Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-29 / 22. szám

3

ördögi gyülölségben él az igazság istenasszonyával, még azon esetben is, ba arra számított, mikép vak lévén, nem látja meg sorait, nem volt szabad azokat Írnia, mert ha vak is és nem lát, de nem süket és igy mindent meghallhat és meg is hall. És igy nincs más hátra mint „Justitia“ asszonytól bocsánatot kérni mert nem tudna bármilyen drága áron sem egy tanút fogadni, — nem arra, a mit soraiban álüt hogy az utasokon a mulatozás utáni állapot szembetűnő jelei látszották — de még arra sem, hogy az utasok bármelyikén a jókedv’ előjelenek sötétségből messziről felderengő szürke hajnalfény sugárkája is ezerszeresen nagyitó szemlencsén is felfedezhető lett volna.

— És ez, hogy igy volt, tudom igazolnj ingyen, 10—20—30 tanúval és pedig ingyen j De ez nagy szerencse kivált arra nézve, ki a hivatott sorokat irta, mert ha az utasok közül csak egyetlen egy is elveszti lélekegyensulyát^ az utasokat lekisérő vinczellérek egyes szavakra és kórusára hallgat, hogy „üssem 1“ vagy „üssük ! ! !“ úgy czikket iró ma halva feküdne vagy legenyhébb esetben nyomhatta volna betegágyát

— Ez nem történt meg, ez az utazó közönség érdeme, hogy ott helyben annyi gorombaságot eltűrt büntetlenül. — Ezért a hírlapban köszönetét kellett volna mondani nem pedig ismét insultálni; — mert tessék elhinni, hogy minden actió reactiót szül, és egyszer egy részeg vagy paraszt ember olyan elégtételt vesz magának, a milyen épen neki tetszik. Azért tanácsolom, jó lesz a közönség bántalmazásával felhagyni, és béketürését tovább nem próbálgatni és egy hírlapi czikket kibocsátani nem olyan czimmel, mint a mai is, ha nem igy czimezni „Proclamatio.“

Alantirott tudatom a nagyérdemű, hegyre ránduló közönséggel, miszerint paszomántos ruhámat és zsinóros sapkámat magamra öltöm és az utazó közönség rendelkezésére állok, ígérem, hogy a mai naptól minden induló házná) a felszállhatási vagy indulási idő csengővel és szóval jelezve lesz és igy ezentúl nem lesz a közönség kénytelen ki ekkor, ki akkor a vonatra ugrálni, mivel a készenlét mindig jelezve lesz. ígérem, hogy a meneteket pontosan betartom és betartatom. — Ígérem és megtartom, hogy a múlt évben megrendelt, de meg nem érkezett 4 drb. személyszállító kocsiból egyet az igazgatóságtól kierőszakolok és így nem lesz kénytelen a marhaszállitó kocsiba jutott utazó

_ „H E

A tünemény okát biztosan nem tudják megállapítani; valószínű azonban, hogy e páratlan jelenség a föld gyomrában elemi erővel működő források eredménye, melyek kimosva a kastély alatt levő talajt, hatalmas űrt képeztek. E föltevés mellett vannak az előtörő vizek s az a körülmény, hogy a kastély szomsédságában lévő patak annyira megáradott, hogy az árkoknál vont s a Mária- kápolna védelmére szolgáló magas falat is majdnem ledöntötte.

A családi sírbolt kapui felpattantak s az ott levő holttetemek közöl a viz sokat felszínre hozott, melyek most a Sztáray grófok templomában, Sztárán nyugosznak. Érdekes ezzel kapcsolatban Lodron grófnő tetemének története, melyre szintén ráakadtak hót mértföldre a katasztrópha helyétől, de nem tudták először kilétét megállapítani. Ugyanis egy szerencsétlen véletlen után Ítélve a lábain levő fekete selyem harisnyák miatt, minőket véleményük szerint az akkori időben csak zsidónők szoktak volt hordani, zsidónak nyilvánították, s mivel senki sem akarta eltemetni, a zsidó temetőben tették örök nyugalomra. A Szirmay-család házipapközönség összesége állva és zsúfolva járni, hanem legalább is fele mindenkor leülhet. —ígérem azt is, hogy miután meggyőződtem róla személyesen, hogy a dohányzó közönség esőben és szélben volt kénytelen eddig a torná- czon állani, hol még az a kényelmetlensége is volt, hogy az Előcserre nagy erővel kapaszkodó kazán kéményéből tüzes sziporka özönével volt elborítva, ezen rendetlenségen úgy segítettem, hogy az állami fővonatok mintájára dohányzó kocsiról gondoskodtam. ígérem azt is, hogy a nekem szép hasznot hajtó vasúton levő korcsmát —• miután arról győződtem meg, hogy kiszolgáló cselédeim azzal a nagy kosárral az utasokat ide-oda lökdösik, még a nők kalapját vagy rubázatját sem kímélvén embertelenül bánnak el — ezennel beszüntetem. Végül pedig beösmerem, hogy ezen vasút a közönség jóvoltáért létesittetett, nem pedig a hogy eddig gyakorlatban volt; a közönség létezett a vasúiért De mit ér itt a panasz, forduljunk oda^ hol segítenek is rajta.

Tekintetes Nemes városi tanács! Szatinár város közönségének 100.000 forintja fekszik e vasúiban, milliója a hegyben. A nemes város tanácsának, hogy polgárai boldogulhassanak, mindent meg kell kisérteni, mert erkölcsi kötelessége, de a legszentebb akarata mellett sem tudja minden kísérletezését gyümölcsözővé vagy hasznot hajtóvá tenni. Egyik ilyen kísérletezése a hegyi vasút, mely rövid élete ideje alatt tanúságot tett arról, hogy jó .kezek között nagy hasznot hajtó vállalata leend e városnak.

Azon alázatteljes kérésemmel fordulok a tek. városi tanácshoz, hogy hatáskörében mél- tóztassék oda hatni a tek. vasúti Igazgatóságnál, hogy a vasút személyzete mindenkor kötelességtudó, a vasút ügyét szivén hordó, törvényeket megtartó egyénekkel, nem pedig magán érdekért szaladó alkalmazottak önkénye alá legyen helyezve

Szatmár, 1901. május 23.

Tisztelettel,

Utas.

T I S Z E M L ' “ (22-ik szám.)

A szatmár-ugocsamegy ei rk. néptanító- egyesület közgyűléséhez.

Régi vágyam teljesüléséhez jutok el, mikor e jelen sorokat megírom. — Az 1868. XXXVIII. t. ez. értelmében a tanitókópzőját pzonban egy szellem igen sokáig kinozta álmaiban és arra kérte, hogy a zsidók meg nem szentelt nyugvó helyéről hitének megfelelő temetőbe tegyék pihenni. — Ez meg is történt. — Tehát ismét csak véletlennek köszönhető, hogy e családhoz tartozó Lodron grófnő vallásának és családjának megfelelő helyen nyugszik.

Azóta madjnem száz esztendő múlt el. Eddig csak egy harangot sikerült megtalálni. De nem is igen kutattak, mert bizonytalan, vájjon a sülyedés egyenes, vagy más irányban történt. Pedig úgy a családra, mint a művészetre nézve igen érdekes adatok kerülnének napfényre. A föld pora fedi tehát a kastélyt s drágaságait; feledés homálya borítja az ott történteket. De talán már nem sokáig, mert Zichy Géza gróf és a Szir- may család érdeklődik az elsülyedt várkastély iránt és nincs kizárva, hogy okszerű furatások és ásatások felderítik a thorissai kastély titkát.

intézeteknek gyakorló iskolával kell „összekötve lennie, melyben a növendék tanítók gyakorlatilag képeztessenek.“ Szatmár egyházmegyének van kir. kath. tanító és ugyancsak kir. kath.tanitónőkópző-intózete, de nincs ezek mellett gyakorló elemi iskolája. A mit a múltban és jelenleg is gyakorló iskolának neveztek és nevednek, azok nem gyakorló iskolák, azok, és ezt magam is állitoiri, mintaszerűen vezetett, osztályonkint elkülönített, a törvény szellemének minden izében megfelelő elemi iskolák, értem ezek alatt a kath. fi-iskolát, és a zárdabeli leány elemi iskolát; mely iskolák azonban semmi körülmények között nem alkalmasak arra, hogy képét nyújtsák egy hat osztályt magába fogadó osztatlan iskolának; már pedig a szatmári kir. kath. tanitó-és tanitónőképző-intézetek- ből kikerült növendékek nagyrésze, még pedig túlnyomó nagyrésze, nemde osztatlan iskolához kerül?! A tanév megkezdődött.

Előveszi a fiatal tanító „Az egytanitó- val bíró elemi népiskola leczkerend“-jét, azt igen szépen lemásolja és ráadásul kifüggeszti iskolájának falára. Mi is van abban a leczke- rendben ? Van abban „betütörlés, szókiszedés, emlézés előkészülés“ és sok más egyébb. Mit csináljon a fiatal tanító a betütörléssel, a szókiszedéssel, meg a többi csendes foglalkozásra szánt anyaggal? hiszen ő ezeket gyakorlatilag soha sem látta, mert nem volt reá alkalma, ő csak egy osztály munkásságának volt szemtanúja. Nem kis dolog az, egy osztatlan iskolát hat osztálylyal vezetni, főleg ma, mert a legújabb miniszteri rendeletek szerint, törlendő a „csoportok“ rendszere s helyette az osztály-rendszer keresztülvitele van szigorúsággal meghagyva.

Igen kérem a dologhoz értő tanférfiakat, ne méltóztassanak a jelzett körülményt kicsiségnek tekinteni, mert én hosszas, 18 évi tapasztalat után csak azt mondhatom, hogy az nem oly kicsiség, mint aminőnek talán felületesen Ítélve első pillanatra látszik — Igen sok esetben kitűnő tanképe- sitéssel, — az ennél gyöngébbeket nem is veszem például, — rendelkező fiatal tanító, éveken keresztül csak tapogatódzik egy osztatlan iskolában, hát ha még annak félórás rendszerét is követi, úgy akkor még több éven át, a legjobb igyekezete mellett is, a semmittevésnél alig tett többet. Az osztatlan iskolának, a többi között, még egy nagyhorderejű művészete van és ez a csendes foglalkoztatás.

Nagyon sok szépet, gyönyörű dolgokat elsajátíthatnak a tanitókópző-intózeti növendékek a szatmári képzett és ügybuzgó kath. tanítóktól, de a csendes foglalkoztatás művészetét nem ; de ez nem a tanítói kar hibája, hanem a rendszeré. No, ugyancsak megjárná az a tanító, ki, mig egy oszálylyal foglalkozik, addig a másik osztálynak „emlé- zés“-t adna, pedig ez is benne van a leczke- rendben.

Nemkülönben járna az a másik tanító, a ki egy tanéven át a leczke-rendhez alkalmazkodva, szókiszedéssel, másolással töltené ki a csendes foglalkozás órarendjét.

Az osztatlan iskola gerincze a kellő és szakértelemmel nyújtott csendesfoglalkozás, melyet bókók közé szorítani nem szabad, a csendes foglalkozás kell, hogy kísérője legyen a tanult tananyagnak. Igen kiváncsi vagyok arra, hogy mint csinálna az a most vizsgázó tanítójelölt, ha egyik Írásbeli gyakorlatul ezt kapná: „Adassék elő bármely időszakban, egy napi tananyag a csendes