Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-22 / 21. szám
2 ..HETI SZEMLE (21-ik szám.) Köpesdy Dezsőnek nincs helye az egyetemen. Megdöbbentő hirt hordottak szét a fővárosi napilapok a szélrózsa minden irányában. Az egyetemi tanács határozata következtében bezáródtak a m. kir. tudományos egyetem kapui Köpesdy Dezső előtti Ezzel kizárták az egyetemből a vallásos és hazafias meggyőződésnek eleven típusát. Lecsüg- gesztett fővel sir a magyar Géniusz az áldozat felett, mintha egy koporsó előtt állana, mely a magyar életét zárja magába ! Reszket a toll kezünkben, szégyenpir ég arczunkon, felforr a vér ereinkben ! Egész vértanuságot kell kiállanunk a felett való tépelődésünkben, hová jutottunk mi Mária országában ! Elnézését kell kérnünk t. olvasóinknak, ha e rettenetes lelki hangulatban nem tudunk gondolatainknak és érzelmeinknek oly formában adni kifejezést, mely méltó volna a tárgyhoz 1 Egy vértanú koporsóját állítja elénk az a kitiltó rendelet, amelybe nem csupán egy nemes ifjú jövője van temetve, hanem ott fekszik a ravatalon maga a vallásos és hazafias meggyőződés is. Azt ugyanis sohase fogják elhitetni egyetlen egy vallásos és hazafias lélekkel sem, hogy Köpesdy Dezső a Pikier tanárhoz intézett tisztelettel teljes felszólalásával oly fegyelmi vétséget követett el, melynek igazságos és méltányos büntetése lehetne az egyetemből való kizáratás. Nem ! az egyetemi tanács Köpesdy személyében magának a vallásos és hazafias meggyőződésnek ünnepies megvallását sújtotta száműzetéssel ! Hiszen az ország közvéleménye a csekély számú felekezetnélküliek kivételével — a legnemesebb formában adott kifejezést Pikier tanár theoriájával szemben érzett felháborodásának és a felszólaló nemes ifjú eljárása felett nyilvánított rokon- szenvének, helyeslésének. Nem Köpesdyt kellett volna az egyetemből kizárni, hanemPiklert kellett volna a vadakhoz küldeni, hogyha tetszik, ott szerezzen híveket, az istentelen, önző és kozmopolita elveknek! Magyarországot nem a felekezetnélkülisóg, önzés és kozmopolitizmus alapította, tartotta fenn egy évezredig, hanem a vallásos hit, áldozatkészség, a szeplőtelen hazafiság. Magyarországnak nem istentelen, önző embertömegre van szüksége, hanem olyan polgárokra van szüksége, akik ismerik kötelességeiket Isten és a haza iránt és akarják is ezeket a kötelességeket szívvel, lélekkel teljesíteni! Aki nem ismeri a kötelességeket, annak még porai se nyugodjanak magyar földben ! De vájjon minő egyetem tanácsa né- mitolla el a vallásos és hazafias meggyőződés megnyilatkozását, talán a felekezetien államtól alapított egyetem tanácsa ? Óh nem, azt a budapesti egyetemet a vallásosság és hazafiság alapította a magyar bíboros Cicero, Pázmány Péter személyében. Ennek a főpapnak fenkölt lelkében a vallásossággal a legszorosabban összeforrott a hazafiság erénye. Pázmány, te nemes lelkű főpap ! hitted volna-e valamikor, hogy annak az egyetemnek kathedrájáról, — melyet te alapítottál — pogány és kozmopolita tanok fognak elhangzani? És ezért nem azt a tanárt fogják lekergetni a kathedráról, hanem egy olyan ifjút fognak kizárni az egyetemből, mint aminő ifjak számára te ezt az egyetemet megalapítottad?! Hitted volna-e valaha, hogy abban az időben, mikor a vallásos és hazafias meggyőződésért egy nemes ifjút kizárnak az egyetemből, ennek az egyetemnek „Rector Magnificusa“ annak az egyháznak papja, melyért te életedben annyit küzdöttól, melyért te bármely pillanatban véredet ontottad volna ? Dicső szelleme az elköltözöltnek, te boldog vagy, hogy ezeket nem látod, de annál boldogtalanabbak vagyunk mi, akiknek mindezeket meg kellett érnünk és vérző szívvel átélnünk ! Szent István, szt. Imre, szt. László és a dicső Hunyadiak sírjára borulva, fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat a liberálizmus vérlázitó eljárása ellen ! Mert a liberalizmus gyümölcsét képezi ez a gyászkeretbe való egyetemi határozat. Hogy a liberalizmusnak tendencziája nem az, amit nyíltan szóval hirdet, ebből az Ítéletből is világosan következik. Ugyanis szóval mindenütt azt hangoztatja a liberalizmus, hogy vallásosan és hazafias n kell nevelni az ifjúságot és mikor tettel bizonyítja azt az Ifjú, hogy a vallásosság és hazafiság erény gyöngyei ott pihennek szivében, akkor a liberálizmus — jutalmazás helyett — a legnagyobb büntetéssel sújtja, kizárja az egyetem kebeléből. A libaralizmust nem a hangzatos frázisokból kell megítélni, hanem acselekedetekből, mert ezek képezik annak a gyümölcseit. Aki valami magasztos fogalmat alkotott magának eddig a liberálizmusról, az most meggyőződ hetik róla, mennyire tévedett felfogásában. Elérkezett annak az ideje, hogy átlássunk a szitán és gimpli módjára ne menjünk rá a lépes vesszőre, melyet a liberalizmus készít számunkra. Itt az ideje annak, hogy elforduljunk a liberalizmus szirén hangjától, mert ez csak romlásba dönti a haza legszentebb érdekeit. Elérkezett annak is az ideje, hogy hazánk vallásos és hazafias meggyőződésű elemei tömörüljenek és alkotmányos fegyverekkel harczolva védelmezzék meg az igazságot, ne engedjék megingatni azt az alapot, melyen nyugszik hazánk boldogsága, a magyar nép egész jövője. A kath. egyetem felállításának kérdése tovább már el nem odázható, hiszen a mostani inczidensből is láthatjuk, mit várhatunk attól a liberalizmustól, mely a felekezetnélküliséget törvénybe igtatta! Most még sok veszteni valónk van, ha még tovább is halogatjuk a kath. egyetem felállítását, akkor nem mentésre kell gondolnunk, hanem hittérítőkről kell gondoskodnunk, akik a pogányságot meghódítsák a keresztény czivilizácziónak, a a kozmopolitákat meggyőzzék a hazafiság erényének szükségességéről. Addig is azonban, amíg Pázmány örökségét visszaszerezzük, a kath. egyetemet megalapítjuk, keressenek módot Sión őrei, hogy Pázmány egyetemében a mostanihoz hasonló kegyetlenkedések ne ismétlődhessenek sem papi assistentia mellett, sem anélkül. f----Itt az ideje annak, hogy a nyilvánosan > vé gzendő imának szövegébe is beiglattassék : | a liberalizmustól ments meg Uram minket! | Zichy konczertje. Zichy Géza gróf, a ragyogó tehetségű művész, a napokban városunk vendége volt, hogy bemutassa az általa nagyrabecsült szatmáriaknak legújabb nagyszabású zeneszerze- mónyeit, hogy az előadást személyesen vezényelhesse el. Szerdán délután a V2 3 órai gyorsvo- n ttal érkezett Budapest felől. Fogadtatására szép közönség jelent meg a pályaudvaron, mely riadó éljenzésbeD tört ki, midőn a nemes gróf daliás, délczeg alakját megpillantotta. Püspök ur ő méltóságának megbízásából, kinek a gróf vendége volt, Hehelein Károly prépost-kanonok és Hámon Róbert szentszéki jegyző voltak jelen. A lelkes éljenzés lecsi- lapultával a dalegyesület elnöke, Jaskovics Ferencz a következő, eszmékben gazdag beszéddel üdvözölte megérkezett kedves vendégünket : Nagyméltóságu Gróf ur! Hódoló tisztelettel üdvözlöm Nagyméltóságodat a szatmári dalegyesület és Szatmár város társadalma nevében körünkben. Ha valaha, úgy ma boldogságtól áthatott öröm s büszke öntudat szál 1 ja meg szivünket, hogy falaink között tisztelhetjük a mi egyetlen disz Elnökünket, hazánk hírneves művészét, a Kegyelmes Urat, irántunk érző nemes szivének jóvoltából. Mi a nagy magyar Alföld kezdetén jó és bal sorsunkban igen gyakran táplálkozunk a dalból, melynek aetheri erejét ismerjük, csengő-csodás zenéjét megértjük, a bölcsőtől a sirig terjedő varázshatalmát bámuljuk, s lelkesedéssel párosult hódolattal adózunk a művésznek, kinek isteni szikrája áhítattal tölti el a kebleket, csodás harmóniába olvasztja a lelkeket s nemesbit, javít, lelkesít örökké élő, megtisztító szava. A művészet ilyen ihletett és fenkölt mesterét, a dal és zene ragyogó fényét vagyunk szerencsések e perczben üdvözölni Nagyméltóságodban, kinek jövetele hírére megdobbant e város társadalmának fogékony kebele s kinek láttára a harmónia magasztos akkordjai mellett egy szivvel-lólekkel kiáltjuk : Isten hozta Nagymóltóságodat körünkbe, Isten hozta, éljen soká ! E szavak után ismét riadó éljen hangzott fel az egybegyűltek ajkain, melynek megszűntével Zichy gróf e sokat jelentő kedves szavakkal válaszolt: Szívesen jö tem önök közé s nagyon köszönöm a r.em várt fogadtatást. Tudom, hogy a disz elnökség kötelességet ró reám, s én ezen kötelességet szívesen teljesítem s a nemzeti dal művelésében örömmel munkálkodom közre önökkel. Lelkes éljenzés követte e szavakat, mire a gróf a püspöki diszfogatba ült s hosszú kocsisortól követve a püspöki palotába hajtatott. Ő méltósága a püspök ur az esteli vonattal érkezett meg bajorországi ut- jából, jövetelét épen az a Körülmény siettette, hogy kedves vendégének itt tartózkodása alatt minél kellemesebbé tehesse a perczeket. Csütörtökön esteli 8 órakor a dalegyesület a püspöki palota előtt a gróf tiszteletére szerenádot adott. A gróf lejött a palotából, nyajas szavakkal köszönte meg a figyelmet s a megtiszteltetést, melyben része- sitették. A konczert előtt, mely szombaton és vasárnap folyt le a városi színházban, össz- próbák voltak, melyeken a gróf maga vezényelte a kart. Kellemesen volt meglepetve az elért szép eredmény által, minek nemcsak szóval, de tettel is kifejezést adott, midőn a darabokat betanító két karmestert, kik fáradságot nem ismerő buzgalommal követtek el mindent a siker érdekében, Meder Mihályt és Nyári Józsefei értékes smaragd mansettgombokkal ajándékozta meg. Az előadás. Rendkívül nagy és előkelő közönség töltötte be a színházat f. hó 18 án este. Az orchestrumban Ízléses toillettekben a nő sze-
