Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-15 / 20. szám
2 „HETI SZEMLE (20-ik szám.) dig, miként fentebb említettük, irtózott a komoly munkától, nem őrzött magasztos eszményeket szivében, nem lelkesedett erkölcsi elvekért, hanem idejét kártya és dobzodás közt töltötte. Egy kortárs, egy 30 év előtti jogász, rántotta le a leplet a múltról egy vidéki lapszerkesztőhöz irt levelében. Nem szokásunk ugyan más lapból részle etet átvenni, de most meg kell tennünk, mert mulasztást követnénk el, ha e szellemes, tartalmas és mindvégig objectiv levéllel olvasóinkat meg- nem ismertetnők. „T. Szerkesztő Uram! Bizonyára olvasta, mikép nyilatkozott Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ur annak a hallatára, hogy az egyetemi ifjak a keresztet a lantermek falaira kifüggesztették. Azt mondta Ő Excziája, hogy nem tudja megérteni az ifjúság tettének indító okát, mert ő más levegőben született és máj világban élt. „Szerkesztő Ur 1 A miniszternek teljesen igaza van, én mint az ő legszerényebb kortársa, tanuskodhatom mellette. S ha 0 Excziája nem restellj bevallani, én sem restellem, hogy mi bizony más levegőben születtünk, mint ez az ifjú nemzedék, más világban serdültünk ifjakká, más ambiczióval kezdtük a férfik őrt. Úgy tudom, Szerkesztő Ur se beszélhet — tapasztalásból —- arról, micsoda levegő, micsoda világ volt az a 60-as és 70-es évek egyetemi ifjúságáé. Én, sajnos, beszélhetek, mert fürteimet együtt kezdtem süt- tetni, fodoritam, a mindig elegáns, mindig utolsó divat szerint öltözködő Wlassics Gyulával. Neki még — az élczlapokból látom — maradt a tarkóján valamicske fodoritani valója ma is, nekem már nem maradt. Koponyámat simára borotválta az a mi világunk, az a mi levegőnk. „Hogy milyen volt hát az? A gimnáziumokban akkor kezdték elhagyni a mindennapi templomba járást, mert azt mondták, télen meghütjük magunkat, nyáron meg nehéz a levegő az istenházában. Vasárnap azonban eljártunk, akkor ott szorongtak a leányiskola növendékei is, persze ők is, mi is tanár nélkül. Hétköznapi tanóráinkat a hittan kivételével imádság nélkül kezdtük. Csak felálltunk, mint a czövek, mikor a professzor belépett, aztán leültünk szó nélkül. Annyival olcsóbb lett volna az iskoláKét leányát hagyományos bőkezűséggel láttáéi menyasszonyi kelengyével sadtaférjhez a város legjobb nevű, két első hivatalnokához. Fia, Gáspár, iskoláit végezve, apja birtokán gazdálkodott, teljesen elsajátítva atyja kitűnő elveit a gazdálkodást illetőleg. A gazdaságban ő már nélkülözhetetlenné vált; ahol ő volt, minden dolog úgy ment, mint a karikacsapás. Szülei s a cselédség osztatlanul szerette az ifjú Gáspárt. De egyszerre csak mi történik? s mi az, mi Gáspárt kiragadja szülei köréből!? Idegenek érkeztek a kis városba, még pedig ha igaz ? — egyenesen az uj világból, Amerikából. Sürü tárgyalást folytatott ez urakkal a fiatal Horvát s noha tanult ember volt, mégis annyira mentek az ámításban az amerikai urak, hogy a fényes kilátásoktól s nagyhangú dicsekvésektől elkábitott fiatal ember, egy szép napon azzal lepte meg az öreg apját, hogy ő megyen Amerikába. El lehet képzelni az apa felháborodását, hogy fiúk, egyetlen támaszuk, ennyire megfeledkezett gyermeki kötelességéről. (Vége köv.) zás, hogy imakönyvre nem kellett költenünk, hanem mégis drágább volt, mert sok kellett a színházra. Igaz, hogy azután a Fatinitzá- nak meg a Giroflé-Giroflának kupiéit el tudta fújni minden gyerek, De egy mégis fájt: hogy a professzorok kávéházba is jártak, nekünk meg nem volt szabad. No majd az egyetemen, 'em“vége lesz a zsarnokságnak, azzal biztattuk egymást. És úgy is lett. „Szerkesztő Url ha benne vagyok a vallomásban, már elmondom, hogy az évnyitó Veni Sancten az egyetemi hallgatókból vagy 25-en kullogtak a fekete diszruhás öreg Wenzel dékán után. Nem értettük egyáltalán mire való az ; aminthogy Wlassics sem érti. Az egyetemi diákok ezrei a kávéházban laktak. Ott esteledett ránk, ott virradtunk meg. Thaisz főkapitány, kegyes jóvoltából tanulgattuk a ferblit, makaót és a (nekem oly kedves emlékű) nasivasit. Csak a vizsga zavart ki odúnkból — néha meg a színház, vagy orfeum — gyakran. Mert akkor még csak mi Bukovay Absentiusok leveleztünk a színpadok és orfeumok csillagaival, nem a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Eötvös József báró és Fauler Tivadar, az én Wlassics kortársam akkori elődei talán nem is láttak belülről orfeumot. A mi birodalmunk volt az. „A fiatal Ugrón Gábor hazafiaskodott ugyan néhányad magával, de mi nem értettük, mit akar, még a török-barát Lukács Bélát sem értettük. Hanem a „heczcz kedvéért“ olykor mégis velük tartottunk. De annál jobban hallgattunk Szűcs pátrira, az örök-jogászra, aki szüntelen oktatott, hogy: fiúk, első a protekezió, többre jutsz azzal, mintha az egész jogi fakultás tudományát a kisuj- jadban hordanád.“ „Ilyen volt a mi levegőnk. „Isten nevét, azt csak úgy emlegettük, mint a most szerepelt tanácsjegyző ur — káromkodva ; Krisztust, Máriát is szint azon- képen. „Aki közénk nem tartozott, azt egyénnek, alaknak, filiszternek, „páriának“ csúfoltuk. Egészen úgy, mint Margittai tanácsjegyző, aki a munkásembert ma is páriának mondja. Ez a Margittai, úgylátszik, szintén a mi világunk, a Wlassics Ő Excziájáó, meg az enyém és a többi kortársaké . . . Hát aki az ilyen levegőben született, ilyen világban élt, az - beláthatja Szerkesztő Ur — valóban nem érti a mai egyetemi fiatalságot. Nem csoda, hogy Wlassics nem érti, nála okosabb fej az Eötvös Károlyé és az sem érti, miként lapjában az Egyetértésben panaszkodik. Hogy maholnap több egyetemi hallgató jár a templomba, mint az orfeumba ; maholnap sz. Imre herczeg emléke népszerűbb a főiskolán, mint a legelső énekesnő; — hogyan értse azt meg Wlassics miniszter? Hogy a magyar diákok többsége nem a kártyáért él-hal, nem az orfeumért lelkesedik immár, hanem ideálja a keresztény Magyarország, ezt — bevallom — én sem értem, de (itt már eltérek az én hires kortársamtól) nem döbbenek meg tőle, miként Wlassics Gyula, a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter. „Szerkesztő Uram! Egy fiam van ott a budapesti főiskolán és Istenemre mondom, jobban esett azt hallanom felőle, hogy részt vett keresztény vallásunk jelvényének a felmagasztal tatásában, mint ha azt hallottam volna róla, hogy — miként 30 év előtt rólam s talán a fodrozott fürtü Wlassicsról is hallhatták szülei —- egy színésznőnek fogta ki a lovait s vontatta az utczán kocsiját. És büszkébb vagyok a fiamra, ki önként, bátran jelentkezett tanárainál, hogy ő is segített a keresztet megtisztelni, mint az a másik apa, akinek fia azt az egyetemről letördelte és gyáván megfutott vele. „Ha nem értem is tehát, el kell ismernem, hogy ennek a fiatalságnak különb az ideálja, mint Wlassicsé meg az enyém volt 30 év előtt. Különb a jelleme, tisztább a szive. Jó lesz azért Ő Excziájának rajta lenni, hogy megértse a mai ifjúságot, mert Isten és a nemzet előtt lesz felelős a kilátásba helyezett drákói szigorért, ha az igazságos történelem azt fogja az egyetemi keresztügyről konstatálni, hogy volt egyjkor, midőn az ifjúság levegője üdébb, világa tisztább volt, hogysem a miniszter azt megérthette volna. Az nem mentség, hogy mi egy léhább kor neveltjei voltunk. Egy 30 év előtti jogász.“ Városi közgyűlés. 1901. máj. 13. Régóta nem volt oly izgatott hangú közgyűlése törvényhatóságunknak, mint az e hó 13-án tartott gyűlés. A puskaport a Deák-tér parkírozása fölött megindult vita robbantotta fel, melynek füstje csaknem IV* óráig tartotta megszállva a nagyterem levegőjét és csak akkor tűnt el, mikor Kováts Leo bizottsági tag visszavonta a Deák-tér parkírozására vonatkozó indítványát. Az indítvány nyomán tömeges felszólalás történt, részint az inditvány mellett, részint ellene. Határozathozatalra azonban nem került a sor, mert indítványozó ama kijelentésével, hogy megelégszik mintegy 100 darab fa elültetésével is, az inditvány határozathozatal tárgyát többé nem képezte. Az inditvány visszaszívása kellemetlenül érintett egyeseket, kik annak védelmére keltek. Hangok röpködtek erre is, arra is, hogy a törvényhatóság ezek után 17a órán át szalmát csépelt, mely nem érdemelte meg azt az idő', melyet a többi tárgyak rovására ráfordítottak. Annyi bizonyos, hogy az időt kár volt vesztegetni azért a kevés eredményért, melylyel Kováts bizottsági tag megelégedett. Vagy félt a leszavaztatástól ? Keményen ki kellett volna tartania indítványa mellett, még akkor is, ha egyedül marad támogatója indítványának. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk : A gyűlés vezetését, akadályoztatásuk miatt, sem a főispán, sem a polgármester nem teljesíthették, Papp Gáza főjegyző foglalta el az elnöki széket. Mint újítást felolvastatta a jegyzővel a gyűlés tárgysorozatát, mely eddig nem volt szokásban. Teljesen fölösleges lesz az a jövőben is, mert a bizottsági tagok Írásban úgy is megkapják a közgyűlés programmját. A polgármester havi jelentését Tan- kóczi tanácsjegyző olvasta fel. Főbb tételei a vigadóra, a városi gőzfürdőre, egy létesítendő dohánybeváltó hivatal felállítására, egy állami gyermekmenhely elhelyezésére vonatkozó előterjesztések voltak. A jelentés megemlékezett még arról is, hogy a polgár- mester érintkezésbe tette magát a vigadó építési vállalkozóival, hogy az építkezésnél a helybeli iparosok munkáját is vegyék igénybe. A vállalkozók Írásban jelentik ki, hogy az iparművészeti munkák kivételével, megbízható iparosokat szívesen alkalmaznak az építkezésnél, illetve megbíznak nyilvános árlejtés utján a szakmabeli munka végzésé-
