Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-22 / 21. szám

POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre---------------— —--------3 „ — Ne gyedévre-------— —--------— l 50 „ Tan ítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A »PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. ^yHttAirsoMAo fillér. A lap meg^sUurifl: minden szerdán. Pünkösd ünnepe. A szerencsétlen érzi, a gőgjében elbizakodott tagadja, az erkölcsiség lejtőjén hanyatt-homlok alárohanók nem akarják hinni, a nemes lélek vigasztalást talál benne, a költők és tudósok hirdetik, a lángelme gyar­lóságának érződében meg van róla győződve, hog3r van a mindenségben valami az ember erői felett, mely ha hatalmi körébe ragadja a szivet, le nein Írható gyönyört, életképességet, boldogságot, fakaszt nyomdokán. Ezzel a nem látható hatalommal, amely különben működésének rend­kívüli eredményeiben jelentkezik, a hit ismerteti meg az embert, az a hit, melyet maga a Mester hagyott örökségül, hogy boldogdója legyen a teremtett lényeknek. És ennek da­czára mit tapasztalunk ? . . . Buzog a boldogság forrása, tudja mindenki, hogy szüksége van reá, a költők és lángelmék elismerik átalakitó hatá­sát, melylyel uralkodik az érzelmek felett, mégis néptelen a forrás kör­nyéke, kevesen vannak, akik onnan meríteni jönnek. A kozmopolita szellem, az inter- nationalis liberalizmus, mely vigécz módjára megjelenik mindenütt, ahol hasznos kuntsaftot reméli, elárasz­totta a világ piaczát, fertőzött leve­gőt terjeszt maga körül, melynek dögleletes szagától a bukottak ezrei hullanak karjai közzé. Pestis mód­jára pusztít az arczátlan tolakodás, mely immár tág teret hódított a köz­élet mezején. Olyan ez a fajzat.mely pióczához hasonló étvágygyal ragad áldozatába. Ha kidobják az egyik ajtón, nyomban betoppan a másikon. Az ellen a szellem ellen, mely ma már tervszerűen előkészített had­járatot folytat a vallás és erkölcsi­ség megrontására, hogy saját érde­kei nagy perczenttel kerülhessenek ki a felforgatott állami és társadalmi rendből, elégtelen egyesek védeke­zése. Foszlányként hullanak szét csapásai alatt a legjobb törekvések, mert kezei közt van a közvélemény hatalma. 0 alkotta, ő teremtette a saját képére és hasonlatosságára. Bármerre tekintünk szét a tár­sadalom rétegei közt, érzésben, ki­fejezésben. cselekedetekben ennek az uralkodó szelemnek hatására is­merünk. A katholikus szégyenkezve húzódik meg kritikája előtt, a pro­testáns már félig-meddig igazat ád neki, a zsidó meg igen jól érzi ma­gát kedves hegemóniája alatt. Szóval nincs, a ki fel merné venni vele szemben a harczot, mert hiszen bu­kása biztosítva van. Arra atermészetfeletti erőre, mely­nek megismeréséhez a hit által ju­tunk, van szüksége az emberiség­nek, hogy ez az átkos gyom, mely burján módjára tenyész a Krisztusi tanok rovására, kiirtassék és tűzre vettessék. Nem kell megijedni. Még a tizenkettedik órában sem. A ki megváltotta az emberiseget meg is szentelte azt. Nagyszerű munkája után, melyet kereszthalála és feltá­madásával végbevitt, ígéretet tett, hogy nem hagyja el az embert soha. El is küldötte szent Lelkét, a ki meg­erősítette az ingadozó kishitiieket, hogy bátran lépjenek ki a világ elé,, hirdessék azokat az eszméket rendü­letlenül, melyeket szivek rejtekeőriz. A küldött mű ködösének hatása már is észlelhető. Kis körben indult meg, de hivatva van lángba borítani az egész világot. Tüzes nyelvek je­lentkeznek itt is, amott is, melyek­nek érintésére fel fog perzselődni az a hazátlan szellem, mely meg- rontója az emberek boldogságának. Nem jósolunk, de a jelenségek­ből biztosan lehet következtetni, hogy Magyarországon is rövid idő alatt nagyot fog fordulni a világ kereke, s nyakukat szegi a nagy garral pózoló álprófétáknak, kik megmételyezték a legszentebb érzel­meket, s arczátlanságukban kiirtani törekesznek már a zsenge szivekből az erkölcsi érzést. Itt a pünkösd, a vigasztaló Szent­lélek ünnepe, erősítse meg azon tisz­teletreméltó bajnokokat, kik a min­dent leromboló kozmopolita irány­zat ellen fel merték venni a harczot. ■Ml TÁliCZA. Kiábrándulás. (Folyt, és vége.) Hasztalan volt minden beszéd, Gáspár nem tágított; ő megy Amerikába, ültetvé­nyes lesz, s az a pár ezer forint, mit elvisz, milliókat fog majd neki hozni! Ilyen — s hasonló fantazmagorák rabja lett elméje s nem volt többé emberi hatalom, mely őt vissza tarthatta volna. Atyja végre|belátta, hogy itt nincs mit tennie, mint engedni fia oktalan pénzvágyának s útra tenni a leendő milliomos urat. Az öreg ur tudta, hogy ki fog majd az ő kedves fia ábrándulni mesés álmaiból s keserűen fog lakolni érte a messze idegenben. Elment az ifjú Horvát s a kis város teljes megbotránkozása követte távozását. Eltelt egy év, másfél óv s még egy pár hónap és Horvát Adám még mindig nem hallott semmi hirt fiáról. Reményét — hogy fia visszajön — már-már elvesztette, felesége kisírt szemei boszantották, ő sem érezte jól magát ; gyö­törte az önvád, hogy mért nem lépett fel szigorúbban, miért engedett fia őrült kérésé nek 1? — O, a gazdag ember, Horvát Adám ! s fia mily nevetséges — Amerikában sze­rencse vadász! — Mindez fojtogatta torkát, égette lelkét, elrabolta nyugalmát. Meggörnyedt, megvónült teljesen. De egyszerre, váratlanul véget vetett e kinos helyzetnek egy levél, mely fiától jött. Bocsánatért és gyors segélyért esengett e levélben a büszke ifjú, — megrázó sza­vakkal ecsetelve iszonyú helyzetét; a nyomort, a kétségbeesést, mely az uj világ minden egyes zugából kegyetlenül vicsorítja a fogát a szegény kivándorlottakra. Röviden elmondja, hogy lelketlen üzérek kezei közzé került, pénze csakhamar elfogyott, még mielőtt valamit kezdhetett volna, — szóval az uj világban a magyar ember nem boldogulhat — könyörög szüleihez, s kéri, hogy azonnal segítsenek helyzetén, hogy haza me hessen. Horvát Adám kebléből mély sóhaj fakadt fel, amint fia levelét végig olvasta s diadalmasan nyujtá azt oda nejének olvasás végett, megjegyezve, hogy a Gáspár gyerek, úgy látszik, teljesen kiábrándult mesés ál­maiból. Ezek után csakhamar meg is érkezett az ifjú Horvát........................... A nap lemenő sugarai az ő térdelő alakját vették most körül fényglóriával — amint bünbánólag esküre emelt kézzel ígéri atyjának, hogy hazáját többé el nem hagyja, és minden tőle telhetőt el fog követni, hogy legalább az ő kis városukból ne menjen ki- vándrolni senki. Erre nem volt szükség. Amint villám­gyorsan elterjedt a hir, hogy az ifjú Horvát itthon van, még pedig egy pár ezer forinttal szegényebben, mint ahogy elment; nem jutott többé senkinek eszébe az uj világba menni szerencsét próbálni. Ha néha mégis akadtak vállalkozók a kivándorlásra, elegendő volt a fiatal Horvát Gáspárnak egy pár szava, hogy végkép le­tegyenek tervükről. Abból a kis városból senki sem vágyott többé Amerikába. Horváth Gáspár kiábrándulása minden­kire megtette a kellő hatást. Z. M-

Next

/
Oldalképek
Tartalom