Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-23 / 21. szám

6 3) Véső Mihály. 37 éves, jelenleg Szak­maron, Kolozsvary Jánosnál szolgál, nős, grk. Elmondja, hogy szept. 28 án este nála Mihály estét tartottak. Lejött Papp B. és kihivta Zsoldicsot és engem is kiküldött a kijáró utakra és azt mondotta, hogy ha látok valakit, kiáltsak. Elnök: Hogyan jött Papp B. ? Volt nála puska ? Tárni: Volt. Visszatérve a ház előtt találtam Elemér urfit, ki panaszkodott, hogy megzavarták. Ezután elmondja, hogy Zsol- dicscsal együtt dolgoztak s ő volt, a ki a hulla bevitelét megakadályozta addig, mig a törvény emberei meg nem érkeznek. Az ügyész és Herman védő intéztek még hozza kérdést, s ezután megeskettók. 4) Orosz Mihály. 41 éves, Józsefházán született, nős, grk. napszámos. Ezután elmondja, hogy ő volt az, a ki szept. 28-án behozta Elemér után a lovat azzal az üzenettel, hogy siessen hazaimért a tek. asszony nagy beteg. Többet nem tud, mivel gyalog ment haza. Elnök: Kapott ezért valamit? Tanú: 40 krt. 5) Lázár Móricz, földbériő és korcsmá- ros, elmondja, hogy Elemért eltegyék láb alól, ő tiltakozott ellene és mondta Papp B.-nak, hogy hagyjon föl az egész tervvel. Erre Papp B. azt mondotta, hogy fel nem hagy, ennek meg kell lenni, mivel nem tud kijönni sorsával, el volt terhelve adóssággal és mikor erre nem válalkoztam, felszólitott, hogy keressek neki egy alkalmas embert, előzőleg azonban tizezer frtot Ígért. Miután azonban sem magam nem vál­lalkoztam, sem az Ígért embert elő nem ál­lítottam, azt mondotta, hogy felhagy a ter­vével. Erre én egészen megkönyebülve mondottam : „Hála Istennek, hogy más eszet adott az Isten az Urnák“. Ezutánjött a szt. Mihály napi vásár, amikor is nekem az árva széknél volt dolgom. Nem sokára láttam, hogy rosszul néz ki, azt hittem, hogy nem aludt az előző éj­szaka. Kérdésemre azt felelte, hogy próbált valamiddé nem sikerült. Később elmondotta, hogy megmérgezte magát. Ezután mutatott egy iv papirt, amelyen összes adósága föl volt jegyezve s fölszólított, hogy vegyem meg birtokát, én azonban ezt nem tehettem, hanem azt tanácsoltam neki, hogy tervét közölje feleségével, mint más becsületes era - bér szokta tenni és fontolja meg a dol­got jól. Elmondja, hogy egyszer, midőn szíves­séget tett Bélának ez őt ebéddel megkínálta, de ő csak egy pohár pálinkát kórt. Zoltán és Béla le is ment a ptnczébe és midőn be­jöttek beszédükből csak annyit hallott: „Az Istenit az apádnak.“ A védő kérdésére, hogy hogyan bánt Papp Béla Zsoldicscsal azt mondta, hogy megbízott embere volt Zsoldics Papp Bélá­nak ; jól viselte magát s nem olyan cseléd volt, mint a többi. Az ügyész a tanú meghitelesitósét nem tartja szükségesnek, ellenben Kelemen és Fejes védők a tanú megesketésót kérték, amire a törvényszék visszavonult határo­zatra, melynek eredménye volt Lázár Móricz tanú meghitelesitóse. 6. ) Lőrincz Eszter. Miután a felek egyike sem kívánja a tanú kihallgatását a törvény­szék is mellőzi. 7. ) Markos Imre főgymn. tanár és neje szül. Ernei Ida. Mindketten elmondják az esetet szept. 28.-tól, amikor is Elemér a kis lóval elment 29.-én, mondják tovább, Ele­mér csak 11—12 óra között jött haza és el­beszélte az egész esetet, hogy megkergették s leakarták ütni. November 18-án d. e. beállított Elemér lakására Papp Zoltán és kérdezősködött utána. Mikor haza ment Elemér, Zoltánnal együtt Vi óráig beszélgettek. Ebédnél azután előadta Elemér, hogy Zoltánhoz megy ozso- nára. Ezelőtt azonban figyelmeztetve lett, hogy a rendes időre otthon legyen. El is ment, de többé nem látták. Az ügyész azon kérdést intézte még a tanukhoz, hogy milyen viseletű volt Elemér oda haza. Erre mindketten kifogástalan vi­E TI S Z E M L E“ (2l-ik seletünek mondották, aki mindent megtett, amit csak mondottak neki. A törvényszék mindkét tanút meghi- teltette. Ezután György József cseléd, Helmoczi Endre borbély, Draveczky Sándor gymn. tanuló, Osváth Ödön, Szobosziay Sándor gymn. tanuló és Biró Károly földmives hall gattattak ki, kik mindnyájan megerősítették a vizsgálóbíró előtt tett vallomásaikat. Orrosszakértők véleménye; Egry Károly dr. az elnök kérdésére előadja, hogy Papp Bélával rokoni összekötettésben van, amennyiben nővére a P. B. nagybátyjának neje. Kijelenti, hogy a családban elmebajos esetek többször merültek fel, az anya histerí- kus, az anya nagybátyja elmebajos, Papp Gusztáv, az apa testvére iszákos volt. Kelemen védő ügyvéd. Egyenletes volt-e az anya szeretete gyermekei iránt ? Egry dr. Nem volt, hanem mint histe- rikus hamar ingerlékeny, de hamar is meg­bocsátott. Az apa szintén hirtelen lobbanékony, de hirtelen megbocsát. Durvább kitörések előtte nem történlek. Kelemen. Milyen viszonyban volt Papp Gyula az atyjával ? Egry. Arról nem tudok biztosat mondani. Árpád, ha iszik, néha kitör, de normális álla­potban nem. Revolverrel fenyegette a tanárait és házi asszonyát, azért kellett haza hozni Lő­cséről. Papp Béla napszurás következtében görcsöket kapott, azóta folytonosan panaszko­dott fejfájásról. A jogi beszámithatóságról nem beszélhet. Felolvastatott az orvosi szakvélemény és a hulla bonczolasi jegyzőkönyv. Elnök: megidezteti Török Isfván helybeli orvost s felszólítja, hogy véleménye és legjobb tudomása szerint beszéljen. Meghiteltette és az­után Török orvos előadta véleményét. Úgy­mond, hogy a hulla koponyájának hátsó részén volt e valami tompa ütés által származott seb­hely, arra nem emlékszik. Dr. Vajay Imre is megidéztetett s követ­kezetes logikájával megdönthetetlenül bebizo- nyitá, hogy Papp Elemért az első lövés há­tulról és álló helyzetben, a másik előlről-hátra és dűlt avagy fekvő helyzetben találta. Elnök felszólítására Zsoldics előáll és elő­adja a gyilkolás történetét újból, mivel az ő előző és az orvos véleménye között nagy el­térés volt. Kissé zavarba jött s azzal mentette magát. — Különben meglehet 1 En nem emlék­szem tisztán a dologra, be is voltam rúgva, meg aztán zavarba is jöttem. Elnök: Egy kissé zavarba is szokott az ember jönni, mikor embert öl. Zsoldics majd hanyatt vágta magát s igy mutatta meg, hogyan feküdt a hulla. — így feküdt az s nem úgy, a hogy az orvos urak mondják. Akkor mikor ők látták, már meg volt bolygatva. Különben én meg Papp Béla tekintetes ur is megmozdítottuk. Dr. Vajay előadja, hogy vádlottak beszá­mítható állapotban voltak. A vádbeszédek. A bizonyítási eljárás befejezése után a vádbeszédre került a sor, melyet dr. Némethy József kir. alügyész nagy hatást keltve tartott meg. Ecsetelta az ifjú romlatlan lelket, s bűn­től tiszta szivet s mégis ez ifjú hajtása egy vénülő törzsnek korán le lett törve. A szüleit szerető gyermek, mint duvad orvul le lett lőve s halálos vergődését nem enyhítette sem az anyai szeretet gyöngédsége sem a keresztény ima. A holt test ott maradt az útfélen az éj leple betakarta, de az ébredő természet zaja kikiáltotta az éj fitkát; a kihullott vér, a néma ajak szava felhangzott az égig s bosszúért ki­áltott. Az é g keze elért a bűnöshöz s midőn ez maga előtt látta, megremegett a gyilkos bű­nös alakja. Majd igy folytatja : Ezt a gyerme­ket rabló nem ölhette meg, mert pénze nem volt, halálos ellensége se lehetett, mert hiszen az ilyen fiatal szívben nem lehettek még oly nagy erények vagy bűnök, melyek élet halál harczra hívják fel az ellenfelet. A férfiúi becsü­letért sem kellett síkra állani, mert hisz orvul lőtték le. Ki ölhette meg tehát ezt a gyermeket ? Az ébredő nap sugara — s a gondolkodó ész szám.) előtt felderengő világosság azt hirdették, hogy itt Kain bűne ismétlődött. Kain azt hitte, hogy ha feldúlja e tiszta oltárt, ő nyeri osztályrészül a szülői szeretetet; azt hitte, ha elteszi láb alól öcscsét, ő kapja az egész vagyont, hiszen erre nagyzoló életmódja s költekezése miatt meg­rendült anyagi helyzetében nagy szüksége volt. Ki volt az eszme fejlesztője ? Egy kígyó, aki ravaszságával alkalmas volt erre a czélra s egy durva lelkű pásztor. Egyforma a ti bűnötök Isten előtt, ha az emberi törvény nem is Ítél egyformán. Majd bizonyítja, hogy a vádlottak min- denike előre megfontolt szándékkal tette el láb alól P. Elemért, — tehát gyilkosok. Védő beszédek, I. Dr. Fejes István. Tiszta csengő hangon műgonddal kidol­gozott beszédben kel Pap Zoltánnak védelmére. Nehéz — igy kezdi — a szerepem most, midőn Ítélet úgy szólván készen van. Egy fel év óla a helyi sajtó sőt az ország összes saj­tója és közvéleményé már döntött, maguk az esküdt urak is halasa alatt állanak önkénytele­nül is. Engem aggaszt ugyan e körülmény, de állíthatom, hogy vedenczem ha nem is dicséretre méltó, mégis a közvélemény itelete igaztalan. Igaztalan : 1) Mert nem az ő lelkében fogam- zott meg az eszme, Béla már régen ^kere­sett embert, hogy tervét vegre hajtsa, bizo­nyítja ezt az, hogy Lazár Móriczczal is szö­vetkezni akart már júliusban. Zoltán csak augusztusban került szeme elé s ezt olyan existentiának tartotta, ki alkalmas eszköz lehet czélja kivitelében. 2) Védenczem tényleg nagyon rósz anyagi helyzetben volt s igy bár nem akarta a tettet végrehajtani, gondolta, hogy áltatni fogja Be­lát folyton gyilkossági terveket kovácsol s igy sikerül megpumpolni azt a gazdag embert. 3) Maga Béla is észrevette, hogy Zoltán őt csak altatja s azért más alkalmasabb egyént keresett, kit meg is talált Zsoldics személyében Papp Zoltán csak olyan ügyesen csoportosí­totta a semmittevést, hogy lázas tevékenység­nek tűnjék fel. 4) Ha már akkor nem működött közre a tett végrehajtásában, midőn Béla jó módban volt s tőle nagy .jutalmat várhatott, miért ölte volna meg Elemért, midőn már értesült zilált viszonyairól. 5) Védenczem a mai kor embere, aki ne­héz viszonyok között küzd a létért, családja megélhetéséért, hiányos képzettségű, de nem romlott ember s ha bujkált is a paragrafusok között, soha sem ütődött bele, igy most sem. Abban hibázott, hogy nem tudatta a szülők­kel. hogy Elemér ellen merénylet készül, de ezért Istennek tartozik felelőséggel s nem az embereknek, amint senkinek ssm jut eszébe Lázár Móriczot törvény elé idézni, daczára, hogy neki is tudomása volt a bűnről. Végre védenczem apja és neje esküvel erősítették, hogy Zoltán nem lehet bűnös. II. Dr. Hermann Lipót. Zsoldics védelmére azt hozza fel, hogy Papp Béla cselédeivel szemben erőszakos em­ber lévén, vádlott úgy szólván kényszerítve volt a bűntett elkövetésére, mert különben Béla őt tette volna el láb alól, mint azt Zsoldics vallomása szerint annak idején, mikor a gyil­kosságot végrehajtani nem akarta, neki hatá­rozottan ki is jelentette. Áldozatnak mondja Zsoldicsot, ki uráért önmagát áldozta fel. III. Dr. Kelemen Samu. Ezután Pap Béla védője dr. Kelemen Samu emelt szót, s a következő beszédet mondotta. Igen tisztelt uraim! Mély vizek partján, tengerek mellett, mi­kor a vihar végig szánt a viz tükörén és az égnek haragos villámaival ölelkezni látszik a hullámok taraja, hogy a következő pillanatban velőt hasogató fényben nyíljék meg előttünk a tenger örvénye : babonás halász emberek ke­resztet vetnek magukra. Rémülten rebegik, hogy a víznek gonosz szellemei viaskodnak egymással és imádkoznak a szerencsétlenekért, akiket balsorsuk netán nyílt tengeren ért és a kikkel most haláltánczot járat az elemek ereje. Vájjon a viharok, melyek az emberi lélek

Next

/
Oldalképek
Tartalom