Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-25 / 26. szám
3 HETI ^ZEMLE (26-ik szám.) a földön, bírják az irgalmasságot a mennyben 1 Fásztusz Elek tanár a kir. kath. fő- gymn. tanári kara nevében : E szeg a zászlón legyen szt. Alajos tiszteletének hirdetője és legyen egyúttal tolmácsa azon óhajomnak, vajha a magyar ifjúságot is folyton a szt. Alajoséhoz hasonló élő hit lelkesítené ! Nátolya Mihály kongr. felügyelő Pály Ede plébános helyett : Minden reményünk csak te vagy, szent Szűz Anyánk oh el ne hagyj 1 Tóth József a férfi kongr. nevében : Isten dicsőségére és az ifj. kongregáczió gyarapítására! Frein Ernő hadnagy a budp. egyet, ifjúság nevében : Bölcseség királynéja, vedd oltalmadba a felső tanintézetek növendékeit ! — Fodor Gfyula tanár a kath. kaszinó nevében : Iuventus Regni Mariani, in hoc signo certe vines 1 Mondik Endre tanító a kath. el. iskola nevében: Esdő ajkainkon zengjen az ének. Mária szent nevének! Morgenthal Antal a kath. legény- egylet nevében : Testvériség, szeretet, egyenlőség! Mártonfy főgyrn. tanuló a főgymn. ifjúság nevében: Szeplőtelenül fogantatott szűz Mária, könyörögj érettünk 1 A szegbeverés után magasra emelték a most már megszentelt zászlót. Ezer szív dobogott felé szent lelkesedésben; ezer szem tekintett felé hódolatteljes pillantással; ezer ajk zengett felé örök eskü-dalt : Nagy-Asz- ázonyunk, megesküszünk ! Hozzád többé, soha többé hűtlenek mi nem leszünk! Erre diadal menetben kalap levéve kisérték a Mária-leventék szivük legdrágább kincsét otthonába vissza. A Hám-féle konviktus udvarán játszott a honvéd zenekar. Még egyszer körülállották itt a leventék zászlójukat; P. Baudrexler S. J. röviden üdvözölte a szent zászlót hansulyozva főleg azt, hogy e zászló a már-már mint phöenix hamvaiból ébredező Mária-ország előhírnöke, mert • zászlót ezrek adakozása emelte jeléül annak, hogy szélese hazán ól a kath. szivekben mint hamu alatt lappangó parázs a nagy eszme, Legyen Regnum Márianum I s csak alkalmas lelki szellőre van szükség, mely a hideg hamut elfujja, a szunnyadó parázsot lángra lobbantsa 1 Ti vagytok hivatva, szent Mária had, e lelki szellő megindítására. Föl tehát a zászlót! — Harczi tűzben corda sursum ; Legyen Regnum Márianum 1 Végül P. Bus J. S. J. vezényszavára éljenezve mindazokat, a kik e zászló fölállítása körül buzgólkodtak, oszlott szét a gyülekezet. Diszküldöttség sietett P. Bus Jakab S. J. kongr. elnökkel élükön gr. Hugonnai Bólánó ő Méltóságához, igen kedvelt zászlóanyánkhoz, hogy megköszönje neki nagy leereszkedését, őszinte, igaz, áldozatkész anyai szeretetót. A Méltó- ságos grófné szívélyes hangon beszólt a küldöttséggel ; biztosított mindnyájunkat jóindulatáról a jövőre is. „Ha szükségben lesznek, forduljanak csak a kereszt-anyához!“— ezen szavakkal bocsátotta el a küldöttséget. Örvendj Kongregácziónk, mily melegen szerető keresztanyát a lőtt neked Nagy-Asz szonyod ! Maga a Móltóságos főispán ur is megjelent a küldöttség körében, s buzdításul hangsúlyozta, hogy ő egyháza hű fia magas állásában is. A jó zászlóanya szeretető még arra is kiterjedt, hogy a Mária- leventéknek kis mulatságot szerezzen. Imáinkban Nagy-Asszonyunk áldását kérjük, — ez legyen meleg hálánk kifejezése ! Nem feledkeztek meg szerény kongre- gacziónk ünnepéről az ország különféle helyein időző régi leventék, avagy más tekintélyes személyek sem. Több üdvözlő levél és sürgöny érkezett hozzánk. A legédesebb örömmel töltötte el szivünket Mélt. gróf Majláth Gusztáv püspök ur nagy mértékben megtisztelő meleg hangú sürgönye „Szép ünnepükön lélekben részt veszek, kongrega- cziójuk felvirágzásáért imádkozom.“ Isten és a Nagy-Asszony áldja meg a legbőségesebben ő méltóságát a minket annyira megvigasztalt nemes leereszkedóseért. Köszönetét mondok ezúttal a nagy nyilvánosság előtt is mindazon áldozatkész kath. sziveknek, a kik ezen örömnapunk lélekemelő megölésében közreműködtek. Első helyen szeretett, Főpásztorunkat említjük, a ki személyesen szives volt zászlónkat fölszentelni, hozzánk buzdító szavakat intézni, s nekünk oly igen jó szivü zászló anyát szerezni. Imáinkkal és hálánkkal adózunk! Ezen rövid tudósításunkat, a legalkalmasabban a budap. Sz. Imre Egylet elnöke főt. Miklós Alajos ur, szavaival fejezhetjük be, melyeket üdvözlő levelében a kongregakel bir ez a levél ön előtt, mondta Jeanne méltósággal, amibe némi keserűség vegyült.— De vannak női kívánságok, amelyeket minden nemes férfi parancsként teljesít. —- Istenem I — rebegte a férfi. — Miért is kérte fel éppen önt erre a közbenjárásra! — Attól tart, hogy a levél titkába pillantok? Remélem, nem sért meg azzal a föltevéssel, hogy fölbontom a zárt borítékot ? — Oh semmi esetre sem ! — Mennyire félti ön a kezembe adni azt a levelet! —- sóhajtott Jeanne.-—- Személyesen adom át önnek, madame. Megbízom a gyöngédségében. — És mikor lesz az? — Ma este . . . Ott ebédelek Mauvaret asszonynál, az ön nagynénjénól. Találok majd alkalmat arra, hogy a levelet keze közzé juttassam. — Rendben van, Lessort ur, ■— felelt Jeanne; hangja metszőbb volt, mint a fagyos szél, — Legyen szives most a parthoz kisérni. Oly száguldva surrant tova, hogy a férfi csak nagy fáradsággal volt képes a nyomában maradni. Másnap, két óra tájban délután, Ray- mund a cousineja szobájába nyitott. — Bocsáss meg; ha háborgatnálak . . . Tegnap minden megjegyzés nélkül adtad át a levelemet, amelyet Lessort ur visszaadott; ma pedig oly keserű szótlansággal illetsz, hogy ezért magyarázatot kérek tőled. Mialatt Raymund ezeket mondotta, a tekintete lopva az ajtó kárpitjára vetődött mintha valami hallgatódzót vélt volna ott, Aggodalma csakhamar csillapult és újból Jeanne felé fordult. — Milyen magyarázatot mondjak én ne. ked ? kérdezte Jeanne, felszökve ültéből; az arczát halotti sápadstág borította el. — Ha tévedtél volna, amikor arról győztél meg, hogy nem szereted többé Louist . . . Ha most talán féltékenység gyötörne miattam . . . Oh ez a rettenetes volna ! . . . nistikhoz volt szives intézni. „Fel a zászló alá, kedves kongreganista Barátaim ; előre azon az utón, melyen a kereszténységnek, a katholicismusnak virágai teremnek 1 Csak úgy remélhetjük, hogy majdan felvirágzik a Ragnum Marianum I“ Szint-előadás A szerényen működő kongregáczió a fényes zászlószentelésen kívül buzgó tevékenységéről s a benne rejlő szellemi erőről egy másik kétségtelen bizonyítékot is nyújtott a város közönségének. Ez a sz. Alajos napján este tartott szini-előadás volt. A konviktus udvarán tágas színpad állott lombokkal, drapériával, zászlókkal feldíszítve és villanylámpákkal kivilágítva. Színre került. „A Nagy-Asszony kongregácziója" ez. 3 felvo- násos allegorikus darab, melyet ez alkalomra Baudrexler Ferencz, jezsuita atya szerzett. A változatosságot kedvelő képzeletnek az I. és II. felvonás, meg a szingazdag élőkép a hitet rendületlenül valló, a szűz anyát tisztelő, az igazságért harezoló és a társadalom jólétével törődő léleknek pedig a III. felvonás bő és választékos táplálékot nyújtott. A szereplő ifjakat dicséret illeti a nagy szorgalomért, melylyel sokszor terjedelmes szerepüket jól betanulták és azon odaadó lelkesedésért, melylyel a betanultakat előadták. A darab nagy hatását mutatja az, hogy az előkelő egyháziakból és müveit világiakból álló nagyszámú közönség távozáskor nagy megelégedéssel beszélt a szép előadásról, a diszes kosztümökről, a kedves zenéről és énekekről. A 28 szereplő közöl egyesek különösebben kiváltak. Nátolya Mihálynak volt legnehezebb szerepe : hazát kellett védenie, a bilincsbe vert egyház felszabadításán dolgoznia, a tévelygők haramia-hadával küzdenie s mindezt a Kongregáczió közvetitó- sével, Mária pártfogásával és a szigorú ész- elvek fegyvertárának felhasználásával. A szereplő mindvégig igazi bensőséggel, alkudni nem akaró meggyőződéssel és bágyadni nem tudó érczes hangon játszott. Almásy Péter kitűnő sociálista volt. Nála minden hatott: termet, hang, ruházat, hitetlen elvekből kiinduló, de aztán kérlelhetlen — Én féltékeny . . . rád ? — Ez a három szó, azzal a mondhatlan keserűséggel kiejtve, súlyos sértésként hangzott; de Jeanne egyszerre könyezni kezdett. — Mennyire fáj az, — suttogta, — ha egy nővérünket veszítjük el I Mit akarsz ezzel mondani ? — Azt, hogy én nem szeretem többé Lessort urat, mit sem változtat a dolgon. Te amikor vég vőlegényemnek hitted őt, elloptad tőlem a szivét ... Ez az árulásod sebet üt a lelkemen . . . — Az én árulásom ! . . . Hiszen azt állítottad, hogy nem szereted többé I — Csak hogy te ennek az ellenkezőjét hitted; csak tegnap vallattál ki. . . Igenjó tudtad. — Mit tudtam ? Drágám beszélj ; mondd meg nekem a teljes valóságot ! — Raymonde a karjaiba akarta zárni cousineját, az azonban visszataszította őt. _ A teljes valóságot tudod I _ j^it ? Hogy még most is szereted őt? A „Honvéd4í-Sörcsarnok lsei»tlielyínségéiben ■■■■■■■■■: állandóan lietenkint kétszer KATONA-ZENE-HANGYERSENY minden vasárnap csütörtökön este Kedvezőtlen idő esetén a hangverseny a következő napon lesz megtartva. •ssg Belépti-dij nincs.
