Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-28 / 48. szám

„HETI S Z E M L E“ (48-ik szám.) távolból czikkázó villámokat, s megalkoiá Nagy Patronánk segítségével a keresztény Magyarországot ! És e nagy befejezett korszak határkö­vénél o remény és szeretet derűje ömlött az arczokon a szent Jobb ünnepén s az ezt megelőző orsz. kath. nagygyűlés fényes nap­jain. „Örömben és emlékezésben fürdött. minden lélek, s összeolvadt minden egy nagy együttérzésben.“ A királyi család tagjai, főu­raink és főpapjaink, gazdag és szegény, ur és szolga egyek voltunk a szent jel ünne­pén, a Kárpátoktól Adriáig millió ajkról zen­gett az ünnepi hymnus, s felajánlottuk te­hetségünket, akaratunkat s szivünk minden dobbanását a haza üdvének munkálására, fogadván a múltakból tanulságot, a jövőre bátorságot és törhetetlen hűséget a hit vé­delmében. Beteljesedett im a költő szava : lesz még egyszer ünnep e világon 1 S e nemzeti ün­nepből részt követel magának a Szózat köl­tőjének, Vörösmarthy Mihálynak halhatatlan szelleme. Ezért gyűltünk ma öszsze, hogy áldozzunk dicső emlékének, s tanuljunk tőle honszerelmet, ragaszkodást édes hazai nyel­vünkhöz, tiszta szeplőtlen erkölcsöt, nemes egyszerűséggel párosult szivjóságot, ember­társaink kölcsönös becsülésót, s bajainkban a lélek nyugalmának megőrzéséi. — Élete és működése összeforrt nemzetünk életével, s küzdelme a nemzeti lét küzdelméért tör­tént, s bár napja múlt, nem halt meg, mert dús élte kincseit milliókra kohó el. — Állít­sunk hát szobrot emlékének, a költők kirá­lyának. Te pedig Cho készítsd legdicsőbb lapod ! De ez nem elég. v— Igen tisztelt kö­zönség — kövessük szellemét müveit olvas­gatva s értsük meg jól, hogy éppen nap­jainkban van legnagyobb szükségünk reá. Mert vallásosságra tanít legszebb költe­ményeiben : Kis kacsóid összetéve szépen Imádkozzál édes gyermekem, Most a két jó öreg asszony, Hogy semmi jót ne mulaszszon, Fél könyvből, de nem fél szívvel Imádkoznak este — reggel. Isten segíts, királyok Istene, Emeld fel hozzád a király szivét. hazán kivül keresse boldogságát (Nept. L XXVII. 28. sz.) És végre uraim — legyen tanításunk egységes — a gyakorlatiasság, az életre való oktatásban . . . Csak egy két példát nyújtok ! Mi nem tanítottuk meg a népet arra, hogy az ő értelmi és foglalkozási körének megfelelő hasznos olvasmányokkal táplálkozzék. A sok fizika, nyelvtan, földrajz miatt nem jutott idő az olvasás megkedveltetósóre. Hátmegtanitották olvasni a népet—aszo- cziálisták. Értenek ugye bár engemet Uraim ? Olvastam egy szerkesztői üzenetet. Az öreg GyertyáDÍi adta. Így szól: Hogy nagy hiba, ha a falusi iskolában, hol a lakóság 9U°/o földmivelóssel foglalkozik, olyan olvasó köny­vet használnak, mint a fő vagy nagy városi iskolákban : abban teljesen egyet értek. Hát ebben az ügyben is kenyértörésre keli töre­kednünk. Mit szóljak a fizikáról ? Jól mondja egy jeles Írónk, hogy ma úgy adják elő a ter­mészettant a tankönyvek, mintha tudósokkal lenne dolguk. Pedig azt úgy kellene előadói, hogy a gyermekek lelkét ne csak megvilá- gositsa, hanem meg is melegítse. Ám, türelmükkel tovább vissza élni nem akarván, a közgyűlést ezennel — megnyitom. Mert honszerelmet zeng minden sora: hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar. Mert erkölcsi világa oly tiszta, mint az égbe visszaröppenő sugáré. Ebbe a világba vezessétek hazám asszonyai leányaitokat, s gondos nevelésieket az ő: szelleme fogja be­tetőzni. És te hazám ifjúsága, ki röpke gondo­lattal s könnyű szívvel a jelennek élsz, kö­vesd örömmel a múlt nagyság képeiből az erények ragyogó példáit, tanuld ismerni azt a magyar nyelvet, melynél még nem zengett szebben magyar költő lantja, s ápold ártat­lan szivedben e hármas érzelmet: Isten, király, haza ! A felzugó tapsvihar után Bossin Gizella kisasszony kedves alakja jelent meg az emel­vényen, mire az alig csillapult lelkesedés ujult erővel kitört, tapsokban előlegezvén a kisasszony iránt a bizalmat, melyre több al­kalommal történt sikerdgs szereplései után méltán tarthatott igényt. Aki szépet, magasz­tost remélt, nem csalatkozott. Gyönyörű hang­ján, melyet művészi routinnal kezelt, oda­adással csüggött a közönség. Meder Mihály zongorakisérete mellett egy műdalt adott elő, mely annyira elragadta a jelen voltakat, hogy az általános óhajnak engedve kénytelen volt programmszámát több népdallal megtoldani, melyeknek előadása az előbbi magas szin vonalon állott. A pillanatok egyik kedves jelenetből a másikba ragadtak. Bossin Gizella fényes si­kerei után Lengyel Elza kisasszony, a kis Demosthenes ragyogtatta a ékesszólás mű­vészetét. Behízelgő hangjával, a tartalomhoz mért nyomatékos színezéssel, az érzelmek fenségét visszatükröző arczjátékával nagy hatás közt szavalta el dr. Fodor Gyula fő- gymn. tanárnak ez alkalomra irt remek ódáját. A kisasszony fellépése, határozott magatartása, az az otthonosság, melylyel egyéniségének kiváló talentumait érvényesíteni tudta, va­lóban meglepő volt. A programm negyedik számát Bodnár Gáspár képezdei tanár szabad előadása töl­tötte ki. Vörösmarthy Mihály életét és köl­tészetét méltatta. Lángszavai gyújtó hatással voltak. Mint a vihar, mikor végig korbácsolja a tenger sima felszínét, úgy hullámzottak az érzelmek magyar szívből eredt kijelentései alatt. Bodnár a felszólításnak engedve annyira elmélyedt Vörösmarthy életének és költésze­tének tanulmányozásába, hogy egy egész kö­tetet irt, mely erre az alkalomra el is hagyta a sajtót. Ebből hozta össze a találóbb rész­leteket. Amint befejezte pompás előadását, éljenzés tört ki az ajkakon, mely méltán megérdemelt jutalom volt az elért szép siker után a rendkívüli fáradságért. Az ünnepség — miként láttuk — csupa gyöngyökből állott. Madzsar Bella kisasszony egy gyémántot helyezett a drágakövek közzé. Szép Ilonka melodrámát szavalta Meder M. songorakisórete mellett. Nem is tudjuk, mi­lyen szavakat használjunk művészetének mél­tatására, melyben az érzelem mélysége a meglepően kedves előadással oly fenséges harmóniában egyesült, hogy órákig is szíve­sen láttuk volna ott az emelvényen. A zon­goramester az ékesszólás mesterének méltó partnere volt. A kisasszonyoknak gyönyörű virágcsokrokkal kedveskedtek, Most a műkedvelőkből álló férfikar lépett az emelvényre, s nagy bravourral adta elő Vörösmarthy Szózatát, mely a nagyszerű produktiók sorozatának méltó befejezése volt. Aki nem volt ott, pedig jogot formálhatott volna a megjelenésre, őszintén fájlalhatja el­3= maradását,mert minden nagyítás nélkül mond­juk, hogy Szatmdron ilyen szépen sikerüli elő­adás még nem volt. E után a jelenvoltak eay része a kath. kaszinóban gyűltek össze, hol igen jó han­gulatban telt az idő. Nyílt levél Nagy méltóságú Széli Kálmán Miniszterelnök és Belügyminiszier Ur O Excellentiájahoz Budapest. Nagyméltóságu Miniszterelnök és Belügy­miniszter Ur I A csongrádi függetlenségi és 48*as Népkor elnökségéhez folyó hó 17-én a kö vetkező irat érkezett: 7127/1900. A csongrádi 48-as Népkör ügyében. Végzés. Tekintettel arra, hogy a nagyméltóságu belügyminisztérium, a folyó évi október hó 28-án 110790 V-—a. számú rendeletével a csongrádi 48-as Népkor működését felfüg­gesztette, s az 1873. évi 1394. ein. számú belügyminiszteri rendelet alapján a vizsga­latot a kör vezetősége ellen elrendelte és tekintettel arra, hogy a hivatalos rendelet alapjáni vizsgálattal a csongrádi járási fő­szolgabírói hivatal bízatott meg: felhívom a csongrádi 48 as Népkör elnökét, s annak utján a Népkör vezetőségét, hogy az egylet működését további rendelkezésig szüntesse be s az elrendelt vizsgalat megejthetése czéljából az egylet beléletére vonatkozó min­dennemű jegyzőkönyveket, pénztári száma­dásokat, könyveket és egyéb okmányokat a szolgabirói hivatalhoz három nap alatt szol­gáltasson be. Miről a csongrádi 48-as Népkör elnöke és annak utján a kör vezetősége ezen végzéssel értesittetnek. Csongrad, 1900. évi nov. 13. (P. H.) Mátéffy s. k. főszolgabíró. Vájjon jól látunk-e és hihetünk-e szemeinknek, Kegyelmes Uram? Bámulva kérdezzük Nagyméltóságodtól, hogy az alkot­mányos Magyarországban élünk-e, vagy valahol a legsötétebb Afrikában, hogy a szabadgyülekezési jog ellenére igy lehet egyletünket minden előzetes vizsgálat és törvényes ok mellőzésével, rendeleti úton felfüggeszteni ? illetve bezárni ? Nagyméltóságodtól hiába kértünk, sür­gettünk mindeddig orvoslást súlyos bajaink­ban, mert mikor hivatkoztunk a Nagymél- tósagod által kormányzási elvnek hirdetett jogra, törvényre és igazságra, méltóztatott avval kielégíteni bennünket, hogy magának kegyeskedik fentartani annak megítélését, hogy mit tart jognak, törvénynek és igaz­ságnak ? Alázatosan esedezünk tehát azon nyilatkozatáért, hogy vájjon egyletünknek ilyetén semmivel sem indokolható bezárását is jognak, törvénynek és igazságnak mél- tóztatik-e tartani ? Tiltakozunk azért, mint függetlenségi és 48-as szabad polgárok, ezen hatalmi bru­talitás ellen, mely törvényt ül, mielőtt vizs­gálatot tartana és Ítéletet hoz, mielőtt bi­zonyítékok volnának kezeiben. Mert ez a tény csak ahhoz a rendszerhez méltó cse­lekedet, mely 5300 írtért licitált el nálunk 26900 frt. bírói leletben levő készpénzt, hogy azt kezeibe kaparithassa. 32000 forintért építtet 5000 forintos hajóhidat és nekünk független polgároknak megtiltotta, hogy ér­deklődjünk iránta, mire költötték el ezen öszszeget? Ahhoz a rendszerhez méltó eljá­rás ez, mely egy év előtt kínvallatások közt elevenen sütötte meg ártatlanul Mencser Lajos tanyás embert, aztán pedig ló előtt négykézláb hajtatta ki a tanyára, nehogy orvosi látleletet vétessen fel magáról. Az idén pedig október 4-én fényes nappal gyiikoltatta nyilt utczán Csányi János katona ujonezot, mert bevonulásakor zeneszóval kísértette ki magát a vasúihoz. De ugyanakkor súlyosan megsebesítette Maszlag Rókusi és Szőke Pált, mert a brutalitás ellen tiltakoztak. Nagy mól lóságod tiszta választást Ígért a kúriai bíráskodásról szóló törvényben az országnak. A legálázatosabban kérdezzük

Next

/
Oldalképek
Tartalom