Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-25 / 26. szám

XI. évfolyam 20—ik szám Szaimár, 1903. «Funius 25-' '*1 HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Wjm> ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Kgy évre------------—-------------------6 korona — fillér Fé lévre------------------------------------3 „ — Ne gyedévre-------—--------------— 1 50 „ Ta nítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér A császári szó. Rendkívül mély jelentőségű sza­vak hangzottak el Achenben II. Vil­mos német császár ajkáról, melyek az egész müveit világot felé irányoz­ták. A nagy léleknek impozáns alakban való megnyilatkozása az a beszéd, mely nemcsak tanít, de fel­emel, nemesit, bátorít, hogy letevén a modern világ álszemórmét, ne szé- gyelje inegvallani az ember hitét, s ne habozzon térdre borulni Ura és Istene előtt. Az egész birodalmat, a népet, e pa­rancsnoki kar állal képviselt hadseregemet, a birodalmat magát és házamat a kereszt alá állítom, annak az oltalma alá, akiről szent Péter apostol azt mondta, hogy más­ban nincs üdvösség és hogy az embereknek nem is adatott más név, amelylyel üdvö­zölhetnek ; — aki maga ezt mondhatta magáról', az ég és föld elmúlnak; de az én szavaim nem múlnak el, — igy szólt a német császár. Fenségesebben ragyog azóta a korona fején, boldogabbak a jogara alatt élő nemzetek, mert ahhoz az államfőhöz, kinek keble ily vallásos érzelmek melegágya lett, a biroda­lom nagyságának, szilárdságának, a népek jövő boldogságának remé­nyét méltán tűzhetik. Ha egy egyszerű ember meg­hajlik az isteni mindenhatóság előtt, Felelős szerkesztő BÁTHORY END K/E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ ha az ő atyai gondviselésétől kér oltalmat, segélyt, ez mintegy termé­szetesnek tűnik fel a világ előtt, hiszen a gyengének támogatásra van szüksége. De midőn a földi összes hatalmak képviselője, egy rettegett nemzetnek hatalmas császára, ki milliók élete és üdvével rendelkezik, mondja ezt magáról : Semmi sem vagyok hozzád képest, Istenem ! — oly figyelemre méltó jelenség, mely méltán gondolkozóba ejthet minden halandót. Mert vannak esztelenségök és gőgjökben elbizakodott tudósok, van­nak üres fejű henczegő sihederek, vannak elfásult lelkű gonoszok, kik szívok nyeglesége vagy romlottsá­gában elvetnek maguktól minden istenit, kik sárral dobálják be lel­kűket, beszennyezik az emberi mél­tóságot, midőn vallástalanságukkal magukat embertársaiktól megkülön­böztetni, s azokon fitymálólag mint­egy felülkerekedni kívánnak. Fordítsd tekintetedet a német császárra és szégyeld meg magad. 0 ott áll most mintakép gyanánt a nemzetek előtt, lelki nagyságát, dicsőségét évszázadok fogják az utó­doknak hirdetni. És ez a példakép reményt nyújt nekünk, hogy az em­beriség felfogásában rövid időn be­lül jelentékeny változás fog bekövet­kezni, hogy vége szakad ennek az A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A lap meg-.jeleíiilc minden szerdán. istentelen áramlatnak, mely évtize­dek óta pusztítja a népek és nem­zetek élőfájának gyökerét. A világitó torony mérföldekre jelzi az irányt a bizonytalanságban vergődő hajósok előtt, meghozza szí­vok nyugalmát, hogy biztos rév­partba fognak evezni. Úgy áll a világ előtt a trón magastatán az a férfiú, ki minden bizony nyal magá­hoz fogja emelni a lelkeket, s az emberiség történetében egy uj kor­szaknak vezérlő szelleme leend. Á parlament elnapolása. Királyi kézirattal berekesztették az or­szággyűlést. Mitsem tett, mitsem alkotott, mitsem javított, és mégis szünidőt kapott. A lefolyt félév tulajdonképen torna játék volt. Az uj honatyák bemutatták képességei­ket, elmondották szüzbeszédeiket. — Itt, ott ügyes mozdulatokat, mesterfogásokat, sike­rült vágásokat, fegyelmezettséget, rátermett­séget vettünk észre, egészben véve azonban a színvonal a közepesen jóval alul van s a ludásnak azt a dimenisóját, az államféifiui bölcsességnek azt a nagyságát, a melyet vár­tunk, nem találtuk meg. A tornízásban részt vett a főminiszter ur is. Csak úgy dobálózott a legnagyobb frá­zisokkal, ügyesen csinálta a szédítő körfor­gásokat, szépen ugrotta át az akadályokat, mutogatta folyton az uj tagoknak a parla­menti küzdelmekben jól kifejlődött izmait, de Íf§ TÁRCZA. j|g A sebhely. — De hát tökéletesen bizonyos vagy ab­ban, hogy nem szereted többé Lousi Les­sort urat ? Jeanna de Cautri lehajtotta a fejét. — Nem tudom és nem is szabad szeret­nem azt az embert! Ez a komor válasz épenséggel nem ál­lott azokra az ajkakra, amelyek kimondot­ták. Cautri kisasszony még csak huszonkét éves volt, szépséges és gazdag úri hölgy. Mikor ezen a téli napon Raymunde cousine - jával ott lépkedett a Bois de Boulogne fa­sorában és bársonyos arczát a téli szellő ki- piritotta, a nyiló rózsát vélnéd egész lényé­ben megtestesülve látni. A karcsú, fejedelmi termetű megjelenés valóságos mintaképe az imádott nőnek ; azok a szomorú lemondással teljes szavak éppenséggel nem illettek tehát az ő ajkaira. A két cousine léptei a jégpálya felé irányultak. Deczember kezdetétől fogva tar­tott a fagy. A fák letarolt gályái dermedten meredtek az egyhangú égbolt felé, melynek párás ködében csak a nap helye’ tájékán vöröslőit, át fényesség sugara. Néhány lé­pésnyire a két cousine mögött tipegett a komorna a korcsolyákkal. — Tehát-—kezdte ismét Raymunde — az elhatározásod szilárd? Felbontod a három éves mátkaságot? — Sohasem voltam nyílt, bevallott meny­asszonya Lessort urnák. — Nem, nem az egész világ előtt. Hanem akkor, amidőn a hadnagy útra kerekedett Szudánba, birta a szavadat, mely édes­anyádnak. . . — Szegény mama! — Bocsáss meg, édesem, hogy fájdal­madat fölébresztettem! . . . De gondold meg, mennyire kívánta ő maga is ezt a házas­ságot. — Oh, hallgass ! Zavart csönd állott be. Cautri asszony két óv előtt rettenetes halált szenvedett a jótékonysági bazár tűz­vésze alkalmával. A leány csaknem maga is odaveszett, amikor anyja megmentésére sietett. Jeannet, ágyba döntötték a borzalmas tragédia izgalmai és egy súlyos seb, amelyet ott kapott a lángok között. Betegsége huza­mos ideig tartott s ez alatt nagynénje, Ray­munde anyja ápolta. Gondozta. Ezóta nem hagyta el többé a rokonait; a szerencsétlen­ség emlékei azonban megmérgezték ifjúságát s örök időkre komor árnyékot borítottak a gondolataira. — Lásd, ezért nem gondolhatok többé arra, hogy boldog legyek, vagy boldoggá te­hessek mást. Tényleg csak INGEIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivi­telben készülnek. Részit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület,

Next

/
Oldalképek
Tartalom