Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-31 / 5. szám
IX. évfolyam. 5-ik szám. Szatmár, 1900. január 31. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre —--------------------—- — ,6 korona — fillér. Fé lévre ——----------— — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — l 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona 11A Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő TIIORY ENDRE. A lap kia'áója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ j A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes j küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A 1:11> megjelenik niinden szerdán. Azok a jelszavak! ... Széles e hazában felkapott jelszóvá kezd lenni, hogy a jó irányú irodalmat, mely a közönség szellemi és erkölcsi színvonalának emelésén fáradozik, támogatni kell, hogy a lelket ölő irodalmi termékeket ellensúlyozni kell hasznos munkákkal, mert csak igy lehet útját vágni annak az általános romlottságnak, melyben a XIX-ik század ki fog múlni. Azt mondjuk, ki fog múlni és a XX-ik abban születik meg. Nem les« ez másként ezután sem, legalább sok ideig nem. A korszellem ma olyan irányba terelődött, mely egyáltalában nem alkalmas talaj a finomult Ízlés és nemes érzelmek beplántálására. És ezen változtatni hamarjában nem igen lehet. Nem lehet, mert szívvel lélekkel nem állanak az eszme szolgálatában azok sem, kiktől az általános hanyatlásnak feltartóztatása első sorban függene. Azok a hangzatos szavak csak jelszók és jelszók maradnak talán az Ítéletnapig. Soha sem fogják őket átvinni az életbe. Nem fogják átvinni ?. . Miért ? . . Mert áldozatot követelnek. Ez az első hatalmas bökkenő. Mig síppal, dobbal, trombitával lehet dolgozni, oly hatalmas sorfalat áll a publikum apraja nagyja egymás mellett, hogy ugyancsak elszánt búr dandár legyen az, amelyik keresztül tud rajta törni. De mihelyt arról van szó : „Uram, valamit a jó ügy érdekében!“ mindjárt szétugrik az egész várőrség, ott hagy puskát, dobot, kartácsot, amelyekkel oly nagy lármát csinált. Nem bánja, csak a batyuját vihesse magával. Nem annyira j képletes szavak, hogy valaki meg ne értené. Lármázunk tele torokkal, de mihelyt tenni kell, mindjárt hátat fordít az egész tisztelt kompánia. Akiknek elül kellene járni a jó ügy szolgálatában, értjük a papságot, annyira indolen- sek, hogy a figyelmes szemlélő elborzad ennyi nemtörődömség láttára. Pedig tudják, tudniok kell, hogy manapság a sajtó kezében van a hatalom, ezzel kormányozzák a világot. Azt is tudják, hogy az igazodás azért üt oly balul ki a kereszténység rovására, mert annak a nagy hatalomnak a kormányrud- ját olyan kezek ragadták meg, melyeknek korántsem az a czóljok, hogy a népet javítsák, ideáljok általános zűrzavart teremteni, hogy aztán annál nagyobb haszonnal halászhassanak. Egy nehány ember, a sajtónak önzetlen munkásai, ha a lelköket TARCZA Neked öreg ... — Irta: Seregi Sándor. — Neked, öreg, jól megy dolgod, Már nem igen soká hordod Az életnek terheit. Megérkezel nem sokára Életednek révpartjára, Ha az Isten megsegít. Várj, ne siess! Én is megyek. Hadd lássanak két öreget Ballagni a sir felé. Ottan egy kissé megállunk, Mig a halál mi utánunk Nyílt kapuját betevő. És haladunk egy folytában Együttesen és vidáman; Nem háborgat senki sem. Jobbra tartunk és nem balra, Az ég felé, mindig arra ; Odaérünk, azt hiszem. S ha mi egyszer ott lehetünk, E világnak fittyet vetünk, Mert búsulni nem fogunk. Vigan élünk fönn, az égben, A jó Isten közelében, Ott lesz boldog otthonunk ! . . kiteszik is, akkor sem lesznek képesek ellensúlyozni azt az áramlatot, mely már idestova egy pár évtized óta lengedez ennek az országnak határai között, de meg nemcsak itt, hanem az egész világon. Mi ennek az oka? ... Az az élelmes ge- nerátió, mely megértette, hogy a sajtó mily sulylyal nehezül az állami és társadalmi élet mérlegébe, nemcsak lármázik, de szükség esetén meghozza az áldozatokat, ha kell, százezereket is. A mi embereink ilyenkor nincsenek sehol. Vádoltuk első sorban a papságot. Nem ok nélkül. Szükség esetén számokra is tudunk hivatkozni. Hogy ne menjünk messze, a szatmári egyházmegye papságának alig egy harmada lelkesül az ilyen nemes czélokórt, melyek pedig azonosak az egyház és édes hazánk érdekével. A többi nincsen sehol. Oda se hederit semminek. Kell is neki újság ! . . . Hiszen nem hoz az semmi hasznot a konyhára. Ha valaki egy értékes könyvet ad ki, mely minden tekintetben irodalmi színvonalon áll, csak az az egy hibája van, hogy a ledérséget száműzte lapjairól, menthetetlenül ott vész a szerző nyakán. Miért ? . . A léha közönségnek az ilyen nem kell, akikre meg a szerencsétlen szerző számított, csendes szendergéssel fogadják. Felelet Edének versére.*) Lelkére beszéltél vénnek és nem vénnek : Életek végére éberek lennének! Ezzel énekelted lelkem érzeményót Vedd ezért keblemnek é-teljes beszédét. Ékesen beszélve emlékeztetsz végre: Kedvesebbnél kedvesb szép lelked beszéde ! Mert lévén Te verses mestereknek éke, Lelkedet lehelted népednek keblébe. Énekelj még kérlek, édes méz zengésed! Versedet éldelve megvetem ez éltet Verselmónyed kedves zengését neszelve Elmennék ón étien messze tengerekre! Kelletlen. *) ügy e költeményben, mint a következő tár- czában, melyek egy kézből eredtek, más magánhangzó nem fordul elő, csak e és é. MIK JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelés! czikkek raktára. Tartal^j^Qg tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elválallom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.
