Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-02 / 1. szám

E T I S Z E M L E“ (1-ső s?ám.)

tek“ köszöntéssel búcsút vesznek a mulató helytől. . .

Azután jő a holnap, a holnap után és többi nap.

Jönnek a hitelezők is, a zálogházba meg mennek a gyűrűk, a ruhadarabok. Jön aztán a maga sötétségével a szükség, a nyomor is. Kenyér nincs sokszor a háznál s jó lenne az az étel hulladék, mi a drága mulatságon megmaradt. Jön a szemrehányás, a zúgolódás, de azért ez mit sem tesz.

Ha ma mulatságot hirdetnek, a föld alól pénzt kerítenek — és lesz ismét vidám arcz, czifra ruha, muzsika.

Ma képes elkölteni az utolsó garasát, holnap éhezni fog. A világ előtt megjelenik, mint ur — saját házi tűzhelyén él, mint a nyomorult.

Az ilyen életnek a neve czifranyotno ruság !

A jó Isten mentsen meg minden családot ettől. De különösen a polgár házakból űzzük, gyomlálgassuk kifelé ezt a nyomorúságos gazt.

A becsületes ember legyen az, a mivé őt a Gondviselés teremtette. Ne vágyakozzék azon korláton kivül, hova ő neki veszedelem nélkül alig lehet lépni.

Hire k.

Mély altisztéit előfizetőinknek, szives olvasóinknak és munkatársainknak boldog ujivet kívánunk.

Istentiszteletek. 0 év estéjén az ájtatos- ságot dr. Kádár Ambrus prépost kanonok végezte és Tóth József h. lelkész intézett nagyhatású beszédet a templomot zsuffolásig megtöltött közönséghez. Az éjféli misét Ékkel Lajos segédlelkész mondotta. Uj év napján 7-órakordr. Wolkenberg Alajos mondott szent misét, Ékkel Lajos prédikált. A káptalani nagymisét dr. Kádár Ambrus kanonok mondotta és Bagossy Bertalan nőképezdei tanár tartott szent beszédet.

Az orleansi herczeg Máramarosvármegyé ben. Fülöp orleansi herczeg, József főherczeg veje, ki jelenleg 31 éves, szép, erőteljes daliás férfi, Maramaros-Szigeten járt vadászati kirándulásra, hol az indulóháznál Roszner Ervin báró főispán fényes küldöttség élén f: .nczia nyelveu üdvözölte. Szigetről a városon át azonnal KabolaPolyánára utazott s az itteni vadásziakban a József Ágost főherczeg részére épített vendégszobákban szállt meg. Több napon át tartott szerencsés sikerű vadászat után a főherczeg visszautazott Budapestre.

Karácsony első napján volt Benkö József esperes ünnepélyes beigtatása az ungvári plébánia javadalmába. A beiktatást Püspök Ur Öméltóságának rendelkezése alapján Hampel János ez. kanonok, nyug. főgymn. tanár végezte, ki tartalmas beszédet intézett a be- iktatandóhoz, majd meg ünnepélyesen átad fa a templom kulcsait, a szertartás könyveket és a szent edényeket. Ezután az uj plébános lépőit, a szószékre s megtartotta beköszöntő beszédét a templomot zsúfolásig megtöltő hívőkhöz. A gondolatok művészi csoportosítása, a hívők iránti odaadó szeretet őszinte megnyilatkozása, a megkapp és gyakori hasonlatok, az érzelem melegsége, a közvetlenség, a ki-kitörő lelkesedés folyton folyvást ébren tartották a figyelmet s meglett, őszbeboruit férfiak hullatták az öröm köny- nyeit, midőn az uj plébános elmondta ama nemes, magasztos eszméket, melyeket lelkipásztori működésében szemei előtt fog tartani. A beszéd hatása valóban óriási volt. Sz. beszéd után ünnepélyes sz. mise következett, melyet fényes segédlettel szintén az uj plébános mondott. A templomi ünnepély' után a különböző testületek üdvözölték a plébánost uj otthonában. Első volt a „Sz. Rózsafüzér-Társulat,“ melyet Kende Petemé szül. Sztáray Sarolta grófnő vezetett.; a „Kath. Kör“ „a Kaih. Legénj'egylet“ előbbi Popovics Miklós, utóbbi Dr. Jéna József vezetése alatt. Ezenkívül számosán üdvözölték még az uj plébánost. Első sorban Firczák Gyula munkácsi püspök, ki titkára kíséretében „ tt kifejezni szerencse-kívánat tit. Deli 1 órakor fényes ebéd volt a plébánián. Ebéd közbt felállóit a házigazda s remek felköszöntőt mondott Ő szentsége a Pápára, Apostoli királyunkra és a Püspök Ur Öméltóságára. Aztán megeredt a szebbnél-szebb felköszöntők egész árja. Az egybegyűltek vig kedólyhangulatban csak a késő délutáni

órákban vettek búcsút a magyar vendégszeretetével, jóizü humorával mindenkit elragadó házigazdától.

Eljegyzés. Luby Gyula ifj. v. oroszi föld - birtokos eljegyezte néhai Ujfahissy Sándor tőispán és neje báró Uray Leona leányát, Zulima kisasszonyt. — Kaisz Gyula misz'ót- falusi tanító jegyet váltott Moldován Tinike kisasszonynyal Misztótfaluban.

Deputáció a miniszternél. Hegedűs Sándor miniszternek a díszpolgári oklevelet egy deputáció vitte fel a fővárosba, mely Hermán Mihály polgármester vezetése alatt Pap G. főjegyzőből, dr, Vojay Károly' tiszti ügyészből, dr. Fechfel János és dr. Kelemen Samu

V. törv. hatósági bizottsági tagokból állolt. A küldöttséghez csatlakozott dr. Chorin F. orsz. képviselő is. A tisztelgő küldöttséget f. hó 30-án d u. 1 órakor fogadta a miniszter saját lakásán. A polgármester igen szép beszédben üdvözölte a város uj díszpolgárát és a jelenvoltak lelkes éljenzései között nyújtotta át a remek kivitelű díszpolgári oklevelet. Va 2 órakor volt a diszebód, melyen a küldöttség tagjain kivül részt vettek Hegedűs Lóránt orsz. képviselő, feleségével ifj. Hegedűs Sándor, a miniszter fiai, Chorin Ferencz nejével és Hegedűs István egyetemi tanar. Pezsgőnél a miniszter házigazda üdvözölte melegen a szatmári vendégeket, szavaira dr. Fechtel János válaszolt és egy remek tósztban éltette Szutmár uj díszpolgárát, a népszerű minisztert, dr. Kelemen Hegedűs Lórántot és Sándort köszöntötte fel, dr. Fechtel János a miniszter nejéért ürített poharat. Hegedűs István a szatmáriakat köszöntötte. Az ebéd a legkedélyesebb hangulatban 5 óráig tartott s a miniszter és családja kitüntelő szives látásának és szeretőire méltóságának kedves emlékeivel tértek haza a deputatusok.

Gyászhir. Szeöke Bálint nyugalmazott törvényszéki elnök felesége, Ferenczy Ilona úrnő vasárnap Szinyérváralján elhalálozott.

A honvédség köréből Őfelsége a király tart. hadnagygyá nevezte ki Perneczky Lajost s a 18. honvéd gyalogezred állományából a szatmári 12-ik honvéd gyalogezredhez helyezte át, kinevezte Felszeghy Bélát, s a 21. honvédgyalogezred állományából, s a 12-ik honvéd gyalogezredhez áthelyezte,

3

tam otthon. Kerestem egy pokróczot, levittem a kertbe. Leteritettem a nagy almafa alá és átadtam magam az édes semmittevésnek. Az álom csakhamar lefödó szemeimet.

Hogy meddig aludtam, azt nem tudom, de nyílt az utczaajtó s fölébredtem.

Az ősz koldust láttam belépni. Fölkeltem fekhelyemről s az öreg elé siettem.

— Nos öreg, miért olyan szomorú?

— Tessék elhagyni urfi ... Az én öreg napjaim már nem is lehetnek vigak. Nehéz bánat nyomja az én lelkemet s nem tudok szabadulni tőle.

— Jöjjön öregem oda az almafa árnyékába, tárja fel előttem szivének fájdalmát, öntse ki keserveit, meglátja, visszhangra talál szivemben minden panasza, buja, fájdalma.

Könyek hullottak ki az öreg szeméből. Habozott a felszólításra, de végre is Követett. Letelepedtünk az almafa hüs árnyékába s bánatos arczczal kezdő az öreg :

— Alig voltam öt esztendős gyermek, mikor apámat elvesztettem. Anyámat nem is ismertem, csak mint árva fiú hallottam, hogy mondogatták róla :

— Milyen áldott lelkű asszony volt, az Isten nyugtassa meg.

Ezután egy öreg asszony fogadott fel, ki a hogy csak birt, ütött, vert, engemet.

Hej, de rósz napok jártak még akkor. Tűrni és szenvedni kellett némán, szótlanul. A bánat kiapasztá könyeimet. Feltettem magamban, hogy inkább elpusztulok a nyomorban, de tovább nem tűrök.

Elszöktem a vén szipirtyótól, ki később halálra keresett. Ettől kezdve olyan voltam mint a gazdátlan eb, melyet mindenki oldalba rúgott. ínség és nyomor között éltem át a napokat. Nem volt senkim e nagy világon, ki megszánt volna, csak hagytak elpusztulni a nyomorban. Éhezve, rongyosan ballagtam faluról-falura, s mily jól esett, ha az emberek egy darabka kenyeret adtak, hogy csillapítsam éhségemet. Éjjelre rendesen valamely szónaboglya tövében húztam meg magam.

Négy hosszú esztendeig bo'yongtam Így czéltalanul, sohasem gondolva a jövővel ....

Nyári nap volt, mikor utam Bodrog- falva felé vezetett el. Vízimalom zakatolása, ütötte meg a fülemet. Közelebb mentem a

parthoz, hogy lássam, miként forgatja a viz a hatalmas kereket. Mig igy bámészkodva álldogáltam a parton, egy gondolat fogam- zott meg agyamban.

Beállók a molnárhoz inasnak.

Úgy örült a lelkem, hogy végre volt nyugalmas otthonom a sok hányatás, bolyongás, nyomor, Ínség után, volt a hová lehajthattam fejemet s elkölthettem mindennapi kenyeremet. Megtanultam dolgozni, becsületes munkával megkeresni a mindennapit. Négy esztendő múlva felszabadított gazdám, legény lettem.

Sok, nagyon sok évet töltöttem a malomban. Meglett ember voltam már, midőn egy napon a Bodrog rohamosan kezdett áradni. De mi mit. sem törődve az áradással, nyugodni tértünk.

A viz folyton áradt s arra ébredtünk fel, hogy recsegnek a malom gerendái s az egész alkotmány izeg-mozog. Hamar munkához láttunk, de már késő volt. A malmot magával sodorta az ár.

Gazdám kétségbeesetten kiáltozott segélyért, de a zugó hullámok és a vihar zaja nyelték a sególykiáltást. Mig ón a kötele- lekkel voltam elfoglalva, észre sem vettem,