Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-02 / 1. szám

X, évfolyam. S=»ső szám Szalmár. 1901. »Tannál* 3. / r f POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre —-----— —- —---------6 korona — fillér. Fé lévre — — — — — — — — 3 „ —• Negyedévre — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY END R E. A lap kiadója : í' A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.* A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek f"\. NyHtíér sora 40 fillér. A. lup inejfjcleiiik minden szerdán. Előfizetési felSiivás. Lapunk a jelen számmal X. évfolya­mába lépett. Nem tagadhatja senki, hogy becsülettel megállotta helyét, s jelentékeny hivaiást telj esi tét t e vidék úgy ethikai, mint szellemi kulturális életének irányításában. A keresztény teleti törekvéseknek kerékkö tője lett, nyíltan és bátran si'ra szállott, valahányszor olyan elveket igyekeztek fel­színre hozni, melyek a társadalomra, a népre károsak. Nem hunyászkodott meg a ha­talom előtt, sőt gyakran merészen, ha kel­let kíméletlenül tette kritika tárgyává a nemzet megrontására folytatott politikát, nem rettegve az ellenség ezreitől. Uj programmot nem adunk, ismer ben­nünket nemcsak e város és vidék müveit közönsége, hanem a. ország távolabbi ré­szeiben is. Czélunk a nagy közönség érde­keit szolgálni, ellensúlyozni az erkörcsi szín­vonal süiyesztésére irányuló törekvéseket. Védelmezzük a szegény nép ügyét köröm- szakadtáig. Akinek lelkében érzék vau azon rendkívüli feladatokkal szemben, melyeknek szolgálatában állunk, az bizonyára meg fogja rendelni a „Heti Szemlét.“ Ajánljuk ügyünket a müveit közön­ség nagyrabecsült támogatásába. Előfizetési ár egész évre 6 korona, fél évre 3 korona. Tanítóknak, iparosoknak és kisebb gazdáknak egész évre 4 korona, fél évre 2 korona. Tisztelettel maradtunk Szatmáron, 1901. jan. 2. 1 „Heti Szemle“ szerkesztősége. A XX-ik század kezdetén. Olyan mint a többi nap, semmi rendkívüli, semmi titokszerü, semmi megkapó benne s mégis megragadja az értelmet, gondolatol gondolathoz fűz; sejtelmekkel, vágyakkal, re­ményekkel tölti el a nemzetek szi­vét; rendkívüli jelentőséget tulajdo­nit neki, nagyarányú változások lánczolatának kezdetét várja tőle az emberiség. Ez a nap nyitánya a XX-ik századnak. Mától kezdve az emberi eszmények, törekvések, as- piratiók, alkotások, rombolások a történelemben egy uj lapra vezettet­nek be. Kétségkívül lesznek köny- nyel és vérrel irt részletek. Az em­beri szenvedély megkívánja áldo­zatait, a fegyverzörej, ág.vumoraj és a dinamit robbanás kellemetle­nül fogja egyszer-egyszer érinteni az uj század embereinek halló ide­geit, és az önérzet itt, ott szét fogja tépni á legszentebb Kötelékeket, a- nyomor és szenvedés barázdákat fog vágni az emberi arczokon, mert hiszen itt nincs maradandó vái sunk. De katasztrófáról, — a mitől sokan félnek, a társadalmat végv szélylyel fenyegető rázkódtatásróí szó sem lehet, mert az emberiség mellett van az egyház. Ellenkező­leg az uj század a haladás százada lesz, első sorban a politikai jogok­ban s az emberi együttérzés fejlesz­tésében. A komor, vészterhes fel­hőkből termékenyítő permeteget fog aláhullatni s a társadalom alapjait összerotnbolással fenyegető erőt építő, jótékony hatalommá fogja át­változtatni az egyház szelleme. Az uj században az egyház lesz az em­beriség bölcs Mentora, mint tizen- kilencz százados tapasztalt, isteni jóságu aggastyán vagyis inkább mellette Raphael angyal, ki reábi- zott utitársát gyöngéden szereti, neki a helyes utat kijelöli, a ve­szélyeket jelzi és elhárítja, oktalan­sága edlen az óvszereket készen tartja. És az emberiség jobban fog hallgatni, jobban kell hogy hall­gasson a vallás szavára, mint eddig. Saját keserű tapasztalatai vissza­vezetik az édes anyaölébe. Próbált 2 századon keresztül teremtő láng- észszel bölcseleti rendszereket al­kotni és az uj, büszkén, merészen épült Bábel-tornyok csakhamar a khaosz, a zavar szülői- lettek s ko­ránt sein tudtak annyi fényt lőve 1 ni az élet tengerén vitorlázó ember elé, mint a hit világa. Hangya szorga­lommal Isten nélkül a tudomány mezején próbált haladni s a tudo­mány a század végén „csőd“-be ju­tott. Aztán a művészetet szakította el Istentől, de ime a véső és ecset kenyérkereső eszközzé s a művész mesteremberré lett. Megtagadva Is­TARCZA. Évfordulón. A szél vadul sivitott s az utszéli kopár fák ijesztően rázogatták lombtalan koronájukat. Sötét hófelhők boriták a csillagtalan égboltoza­tot, időnként hullatva pehely könyeiket a földre, melyen már régen végig száguldott a tél enyé­szetet hirdető, s mindent megdermesztő fagya. Az emberek fázósan húzódnak be szobá­ikba ; a különben is csendes városka utczai most egészen kihaltnak, élettelennek látszanak. Már késő este van s a kicsiny házak, még kisebb ablakai egymásután válnak söté­tekké. Csend és nyugalom honol már majdnem mindenütt. De még sem ! Amott, az utcza legvégső s egyúttal leg­szebb, legnagyobb házából, halvány világosság szűrődik keresztül a fehér csipkefüggönyön. Ifjú nő térdelő alakja látható a homályos szoba egyik szögletében, kezeit imára kulcsolva a feszület előtt, melyen az Üdvözítő Jézus szen­vedő teste függött. Haivány arczárói sűrűn hullanak forró könyei, s imáját néha fuldokló zokogása sza­kítja félbe. Még egyszer — s talán már ezredikszer ez este, — föltekint a feszületre, erőt és kitar­tást esdve a világ Megváltójától, ki a szenve­dések töviskoronáját hordozá isteni fején türe­lemmel és minden zúgolódás nélkül. Imája meghallgattatott. Bár még mindig ingatag léptekkel s látszólag megtörve hagyá el imazsámolyát; arczán a megnyugvás bizo­nyos égi derűje ömlik el, mely lelki békéről tanúskodik. Könnyű, hajlékony alakját gyászruha födi, s szinte hihetetlennek tetszik, — hogy ez itju, alig húsz éves nő, — már özvegy. Remegő testtel, de nyugodt, erős lélekkel megáldott ifjú nő ez. Munka asztala mellé ülve, s szép fejé kezébe hajtva, végig vonul lelki szemei előtt, a rövid, de szenvedésekkel telt múlt, minden egyes episodja. Ma éppen egy éve ............Akkor is ily zi vataros téli nap volt s a naptárak az év utolsó napját Írták. Sylvester-napján, — igen, — akkor volt a nagy katasztrófa, mely fiatal életének minden reményét rombadöntötte. Hisz ő remélt, szeretett és viszont szeret­tetett............... Bo ldogak voltak ő és férje, kihez tiszta lényének egész vonzalmával ragaszkodott. De boldogságuk igen rövid volt. INGÜK JÓZSEF szabó üzletében tartalékos tisztek előnyös árak mellett fölszereltetnek, polgári ruhák legújabb divat szerint ké­szíttetnek, fekete színes öltönyök, téli kabátok bámulatos olcsó árak mellett készíttetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom