Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-01 / 1. szám

XII. . 4^'f./ Ml.fy- AfA, Mtf. XI. évfolvam. előfizetési Arak Egy évre —-------— — — — — 6 korona — fillér­Fé lévre —------- — — — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. I»ső szám. §zatmár, 1903. Január ES TARSADALMT HETILAP. H'elelőö sz> rkenztö H Á T H O It V E IN U t< A lap kiadója A .PÁZMÁNY-SAJTO ■ K. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető öuzss küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ ozimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg jelenik minden szerdán. Boldog uj évet. Egy óv merült ismét az enyé­szet végtelen tengerébe. Háromszáz- hatvanöt nap gondjaival, terheivel idősebbek, háromszázhatvanöt nap tapasztalataival gazdagabbak lett iink. Uj esztendő! Mennyi örömet és bánatot temetett el s talán száz­szoros örömet és bánatot hordozol méhedben! Megdobban szivünk az idő gyors szárnyalásán. És mégis mennyi poezist rejtesz magadban elmúlt esz­tendő ! Átélni egy hosszú évet, átélni annak összes szomorúságait, remé­nyeit és csalódásait! Nap-nap után remélni, hogy a holnap jobbat hoz! Most az uj esztendöbeköszöntésé- vel minő reminiszczencziák nyújta­nak reményt szebb jövőre? Mit ér­zünk az uj óv küszöbén ? Vájjon mit fog hozni? Szeret­nénk betekinteni a -jövőbe, az uj évben történendő eseményeket előre láthatni. A jövőbe tekinteni! A kételyek szürke, ködös honába, reményeket fakasztó képzelettel. Amit az elmúlt esztendő nem adott meg, a mit a könyörtelen sors megtagadott tőlünk, ez esztendőtől várjuk, hogy meg fogja hozni. Ha szenvedtünk, tűrtünk, ha reménye­inkben csalódtunk, ha sorsunkkal ki nembékülheitünk, a jövőtől vár­juk eped ve a változást. Bízunk, hogy az jobb lesz, ke­vesebb szomorúságban, több öröm­ben lesz részünk. A szerencsétlen­séget boldogság, ni elégedetlenséget megelégedés váltandja fel. Újult erővel, fokozott munka- kedvvel lépünk az ó esztendőből az újba, s ha a szerencse a lefolyt esz­tendőben nem mindenben kedvezett, erkölcseink javulásától várjuk, re­méljük, hogy a jövő nem fog a múlt nyomába lép.ii. De ha a jövő szignaturáját akarjuk sejteni, kénytelenek vagy unk a múlttal számolni. Be kell számol­nunk előnyeivel és hátrányaival. És e számolás, sajnos, nem szolgál a múlt javára, mert az emberiségnek, a társadalomnak sok a bűne. Az erkölcsiség színvonala jóval alább szállott. Az érdek rozzant szekerét vállvetve toljuk-vonjuk. Fe­lebarát felebarátjává!, testvér test­vérrel az érdek fegyvereivel küzd. Az ember, kit képére teremtett az Isten, elvesztette bizalmát önmaga és mások iránt. Sötét kép. Mégis remélünk, — hiszen annyira szeretünk remélni. Reméljük, hogy az érdekek nagy harczából az erkölcsiség fog győ­zelemmel kikerülni s a sors mogorva arcza is nyájasabbá fog válni. Leg­főbb ideje, mert lehetetlen, hogy a múlt szomorúságai után szebb jövő ne derüljön az emberiségre és édes hazánkra! Az uj esztendővel virradjon bol­dogság, szerencse és áldás mindnyá­junkra, az egész magyar hazára! Tíz éves jubileum. „Scriptis Scripta opponenda“ XIII. Leo p. Ma, 1902. január 2-án, ünnepli a „Háti Szemle“ tiz éves jubileumát, mert első száma 1892. jan. 2-án jelent meg. A prograramot és lelkes felhívást az előfizetésre Dr. Búza Sán­dor 1891 ik dec. 20-án küldte szót az egy­házmegye területén s annak határán túl is minden irányban. A mutatványszám, mely mindenütt örömet keltett és szives fogadta­tásra talált, 1891. dec. 29-én jelent meg. Az óta tiz óv folyt le és ez idő-alatt híven ki­tűzött nemes czéljához igyekezett a közjónak és a hazának is szolgálni, tartalmával és kér. irányával a társadalom minden rétegé­ben a szivet-lelket. nemesítő magasztos esz­méket terjeszteni, a megrontott társadalom bajait enyhíteni. A „Heti Szemle“ czélja és elve a föl­hívás szerint — a közjónak és hazának szol­gálni ; védeni és gyarapítani azon szellemi és anyagi javakat, melyek a hazában élő embereket boldogokká és a hazát nagygyá tehetik, — szellemi téren az igazságot, szabad­ságot, békét és mindezek forrását a vallást; anyagi téren mindazon in'ézményeket és törekvéseket, melyek az ember főczóljának, lelki életének alapjául és eszközül szolgáló TARCZA. Szoyer Ilonka és a püspök jóslata. Szoyer Ilonka szatmári vendégszerep­lése alkalmából érdekes és jellemző epizódot mondhatunk el a kiváló művésznő életéből. Szoyer Ilonkát szülei zárdában nevel­tették. A budai Erzsóbet-apáczák növendéke volt. Kilencz évvel ezelőtt történt, hogy az Erzsóbet-apáczák templomában a megboldo­gult Erzsébet királyné nevenapján istentisz­teletet tartottak. A szent mise után Wolafka Nándor v.püspök, debreczem prépost-plébános, aki akkor a kultuszminisztériumban os tály- tanácsos volt, tartotta az ünnepi prédikácziót. A kórusban az intézet növendékei énekeltek, köztük természetesen az akkor tizenkét éves Szoyer Ilonka, a kinek csengő, üde hangja kellemesen kivált a kórusból és feltűnt Wo­lafka Nándornak is. A pródikáczió után az intézet főnöknője a mostani debreczeni prépost-plébános elé vezette a bájos, szőke babaarczu gyermekle­ánykát és bemutatta. Wolafka Nándor áldóan tette két kezét a leányka fejére s Szoyer Ilonkát e szavakkal bocsátotta el: — Kis leánykám, nagyon szépen énekeltél, belőled még valamikor nagy énekesnő lesz! Lehet, hogy e jóslat szavai csengtek Szoyer Ilonka fülében, midőn a zárda magá­nyából a zeneakadémiára ment és később a szini pályára lépett, hogy fenomenális hang­jával lázba ejtse a világot; lehet tán, hogy ez a jóslat inspirálta a művésznőt arra, hogy hangját kikópeztesse. Annyi bizonyos, hogy Wolafka püspök jóslata fényesen bevált: Szoyer Ilonka ünnepelt énekmüvésznő lett. Természetes, hogy a művésznő diadala- lainak egész lánczolata alatt elfelejtette azo­kat a szavakat, melyeket a püspök egykor a kis leánynak mondott. Wolafka püspöknek sem jutott eszébe, hogy Szoyer Ilonka, az ünnepelt nagy énekesnő, az a zárdái növendék, akinek ő áldólag jósolt fényes jövőt. Azonban akadt valaki, akinek a jóslat most eszébe jutott. Az intézet főnöknője ugyanis levelezni szokott Szoyer Ilonkával, aki most is oly vallásos buzgóságu, mint a zárdában volt. A főnöknő figyelmeztette a művésznőt, hogy Wolafka Nándor, aki jövőjét megjósolta, most abban a városban, Debreczenben, pré­post-plébános, ahol a kisasszony vendégsze­repei. Szoyer Ilonkának erre felujult emléke­zetében a templomi jelenet. Elvonultak lel­kében mind azok a fényes diadalok, miket Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmáyu gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és ltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivi­telben készülnek. — Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron- tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület.

Next

/
Oldalképek
Tartalom