Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-09 / 2. szám

2 „HETI SZEMLE­(2 ik szám.) nek az ország színe előttt. És sze­gény Széli gyönyörködött benne. Vagy talán úgy megriadt a fotog­ráfiájától, hogy elállóit a szava. Az ellenzéknek mindenesetre ré­sen kell lenni, mert valami bűzlik Dániában. Soha jobb csillagzat alatt nem mehetnek neki a választások­nak, mintha a szabadelvű-párt tag­jai egymás ellen folytatnak akna­munkát. Az az egy bizonyos, hogy a régi rendszert gyomrából utalja a magyar. Csak rendkívüli erőfe­szítéssel lehetett annak többséget szerezni már a múlt alkalommal is. Pénz, bagnét és a hivatalnoki kar! Szélinek népszerűsége csak volt. Lejárta már magát. Prograinmot nem elégséges adni, dukál azt meg­valósítani is. Széli ezt nem tette. Kaczérkodott a régi rendszer em­bereivel, mert azok a fejére nőttek. Fáik Miksa ki meri mondani, hogy semmi változás nem történt. És ez úgy is van. Hiszen ott van a régi szabad­elvű-párt a maga romlatlan teljes­ségében a Széli védő szárnyai alatt. Mért nem seperte azt el ? . . . Volt hatalma hozzá. De nem volt sem akarata, sem bátorsága. Most majd lenyakazzák ezek őt. Megérdemli. Mért nem cselekedett úgy, hogy a a nemzet tiszteletét érdemelje ki. A régi főispáni kar áll ma is, mint a Sión hegye. Öt-hat kapott mindössze laufpasst. Mit akart ezek­kel Széli? . . Talán azt hitte, hogy az ő hatalmának oszlopai lesznek. Robbantó szer az, mely csekély pártjával együtt légbe fogja röpíteni talán most a legközelebbi válasz­tásokon. Ha újat akart, mint ahogy han­goztatta, el kellett volna tenni láb alól a régi szolgákat, akik más úrhoz vannak szokva. Nincs ennél veszedelmesebb. Minden újításnak útjában állanak azok, nyakát sze­öleló át jó anyját, hízelkedve mint, egy kényes kis czicza, titkos szavakat súgva fülébe. — Ugye anyuskám, rózsaszínű ruhát kapok, csipkével díszítve, meg aztán lesz uj legyezőm is, olyan mint Méri Böskének van, és szép kivágott lakk czipőm is, ugye ? ugye ? — könyörög a kis hízelkedő, hol az apjára, hol pedig édes anyjára mosolyogva. Miczike boldog! — minden meglett Ígérve. Másnap már serényen fo lyik a munka csattog a Miczike csengő hangja, hamis­kásan dalolva: „Aszony, asszony az akarok lenni !“ kezdetű dalt. Majd komolyan elmerül munkájába, s azon töri hiú fejecskéjét, hogy — vajon ő lessz e ismét a farsang ünnepelt bálkirály­nője ? Ilyenkor el-elméiáz; majd ismét se rényen forgolódik. Hogyne ! hisz már a küszöbön all és be is kopogtatót a vidám farsang, asszonyok s leányok öröme, s a zord télnek kecsegtető bájos idillje. Zagyva Mária. gik, ha lehet, az uj földesurnak. Ma már cselekedni, mondhatjuk, késő. Ha akkor nem irtotta ki gyö­kerestől a dudvát, mikor ideje lett volna, most hatszor annyi energi­ával sem lenne reá képes. Nem tagadjuk, hogy lehetett nála jó akarat, de hiányzott az aka­ratnak az ereje, s most abban evez, amelyet elődje vaskézzel, igaz hogy csekély „tudással, de azért kormányozott. Ő csak evez, illetve nem is evez, a lapát a régi gárda kezében van, a miniszterelnök csak ül, — ül benne tehetetlenül és nézi, hogy merre hajtja a szél meg a Bánffy-huszárok kegyelme. Ifjúsági egyletek. Az ifjúsági egyletek czélja, hogy az ifjak a vasár- és ünnepnap délutánjait hasznosan, kellemesen töltsék el. Hogy valláserkölcsi szónoklatokat hallgatva lelkűk nemesedjék s a rosztól óva legyen. Az iparos és kereskedő ifjak, kik unat­kozva, vagy léha kedvtelésben töltenék a szünnapot, az egyletben szórakozást s nemes üdülést találnak. A vallásos élet virágzására igen nagy befolyást gyakorolnak az ifjúsági egyletek. A tagok kötelessége, hogy minden hónapban legalább egyszer áldozzanak. Ezen áldozás lehetőleg együttesen történik valamely kitű­zött vasár- vagy ünnepnapon. Az ifjúsági egyletek nagy hatását a valláserkölcsi életre leginkább bizonyítja Becs lakosainak hitbuzgósága. Hogy Bécsben a munkásosztály nem veszitó el hitét a szociál­demokraták és zsidók keresztényellenes tö­rekvései közepeit, az leginkább a jól szerve­zett kath. egyleteknek köszönhető. Ezen egy­letek közt talán legfontosabb missiot. teljesí­tenek az ifjúsági egyletek. Mert ép azon korban erősitik a hitben az embert, midőn leginkább fogékony a szív és lélek ál tanok befogadására; midőn még a jellem nem szi­lárdult meg, az eszmék, érzelmek mély hul­lámokat vetnek a kebelben : az ifjúkorban a 15 évtől a 30 évig. Húsz ifjúsági egylet virágzik Bécsben. Az elsőt 1857. alapitá Pater Tendier Ferencz redemptorista atya. Azóta folyton alakulnak uj egydetek. A legujabbat Dr. Fischer Colbrie A. alapitá, E nagy tudós, lángbuzgaltnu férfiú, ki folyton a magasabb körökben lehetne, nem átall leszállani a sze­gény iparos és kereskedő inasok közé, hogy köztük töltse a vasár- és ünnepnap délutánjait. Nem lelkesítő példa-e ez a fiatal káp­lánokra, hogy ifjúsági egyleteket alapítsanak s az ifjak közt töltsék a vasár- és ünnepnap délutánját. Ha e nagy férfiú, kinek ismert neve van a külföldön is, ki annyi dicsőséget szerzett nemzetünknek, nem riad vissza a faragatlan, szegény ifjak társaságától, mért húzódnék tőlük a kisvárosi v. falusi káplán ? Már jelenléte, társalkodása is igen jótékony befolyást gyakorolna az if jakra. De nemcsak ott, a hol iparosok és ke reskedők vannak, szükségesek az ifjúsági egyletek, hanem a földmiveléssel foglalkozó falusi ifjak közt is. Menjünk végig vasár- és ünnepnap délután valamely falun, hol nincs ifjúsági egylet. Az ifjak egy része az utczán ácsorog unatkozva, a másik részé a korcs­mában tivornyázik, a harmadik része leáynok társaságában mulat. Némely faluban ugyanis az a szokás, hogy 10—15 leánya s 10—15 legény összejön egy háznál s felügyelet nél­kül mulatnak. Minden vasárnap más, más leányos háznál gyűlnek össze s ezért sorba- járásnak hívják. Midőn a sor valamely ház­nál van a szülők eltávoznak hazulról. Hogy ezen felette rossz szokásnak szomorú követ­kezményei vannak, azt jól tudják, kik ilyen helyen működtek, mint lelkészek. Hiába prédikál a pap e szokás ellen a szószéken, nem használ semmit. Szükséges, hogy valami szórakozást nyújtson az ifjaknak mely őket visszatartaná eme helyteleu szo­kástól. Azt nem lehet követelni, hogy otthon gubbaszszon a fiatalság vasár- és ünnepnap, szórakozni is kell az ifjúságnak. Ezért szükséges falun is az ifjúsági egylet. Ha van egylet, akkor nem fognak az utczán ásitozva állani az ifjak, a korcsmákba is kevesebb fog menni s talán a sorbajárás is megszűnik. Természetesen nem fog ez egy csapásra menni. Az idősebbek, kik a korcs­mát, sorbajárást már nagyon is megszokták, nem igen lépnek be, de belépnek a fiatalok s ezekkel meg lehet alapítani az egyletet. Eleinte úgy sincs még úgyszólván semmije sem az egyletnek s igy csak beszélgetésre s szónoklatra szoritkozhatik a szórakozás. Az idősebb ifjak csak lármáznának ilyenkor s rendetlenkednének, mert nagyobb szórakozás uián vágynak, nem lenne nekik elég a szó­noklat, beszélgetés. Az ifjabbakat könnyebben lehet rendben tartani. Az egylet megalakul­ván, első sorban is valami jó olvasni valóról kell gondoskodni. A sz. István-társulat nóp- iratkái p. o. igen alkalmasak erre. Hogy pénzhez jusson az egylet, színházat kell ren­dezni belépő díjjal s a megmaradt tiszta jö­vedelmen első sorban könyvet kell venni, azután az egylet védőszentjének a képét, azután társasjátékokat, p. o. bűvész mutat­ványhoz szükséges felszerelést, laternamagi- kát, tivoli játékot stb. idővel csüngő kugli- zót stb. stb. Az ifjak igy fiatalabb korukban meg­szokván az egyleti életet s jó hasznos kel­lemes szórakozást találván az egyletben, megkedvelik azt s nem hagyják el később sem, midőn már idősebbek s igy az egylet jövője biztosítva van. Ifjúsági egyletnek tagjai csakis azok lehetnek, kik már nem iskolakötelesek, 12 évet betöltött ifjak. Vasárnapi és ismétlőts- kolások felvehetők. Tehát 13 évtől 30 éves korukig, de csak nőtlenek. Ha valamire, úgy ilyen egylet alapí­tásra áll a közmondás, hogy minden kezdet nehéz. Az egyletnek eleinte semmije sincs, még jó, hol katholikus az iskola, mert ott bizonyára megengedik, hogy az ifjak a tan­teremben tartsák eleinte a gyűlést, mig szo­bát bérelhetnek vagy szivességből kaphat­nak valahol. Lehetőleg ki kell kerülni eleinte a tag­sági dijak szedését, hogy el ne riadjanak az ifjak. Színjátékból kell beszerezni a szüksé­ges kiadások fedezését. Az anyagiak hiá­nyán kivül más nehézségek is merülnek fel úgy, hogy erős kitartás nagy béketürés kell ahhoz, hogy a kezdet nehézségei miatt abba ne hagyjuk, vissza ne lépjünk. Nagy férfiak példájából, buzgóságából kell erőt meríte­nünk. Ott van Don Bosco : egy gyermekkel kezdte az egylelet s 1000 papja volt társu­latának midőn meghalt. De la Salle szent Jánosnak egy időben már csak két tanítója s három tanuló gyer­meke volt, már azt hitte, hogy vége társula­tának ; de nem csüggedt, tovább folytatta áldásos működését. S ime jelenleg az ő tár­sulata, a keresztény iskolatestvérek társasága,

Next

/
Oldalképek
Tartalom