Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-22 / 21. szám
POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre---------------— —--------3 „ — Ne gyedévre-------— —--------— l 50 „ Tan ítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A »PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. ^yHttAirsoMAo fillér. A lap meg^sUurifl: minden szerdán. Pünkösd ünnepe. A szerencsétlen érzi, a gőgjében elbizakodott tagadja, az erkölcsiség lejtőjén hanyatt-homlok alárohanók nem akarják hinni, a nemes lélek vigasztalást talál benne, a költők és tudósok hirdetik, a lángelme gyarlóságának érződében meg van róla győződve, hog3r van a mindenségben valami az ember erői felett, mely ha hatalmi körébe ragadja a szivet, le nein Írható gyönyört, életképességet, boldogságot, fakaszt nyomdokán. Ezzel a nem látható hatalommal, amely különben működésének rendkívüli eredményeiben jelentkezik, a hit ismerteti meg az embert, az a hit, melyet maga a Mester hagyott örökségül, hogy boldogdója legyen a teremtett lényeknek. És ennek daczára mit tapasztalunk ? . . . Buzog a boldogság forrása, tudja mindenki, hogy szüksége van reá, a költők és lángelmék elismerik átalakitó hatását, melylyel uralkodik az érzelmek felett, mégis néptelen a forrás környéke, kevesen vannak, akik onnan meríteni jönnek. A kozmopolita szellem, az inter- nationalis liberalizmus, mely vigécz módjára megjelenik mindenütt, ahol hasznos kuntsaftot reméli, elárasztotta a világ piaczát, fertőzött levegőt terjeszt maga körül, melynek dögleletes szagától a bukottak ezrei hullanak karjai közzé. Pestis módjára pusztít az arczátlan tolakodás, mely immár tág teret hódított a közélet mezején. Olyan ez a fajzat.mely pióczához hasonló étvágygyal ragad áldozatába. Ha kidobják az egyik ajtón, nyomban betoppan a másikon. Az ellen a szellem ellen, mely ma már tervszerűen előkészített hadjáratot folytat a vallás és erkölcsiség megrontására, hogy saját érdekei nagy perczenttel kerülhessenek ki a felforgatott állami és társadalmi rendből, elégtelen egyesek védekezése. Foszlányként hullanak szét csapásai alatt a legjobb törekvések, mert kezei közt van a közvélemény hatalma. 0 alkotta, ő teremtette a saját képére és hasonlatosságára. Bármerre tekintünk szét a társadalom rétegei közt, érzésben, kifejezésben. cselekedetekben ennek az uralkodó szelemnek hatására ismerünk. A katholikus szégyenkezve húzódik meg kritikája előtt, a protestáns már félig-meddig igazat ád neki, a zsidó meg igen jól érzi magát kedves hegemóniája alatt. Szóval nincs, a ki fel merné venni vele szemben a harczot, mert hiszen bukása biztosítva van. Arra atermészetfeletti erőre, melynek megismeréséhez a hit által jutunk, van szüksége az emberiségnek, hogy ez az átkos gyom, mely burján módjára tenyész a Krisztusi tanok rovására, kiirtassék és tűzre vettessék. Nem kell megijedni. Még a tizenkettedik órában sem. A ki megváltotta az emberiseget meg is szentelte azt. Nagyszerű munkája után, melyet kereszthalála és feltámadásával végbevitt, ígéretet tett, hogy nem hagyja el az embert soha. El is küldötte szent Lelkét, a ki megerősítette az ingadozó kishitiieket, hogy bátran lépjenek ki a világ elé,, hirdessék azokat az eszméket rendületlenül, melyeket szivek rejtekeőriz. A küldött mű ködösének hatása már is észlelhető. Kis körben indult meg, de hivatva van lángba borítani az egész világot. Tüzes nyelvek jelentkeznek itt is, amott is, melyeknek érintésére fel fog perzselődni az a hazátlan szellem, mely meg- rontója az emberek boldogságának. Nem jósolunk, de a jelenségekből biztosan lehet következtetni, hogy Magyarországon is rövid idő alatt nagyot fog fordulni a világ kereke, s nyakukat szegi a nagy garral pózoló álprófétáknak, kik megmételyezték a legszentebb érzelmeket, s arczátlanságukban kiirtani törekesznek már a zsenge szivekből az erkölcsi érzést. Itt a pünkösd, a vigasztaló Szentlélek ünnepe, erősítse meg azon tiszteletreméltó bajnokokat, kik a mindent leromboló kozmopolita irányzat ellen fel merték venni a harczot. ■Ml TÁliCZA. Kiábrándulás. (Folyt, és vége.) Hasztalan volt minden beszéd, Gáspár nem tágított; ő megy Amerikába, ültetvényes lesz, s az a pár ezer forint, mit elvisz, milliókat fog majd neki hozni! Ilyen — s hasonló fantazmagorák rabja lett elméje s nem volt többé emberi hatalom, mely őt vissza tarthatta volna. Atyja végre|belátta, hogy itt nincs mit tennie, mint engedni fia oktalan pénzvágyának s útra tenni a leendő milliomos urat. Az öreg ur tudta, hogy ki fog majd az ő kedves fia ábrándulni mesés álmaiból s keserűen fog lakolni érte a messze idegenben. Elment az ifjú Horvát s a kis város teljes megbotránkozása követte távozását. Eltelt egy év, másfél óv s még egy pár hónap és Horvát Adám még mindig nem hallott semmi hirt fiáról. Reményét — hogy fia visszajön — már-már elvesztette, felesége kisírt szemei boszantották, ő sem érezte jól magát ; gyötörte az önvád, hogy mért nem lépett fel szigorúbban, miért engedett fia őrült kérésé nek 1? — O, a gazdag ember, Horvát Adám ! s fia mily nevetséges — Amerikában szerencse vadász! — Mindez fojtogatta torkát, égette lelkét, elrabolta nyugalmát. Meggörnyedt, megvónült teljesen. De egyszerre, váratlanul véget vetett e kinos helyzetnek egy levél, mely fiától jött. Bocsánatért és gyors segélyért esengett e levélben a büszke ifjú, — megrázó szavakkal ecsetelve iszonyú helyzetét; a nyomort, a kétségbeesést, mely az uj világ minden egyes zugából kegyetlenül vicsorítja a fogát a szegény kivándorlottakra. Röviden elmondja, hogy lelketlen üzérek kezei közzé került, pénze csakhamar elfogyott, még mielőtt valamit kezdhetett volna, — szóval az uj világban a magyar ember nem boldogulhat — könyörög szüleihez, s kéri, hogy azonnal segítsenek helyzetén, hogy haza me hessen. Horvát Adám kebléből mély sóhaj fakadt fel, amint fia levelét végig olvasta s diadalmasan nyujtá azt oda nejének olvasás végett, megjegyezve, hogy a Gáspár gyerek, úgy látszik, teljesen kiábrándult mesés álmaiból. Ezek után csakhamar meg is érkezett az ifjú Horvát........................... A nap lemenő sugarai az ő térdelő alakját vették most körül fényglóriával — amint bünbánólag esküre emelt kézzel ígéri atyjának, hogy hazáját többé el nem hagyja, és minden tőle telhetőt el fog követni, hogy legalább az ő kis városukból ne menjen ki- vándrolni senki. Erre nem volt szükség. Amint villámgyorsan elterjedt a hir, hogy az ifjú Horvát itthon van, még pedig egy pár ezer forinttal szegényebben, mint ahogy elment; nem jutott többé senkinek eszébe az uj világba menni szerencsét próbálni. Ha néha mégis akadtak vállalkozók a kivándorlásra, elegendő volt a fiatal Horvát Gáspárnak egy pár szava, hogy végkép letegyenek tervükről. Abból a kis városból senki sem vágyott többé Amerikába. Horváth Gáspár kiábrándulása mindenkire megtette a kellő hatást. Z. M-
