Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-23 / 21. szám

7

tengerén száguldanak végig, nem a gonosz szellemek játékai szintén . . . ? Véletlen-e, ami a hajót a vizek forgatagába, az embert a lelki indulatok zajló örvényébe sodorja? Végzet-e, mely előtt bénultan hull le a küzdő emberi kar? Törvény e, melynek nemcsak parancsszava, de indító oka, megérthető előzménye, előttünk kibontakozó fejlődése van ?

Törvény-e az, hogy akarhatunk és akaratuk igájába hajthatjuk lelkünk világát ? Képesek vagyunk-e mindnyájan az akaratra ? És tudjuk-e akarni azt, ami mint vágy és sejtelem virágzik lelkűnknek mélyében.

Ur-e hát az ember akaratán? Akaratával a körülményeken, körülményeivel az életen ? Vagy életviszonyai, mint sajkát a habok, mesz- sze sodorhatják utjának irányától, hogy hajótörötten vergődjék idegen partokon, vagy mély hullámsir boruljon feje fölött, nem hagyva maga után mást, csak a hátramaradottak gyászát és könnyeit.

Ha e könyekkel életre tudnám kelteni azt a szerencsétlen gyermeket, aki örök álomba borult, mielőtt jóformán ébren lett volna, nem tűnődnék e problémákon, hanem beállnék én is a siratok közzé.

Nem kutatnám jó gyerek volt e vagy rosz-e, erényeknek vagy hazugságoknak szövedékéből állott-e a lelke; ép volt-e a teste, vagy mint rothadó fa gyümölcsébe, agyának és szivének magvába befurta-e már magát az enyészetnek férge?

Lezárnám számadásomat 1 Ember volt, mint mi mindannyian ; oly fiatal, mint csak kevesen, gyönge és védtelen, tehát oltalomra szoruló, mint minden gyermek.

Ámha az érte ontott könyeknek patakja tengerré dagadna is, amit partra vet, az nem elő többé, hanem egy alaktalan roncs.

Vissza nem hozza az életnek sem a szülőknek jajszava, sem a bünbánat mardosó gyötrelme, sem a kir. ügyész urnák bosszúra hivó szózata, mely a megtorlásnak legrettenetesebb fegyvereit köszörüli, hogy azokat az önök kezébe tegye le Esküdt Uraim 1

A halottról, aki kiszenvedeit, fordítsuk hát tekintetünket az élő felé, aki küzd, szenved, és vonaglik az élet és halál hajszálnyi tnesgyé- jére allitva, vezekel a múltnak minden bűneiért. Olyan szörnyeteg-e, mint aminőnek önök előtt festették, vagy elhatározásának véres függönye mögött ott lappang-e, a végzetnek árnya ? Igaz-e hogy daczos akaratban, eltökélt szándékkal maga vágja sorsának ösvényeit, mint árokszéli csalánt irtva azt, aki útjába áll : vagy nem e nálánál erősebb hatalom űzi és hajszolja, karmai közé ragadja, kiszívja akaratának velejet és diadalmasan rája térdelve, tépi ki belőle felelősségének életerét: akaratának szabadságát.

A kir. ügyész ur nagyra teregette önök előtt, mit akart örökölni Papp Béla a szülei után. Ezennel meghívom a kir. ügyész urat: vizsgáljuk hát meg azt a szomorú hagyatékot, amelyet Papp Béla valóban örökölt a szőleitől.

Az udvari apai házban született Papp B A ház olyan, mint a gazdája; mást mutat kívül, mint a milyen belül, kivül c-mpa derű, belü csupa zordonság. A ház telkét egy hozzátarlozó kis birtokkal együtt nösülése alkalmából kapta Papp Gyula, Bélának atyja, édes apjától, Papp Györgytől.

Éz a házasság ép oly feltűnő volt, mint amilyen rendkívüli minden, ami ennek a családnak történetéhez tartozik. A férfi tanuló éveiben ; a nő még csak nem is nő, annyira gyermek. Előkelő vagyonos családból való árva, akinek vagyonát kissé megtizedelte a gyámi kezelésnek gondatlansága. Ám a fiának kínálkozó nagy szerencsével szemben az öreg Papp György készséggel lemondott a megszamoltatás szigoráról és ez az üzleti kötcs dobta egymáshoz a két gyermeket, akiknek tálán jobb lett volna sohasem találkozniok.

A férfi nyers és erőszakos, benne az oláhvér lobogó indulatával, mely nemes föllán- gölásra készt, ha megfékezi a tanultság és jó nevelés ; de brutális és vad ösztönök korbácsolják, ha szabadjára hagyva tombolhatja ki magát. Egyik bátyja, delirium tremensben halt meg, a másik szinten iszákosságnak rabja, soká gyógykezelteti magát, mig ismét visszaesik szenvedélyébe és annak áldozata lesz.

A nő gyönge és árva, árvaságában kétszeresen gyönge. Anyja megőrült, anyjának

bátyja szintén megtébolyodott; ő maga a legerősebb terheltség csiráit viszi a házasságba, melynek boldogtalanságában hisztériája teljesen kifejlődött.

A házasság megkötésének napjától fogva egy kettős vértanuság kezdődik : a szüléké és a hitvesé.

Az öreg Papp György a birtok átadásával egyidejűleg mérsékelt vitalicumot költött ki magának. És ez az életjáradék, melyet minden ellenérték nélkül is hálás szivvel kell adnunk, imádkozva a gyönyörűségért, hogy azt minél tovább adhassuk öreg szüléinknek, itt az irgalomnak koldus botjájavá vált, melyet keserűvé tett az átok, a melylyel odadobták és még keserűbbé a könnyek, amelyekkel fölszedték őket.

Át akarok surrani ezeken az epizódokon. A káromlás, mely fölverte az udvarii házat, a miért még mindig kell adni életjáradékot; a jelenetén, a mikor elkeseredett ellenségként állottak egymással szemben apa és fia, ütésre emelt ököllel, amint később Papp Gyulával szemben állottak saját fiai és át a Learhoz hasonló tragédián, a mikor tornáczárói kergeti ki a fiú édes atyját, arról a portáról, melyet apjától kapott volt ajándékba.

E martiromsággal párhuzamosan sínylődött a maga vértanuságában a hitves.

Gyönge és beteges, szervezeténél és prae- dispoziciojánál fogva ingerlékeny, szembe találta magát egy erőszakos temperamentummal, mindent leromboló féktelen kitöréseivel. Ami másutt nézeteltérés, az itt elkeseredett küzdelmek gyújtó szikrája lett; ami szóváltás, az méregbe áztatott káromlás és bántalom.

És e méreg nemcsak azt marta meg, aki felé a bántalom sújtott, hanem bőrének likacsain át a testbe, a testen át leikébe szivárgott a gyermeknek, a ki e jelenetek akaratlan tanúja volt. Ott tipegett a kis Béla apja körül, mikor ez széttépte saját atyjával szemben a vérség és szeretet kötelékeit és tágra nyitott szemekkel bámulta, mikor anyja elmerült a valódi és képzelt megaláztatások keservébe.

Valószínű, hogy kicsinyke elméje nem értett meg mindent, a mi körülötte történt, de a mit föl nem fogott értelmével, azt megsejtette a gyermeknek éles ösztönével, amelyet öntudatossá tett a haladó kor fejlődése és hamar kioktatott a cselédszobának felsőbb nevelése. Mert családi viharok idején, mint megriadt bárányok a karámba, menekül a mindenütt útban levő gyermek a cselédszoba bizalmas melegébe. Ahol mint kiterített, holt tetemen a varjak, lak- mározik a cselédség a gazda erkölcsén, becsületén, legféltettebb titkain. Mert csak egyetlen és igazi gyönyörűsége van a nyomorult és megalá zott cselednek, ha még nyomorultabbnak és meg- alázottabbnak tudja a gazdáját, mint a milyen ö maga.

Ennek a légkörnek páráival telt meg a gyermek Béla lelke. És mialatt teste sudár karcsúságba szökkent, lelke visszahajlott önmagába, befelé, mintha gyönge szárnya nem bírná el saját terhét és elfordulva mindattól, ami környezte.

Ennek a gyermeknek soha sem volt gyermekkora. Vidám kaczagása nem verte fel a szobák csendjét. Libegő hajjal, gyönyörtől kipirult arczczal nem kergetett szines pillét a réten, a mint később az ifjúkor fölpezsdülő vérével nem kergette az élet tarka ábrándjait sem. Szófián, komor és zárkózott lett és alig volt öt évesnél több, mikor minden érintkezése atyjával arra szorítkozott, hogy jó reggelt és jó éjt kivánt neki, ha ezt már éppenséggel nem kerülhette el.

E szorosan zárt léleknek rekeszein csak két iker érzés világa szüiődött be: a gőg és az uraskodás.

Anyja, az élet száz sebéből vérezve, csak egyetlen ábrándnak élt, hogy fiát hatalmasnak, nagynak, mindenki által irigyelt urnák tudja. És ez volt törekvése az apának is, aki elvégre szerette gyermekét, csakhogy a maga módja szerint; nem keresve a kulcsot, mely e zárkózott szív nyitjához vezet és nem is találva azt meg soha.

*

Az érzelmeknek e ridegségét nem olvaszthatta meg a testvéri szeretet melege sem.

Két gyermek született még a Papp Gyula

házasságából.

E szépen fúldiszitett mesét alaposan megT I S Z_ E__ M L E“ (21-ik szám.)

fosztotta czifraságaitól dr. Egry Károlynak vallomása.

Hallották önök, hogy Árpádot, ezt az eszelősségig őrjöngő gyermeket, akit itthon már senki elvállalni nem. akart, Lőcsére küldték tanulmányai folytatása végett. Ott a felvidéken, ahol az emberek úgy beszélnek az Amerikába menetelről, mint nálunk a szomszédos községbe való kirándulásról, kiirthatatlanul meggyökerezett benne az Amerikába menetel kalandos eszméje. És miután Lőcséről úgy hozták haza, hogy búcsúzóul revolvert szegzett tanáraira, szinte tombolva követelte, hogy őt Amerikába küldjék. Tőrrel, gyilokkal, családjának elpusztításával fenyegetődzött, ha kívánságának ellene szegülnek.

így történt, hogy a család megbízásából dr. Egry Károly kisérte Hamburgba Árpádot, megváltotta a hajójegyét, ellátta a szükséges zsebpénzzel, melyhez igaz, Béla is hozzájárult, miután Papp Gyula ezen a ponton kissé szűkmarkú volt.

És ugyanez a Papp Árpád az, aki amint Amerikából visszatért, jelentkezik a vizsgálóbírónál és bár a törvény fölmenti a tanúskodás alól; (a törvénynek néha jobb a szive, mint az embereknek) odaáll vádlóul bátyjával szemben.

Öt nap és öt éjjel utazott Árpád szinte mérthetetlen tengeren, nem látva maga előtt mást, mint a végtelen vizet és eget az ő milliárd csillagaival, az isteni költészet e ragyogó szózataival. És a természet fensége nem ihlette meg lelkét. Rideg gyülölséggel, mint a családi vagyonnak most már egyedüli hagyományosa, lép oda bátyjához, hogy nem taszithatná-e uj- jának egy mozdulatával még mélyebbre, mint amilyen mélyben fetreng az már is. Ő hozza be Bélának strichnines üvegét, ő teszi le a vizsgáló biró asztalára, mint bátyja gyilkos szándékának bizonyságát.

Nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy ha vallomásra kényszerítenek is, inkább leharapná a nyelvét bármelyikünk, semhogy ő maga vádolja gyilkossággal tulajdon bátyját.

Az öcs, a ki oda áll a bitófa alá, hogy maga sodorja bátyjának a kötelet: gondolatnak borzasztó, látványnak undorító. Csak az agynak és léleknek beteges elfajulása az, a mi e tetteket megérthetővé teszi.

A harmadik a testvérek között: Elemér. Gyönge szervezetű, gyönge elme tehetségű és gyönge lelkületű gyermek, a léleknek, akaratnak vagy jellemnek egy kóros élfajulasával : hazug, szinte a maniakusságig. Egyébként szelíd gyermek, a kit ha megszidnak, a mi hazu- dozásaiért és kártya szenvedélyéért gyakran megtörténik vele: kileli a hideg és ágyba fekszik.

A testi és lelki degeneráltságnak szomorú

képe.

E családi környezetnek behatásai mellett, a Papp Béla tragikumának betetőzéséhez tartozik a mód, melylyel az önállává lett embert az élet útjára kivezették. Hajlamainál, neveltetésénél, a külső viszonyoknak rája való hatásánál és lelki világának e viszonyokhoz idomulásánál fogva gőgös és ur, az uraskodásnak csak külső czifraságaiba dobták, a hozzá való eszközök nélkül.

Bármely Dorotya utczai bankárnak becsületére válik a pénzügyi művelet, a melylyel Papp Béla önállósítását édes atyja financzirozta.

Előttem feküsznek Papp Béla sajátkezű följegyzései. Kapta a szentmártoni birtokot, nem egészen 200 holdat, persze nem tulajdonul, csak használatba; fizette érte az adót, ami rendén van: a bekebelezett kölcsönnek annuitását, ezen kivül a külön életjáradékot, tartotta Papp Gyula sertés állományát, a mely elette a szemes termény nagy részét, bosszankodás volna végig fölsorolni. Elég az hozzá, hogy mikor esküvőjére ment, az első kiadásaira szükséges 200 forintot szabójától kellett kölcsön kérnie. A hintóról, melyet atyja meglepetésül küldött, hogy abban vigye haza fiatal hitvesét, ő neki mutatták he a számlát. A háznak, mely nem is az övé volt, tartozási költségeit ő vele fizettették meg.

Valóban az önállósításának ebben a módjában, már benne volt az anyagi romlásnak minden csirája.

Később házassága után, hogy szemrehá- nyásf ne tehessenek neki, a feleségével kapott hozományát birtokvásárlásba fektette; de mert pénzzel nem érte fel a vételárát, adóságokba bonyolódott, úgy, hogy teljesen egyetértek a