Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-01 / 1. szám

2 „HETI SZEMLE“ (1-ső szám). testi épséget és kényelmet biztosítják. Ter­jeszteni, védeni fogjuk — irta Dr. Búza Sándor — az igazságot, szabadságot, a béke ügyét és a vallási, mert mindazon szellem1 és anyagi javaknak is, melyek a hazát és társadalmat boldogíthatják: az igazságnak, a jognak, erkölcsnek, szabadságnak, az egyéni benső és társadalmi külső békének, melyet azok uralma biztosit — a vallás ké­pezi egyedül szilárd alapját.“ íme, ily dicső és magasztos czólt tűzött a „H. Sz." kibontott zászlójára, és attól tízéves pályafutása alatt nem tért egy hajszálnyira sem s azért büszkén tekinthet vissza a lefolyj időszakra, melynek folyama alatt akath. sajtó­irodalom terén tekintélyt és közbecsülést ví­vott ki magának. Pedig napjainkban, midőn a telivér szabadelvű an ókeresztény lapok elárasztják az országot és hamis elvekkel megmételyezik a társadalmat, nehéz mun­kája van a kath. sajtónak ; mert a gomba módon szaporodó rósz és erkölcstelen lapok ellenében megvédelmezni a magasztos esz­méket, nem csekély feladat — ár ellen úszni, nem könnyű dolog. És ez hivatása a kath. sajtónak, művelni, nemesíteni az erkölcsöket és örömmel látjuk, hogy a mi Heti Szemlénk derekasan megfelelt magasz­tos hivatásának mind tartalmával, mind irányával. Sajnos, hogy a kath. irányú sajtó, mely hazánkban még csak most kezd ter­jedni, még nem érte el azt a pontot, melyen állnia kellene; az a harmincz vidéki lap az az ország különböző részében még mind ke­vés az országot elözönlő liberális és rósz irányú lapokkal szemben. Hála az égnek, bogy a jobbak nagyon kezdenek annak tudatára jönni, hogy mily nagy hatalom a sajtó ? A kath. irányú lapokban egymás után jelennek meg buzdító czikkek és felhívások a kath. sajtó terjesztése és támogatása tár­gyában. „Az a nagy hatalom111) Olvasd“ 66000 Mitglieder fünf schöne Bücher nur cum kronen1) Auer Istvántól. Az „Alkotmány“ Dec. 17. ,,A rossz irányú hírlapok ellen“ e közleményt hozta : „Az osnanbrücki püspök ez évben terjedel­mes utasítást adott ki egyházmegyéje espe­P „Heti Szemle“ 1901. Decz. 18. 51 sz. 2) Alkotmány 1901. Dec. 17. 299 sz. réséi számára, hogy miként teljesítsék espe- resi kerületeikben az ellenőrzést, mire ügyel­jenek, mit kérjenek számon, micsoda jelen­téseket küldjenek be az egyes plébániák viszonyairól. Az utasítás 7 §-nak 7. pontja szerint az esperes egyes plébánia községek valláserkölcsi állapotáról beküldendő jelentés számára köteles kimutatni, vájjon „a plébánia területén járatnak e liberális egyházellenes hír­lapokat' s vájjon a plébánosok rajta vannak-e, hogy alkalmas eszközökkel kiszorítsák a rósz hírlapokat s jókat honosítsanak meg? stb. — Erre a Sz. U. megjegyzi; Bizony nagyon helyén való gondoskodás ez, a mely Magyar- országon is elkelne sok egyházmegyében“* 2 3). így buzdítanak, lelkesítenek a kath. irányú lapok a kath. sajtó intensivebb ter­jesztésére, támogatására! „Qui habeut aures audiendi, audiant.“ Kiknek füleik vannak a hallásra, hallják. „Egy kis jóra való készség“, irja a derék Auer I., egy kis apostoli érzék, egy kis energia és hatalmas lesz Magyarországon is a „kath. sajtó.“ Úgy legyen. S midőn a „HETI SZEMLÉM tiz éves jubileuma alkalmából szívből üdvözlöm, a második évtized kezdetén pályafutására Isten áldását forró imáimban kérem. M.-Petriben, decz. 29, 1901. Jirázay János plébános. Szoyer Ilonka Szatmárit. Szatmár, 1902. jan. 1. A szatmári színháznak rendkívül érde­kes vendége lesz szombaton és vasárnap: Szoyer Ilonka, az ünnepelt fiatal művésznő, aki most diadalmas vidéki kőrútján érkezik hozzánk. Az ifjú művésznőt rendkívül jó hir előzi meg : ő ma a’főváros legelső énekesnői közzé tartozik. Magasztalják gyönyörű hangját, melylyel úgy tud bánni, mint ez idő szerint társnői közt senki; csodálattal emlegetik tö­kéletes ónektudását, mely a legnagyobb ope­rai feladatok megoldására is képes. Hódolat­tal szólnak szép, sugár növésű alakjáról, egyéni bájosságáról és kü önös dicsérettel halmozzák el finom, művészi játékát. 3) Alkotmány 1901. decz. 299 sz. De amié fiatal művésznő legfőbb érdeme, az művészetének előkelősége, magas színvo­nala, mely az operettet kiemeli mai sülyedt- ségéből abba a nemes, költői régióba, ahol az fénykorában ragyogott. Az operette ma, sajnos, többé—kevésbbé Ízléstelen, sőt gyakran erkölcstelen ostobasá­gok halmaza. Nem kell hozzá se hang, se játék, csak láb és szemérmetlenség. Szoyer Ilonka, midőn a külföldről visszahódították a magyar múzsa dicsőségére, nem követte ezt az irányt, hanem a művészet nemesebb eszközeivel hóditotta meg a főváros közön­ségét. Énekével és játékával az operettet abba a világba emelte, ahol az Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Réthy Laura, Komáromy Mariska művészetének zenithjén tündökölt. A közönséges operett — fogások­tól bátran elfordult ez a fiatal diva, friss le­vegőt, tiszta művészetet, magasabb irányt hozott a színpadra; annál örvendetesebb, hogy ezekkel az eszközökkel képes volt a kedvelt primadonnák élére emelkedni. Igazán szívesen látjuk tehát Szoyer Ilon­kát a szatmári színpadon, ahol két szerepé­ben mutatkozik be és pedig január 4 én, szombaton, a Böregér-ben és január 5-én, va­sárnap, a New-York Szépé-ben. Úgy halljuk, hogy mind a két este értékes énekbetétekkel bővíti ki szerepeit, melyekben alkalma lesz művészetét teljes pompájában ragyogtatni. Szoyer Ilonka, aki pénteken este érke­zik városunkba, nemcsak mint művésznő, de mint derék, müveit, finom lelkű, vallásos úri leány is kiválik és tiszteletre méltó. Vendégszereplése alkalmából érdekes epizódot mondunk el róla mai tárcánkban. Mint a színház vendégét pedig szívesen üdvözöljük. Örvendünk, hogy hallani fogjuk tőle szombaton és vasárnap a szebbnól-szebb dalokat, a remek betéteket és ezek közt Mulder Stakkati-polkáját, melyben énekmü- vészete a legtökéletesebb. A fiatal művésznő vendégjátékai iránt rendkívüli az érdeklődés. Mint halljuk, városunk társas körei is ünnepelni készülnek Szoyer Ilonkát, aki pénteken este a gyorsvonattal édes anyja, özv. Szoyer Zsigmondnó úrasszony kíséreté­ben érkezik Szatmárra. Előfizetési felhívás. Lapunk a jelen számmal XI. évfolya­mába lépett. Nem tagadhatja senki, hogy becsülettel megállotta helyét, s jelentékeny hivatást teljesített e vidék úgy ethikaj, mint szellemi és kulturális életének irányításában. A keresztónytelen törekvéaeknek kerékkö­tője lett, nyíltan és bátran sikra szállott, valahányszor olyan elveket igyekeztek fel­színre hozni, melyek a társadalomra, a népre károsak. Nem hunyászkodott meg a hata­lom előtt, sőt gyakran merészen, ha kellett kíméletlenül tette kritika tárgyává a nemzet megrontására folytatott politikát, nem ret­tegve az ellenség ezreitől. Uj programmot nem adunk, ismer ben­nünket nemcsak e város és vidék müveit közönsége, hanem az ország távolabbi ré­szeiben is. Czélunk a nagy közönség érde­keit szolgálni, ellensúlyozni az erkölcsi szín­vonal sülyesztósóre irányuló törekvéaeket. Védelmezzük a szegény nép ügyét köröm­szakadtáig. Akinek lelkében érzék van azon rendkívüli feladatokkal szemben, melyeknek szolgálatában állunk, az bizonyára meg fogja rendelni a „Heti Szemlét.“ a színi pályán rövid három év alatt a világ­városokban aratott. Eszébe jutottak az édes gyermekévek is, a budai zárdában töltött boldog napok és elábrándozva hosszasan, szeretettel nézte a főnöknő levelét. Azután megmutatta a levelet budapesti kísérőjének, aki e levéllel nyomban fölkereste Wolafka Nándor püspököt és a művésznő nevében is örömét fejezte ki a fölött, hogy a püspök úr jóslata oly fényesen bevált. Öméltóságát is kellemeseu lepte meg a ked­ves visszaemlékezés. Különösen mikor meg­tudta, hogy a külföldről haza származott művésznő debreczeni születésű, a püspök elővette az anyakönyveket és csakhamar rá­akadt Szoyer Ilonka születési adataira. Ki­állította a művésznő keresztlevelét, majd e szavakkal fordult Szoyer Ilonka budapesti kísérőjéhez : Még egy emléket küldök akisasszony­nak. Remélem, hogy a színpad levegője nem volt befolyással a zárdában nyert er­kölcsös nevelésére és vallásos érzületére s szívesen fogadja, amit küldök neki. Ezzel bement belső szobájába s egy Rómából magával hozott, értékes gyöngyök­ből való szent olvasót hozott ki, ezt meg­áldotta 8 e szavakkal adta át a művésznő kísérőjének : — Adja át ezt a kisasszonynak és mondja meg neki, hogy kérem őt: viselje e »zent olvasót, különösen, amikor fellép és imádkozzék ezentúl is Ahhoz, aki őt meg­segítette. Remélem, hogy a mily mértékben tisztelhetem benne a ragyogó művésznőt, épp úgy fogom benne mindenkoron becsülhetni a — nőt. Istennek hála, hogy első jóslatom igy teljesült; kívánom, hogy teljesüljön a második is: legyen a nagy művésznő— boldog nő is! Leírhatatlan hatással volt ez az üzenet Szoyer Ilonkára. Az nap délután a próba után nem ment pihenni haza, hanem a templomba sietett. Megfeledkezve mindenről, hosszasan, buzg >n imádkozott a főoltár előtt. És este fényesebben ragyogott tiszta kék szeme ... és nem volt rajta semmiféle ékszer . . . csak egy kis olvasót szorongatott a kezében. . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom