Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-29 / 22. szám
2 H ETI S Z E M L E“ (22-ik szám.) könnyebben megoldhassa. Hordszé- ken vinni a szenvedőt Ízléstelen és hosszadalmas munka, pedig sokszor minden perez drága. Bérkocsit csak a piaczon lehet kapni, mig ezért elszaladnak, inig elmennek vele a mentőtanyára s felszerelik, sok idő prédálódik el. Sokszor nem is tudják, minő eszközöket, köteléket, orvosszereket stb. vigyenek a sebesülthez; máskor a sebesült nem képes a flakker-költséget fedezni, mindezen okok valóban kívánatossá teszik a mentő-kocsi beszerzését; melyen rajta vo'na állandóan az összes felszerelés, s melylyel tüstént lehetne indulni a szerencsétlenség színhelyére a mindig kéznél levő tűzoltó lovak segélyével. A jövő hóban majálist rendez nek városunkban a mentőkocsi beszerzési költségeinek fedezésére. Városunk közönsége, a mely oly nemesen érző, mely minden szép intentiót felkarol leikével, a mely évenkint ezreket áldoz a humanizmus oltárára, bizonyára itt is ki fogja venni a maga részét, hogy mentül nagyobb legyen a felmutatható eredmény. Viczinális bajok. Két czikket vettünk a viczinális vasut üzletkezelőségéhez adressálva, melyekből az lát. szik, hogy a közönségnek nagyon is ellentétes inforrnátiókat van alkalma szerezni a vasúti alkalmazottak eljárásáról, s ez a körülmény csakugyan annak a látszatával bir, mintha egyesek szántszándékkal keresnék az alkalmat az egyetértés felbontására, mert másként alig lehet elképzelni, hogy az első czikk*) írójának bizonysága szerint teljesen korrekt magataríásü, előzékeny vasúti alkalmazottak, más esetekben féktelen, szenvedélyes, önmagukról megfeledkezett vadállathoz hasonló páriák legyenek. Hogy a nagyközönség könnyebben tájékozhassa magát, közöljük mindakettőt, amint következik: I. Kérelem a viczinális vasut üzletkezelőségéhez. Az utóbbi időben a hírlapi közleményekből arról győződtünk meg, hogy a szatmár-er*) Igen etőkeiő kézből érkezett. Szerk. özvegyének. Maga az esemény Szirmay Edmund gróf alatt játszódott le. Egy ottani tiszttartó levele tesz róla hiteles tanúbizonyságot, a mely jelenleg Zichg Géza gróf birtokában van. A mi a kastélyt illeti, egész kis városi élet volt benne. A családon és személyzeten kívül 36 tagból álló zenekar lakott állandóan a kastélyban. Ez is mutatja, hogy a család nagy zenekedvelő volt. Minden tagja született zeneművész hírében állott; maga Zichy Géza gróf is saját vallomása szerint — ezektől örökölte a zenei talentumot. Óriási árkok vették körül a kastélyt, melyek mintegy be- vehetetlenné tették s elválasztották a gazdasági udvartól. A házi kápolnából, mely a kastély közepét foglalta el, két torony emelkedett a magasba egész a fellegekig, mintegy jelezni akarván magasztos rendeltetését. Úgy látszott, emberi kéz itt nem tehet kárt s az ősrégi grófi család nagyságát és tekintélyét a múlandóság tengerébe bukó évek cáak növelni fogják. Ámde eddig kifürkész hetlen okok miatt e szép épület rövid 8 óra alatt a föld mélyébe sülyedt, mintha csak azt akarta volna hirdetni: Minden múlandó e földön I“ dődi vicinális vasúton utazó közönség és az üzletkezelőség érdekei — legalább látszat szerint — nem haladtak egymás mellett párhuzamosan, hanem többé kevésbbé keresztezték egymást és igy kisebb, nagyobb súrlódásokra szolgáltattak alkalmat. Az igazságos kritika nem lehet egyoldalú. Ahol két fél összeszólalkozik egj'mással, ott mindeniknek var. valami sérelme, mely vagy valóságon alapul vagy pedig csupán alanyi felfogásban gyökerezik. Egy harmadikra van ilyenkor szükség, aki higgadtan mérlegelje a két fél álláspontját és érdektelenül mondjon Ítéletet az érdekösszeütközés eseteiben. Legtöbbször az szokott történni, hogy a vitatkozás hevében mindenik követ el valami hibát, ami aztán természetesen gátolja a kívánatos egyetértést. Az igazságos kritikának feladata ledönteni az elválasztó falakat és párhuzamos vágányokba visszaterelni a kizökkent érdek-kerekeket. Épen ezért az igazságos kritika nem lehet sérelmes sem az egyik, sem a másik félre. A nehézményezett esetekből azt a meggyőződést merítettük, hogy az érdekek harczá- ban a vicinális vasúton utazó közönségnek is fájt valami, de ezt a sebet a publikumon inkább a szükség ejtette, mint az üzletkezelőség. Ez utóbbinak is fájt valami, amit ismét.a publikumnak nem rossz akarata, hanem kissé tulcsi- gázott követelése idézett elő. Nagyon helyesen teszi az üzletkezelőség, hogy a müveit közönség méltányos bírálatára appellál és ennek segítségét kéri az érdek ellentétek igazságos és méltányos kiegyeztetése czél- jából, mert hiába, csak kölcsönös méltányossággal lehet itt a diszszonancziát megszüntetni és harmonikus egyetértést létesíteni. Most legközelebb volt alkalmunk ezen a viczinális vasúton először utazni s mondhatjuk hogy a rend tekintetében semmi kívánni valónk nem lehetett az üzletkezelőséggel szemben. Nem időztünk sehol szükségtelenül s a vonat vezetőszemélyzete mindenütt a legnagyobb figyelmet és szolgálatkészséget tanúsította az utasokkal szemben. Egy dologgal azonban sehogy sem tudtunk kibékülni s épen ennek akarunk most kifejezést adni. Az üzletkezelőség jelen sorainkból is meg lehet győződve róla, hogy toliunkat csak a méltányosság vezérli s ezért bizalommal Gyönyörű augusztusi este van. A nap már lenyugodott, mintha csak el akart volna rejtőzni e szomorú esemény elől. A hold, a csillagok ezrei feljöttek, az esti harmat pedig már előre lesirja könyeit a bekövetkezendő pusztulás helyére. A zenekar is elhallgat, édes álom nehezedik a kastély minden lakójának szemére, hogy helyrepótolva az elveszett erőt, uj életre és küzdelemre hívja fel a meglevőt. A kastély papja álm odik, álmai szépek lehetnek, mert az álomképbe harangok hangjai is vegyülnek. Felébred; álom volt, szép álom, de nem az egész, mert a harangok kongását most is hallja. Tovább hallgatódzik. „Kongatnak, baj van“, — kiáltja; lerohan az udvarra s legnagyobb csodálkozással látja, hogy a tornyok lejebb szállnak, inognak s ingásukban a harangokat vósz- telje-en konditgatják. Épen éjfél van. Mentem emberi életet, menteni mindent, a mit csak lehet, súgta lelkiismerete s azt kiáltotta a rendkívüli tünemény által felriasztott egész ha/ 'épe is. A száj a szív teljéből beszól,— mond a a Szentirás, hozzátehetjük: nemcsak be-/ . hanem cselekszik is. Hivatásos, hithű, szu I pap lehetett, mert a veszély beálltávárjuk, hogy az üzletkezelőség előzékeny és szintén méltányos lesz kérelmünkkel szemben. De térjünk a dologra. Ezen a viczinális vonaton -— mint a vezető személyektől értesültünk — nem volt egyetlen egy kupé sem, ahol a kocsi belsejében szabad volt volna dohányozni. íMeglehetős utat tettünk már életünkben úgy hazai, mint külföldi vasutakon, de nem láttunk soha olyan vasutat, sem fő-, sem szárnyvonalat, ahol a dohányzást a kocsik belsejében tilalmazták volna. Az utasoknak mindig elenyésző csekély része az, amely nem tudja tűrni a d )hányfüstöt, a legnagyobb rész vagy dohányos, vagy legalább nincs ellenére a dohányzás. Jól van, hát legyenek kocsik nem dohányzók számára is, de ne kényszerítsék az utasok legnagyobb részét a dohányzástól való tartózkodásra épen olyan vasúton, amelyen a legtöbb ember kedvtelésből, szórakozásból utazik. Köszönjük az olyan szórakozást, ahol még dohányozni sem lehet, de nem kérünk belőle. A villamos vasúton még csak elmegyünk egy pár perczig a kocsi nyílt hátsórészében állva és dohányozva, de már azt senki sem követelheti tőlünk méltányosan, hogy a Szatmár- hegyig tartó utón mindig a nyílt téren álljunk, még nyáron sem, annál kevésbé a zordonabb évszakokban ! A dohányzás tilalmazása a kocsik belsejében annyira feltűnő, hallatlan és méltánytalan intézkedés, melylyel a dohányzó utasok nem békülhetnek ki soha. A jog es méltányosság azt követeli, hogy az utazó publikumnak minden olyan igényei kielégittessenek, melyek a vasút anyagi érdekeit nem koczkáztatják. A dohányzás pedig olyan igény, mely távolról sem ütközik bele a vasút érdekébe, de még az üzletkezelő -ur érdekébe sem, mert ő, mint nem dohányos, mindig fog találni olyan kocsit, ahol kikerülheti a dohányfüstöt. Nem kedvezményt, de jogos és méltányos dolgot kérünk, midőn a dohányzás tilalmának megszüntetését kérjük. 11. A közönség köréből, A Heti Szemle múlt számában a nagy közönség inzultáiására egy czikk jelent meg „Mulatozás és életmentés“ czim alatt: mert abban semmi egyéb nem létezik kihivásnál. Nagyon sajnálatraméltó, hogy azon sorokat iró oly nagy val első gondolata a legdrágább kincsre, a legmóltóságosabb Oltáriszentségre irányul. Fölrohan a kápolnába s saját életének veszélyeztetésével, az előtörő források miatt mellig vízben magasra tartva az Oltáriszentséget szerencsésen biztos helyre viszi a legszentebbet. Lassan ment a sülyedés s a mi a legcsodálatosabb, semmit sem menthettek meg Ugyan az anyagiakból, de emberéletben kár nem esett. Reggel 6 órakor a templom tornyának kérészijét még látták; 8 órakor azonban egyenlő volt minden a föld színével. A természet megörökítette e helyet, mert sárgaszinü homokkal fedte be a rejtélyes talajt, minőt az egész vidéken csak ott találhatni. Az árkokban, gazdasági épületekben s egy Mária-kapolnában semmi kár sem történt. A veszteség azonban igy is még csak közelitőleg sem allapilható meg, mert a kastélyon és felszerelésein kívül rengeteg műkincs lelte a föld mélyében sírját. Kétszáz személyre való ezüst készlet, aranynemüek, drágaságok, sok kép, festmény, egyszóval minden, ami egy ősrégi, grófi és műkincsekben gazdag kastélyban becses csak elképzelhető.
