Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-09 / 2. szám
X. évi ol.ViB.Ii». S-ik szám. §zatmár, 1901. Január 9. HETI SZEMLE V POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona —JiSSiTrrv Félévre — — —-------—--------3 „ — Negy edévre — —-----------— — l 50 „ Tan ítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztőBÁTHORYENDR A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ vA szerkesztőséget és kiadóhivatalt JSildemények, pénzek, hirdetések, stb. ■ 'sajtó illető összes a„Pázmányczimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányo„ árban vetetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik íniinlen szerdán. á komédia vége. „A szabadelvű pártban az utóbbi események folytán semmi 'sem változott, csak legfeljebb többen vagyunk.“ —- Ezeket a nevezetes szavakat vágta oda Fáik Miksa, a szabadelvű párt kiválasztott szónoka a miniszterelnök szemébe, midőn újév alkalmából a kipróbált hűségű gárda nevében üdvözölte. És mi történt ? . . Talán voltak a miniszterelnöknek ozáfoló szavai ? . . . Talán felriadt, mint sebzett oroszlán, midőn az uj aera bajnokát abba a köntösbe öltöztetik ország világ előtt, melyet nagynevű elődje oly sok piszokban meghur- czolt ? . . Nem riadt fel, nem voltak czáfoló szavai, —mint az áldozatra szánt bárány lehorgasztott fejjel mélyen hallgatott. Nagy oka volt reá! . . . Sarkigazság van abban a mondásban, melynek erejét nagyhangú frázisokkal meggyengiteni úgy sein lehetne. A tények másként beszélnek, — úgy. amiként Fáik Miksa beszélt. Egyek vagyunk abban a mocsárban, melyet Tisza fakasztott, s melyet a nagy bukott oly alaposan behabart, hogy csömört kapott bűzétől az egész ország. Nem igy volt két évvel előbb ! . . . Akkor tátva maradt a szája a legfeketébb vérű negyvennyolczas- nak is, midőn a jog, törvény és igazság emberének ajkáról azokat a fenséges igéket hallotta, melyek hivatva voltak uj irányt adni a nemzet fejlődésének. Holt igék, hiábavaló üres beszéd, csillogó keretben érték, tartalom nélkül. Egy jotta sem ment át belőlük az életbe. Annyi haszna, illetve kára volt, hogy port hintett az emberek szemébe. Bolonddá tették már elégszer a magyart, mórt ne lehetett volna egy csalódással gazdagabb. Most már az álarcz el van dobva, láthatja mindenki. Ott vagyunk, ahol két évvel ezelőtt. A régi nemzeti párt, vagy a nemzet van-e általa becsapva, azt ebben a perczben még nehéz megítélni. Ha a szabadelvű pártban semmi sem változott, a nemzeti pártnak változni kellett. Köpenyeget cserélt. Méltó a nemzet megvetésére. Avagy kurnczul rászedték Apponyit. Ha úgy, — akkor az eszmék tisztázása után egy perczig sincs helye Széli Kálmán oldala mellett. Hát városunk, képviselője dr. Chorin Ferencz és többi dissidens társai, kikre oly sok diétással tekintett a nemzet, midó. megvillogtatták kardjukat, mit szólnak ezekhez? . . Azt a kardot ,sda marta meg! . . . Yagy jónak látják alkura lépni a körülményekkel ? . . Ez nem magyar szokás, sőt nem is tisztességes. Milyen arczczal fognak akkor megjelenni az előtt a népgyü- lés előtt, melynek lelkesedésétől áthatva olyan büszkén verték a mellüket. Hiszen akkor kár volt azt a komédiát úgy megcsinálni. Yagy azt gondolták talán, hogy soha sem fog kisülni a turpisság. Hiszen ilyen vadat álmodni sem lehet. Tisztába jött a nemzet az uj aerával nem sokkal utóbb, amint Széli Kálmán azzal a hatalmas programmbeszéd- dol bekongatott. Fáik Miksa csak épen hozzájárult a helyzet tisztázásához, annyit cselekedett, hogy a vakoknak is felnyitotta a szemét. Azonban ez a tette is rendkívüli horderővel bir. Mert hiszen vak ember nagyon sok van a politikában. Sőt maga is vagy lángész, vagy tökfilkó, de középutja semmi szin alatt nincs. Mert ez a fellépése rettentő kavarodást fog előidézni az egész országban, az az egy bizonyos. Befolyása a választásokra elmaradhatatlan. Ha Széli Kálmánnak akart befűteni, akkor jórószben elérte a czélját, alig tehetett volna többet népszerűségének meglépésére, mint midőn az uj aera kikiáltott építőmesterét a régi rendszer sorának malterkanalasa gyanánt üdvözölte. Lehet-e ennél nagyobb karrika- tura! . . Művészileg alkotott torz- kép, minővel ritkán kedveskednek szemtől szembe egy miniszterelnökiM IYV H< mz 3r Farsang előtt. A hideg zord télnek is, — éppen úgy, mint a rügyfakasztó tavasznak, vagy a balzsamos illatárral telt nyárnak, avagy a lomb- sárgitó mélabus ősznek — meg van a maga kecsegtető és várva-várt öröme. Kinnt üvölt a szól; zuzmarás minden, s a néma légben sűrű ködpára úszik. Bennt ellenben a kedves, kényelmes szobában pattog a kályha tüze és jóleső meleg fogad. Yigan ropog a tűz a Leszkai Miczikéók kényelmesen berendezett szobácskájábán és élénk beszélgetés folyik a családtagok között. A Miczike arcza boldogságtól ragyog. Hogyne! hisz3 a télnek oly várva-várt öröméről, a vidám farsangról beszélgetnek. 0 előtte már nem ismeretlen e szó va rázshatalma: farsang! Miczike végig tánczolta már egyszer a farsangot, s az egész idény alatt ő volt az ünnepelt — bálkirálynő. Elképzelhető tehát az öröm, melylyel az idei bálokat várja. 0 a család egyetlen boldogsága, apjának szemefénye és áldott lelkű édes anyjának büszkesége. Az öreg Leszkai Bálint valaha, nem is olyan régen, jó módnak örvendett s neve mindig a megyei virilisták között volt olvasható. De hajh! a sors kereke forgandó . . . Sok anyagi csapás sújtotta őt is öregségére, mint annyi másokat, s a régi nagy vagyonnak romjaiból csupán az ősi házat menthette meg a pusztulástól. No, de azért szükséget ők most se’ szenvednek; mert áldott jó felesége ügyes beosztással vezeti szerény kis háztartásukat és noha ő is mindig jó módhoz volt szokva, zúgolódás nélkül mond le o y dolgokról, miket talán más nő nem tudna, nem akarna nélkülözni. De ő okos és előrelátó nő, gondos háziasszony és gyöngéd anyja leányának. Egyetlen gyermekük a bájos szépségű Miczike, anyjának minden tekintetben hű mása. Most is, midőn a jó meleg szobában üldögélve, együtt beszélgetnek édes szülei, ő szorgosan varrogat munkaasztalkája mellett, figyelemmel kísérve a beszéd érdekes tárgyát. — Édes Miczikém ! — szólítja az öreg Leszkai ur leányát: — Az idei farsangon meg kell elégedned a nőegylet báljával, többe a legjobb akaratom mellett sem vihetlek : igy határoztuk ezt el ón és anyád. Miczike meghökkenve nézett atyjára, ki neki mindég csak örömet okozott még eddig, s látszólag megfoghatatlannak találta mostani nyilatkozatát. — Igen, leányom, — folytatá beszédét az apa, — az idei farsangon csak egy bálba mégy, lehet, — hogy talán jövőre ismét ott lehetsz a többin is. Az utóbbi sorokat erősen megnyomta, és jelentőségteljes pillantást váltott nejével. Mert hiszen, nyílt titok, hogy Miczike már itt-ott menyasszony s talán a farsang első bálja után meg fog történni az esküvő is szive választottja .al, a minden tekintetben kifogástalan jellemű és férfias szépségű Makiár Józseffel, ki a tavalyi farsang óta állandóan kitartott Miczike oldala mellett. Mindezek a dolgok villámgyorsan keresztül czikkáztak Miczike komoly kis fejecskéjében, s noha ennek daczára is duzzogott még egy keveset, megnyugvással vette tudomásul atyja nyilatkozatát és örömrepesve
