait s játszva döntötte meg kormányát a népgyüléseken, hogy ott a magyarszabadságnak kedvező minisztérium alakulhasson. Férfiúi feltűnő szépsége, mély tüzű égszínkék szeme, lágy majd zugő erővel dörgő érczes hangja, a meggyőződés heve, az ügy igazsága diadalát mindenkor biztositá. Mint államférfiu, mint a szabadság törhetetlen bajnoka nagymarad a történelemben, de mint szónok is fenomenális, ritka alak a világhistóriában. Először a felirati vitában szólal fel, követeli a tiszia personalis uniót, biztosítani akarja Magyar- ország teljes függetlenségét, alkotmányát. S miért nem ? Hiszen Svéd és Norvédorszáig csak personális umóban vannak és mégis erősek s boldogok. Kossuth igy szól: Lelkem egész meggyőződésével ismétlem, mi te rendek táblája 1844-ben kimondott, hogy a magyar alkotmányos élet teljes kifejlődésa az örökös tartományok mellett lehetséges. Az lészen a Hasburg ház második alapitója, ki a régi rendszert constitucionálÍ3 irányban reformálaudja. Hatalmas beszéd volt s a feliratot az ő indítványa szerint fogadta el az alsó tábla.

Ez volt Kossuthnak első parlamenti nagy diadala. Kossuih felszólalásai ezután mindenben irányt adókká voltak.

1848. feb. 24-én Párisban kiütött a forradalom. Elűzték Lajos Fülönöt, kikiáltották a köztársaságot. Lázas izgalom rohant át az egész Európán. A nép mindenütt alkotmányos szabadságot sürgetett. Kossuth felhasználta a kedvező időket s 1848. márczius 3-án egy gyönyörű beszéd keretében megtette indítványát a népképviseleti alkotmány s a független felelős minisztérium törvénybe iktatása iránt. Indítványában ezeket mondja: Mi rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamarájából egy sorvasztó szél fu reánk, mely idegeinket megmerevíti és lelkünk szárnyalására zsibbasz- tólag hat. Emeljük fel politikánkat a helyzet színvonalára, merítsünk erőt a dinatistia iránti hűség érzetéből a nagy körülményekhez illő nagyszerű határozottságra. Tudom ón, hogy az elvénhedt rendszernek, mint elvén- hedt embernek nehéz megválni egy hosszú élet eszméjétől. De midőn az alap hibás, a dőlés fátuma kikerülhetetlen.

Mi reánk, halandó ember gyarlóságai befolyást nem gyakorolhatnak. A nép örök, öröknek kívánjuk a nép hazáját s öröknek ama dynastia fényét, melyet uralkodónknak ismerünk.

...Dynastia iránt, mely népeinek szabadságára támaszkodik, keletkezni fog mindig lelkesedés, mert szívből hű csak szabad ember lehet. Meggyőződésem, hogy dynas- tiánk jövendője a birodalom... népeinek... egyesüléséhez van kapcsolva s ezt csak az alkotmányosság ragasztóka teremtheti meg!“ A felirat az alsó táblán elfogadtatott.

Időközben, márcz. 13-án Bécsben kiütött a forradalom s a kormány intésére a feliratot a felső ház is elfogadta márcz. 14-ón, melyet az uralkodónak egy fényes vegyes