Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-24 / 43. szám
IX; évfolyam. ISS«ik Kzám. §zatmár. 190«. Október 21 HETI SZEMLE. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: BÁTHORY ENUIiE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatá küldemények, pénzek, hirdetések, stb'. a „Váztítfánjj sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szára.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 Altér. A l»j_> megjelenik mindeu szerdáu. A rák gyógyítható. A társadalmi rák, — erről akarunk beszélni. A test rákfenéje előtt összecsapják a kezüket a doktorok. Olyan hatalmat még1 nem termett a föld, mely a testnek e nyavalyája felett urnák vallja magát. Hanem a társadalom rákjaival szemben igen jó orvos maga a társadalom. Nagyon igaz, hogy szörnyen nehéz kiirtani, mert neki is olyan polypkarjai vannak, melyek átölelik az egész szervezetet. De ha segítségére jön doktor és kirulgus, lehetetlen, hogy a saktermetszés a kivánt hatást meg ne csinálja. Mert a saktermetszés tudvalevőleg pompásan vág az elevenbe. Olykor még a keresztet is rituális pontossággal emeli ki a magyar czimerből. A legfanatikusabb orthodox sem vethet a szemére semmit. Ilyen saktermetszést kell produkálni a társadalomnak a saját- rákjaival szemben és semmi kétség benne, hogy a gyilkoló kórt eltávolítja a beteg testből. Ellenben, ha összedugott kézzel nézzük a pusztítást, a megtámadott szervezetnek minden bizonynyal el kell kallódni. Nagyon sok nyavalya van, melyeknek karjai közzé oda van vetve a magyar társadalom. Igaz, hogy lassan, de biztosan ölnek. Evekig ellappanganak ismeretlenül, — csak akkor jön rá a közönség átkos mun- kájokra, midőn már ezeren, meg ezeren estek áldozatul Ilyen járványos kór az uzsora, melynek manapság j megszámlálhatatlan válfaja ismeretes. El van az terjedve a városokban épen úgy, mint a falvak szegény lakosai között. Minden vidéknek akad szipolya nem is kettő három, hanem tuczat- számra, kik pókmódra lesik áldozataikat, hogy hatalmukba kerítsék. És bizony a jelenlegi szűk pénzviszonyok között munkájok nem is olyan nehéz. A megszorult ember könnyen lépre megy, azt hivén, hogy majd csak kiheveri talán. Dehogy heveri ki. A jövő esztendőben még mélyebbre sülyed. Egyszercsak azon veszi észre magát, hogy nyakig a boldog hitelező zsebébe került. Napjainkban azt mondhatjuk, hogy még szerencsés, a ki pénzintézethez megy,, mert -ott, legfellebb 10—12°/o-ra nő fel a porczió. Természetes dolog, hogy ez is uzsora, csakhogy kisebb fajta. Nagyon távol áll az ötszáz perczentestől, amely pedig nálunk nem is nagyon ritkítja a párját. No hát nemcsak ezen, de még a 12-ősön is lehetne okkal móddal segíteni. Miért fizessen a szegény ember annyit, ha nem muszály neki. Csakhogy persze, ő magát nem tudja megmenteni, ha nem jön a segítségére egy árva lélek sem. Azoknak kellene gondolni reá, akiknek nem is kerülne valami nagy áldozatba meg fejtörésbe nyélbe ütni a szegény ember sorsát. Szóval hol az intelligentia ? . . . Ilyenkor nincs sehol! . . . Az mi- nálunk ma már hiú pöffeszkedésben nyilvánul csupán. Négyes fogat, livré, meg Isten tudja milyen szamárságok. Mikor a szív intelligentiájáról kellene beszámolni ország világ előtt, — üres a kabinet. Akár haragszik érte valaki, akár nem, de Magyar- országon ez a világ sorja. Nemes lélek, ki a mások bajával törődik, ritkább mi közöttünk, mint a fehér holló. Ha jól megy a dolgunk, el vagyunk bódulva a nagy uraságtól. Ki is gondolhatna ilyen rózsás színben a sok szegény ördög szánandó sorsára? . . . Hogyha az ördögből gyilkos lesz és rabol, akasztófa neki. Ki törődik vele, minő nyomorúság, a léleknek minő megrázkódtatásai vitték a hínárba? . . . Meg is lehetett volna menteni talán ? . . Ha mellette van a társadalom! . . Ha vannak intelligens szivek !! . . . Mert az intelligens pózokkal ilyenkor nem érünk semmit. Igaz, az államnak is lehetne ܧ rv i{< ’xa. fff A társadalom bűne. Lwow 1900. szept. 28. Fel és alá sétáltam ,a Hotel Belle vuo udvarán. Ezen az udvaron van ugyanis a beregszászi szőlőórtékesitő szövetkezet raktárhelyisége, melynek ez időszeriut én vagyok az őre. Gondolataim messze elkalandoztak. Otthon voltam szeretteim, barátaim és ismerőseim között. Ah, oly rég ideje annak, hogy nem láttam őket, lelkem úgy vágyik már utánok. Magam elé képzeltem szerény hajlékomat, az udvart, a kertet; láttam nőmet foglalkozni a jkertben, láttam gyermekeimet fel s alá futkározni az udvaron ; szinte hallani véltem vidám csevegéseiket, danájokat, kaczagásukat. Oly jól esett ez nekem itt a messze idegenben, ahol minden olyan különös, olyan rideg reám nézve; ahol nem látok egy ismerős arczot, a hol nem áll velem senki szóba az én nyelvemen, azon a szép zengzetes magyar nyelven ; ahol úgyszólván némaságra vagyok kárhoztatva, ügy elszorul néha a szivem, a mint elgondolom, hogy itt ebben a nagy városban egyedül én vagyok az elhagyatott árva, a kit senki sem vesz észre, akihez senkinek sincs egy szeretetteljes szava, barátságos tekintete. S ilyenkor oly jól esik haza gondolni, oda képzelni magam szeretett családom körébe, térdemre venni kicsinyeimet, s elcsevegni velők hosszasan, édesen. S amint igy el-elmerengek, észrevétlenül könyek lo- pódznak szempilláimra, hiszen önkenyte- lenül arra gondolok: vájjon mit csinálnak most, vájjon nem betegek-e ? Nincs-e valamiben hiányuk ? S vájjon ők gondolnak-e reám ? — Csak pár hétre távoztam el családom köréből, s e pár hót is örök időnek tűnik nekem. Milyen kemény szivünek kell annak lennie,a ki családját hónapokra, évekre tudja elhagyni 1 Csak még most vezéreljen haza az Ég szerencsésen, soha, soha, nem távozom el mellőletek szeretett nőm, kedves gyermekeim! . . . Jobb izü nekem otthon a száraz barna kenyér, mint itt a vendéglői koszt. Ily gondolatokkal voltam elfoglalva, midőn egy elcsigázott alak levett kalappal felém közeledve előbb lengyel, majd német nyelven megszólít s némi segítségért könyörög. Miután nagyon rosszul esett nekem, hogy merengésemben megzavart, hogy eltá- volitsam magamtól, magyar nyelven azt mondtam neki, hogy jó ember nem értem én, mit mond. Erre az én emberem — mintha kicserélték volna — felegyenesedik, arczán az öröm derűje ömlik el s elkezd magyarul beszólni. No már igy szóba állottam vele. neui jozsEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelés! czikkek raktára, egy évesjbnkéntesek, tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint kószittetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.
