Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-25 / 52. szám

4

HETI SZEMLE'1 (52-ik szám.)

után nyugalomba vonul, 500 frt jutalmat szavazzon meg a közgyűlés valamelyik alapból. Az indítványt, mely tárgyalható ezen a közgyűlésen nem volt, előjegyzésbe vették.

Végül a főispán a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte Kölcsey Sándort és Gellert Endrét s a két napos közgyűlést berekesztette.

Tisztujitás a szomszéd megyékben.

Ugocsában alispánnak egyhangúlag Becsky Emil választatott, főjegyzőnek; szintén egyhangúlag dr. Varga János, árvaszéki elnök dr. Tóth Jenő lett, főügyész Komáromy János, első aljegyző Szentpállj Miklós, II. aljegyző Csépes Béla, árvaszóki ülnökök Tegze Zsig- mond és Koflanovics Miklós, a tiszáninneni járás főszolgabirája Szabó Sándor, a többi főszolgabirák a régiek maradtak, szolgabirák lettek Bagothay F'erencz, Újhelyi Vitkay Sándor és Morvay Zsigmond.

Beregien alispánnak Jobszty Gyula, főjegyzőnek Kovács Lajos eddigi főjegyző ellenében dr. Gulácsy István I. aljegyző, I. aljegyzőnek Bökő Bertalan, II. aljegyzőnek Nagy Ernő, III. aljegyzőnek isfiíZm Zoltán,IV. aljegyzőnek Simon Endre választatott. Árvaszéki elnök id. Lónyay Sándor lett, ülnökök : Bakó Béla, Baksay János és Peterdy József, fő- pénztárnok Nagy Béla, ellenőr Koncz Lajos. Tiszaháti főszolgabíró Ékkel Elemér, kaszonyi főszolgabíró Morvay Zoltán, szolyvai főszolgabíró Balajthy Mór, felvidéki főszolgabíró Kom- lósy György, a munkácsi járás főszolgabirája Horváth László lett, szolgabirák : Péchy Aladár, Papp Imre, Tomory László, Joó Zsigmond, Cserszky Péter, Szaplonczay János, Szabó Elemér, Lábas Károly, Bay Gábor és Buzinkay Sándor,

Ung megyében alispán Lőrinczy Jenő eddigi főjegyző lett, főjegyző Bánóczy Béla, árvaszéki elnök Horváth Dezső, ülnök Cticsery Árpád, főügyész Lám Gyula, alügyész Lte- meniczky Mihály.

Aljegyzők lettek : I. Fekésházy Gyula, II. Fehér Ákos, III. Heverdle Frigyes, IV. Lukács Géza dr.

Főpénztáros lett: Tomcsányi Ödön, ellenőr: Lacsny Lajos.

Az ungvári járásban megválasztattak, főszolgabíróul : Minay István ; szolgabirákul

Nehrebeczky György dr. és Kulin Aurél.

ját a köszvénynek és ha az igazit megtalálta : jöjjön ide és biztosítom egy óv alatt milliomosok leszünk. Ön felnevelt; orvost, embert csinált belőlem, most illő, hogy milliomos is legyek általa.

— És ezért a diagnózisért mivel tartozom, orvos ur, kérdezte hidegen Thomas, mialatt lassan felemelkedett a selyem-székből.

— Semmivel. Diagnózisom úgy sem használ semmit, — felelte egyszerűen a doktor.

Thomas már az ajtónál állott, de meggondolta magát és visszafordult.

— Én azt hiszem, hogy diagnózisa mégis használt valamire.

— Vájjon mire?

— Arra a tanúságra vezet, hogy a bölcs is tudatlan és a legboldogabb ember az, ki mitsem tud az élet száz esélyeiről, a tudomány ezer ágáról és sohasem tett mást, mint az állat, mely eszik—iszik és huzza az igát jámborul.

— Úgy látszik, édes Thomas, mégis elhiszi, hogy az orvos nyitottszemü vak. Ember, kinek örökké Isten jóságára kell támaszkodnia, mert csakis az Ő hatalmával

A szobránczi járásban főszolgabíró: Tomcsányi István; szolgabiró SznistsákSándor.

A nagy-bereznai járásban, főszolgabíró : Deák Bertalan ; szolgabiró : Szabó Zoltán.

A nagy-kaposi járásban, főszolgabiró: Kusnyiry Gyula ; szolgabirák : Szilágyi Sándor és Páhy Ignácz.

A perecsenyi járásban, főszolgabiró : Kovássy Elemér; szolgabiró: Sutka Pál.

Központi főszolgabiró lett: Blrzsovszky Miklós dr.

A város és a tanítók.

A kultúra építi fel a nemzetek jólétét. A szó valódi értelmében vett kultúra ad folytonos impulsust a tökéletesbülósre és talál föl eszközöket a haladásra.

A kuliura finomítja a lelkeket, szeliditi az erkölcsöket. A kultúra képesíti a nemzeteket a tulajdonjog és nemzeti jogok felismerésére, a magán és közszabadság tiszteletére. S a kultúra alapvetői, nélkülözhetetlen tényezői, a déli nap hevét viselő, a göröngyöket verejtékkel egyengető napszámosai, a tanítók. Amaz általános műveltségen kívül a nemzeti műveltség meggyökereztetésén is kell dolgoznia a tanítónak. A fogékony gyermeki szívben neki kell azt a ki- olthatatlan szeretetet felélesztenie, a mely vonzódjék e vérrel áztatott hazai földhöz s lelkesüljön, melegen érezzen mindaz iránt, a min rajta van a magyar jelleg. Hogy szat- már váró* tanitói eme missiot elismerésre méltó buzgalommal és tapintattal teljesítették, azt mutatja az eredmény. Szatmár város különböző nemzetiségek conglomeratuma volt a múltban, s mégis ma nem tudjuk, mi a nemzetiségi kérdés, nincsenek nálunk nemzetiségi villongások s a Lukács féle alakok lelketlen izgatása csak szánalom és gunymo- solyt idéznének elő. Templomainkban magyar szó hangzik fel Isten dicsőítésére, iskoláinkban egy pár izraelita zugiskolát kivéve magyar szóval képezi a tanító a gyermeki sziveket s a közéletben városunk minden lakosa büszkén vallja magát a magyar állam polgárának s a magyar haza fiának. Ám ki nem ludja, ki nem érzi, hogy ebben a a lélekemelő eredményben alelkészeken

adhatja meg az igazi diagnorist és csak az Egek Ura kegyelméből gyógyíthat és tehet csodákat.

Golgotha.

A Királyhágó égbetörő bérczei között kopár sziklákkal körülvett hegynek legmagasabb ormán fakereszt áll. Rajta a Megváltó felfeszitett alakja. Magát a festményt alig lehet kivenni, csak lábainál olvasható az „I. N. R. I.“ felírás. A hegyen egyháznak romjai vannak. Örmény monda szerint, ez a ház szomorú történetnek vala színhelye.

1711-et Írtak. A szabadságharcznak véget vetett a szatmári békekötés. Látszólag helyreállott a béke, de a hatalom mégis börtönbe hurczolta, tömlöczbe vetette azokat a nemeseket, kik a szabadságharcz idejében hazájuk védelmére fegyvert fogtak uralkodójuk ellen.

Ama romok helyén egykor kiskun Avar Miklós magyar nemes kastélya állott. Ott lakott feleségével Cheörgő Júliával és egyetlen leányával, Olgával. Ő is a felkelők sorában küzdte végig a szabedaágharczot és volt oka tartani attól, hogy sok más magyar

kívül oroszlán része volt a tanítók rajtalan, kitartó munkájának. Mert hiszen a hivatalok nem képesek magyarositani. A néppel érintkező hivatalnok rideg magatartásával, avagy egyik másik kapzsiságával csak keserűséget kelt az emberekben, maga a társadalom képes ugyan erre, de csak akkor, ha a szivek, lelkek nincsenek ellenséges érzülettel a magyar kuliura iránt . . . Ugyde az ellenséges érzületet eloszlatni, a magyar szó, magyar dal, magyar művelődés iránt az érdeklődést felkelteni senkinek sem áll annyira módjában, mint a tanitónak. És tanitóink meg is tettek, amit tehettek ! — A nagy nemzeti és emberi szempontokon kívül emlitsük-e, hogy városunk társadalmi életében mily élénken részt vettek állandóan a tanítók? Támogatásra méltó egyesületekben, mozgalmakban, concertekben, dalárdákban soha sem hiányoztak. És a város mit tett mindezekért viszonzásul ? Eladja a Sárerdőn levő jó fát 7 frt 80 krórt, az eddigi gyakorlat szerint ebből competal a tanítók fa illetéke, de az idén a Csonkásról szállíttat részükre a Neuchlosscb által már használhatatlan, gyenge minőségűből, melynek értéke 5 frtra alig becsülhető. Azután csak a szeptemberig járó fa illetéket adja és szállíttatja haza a város és a tanítóknak majd szeptember után az őszi munka miatt megdrágult fuvart kell igénybe venniük. Nos hát ez nem gavalléria a várostól. Ágensek, vállalkozók és bérlőkkel szemben már adakozóbb és engedékenyebb a város, csak a kultúra embereivel szemben olyan szűkkeblű. Ha másként nem, jutalom és elismerés fejében adhatta volna meg a januárig járó fát, többet úgy aem fogja fizetni a tanítókat. Most midőn a város átadja az államnak tanitói nagy részét, nem hallgathattuk el azokat az érdemeket és szolgálatokat, melyeket szerezett, illetőleg tett eme tiszteletre méltó kar a város érdekében s nem titkoljuk el, hogy elitéljük a város fukarságát.

Hírek.

Mélyentisztelt előfizetőinknek, szives olvasóinknak és munkatársainknak boldog ünnepeket kívánunk.

Lapunk jövő száma, minthogyi az uj év épen szerdára esik, csütörtökön fog megjelenni.

nemes szomorú sorsára jusson. Nem félt a börtöntől, de féltette családját árván hagyni. A lánya éppen jegyben járt a szomszéd nemes fiával, ifj. Pál Pállal.

. . . Éjjel volt. Elkésett bogarak menedéket siettek keresni a sziklákban. A néma csendet hirtelen léptek zaja zavarja meg. A hegy aljáról öt-hat fegyveres alak igyekszik följutni a kastélyba.

Halk kopogás az ajtón. Avar Miklós siet felnyitni. A fegyveres alakokat látva, ijedten kérdezi, mi járatban vannak ? A vezetőjük, fehér köpenybe burkolt tiszt, tört magyarsággal adta tudtára, hogy négyszemközt kíván vele beszólni.

„Uram“, kezdó a tiszt, amikor magukra maradtak, „parancsom van, hogy elfogjam és fedezet alatt elkísérjem. Előbb azonban kérni akarok Öntől valamit. Ezen a vidéken születtem és fiatalabb koromban gyakran fordultam meg Avar uram házában. Megmenthetem az elfogatástól, de azért nagy áldozatot kérek Öntől. Olga lányát régóta forrón szeretem. Adja hozzám feleségül;. gondolja meg — szabadsága.

Avar Miklóst ellenségének ez őszintesége mélyen sértette. Magyar nemes letér»