Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-25 / 52. szám
HÉT I SZEMLE“ (51-ik szám). 3 A sziuérváraljai főszolgabírói állásnál ismét szavazást kértek Jelölve voltak : Szuhányi Géza volt főszolgabíró, llosvay Guszláv és Eötvös Róbert. Összesen 340 szavazat lett beadva s Eötvös Róbert visszalépése folytán ebből llosvay Gusztávra 238 és Szuhányi Gézára 102 szavazat esvén, llosvay G.-ot választották meg. Ezután a főispán az idő előhaladottsága folytán a többi választásokat másnapra halasztotta. A második nap. A tisztújító közgyűlés második napja köz- felkiáltásos választásokkal vette kezdetét. A szatmári főszolgabírói állásra jelölve voltak : Csaba Adorján és Eötvös Róbert, akik közül közfelkiálltással Csaba Adorjánt választották meg ismét. A f.-gyarmati főszolgabírói állásra sem volt szavazás, mert a jelölt Jékey Sándor és Rába László közül ismét Jekey Sándort választották meg. A csengeri főszolgabírói állásra Böszörményi Endre volt főszolgabírót, Thoma László és Rába Lászlót kandidálták. Közfelkiáltással Böszörményi Endrét választották meg. Nagy-Somkutra dr. Péchy Pétert és Thoma Lászlót jelölte a kandidáló bizottság s az utóbbi visszalépvén, közfelkiáltással dr. Péchy Péter eddigi másod aljegyzőt választották meg. Ennél a választásnál leírhatatlan elkeseredés volt észlelhető a közgyűlés egy részén. Óriási zaj és tombolásba törtek ki akkor, midőn megtudták, hogy dr. Komoróczi Ivánt, a jelöltjüket nem kandidálták. Mikor kimondta a főispán az eredményt és a kandidáló bizottsággal ismét kivonult, szünet alatt felszólalt Bay Lajos országgyűlési képviselő s bejelentette felebbezését ez eljárás ellen, mivel a főispán szerinte nem respektálja a vármegye többségének az óhaját és a kormány intenczióit is figyelmen kivül hagyja. Luby Géza országgyűlési képviselő és a vármegyei függetlenségi párt elnöke is szót emelt. Székre állva szóllott, akárcsak egy nép- gyülésen. Azt mondta, hogy a választási szabadságon ejtett ezen sérelmet úgy torolhatják meg méltóan, hogy ha itt ma nem lesz több választás, ha nem engedik többé szóhoz jutni azt a főispánt, a ki ilyen törvénytelenséget követett el. Szavait leírhatatlan zaj, dobolás követte. Elfoglalva a főispán ismét az elnöki széket, nagy zaj között megtette az árvaszéki ülnökökre vonatkozó kandidácziókat. Első árvaszéki ülnöknek jelölték Baudisz Jenőt, Bornemissza Gézát, Horváth Mihályt és Tömpe Bertalant. Közfelkiáltással Bornemissza Gézát választották meg. Tehát ezen választás folytán az árvaszék volt két tagja, Baudisz — Szép hogy, megismert. — Ezer ember közül megismerném. Hogyne I az én jó Thomasomat mily hálátlanság volna elfeledni. Mennyi jóban részesített. — Szót sem érdemel. Emberi kötelességem volt, szerénykedett a nagy csizmás. — Nemes szive sarkalta, a mit velem tett. Az emberi kötelesség és a nemes szív között egy mély folyó van és az az igaz ember, ki a kötelesség és szive közé a hidat is feltudja épiteni. — Az igaz, hogy épiteni tudok. Mindenki azt állítja, hogy a farmomon épített házam csinos munka. — Es ön kétszeresen becsülendő azért, mert kérges tenyerű munkás létére is fel tudja fogni, hogy a világ legnagyobb jótékonysága, mikor egy szegény özvegynek félig elbukott, egyetlen fiát, szemefényét nem hagyjuk a porban, hanem felemeljük, segítjük és istápoljuk. — Figyelmeztetem orvos ur, hogy nekem a felindulás árt, mert beteg vagyok, mondta Thomas, hogy a hála előtt kitérhessen. — Beteg ? Hol ? Mi baja ? MegengedJenő helyettes elnök és Horváth Mihály ülnök nyugdíjba ment. Luby Géza szólalt fel ezután. Szerinte a nagysomkuti és csenged főszolgabírói állások jelölésénél és választás utjáni betöltésénél a jog, törvény és a választási jog iránti tisztelet, a mely még az 1895. évi választásoknál is respektáltatott, most alaposan meg lett sértve. Bay Lajos a közgyűlési szünet alatt már feleb- bezést jelentett be azért, mert a nagysomkuti főszolgabírói állásra a kandidáló bizottság olyan jelölteket állított, a kik közül kettőnek már előre ott volt a lemondó nyilatkozata. (Nagy zaj.) Ha az alispán becsületszavára azt fogja állítani, hogy az a két jelölt nem előzetes megállapodás folytán lépett vissza, belenyugszik a történetekbe. — Nagy László alispán: Nagyon örvend ezen interpellácziónak, mert rövidesen végezhet vele. Neki ugyanis csak az általános felfogásra és szokásra kell hivatkoznia, a mely azt tartja, hogy senkitől sem lehet nyilatkozatokat kicsikarni a magán becsületre való hivatkozással. (Éljenzés). Luby Géza ismételten állítja, hogy a két jelölt a jelölést megelőzőleg beadta lemondását s Így ki lett játszva a törvény, a mely legalább is három jelentkező jelölését kívánja. Ez még az 1895. évi választásoknál sem fordult elő, pedig akkor erélyes főispánja volt a vármegyének, mert a vármegye közönségében volt olyan erélyesség, hogy azt nem tűrte volna. (Éljenzés.) Simoncsics főispán az alispán jelölése tárgyában is 200 tagú bizottsággal konferált akkor. Kérdi azért, kivel beszélt most a főispán ? (Senkivel! közbekiáltások). Jól tudja ő, hogy a független, önálló gondolkodás már megingatva van, de hogy a szolgalelküségnek ilyen példájával találkozzék, minőt ma a vármegye bemutatott, azt nem hitte volna soha. (Jékey Sándor: Hát a nagy- ari bizottsági tag választás törvényes volt ? (Nevetés. Zaj.) Azért ő ezt az eljárást meg- felebbezi a közigazgatási bírósághoz és a kormányhoz. Végül azt az indítványt terjeszti elő, hogy a vármegye közönsége a csenged és nagysomkuti főszolgabírói állások jelölésénél és választásánál elkövetett törvénytelenség miatt, a főispánnal^ szemben megbotránkozásának ad kifejezést. (Éljenzés. Zaj. Eláll kiáltások). — A közgyűlés, minthogy ezen indítvány különben sem volt tárgyalható, a felett napirendre tért. Ülnökök választása. A második ülnöki állásra Gáspár Pált, Illés Olivért és Kozma Gergelyt jelölték. Szavazásra kerülvén a sor, Gáspár Pált megválasztották szavazat többséggel. A harmadik ülnöki állásra jelölt Illés Olivér, Thoma László és Kozma Gergely közül, minthogy a többiek visszaléptek, közfelkiáltással Illés Olivért választolták meg. jmek hölgyeim és uraim, de az azúr: atyám s igy első sorban neki kötelességem rendelvényt Írni, folytatta Ranagan és a választ be sem várva vitte inkább, mint vezette Thomast belső szobájába, hol a kékselyem székeknek egyikébe gyöngéden beleültette. — Mily szép itt minden, csodálkozott vizsgálódva Thomas. A padlón finom szőnyegek, a falon metszett tükrök és eredeti képek és milyen remek bútorok. Ezt mind orvosi tudományokkal szerezted? — Az ám, hazugság és ámításaimmal,- szólt kissé bosszúsan a fiatal orvos. — Mit beszélsz ? — A tiszta igazságot. Az orvosi tudomány vak és folyton tapogatódzik. Az orvos, különösen az amerikai, a sötétben botorkálókhoz hasonló. — Csodálatba ejtesz. — És tudományom semmisége akkor tűnik fel leginkább, mikor szeretteim és jó barátaim közül valamelyik fordul hozzám. Nagyon szeretnék rajtok egy csapásra segíteni, és képtelen vagyok. Tudja jól, hiszen ön taníttatott, hogy a jeles tanulók között foglaltam helyet, s azóta is éjjel-nappal tanulok, búvárkodom ; vegyelemeztem a gyógyA negyedik ülnöki állásra egyedüli jelölt Szuhányi Géza lett megválasztva. Az ötödik ülnöki állásra az egyedül jelöit Thoma Lászlót választották meg. Első aljegyzőnek az egyedüli jelölt Nagy Sándort közfelkiáltással megválasztották. Csak a második aljegyzői állásnál volt szavazás. Mangu Béla 99 szavazata ellenében, Péchy Istvánt választották meg 120 szavazattal. Harmadik aljegyzőnek kijelölték Mangu Bélát és Izik Vilmost. Megválasztották közfelkiáltással Mangu Bélát. Negyedik aljegyző lett Kozma Gergely. Az ötödik aljegyzői állásra nem volt pályázó. A szolgabirákat közfelkiáltással választották meg. Csakis dr. Komoróczy Iván, Kovács Sándor és Filep Gábor közt volt szavazás, a mit a Komoróczy párt provokált, hogy Komo róczylván nyugdíjba mehessen. Megválasztották Kováts Sándort. Szolgabirók lettek : dr. Képessy László, Rába László, Szombathy Ödön, Sepsy Sándor, Eötvös Róbert, Neupauer János, Izik Vilmos, Péchy László, Kállay Ödön, Szabó Zsigmqnd, Bay Miklós és Gulácsy Tibor. Arvaszéki elnök helyettesnek a főispán indítványára megválasztotta a közgyűlés Bornemissza Gézát. Miután a megválasztott tisztviselők letették az esküt, a főispán lelkes beszédet intézett hozzájuk, a melyre Ilosvay Aladár főjegyző felelt, megköszönve a főispán és közgyűlés bizalmát. A főispánt lelkesen megéljenezték. A főispán tiszteletbeli tisztviselőknek a következőket nevezte ki: Tiszteletbeli főjegyzőkké: Gőnyey Istvánt, Domahidy Viktort, Nagy Sándort és ináncsi Papp Kálmánt. Tiszteletbeli tiszti főügyészekké: Dr. Mis- kolczy Sándort, Stoll Bélát, Uray Gézát, dr. Adler Adolfot, dr. Falussy Árpádot, Baudisz Jenőt. Tiszteletbeli főorvosokká : Dr. Czukor Lajost, dr. Diósi Adolfot, dr. Csató Sándort, dr. Herczinger Ferenczet, dr. Aáron Sándort. Tiszteletbeli főszolgabírókká : dr. Képessy Lászlót,dr. Komoróczy Ivánt, Földváry Sándort, Rába Lászlót, Péchy Istvánt, Péchy Lászlót. Tiszteletbeli aljegyzővé: Ifj. dr. Vetzák Edét. Tiszteletbeli járási orvosokká dr. Somossy Ignáczot, dr. Goldstein Ármint. Tiszteletbeli alszámvevőkké: Kovács Dezsőt, Szépe Lászlót. Tiszteletbeli árvaszéki-ülnökké: Kozma Gergelyt. Ä közgyűlés berekesztése előtt felszólalt Böszörményi Sándor országgyűlési képviselő s meleg hangon emlékezve meg Baudisz Jenő 25 éves megyei szolgálatáról indítványozta, hogy most, midőn egy negyed százados szolgálat szerek ezer nemeit, belétemetkezteru az orvosi szakkönyvekbe és mindezek után csak azt tudom, hogy — semmit sem tudok. — Képzelődós. Hiszen hires orvos vagy 1 Az egész város, minden lap nagy sikereidről beszél és ir. Dr. Ranagan arczán szánó, majdnem fájó mosoly jelent meg és keserű hangon válaszolt: — Az emberek egymást bolondithatják, de engem nem bolondithatnak el soha ! — Én pedig most azért jöttem, hogy meggyógyíts. — Igaz, hiszen ön beteg vagy csak áltatja magát. — V.zsgálj meg! — Hol fáj ? — A csontjaimban. — Ha térdeiben érzi, akkor köszvóny^ ha lábaiban, akkor csuz. — És mi az orvossága ? — Ha jól tudom, ön egykor foglalkozott gyógyfüvek kutatásával. — Igen, most is babrálok velők. — Akkor menjen haza, édes Thomas, csendes, áldott farmjába és ott a nyugalmas otthonban: fedezze fel a valódi gyógymód-
