Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-09 / 15. szám
2 „H E T __I____S Z E M L E (15-ik szám.) nos keresztényi nézetei és nyilatkozatai előtt kalapot emelhetett mindenki, a ki az igazi vallásosság fogalmát ösmeri. Sokan haragszanak reá, mert szerintük a várost a fejlődés tultengé- sébe vezette. Ezen állitásról még ma nem lehet határozott Ítéletet alkotni. A jövő mondja meg majd az igazságot. Egyet azonban most is kimondhatunk, hogy ugyanis ebben őt, a legszebb, legideálisabb és nem önző felfogás vezette. Városának forró szeretete, ragaszkodása mozgatta az ő — elismerjük — igen magas intenczióit. Szatmár városa gyásza őszinte, igaz volt. Fejlődése történelmében az ő nevének egyik legigazabb és legszebb lapját fogja szentelni. Hérmán életrajza. Elhunyt polgármesterünk 1847-ben aug. l.-ón született városunkban. Iskolai tanul- nyait Szatmáron, a VII. és VIII. osztályt Debreczenben végezte. Érettségi vizsgálata után Kózsmárkra küldöttek szülei, hogy a német nyelvet elsajátítsa. A jogot Eperjesen végezte. Joggyakornok először Budapesten volt, majd szülővárosába jött, hol Unger Gusztáv irodájában fejezte be praxisát. Időközben letette a tiszti vizsgálatot is, és főhadnagyi rangra emelkedett. Az ügyvédi szigorlatot jó sikerrel 1870-ben állotta ki. Most családi élet alapításáról kellett gondoskodnia, s szive vonzalmát követve nőül vette Nagy Adám volt lázári földbirtokos leányát, Nagy Czecziliát, kit azonban egy évi együttlét után elragadott karjai közül a halál. Három évig gyászolta szeretett nejét, midőn egy áldottlelkü nő ébresztette fel szive érzelmeit, ki élete boldogságának megteremtője, terhes gondjai közt védő angyala s vidámitója volt. Mindenki ismeri városunkban Antal Róza úrnőt, Antal Dániel előkelő polgártársunk leányát. Ügyvédi gyakorlatát 1879-ig folytatta, midőn a közbizalom a város szolgálatába hívta. Városi tisztiügyész lett. Majd Böszörményi Károly polgármester lemondása után 1895-ben a polgármesteri székbe emelkedett. Hivatalát szigorú pontossággal töltötte ^e, tiszttársainak azonban nemcsak főnöke, Pinciot, a Corsot, a Ponte di Trevit, a Sz. Ignácz templomát, a Sz. Pietro in Vincolit, a Panteont, a Circolo Agonalet, a Maria Maggioret. Délután az összes zarándokok együttesen vonultak kocsikon a Sz. Pál templomának megtekintésére; megnéztük ugyanekkor a Sz. Pál lefejeztetése helyén fakadt három forrást s a Catakombákat. Azon mély benyomásoknak ecsetelóse, melyeket e sz. helyek tettek valamennyiünkre, nem ily rövidke tárcza keretébe való. 29.-én, nagyszombaton délelőtt a zarándokok azon nagyobb csoportja, melyhez e sírok Írója is tartozott, a Sz. Péter templomának belsejét, kápolnáit nézte meg tüzetesebben; kisebb csoportok fölmentek a kupolába is. A kupolába való fölmenet alkalmával veszi észre az ember, mily óriási alkotás a Sz. Póter-templom, melynek nagysága a benne s körülette levő szintén óriási méretű tárgyak csoportjában nem tűnik fel valódi méreteiben. A délután első óráiban a vatikáni könyvtárt tekintették meg ifjaink. Nem hallgathatom el azt a kedves epizódot, mely itt lejátszódott. Amint ifjaink gyönyörködve haladtak a termekben, nyílik egy oldal ajtó de atyja is igyekezett lenni. Majdnem valamennyi intézetnek és egyesületnek élén állott. Páratlan tevékenységgel és munkabírással vette ki részét a tettek mezején. A haladás embere volt, terelte Szatmári a fejlődés uiján önhatározta irányba. De eme munkásságát vezórczikkünk kimerítően méltatja. A betegség és halál. Már régibb idő óta gyógyíthatatlan idült baj támadta meg szervezetét, mely ellen hiába való volt minden orvosi védekezés, pedig minden lehetőt megtettek élete megmentésére. Mintegy három hónappal ezelőtt a baj roszabbra fordult, s rohamosan emésztette erejét. Már mindenki tudta, hogy nagyon rövid az élet számára. Kót-három hete szélütés érte, most már csak kínlódás volt reá nézve az élet. Budapestről is lejött hozzá Bartha orvostanár, de nem volt többé mentség számára. Végre szombat reggel 4 óra tájban megváltotta a halál szenvedéseitől. Habár mindenki tudta, hogy a szomorú katasztrófa már csak napok és órák kérdése, megdöbbentőleg futott szét a halálhír az egész városban. Csakhamar gyászba borult a közönség, s fekete lobogók jelentették a szomorú valót. A székesegyházon, a többi templomokon, a püspöki palotán, kanonoki lakásokon, plébánián, és a összes középületeken ott lengett a fekete lobogó, a városház bejáratát és erkélyét fekete drapériával vonták be. A részvét. Testületek és egyesek tömegesen siettek kifejezni őszinte részvétüket a boldogtalan özvegy és családtagok előtt. Mélyen meg volt rendülve az egész nagyközönség. Halom számra érkeztek a koszorúk, a szeretetnek, a barátságnak, a tiszteletnek, a nagyrabecsülésnek eme szótlan és mégis sokat beszélő szomorú emlékei. Nemcsak a család, de a város és más testületek is bocsátottak ki gyászjelentéseket. íme a gyászjelentések a következők : Ozv. Hennán Mihályné szül. Antal Róza, úgy a maga, mint férjének édes apja, testvérei és az összes kiterjedt rokonság részéről is mély fájdalommal tudatja forrón szeretett férjének, Hérmán Mihály Szamárnémeti szab. kir. város polgármesterének, élete 55-ik, boldog házasságának 20-ik évében, 1902. évi április 5-én reggeli 4 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A bol- dogultnak hült teteme vasárnap folyó hó 6-án d. u. 4 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Szatmár, 1902. április 5. Béke lengjen porai s azon belép egy pap. Valaki felismerte, hogy az Maestro Perosi a hires „Lasarus resuscitatus“ s más jeles egyházi zene darabok szerzője. Erre Haller Jenő tanár éljenezni kezdi a mestert, persze a fiuk sem voltak restek. A mester menekül az ovátió elől, de Haller megfogja a reverendáját, a fiuk körülveszik s Haller a pillanat hatása alatt lelkes latin beszéddel üdvözlő a hires mestert, ki meghatottságában alig tudott válaszolni s a fiuk lelkes éljenzése közben hagyá el a termet. Négy órakor a sz. gyónás vette kezdetét a Péter templomban. Mindenik magyar pap hatalmat kapott a gyóntatásra. Nagy buzgalommal s a legszebb rendben végezek ifjaink és a kísérő tanárok sz. gyónásukat s aztán visszavonult kiki lakására s a nap többi részét magába vonultságban töltő el s készült a másnapi sz. áldozáshoz. Márczius 30. és 31. napja képezte a zarándoklat fénypontját. Gyönyörben úszott a lelkünk e napokon. Egyik fönsóges mozzanat alig múlt el, s már kezdődött a másik A zarándoklatban részt vett valamennyi pap engedélyt kapottt a Sz. Póter-templomban való misózósre; annyit kellett mondanunk felett! — Szatmárnémeti szab. Mr. város közönsége és tisztikara mély fájdalommal tudatja szeretettpolgármesterónek, .Hermán Mftá/i/wa&, 1902. évi április hó 5-én, élete 55-ik, köz- szolgálata 23-ik évóbeD történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai ápril. hó 6 án d. u. 4 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Szatmár, 1902. ápril. hó 5. — A Szatmári ev. ref. egyház tanácsa és közönsége mély fájdalommal jelenti, hogy példányszerü buzgósággal, törhetlen hűséggel, igaz keresz- tyónyi lélekkel megáldott s mindnyájunk által szeretett főgondnoka, Hérmán Mihály, életének 55-ik, főgondnokságának 14-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 5-én reggeli 4 órakor az örök életre csöndesen átszenderült. A temetés f. hó 6 án, d. u. 4 órakor egyházunk szertartása szerint a gyászháztól történik. Az igaznak legyen áldott 1 — A „Szatmári Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság“ a mély fájdalom érzetével tudatja, hogy az igazgatóságának közel húsz éven át tagja ; hat óv óta nagyérdemű elnöke, Hérmán Mihály, Szatmárnémeti szab. kir. város polgár- mestere, folyó hó 5-ón, virradóra, munkás élete derekán elhunyt. Életét tetteit dicsérik, emlékére mindenkor hálás kegyelettel gondolunk. Szatmár, 1902. április hó. A Szatmári Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság. A temetés. A család kívánsága az volt, hogy a temetés egyszerűen és gyorsan menjen végbe, mert a hosszas beszédek igen megviselik a sújtottak idegzetét. Az óhaj teljesítve lett. Négy órakor vette kezdetét a gyász-szertartás s fél halkor már visszafele tódult a közönség a sirkertből. Már, 4 óra előtt tengernyi nép lepte el a széles Arpád-utczát, hol a polgármester háza van, aztán szép rendben, gyászlobogók alatt vonultak fel az egyesületek és testületek, valamint az összes intézetek tanuló ifjúsága is. Ott volt a vármegye és az egész város intelligentiája. Nevekre úgyszólván lehetetlen hivatkozni. Hieronymi képviselő és dr. Chorin is itt voltak, hogy elkísérjék barátjukat utolsó útjára és ravatalára koszorút helyezzenek. Nagy-Károly városát Debreczeni István polgármester és Demidor Ignátz rendőrkapitány képviselték. A háznál Biky Károly esperes mondott imát és rövid beszédet, mire megindult a gyászmenet hoszu kocsisortól kísérve. A gyászoló özvegyet és a közelebbi családtagokat a püspök ur üveges hintója vitte. Beláthatatlan néptömeg tolongott az utczán, mely úgyszólván a halottas háztól a temetőig terjedt. A sírnál egy szép gyász- ének elhangzása után Rácz István mondott csak, hogy „Magyar zarándok pap“ s megnyílt előttünk az ajtó. Fél hétkor már népes volt a sekrestye. Nyolcz órakor vette kezdetét a zarándokok részére rendezett isteni tisztelet. E sorok Írójának azon nagy szerencse jutott, hogy a Sz. Póter-templomban mintegy 440 magyarhoz (hozzánk csatlakoztak a Popperrel jött magyarok is, kik 60-an voltak) beszédet intézhetett. A beszéd végén fölhangzott a magyarok ajkáról a „Hol Sz. Péter sirba téve“ pápai hymnus s betöltó gyönyörű dallamával a Sz. Gergely-kápolnát, melyben az isteni tisztelet folyt, sőt átcsaptak a tömör hanghullámok a szomszédos kápolnákba s a hajókba is. A Sz. misét gróf Zichy Gyula pápai szolgálattevő kamarás mondotta. A mise alatt szebbnól-szebb magyar ének hangja zúgott végig a boltozatok alatt s gyögyörrel töltó el lelkünket. Evángelium után egy erdélyi magyar ifjú tette le a hitvallást. Áldozás előtt Zichy gróf megható szavakat intézett a sz. áldozáshoz járulókhoz, kifejtvén röviden, hogy ki az, kit ők magukhoz vesznek. Szent mise után határozott további program nem volt.
