Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-28 / 48. szám
2 HETI SZEMLE (48 ik szára.) lehetne az, csak épen magyar nem. Annyit tud már felőle mindenki, hogy a bukott nagy miniszter alapította, ennek a révén óhajtván magát felszínen tartani és ha lehet, visszakaparitani a kormány gyeplőjét a körmei közzé. No hát ez az újság nagyon rósz szolgálatot tesz szegény Bánffynak, mert azok előtt is bemutatja a maga valójában, akik félig, vagy egyátalán nem is ismerték. Szinte csodálkozik az ember, hogy lehetett Magyarországnak olyan miniszterelnöke, aki azokat az elveket vallja, melyeket a Magyar Szó hirdet. De hisz épen azért vannak olyan fenomenális állapotok erkölcsi és anyagi tekintetből az egész országban. A rémülettől alig tudunk szóhoz jutni, mondja az említett újság, olyan hirt kaptunk. A világosságot feketére akarják festeni. Magyarországot virágjában akarják elfagyasztani. A tudományos egyetemet a jezsuitáknak akarják kiszolgáltatni. A budapesti tudományos egyetem fakultásai tegnapelőtt gyiilésez- tek és határozatokat hoztak, amelyek kizárólagosan klerikális színezetűek és egyenesen protestánsellenes és antisemita irányzatúak. Mindezek eléggé jellemzik az egyetemen uralkodó magyartalan, antiprotestáns, antisemita és jezsuita irányzatot. Wlassics ur, tessék oda figyelni. Hát nekünk csak annyi szavunk van hozzá, hogy a Magyar Szónak és fegyvertársainak — mert nem kell gondolni, hogy egyedül van, hiszen a sajtót a zsidó elem dominálja, — elég okuk van a rémületre. Látják, hogy olyan szél kezd fujdo- gálni, amely őket arczban találja. Látják, hogy azt a feltolakodó pöf- feszkedést, melytől nemcsak hasábjaik hemzsegnek, de a társadalom is saturálva van, megelégelték odafenn az egyetemen. Megelégelte maga az ifjúság, s az egyetemi tanács osztja a nézetet. Bizony ez nem lehet rájok nézve kellemes dolog, mert ha ilyen elvekkel lép ki a jövő generátió az élet küzdő terére, az épenséggel nem lesz az ő kezök alá való. Nem lehet lesz azokkal amúgy Bánffy-huszárok módjára röviden elbánni. Oszlopai akarnak azok lenni a magyar társadalomnak és nem gyilkosai. Hogy Wlassics ur ne figyelne oda, ami az ország főiskolájában történik, azt hinni sem lehet. Nagyon jól tudja ő, mit csinálnak ott. Államférfim bölcsesége épen ezen a ponton kezd kidomborodni. Aki nem érti meg, vegyen leczkét a Magyar Szótól. Tudja ő nagyon jól, miért jajdul fel olyan rettenetesen. Csakhogy ezzel a förmedvénynyel épenséggel nem tesz jó szolgálatot a saját ügyének, mert még jobban fokozza azoknak az energiáját, akiket ilyen méltatlanul és minden szemérmet félretéve támad. De hiszen épen igy van ez jól ! . . . Hadd ismerje és vesse meg minden jó érzésű magyar ember azt az irányzatot, melyet ő és társai képviselnek, amely térdig belegázolt a nemzet evkölcseibe. Vegyes érzelmek hulláma van felkorbácsolva a szivekben. A kereszt körül folyik az elkeseredett tusa. Elkeseredettnek mondjuk, mert mindakét fél a saját ügyét akarja diadalra juttatni. Egy exponált és jelentékeny ponton a kereszt győzelmet aratott. Ez a győzelem előképe a nagy átalakulásnak, mely — okunk van hinni — nemsokára bekövetkezik az egész országban. Vörösmarthy-ünnepély. Pompás ünnepély folyt le a múlt vasárnap a Czeczil-egyesület dísztermében halhatatlan költőnk 100-ik születésnapjának emlékére. A szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör és a Kath. Kaszinó rendezték együttesen. így volt és van sok népiskolában még ma is. Az a kis falusi paraszt fiú is egy csomó könyvet hordoz a hóna alatt; hej, mert sok ma a tanulni való. Nyitogat- ják is azokat a könyveket. És értelmük fo- gékonynyá legyen ... de mire ? Hogy majdan olvashasson a társadalmi nagy egyenlőségről, a hol nincs király, ur, tagoltság; hogy megnőljenek igényei, mikkel megfogyatkozik munkakedve, kötelesség érzete, a felsőbbség iránt való tisztelete. Mert a koponyájában mozog valami, de szive üres marad. A nép gyermekei előtt nem nyitották ki a természet csodás könyvét. Ér pedig annak a kis világnak könyvét, melyben az ő bölcseje ringott, a hol gyermekségét tölti, a hol élnie és halnia kell. Pedig nem csak saját lelkében, de itt is megtalálhatja az Istent, ki nélkül sem a régi társadalom fenn nem állhatott, sem az uj nem állhat. Megtalálhatja ahazáf, melynek fogalma, jobban mondva érzése megfogyatkozott az uj nemzedékben. . . Hiába valók a hazafias szavalmányok özöne, az iskolás nemzeti ünnepségek ! A hazának igaz szereletét mélyebbre szántott szívben plántálhatjuk. Hogy szeresse a falusi templomot, melyben éppen az a jó Isten lakik, a ki ura a világraszóló dómoknak is. Hogy szeresse meg a falusi tűzhelyet, melynek egykor önálló gazdája lesz. Hogy becsülje a felsőbbséget és polgártársait ! Ragaszkodjék a földhöz, melyre verejtéke fog hullani, ismerje meg az állatokat, melyek földi javának talán főrészét képe- zendik .... Valóban ott van a hiba, hogy népiskoláinknak nem ez a könyv a vezérkönyve. Hogy nem ebből sarjadzott ki a népiskolai nevelésnek és tanításnak gyümölcsei. Hogy a nagyzás hóbortjában szenvedtünk, hogy bekalandoztattuk azzal a gyermekkel az egész világot, csak arra nem neveltük, hogy itt e hazában Isteut, hazát és királyt szerető, boldogulni tudó elégedett magyar legyen 1 *, * * Azt hiszem, m. t. Közgyűlés, hogy a dolgok ilyetén állása mellett senki sem fogja kétségbe vonni, hogy igenis az agrar kérdés megoldása a legbensőbb kapcsolatban van népnevelósünkkel. Nem különösen önök, m. t. kartársaim, kik a nép közt élvén, ez irányban bő tapasztalatokkal rendelkeznek. Sőt mi több, ha a mj édes hazánk minden időben sokat várt a néptanítóktól : a mai idők viszonyai e várakozást még jogosultabbá teszik. Nem nagy, de distingvált közönség foglalt helyet a teremben. Remekebbül sikerülni műsort még nem láttunk Szatmáron. Pedig itt rendszerint jó erők szoktak a szereplés terére lépni. Valami bűvös ihlet szállhatta meg a közreműködők kebelét, mely valamennyit a művészet szférájába ragadta. A megemlékezés méltó volt a költő emlékéhez. Szép kötelességet rótt le a rendező két egyesület, midőn halhatatlan költőnk emlékének oltárt emelt a szivekben. Az ünnepélyt Jaslcovics Ferencz rövid, de remek beszéde nyitotta meg, melyet ide iktatva egész terjedelmében közlüuk : A nap már lemenőben, Tüzet rakott a felhőben Vége felé közeledik a szent év, a kereszténységnek nagyszerű éve, s a keresztény Magyarországnak öröm ünnepe. BÚC9U- sugarai bearanyozzák a ragyogó eget, az éltető földet, a mindenség porszemét, s mindnyájan hála-imádsággal borulunk le a népek hatalmas Istene elé, hogy ezt is elérnünk engedte. Dicső ünnep volt — emlékezünk rája — az ezeréves Magyarország emlékünnepe. Fenséges és lelket emelő gondolat: ezer évet éltünk át és ma is virulunk ; átkos viszályt, fergeteget s világrenditő hatalmakat győztünk le, hogy a múlt fényes emlékeiből a gazdag jövő reményének koszorújához virágot szedjünk ; — de magasztosabb és szentebb érzelem nyílt meg ajkunkon : hol vagy István király, téged magyar kíván, fordítsd szemeidet régi országodra ! És Boldogasszony anyánk, régi nagy pátronánk, ne felejtkezzél el szegény magyarokról. És hozzátok fordultunk e szent óv folyamában százszor és ezerszer I Mikor ki- gyultak az örömlángok Esztergom ősi templom kupoláján augusztus 15-ón a 900 évvel ezelőtt történt első koronázás évfordulója napján, — első szent királyunkhoz fordult gondolatunk, a te országalapitó és országfenntartó elméd és hatalmad után vágyakoztunk, mert „utánad van minden kívánságunk.“ Feltűnt előttünk a királyi trónuson dicső alakod a kettős kereszttel kezedben, mely a sötétségből egyszerre kigyulasztotta a hit szelíd hajnalhasadását, elűzte a messze Népiskoláinkat helyesebb irányba kell terelni: ez ma közóhaj, sőt szükséglet. Ez a fordulás, regenerálás leszen egyik leghatalmasabb eszköz arra, hogy az uj társadalmi programmot diadalra emeljük. Csak e munkánkban, e törekvéseinkben jól jegyezzük meg, hogy iskoláinkat nem a szervezet egysége, hanem a szellem egysége fogja nemzetivé tehetni. Egység a vallásos szellemben, egység a nemzeti szellemben és egység a tanítás szellemében ! A népben meggyengült a legfőbb hatalom, az élet forrása, a jó Isten iránt való hit. Meggyengült az Isten szolgái iránt is a bizodalma, mert látta, és látja, hogy vallását is kíméletlenül illetik. Ezzel meggyengül tekintélye a világi elüljáróságnak is, mert hiszen a felsőségek összesége szervezetet alkotnak, egyik szerv ütését érzi a másik is. Azért mondom, hogy népiskolánkban legyen egységes a szellem, mely határozottan vallásos iskolát kíván. A népben meggyengült a haza iránt va}ó ragaszkodás; könnyen itt hagyja ezt a röget, melyet apáink vére áztatott. Azért az uj ezred óv iskoláinak az legyen feladata, hogy qe akadjon e hazában magyar ember, a ki e