Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-01 / 1. szám
XII. . 4^'f./ Ml.fy- AfA, Mtf. XI. évfolvam. előfizetési Arak Egy évre —-------— — — — — 6 korona — fillérFé lévre —------- — — — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. I»ső szám. §zatmár, 1903. Január ES TARSADALMT HETILAP. H'elelőö sz> rkenztö H Á T H O It V E IN U t< A lap kiadója A .PÁZMÁNY-SAJTO ■ K. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető öuzss küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ ozimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg jelenik minden szerdán. Boldog uj évet. Egy óv merült ismét az enyészet végtelen tengerébe. Háromszáz- hatvanöt nap gondjaival, terheivel idősebbek, háromszázhatvanöt nap tapasztalataival gazdagabbak lett iink. Uj esztendő! Mennyi örömet és bánatot temetett el s talán százszoros örömet és bánatot hordozol méhedben! Megdobban szivünk az idő gyors szárnyalásán. És mégis mennyi poezist rejtesz magadban elmúlt esztendő ! Átélni egy hosszú évet, átélni annak összes szomorúságait, reményeit és csalódásait! Nap-nap után remélni, hogy a holnap jobbat hoz! Most az uj esztendöbeköszöntésé- vel minő reminiszczencziák nyújtanak reményt szebb jövőre? Mit érzünk az uj óv küszöbén ? Vájjon mit fog hozni? Szeretnénk betekinteni a -jövőbe, az uj évben történendő eseményeket előre láthatni. A jövőbe tekinteni! A kételyek szürke, ködös honába, reményeket fakasztó képzelettel. Amit az elmúlt esztendő nem adott meg, a mit a könyörtelen sors megtagadott tőlünk, ez esztendőtől várjuk, hogy meg fogja hozni. Ha szenvedtünk, tűrtünk, ha reményeinkben csalódtunk, ha sorsunkkal ki nembékülheitünk, a jövőtől várjuk eped ve a változást. Bízunk, hogy az jobb lesz, kevesebb szomorúságban, több örömben lesz részünk. A szerencsétlenséget boldogság, ni elégedetlenséget megelégedés váltandja fel. Újult erővel, fokozott munka- kedvvel lépünk az ó esztendőből az újba, s ha a szerencse a lefolyt esztendőben nem mindenben kedvezett, erkölcseink javulásától várjuk, reméljük, hogy a jövő nem fog a múlt nyomába lép.ii. De ha a jövő szignaturáját akarjuk sejteni, kénytelenek vagy unk a múlttal számolni. Be kell számolnunk előnyeivel és hátrányaival. És e számolás, sajnos, nem szolgál a múlt javára, mert az emberiségnek, a társadalomnak sok a bűne. Az erkölcsiség színvonala jóval alább szállott. Az érdek rozzant szekerét vállvetve toljuk-vonjuk. Felebarát felebarátjává!, testvér testvérrel az érdek fegyvereivel küzd. Az ember, kit képére teremtett az Isten, elvesztette bizalmát önmaga és mások iránt. Sötét kép. Mégis remélünk, — hiszen annyira szeretünk remélni. Reméljük, hogy az érdekek nagy harczából az erkölcsiség fog győzelemmel kikerülni s a sors mogorva arcza is nyájasabbá fog válni. Legfőbb ideje, mert lehetetlen, hogy a múlt szomorúságai után szebb jövő ne derüljön az emberiségre és édes hazánkra! Az uj esztendővel virradjon boldogság, szerencse és áldás mindnyájunkra, az egész magyar hazára! Tíz éves jubileum. „Scriptis Scripta opponenda“ XIII. Leo p. Ma, 1902. január 2-án, ünnepli a „Háti Szemle“ tiz éves jubileumát, mert első száma 1892. jan. 2-án jelent meg. A prograramot és lelkes felhívást az előfizetésre Dr. Búza Sándor 1891 ik dec. 20-án küldte szót az egyházmegye területén s annak határán túl is minden irányban. A mutatványszám, mely mindenütt örömet keltett és szives fogadtatásra talált, 1891. dec. 29-én jelent meg. Az óta tiz óv folyt le és ez idő-alatt híven kitűzött nemes czéljához igyekezett a közjónak és a hazának is szolgálni, tartalmával és kér. irányával a társadalom minden rétegében a szivet-lelket. nemesítő magasztos eszméket terjeszteni, a megrontott társadalom bajait enyhíteni. A „Heti Szemle“ czélja és elve a fölhívás szerint — a közjónak és hazának szolgálni ; védeni és gyarapítani azon szellemi és anyagi javakat, melyek a hazában élő embereket boldogokká és a hazát nagygyá tehetik, — szellemi téren az igazságot, szabadságot, békét és mindezek forrását a vallást; anyagi téren mindazon in'ézményeket és törekvéseket, melyek az ember főczóljának, lelki életének alapjául és eszközül szolgáló TARCZA. Szoyer Ilonka és a püspök jóslata. Szoyer Ilonka szatmári vendégszereplése alkalmából érdekes és jellemző epizódot mondhatunk el a kiváló művésznő életéből. Szoyer Ilonkát szülei zárdában neveltették. A budai Erzsóbet-apáczák növendéke volt. Kilencz évvel ezelőtt történt, hogy az Erzsóbet-apáczák templomában a megboldogult Erzsébet királyné nevenapján istentiszteletet tartottak. A szent mise után Wolafka Nándor v.püspök, debreczem prépost-plébános, aki akkor a kultuszminisztériumban os tály- tanácsos volt, tartotta az ünnepi prédikácziót. A kórusban az intézet növendékei énekeltek, köztük természetesen az akkor tizenkét éves Szoyer Ilonka, a kinek csengő, üde hangja kellemesen kivált a kórusból és feltűnt Wolafka Nándornak is. A pródikáczió után az intézet főnöknője a mostani debreczeni prépost-plébános elé vezette a bájos, szőke babaarczu gyermekleánykát és bemutatta. Wolafka Nándor áldóan tette két kezét a leányka fejére s Szoyer Ilonkát e szavakkal bocsátotta el: — Kis leánykám, nagyon szépen énekeltél, belőled még valamikor nagy énekesnő lesz! Lehet, hogy e jóslat szavai csengtek Szoyer Ilonka fülében, midőn a zárda magányából a zeneakadémiára ment és később a szini pályára lépett, hogy fenomenális hangjával lázba ejtse a világot; lehet tán, hogy ez a jóslat inspirálta a művésznőt arra, hogy hangját kikópeztesse. Annyi bizonyos, hogy Wolafka püspök jóslata fényesen bevált: Szoyer Ilonka ünnepelt énekmüvésznő lett. Természetes, hogy a művésznő diadala- lainak egész lánczolata alatt elfelejtette azokat a szavakat, melyeket a püspök egykor a kis leánynak mondott. Wolafka püspöknek sem jutott eszébe, hogy Szoyer Ilonka, az ünnepelt nagy énekesnő, az a zárdái növendék, akinek ő áldólag jósolt fényes jövőt. Azonban akadt valaki, akinek a jóslat most eszébe jutott. Az intézet főnöknője ugyanis levelezni szokott Szoyer Ilonkával, aki most is oly vallásos buzgóságu, mint a zárdában volt. A főnöknő figyelmeztette a művésznőt, hogy Wolafka Nándor, aki jövőjét megjósolta, most abban a városban, Debreczenben, prépost-plébános, ahol a kisasszony vendégszerepei. Szoyer Ilonkának erre felujult emlékezetében a templomi jelenet. Elvonultak lelkében mind azok a fényes diadalok, miket Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmáyu gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és ltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron- tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület.
