Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-31 / 5. szám

HETI SZEMLE“ (5-ik szám.) De nemcsak az anyagi, hanem a szellemi támogatás is elmarad a keresztény sajtótól. Pedig vannak kitűnő tollú férfiak. Kiváló publi- czistikai tehetséggel megáldva. Lega­lább egy pár fejjel magasabban ál­lanak azoknál a firkászoknál, kik a nagyhatalom korinányrudjába kapaszkodtak. Félrevonulnak. Kü­lönös kegynek tekintik leereszkedni onnan a magasból, hogy ők is meg­szólaljanak. Önző motívumok, pár- tiális érdekek előtérbe lépnek ná- lok a közügy romlására. Had’ pusz­tuljon az, ha egyéni hiúságuk van kielégítve általa. Mások eladják magokat. Ilyen is van számtalan. Akiknek itt kel­lene lenni ezen az oldalon, kényel­mesebben érzik magokat a másik táborban. Kiindulási pont természe­tesen az én! . . . Az emberiségnek általános nagy érdeke,—az semmi. Kilátások, bérszolgálat helyébe vi­szonosság, szemkápráztató Ígéretek, — rendkívüli vonzerő az, gyenge jellem annak nem tud ellenállani. Végtére is annak megy a mai vi­lágban jól a dolga, a ki a hatalom fényében sütkérezik. A hatalom pedig ott van. Miért ? . . . Mert a közönyösség, no meg az ilyen tá~ nyérnyalók eljátszották az illeté­kes kezekből. Nagy része van en­nek a fajzatnak abban, hogy olyan szél fuj Dunán innen Tiszán túl, mely bakó módjára fojtogatja a jó magyar népet. Dehát mi közök nekik ahhoz ! . . . Hadd hulljon a férgese. Hát nem elég, ha nekik jól áll a világ?. . . Aztán meg ahol a hatalom, ott van a tőke is. Ott tudnak busásan fizetni. A keresztény sajtó maga is támogatásra szorul, nemhogy kenni tudná a markokat. Lelkesedésből, meggyőződésből ugyan ki cselek­szik valamit a mai világban ? . De meg nem is lehet azt kívánni, mikor mindenki a megélhetés ne­hézségeivel küzködik. Azokon te­hát alig csodálkozunk, akik arra vannak utalva, hogy szolgálataikért jutalomban részesüljenek. Ha őket az ellentáborban látjuk, holott pe­dig keresztény jellegüknél fogva itt kellene lenniük, azért nem rájok hárítjuk a felelősséget, hanem első sorban azokra, akiknek módjukban volna eszközt nyújtani a keresztény sajtónak, hogy működését nagyobb erővel kifejthesse, — és mégsem teszik. Nem akartunk szemrehányást tenni senkinek, csak vázoltuk a ri- deg valóság képét. Es ha nem le­het másként, meg kell elégedni az adott helyzettel. Akad azért a ke­resztény sajtónak mindig egy ne­hány lelkes munkása, kik nem en­gedik, hogy meghaljon, — legalább az ezme. Lehet, hogy majd a 21-ik században jobban megértik őket és Önzetlenebből fognak csatlakozni köréjök. Csak ne legyen késő. Mert he gondolja senki, hogy az olyan generátió, mely ledérségeken daj- kálódott, lelkesedni fog az emberi­ségnek magasztos eszményi czéljai iránt, hogy tiszteletben fogja tartani a vallást és annak bajnokait, hogy honszerelme többet fog érni egy jó zsíros koncznál. Kenyértörés. Elmondottuk már e lap hasábjain, hogy az a viselkedés, melyet Bánffy és a hatalom polczáról csúfosan lemaradt Tisza gárda kez­dettől fogva tanúsít, noha látszólag egybe­olvadt a volt nemzeti párt tagjaival, felette gyanús és a közel jövőben előre ki nem számítható következményeket fog maga után vonni. Nem csalatkoztunk. A vihar kitörő­ben van, az oroszlánkörmök, melyek eddig csak alattomban ejtettek egy-egy sebet a kormányon és párthivein, ma már elszánt küzdelemre állanak készen. Biztosra vehették ezt mindazok, akik tudják, hogy mily nehéz volt ezt a fajzatot elseperni a kormányzás éléről. Fáj nekik Szent menetem keletre. (Egy-két jegyzet:) Nem kevés embert érdekelhetnek e jegyzetek, melyekben keleten szerzett élemó- nyemet ecsetelem. Kétszer négy és két éve lesz, egy szent érzemény keletre vezérelt két benczéssel egyetemben. Ezekkel menetem kezdetén vezérelt egybe egy szerencsés vé­letlen. E két felette kedves lelkész feled- hetlennó tette szép, de veszélyes menetem emlékét. Tengerre kelésem kezdetének ecseteló- sóvel kezdem jegyzetemet. Egy pénteken reggel tengerszélre ér­keztem. Még élénken fejem egy érzékében csengett nem egy németesen és népem nyel­vén zengett „mellett I“ E beszéd egyszerre elcsendesedett egy terjedelmes kereskedelem helyére érve Velencze mellett. Velencze nem népemé, sem nem Bécsé, mert régen elvették. De léthelyem, Velenczének mellettese, melyre elérkeztem, még Bécsnek szerez pénzt.1) Le­het, kevés évek kellenek, és egy heves ter­mészettel éktelen nép keresztelt, de keresz- tónytelen érzelmekkel teljes fejedelmének1) kezére megy. Mert e népnek nyelve emle­getett léthelyem népének nyelvével egy. És e bókótlen években nem keresnek ególyt, nem szeretnek jellemeket. „Enyém és enyém!" Ez jelenben nem egy népnek jelbeszéde. De elég legyen e csekély eltérés ! Meg­kezdem menetem ecsetelését. Egy terjedelmes tenger szemléletén révedezek. Mélységes, feneketlen nem édes nedv !2) És én e rengeteg szeszélynek tetejére lépek ! Élek-é? elveszek-é? Nem sejtettem ! De szem­léletén fejem elejére és mellemre keresztet vetettem. Egy-két emberrel terhelt temérdek szer­kezet lebeg e tengeren.3 4) Ezek részben embereket terelnek pénzért egyes helyekre, de nem messze, — egy mér- hetlen széles tengerre nem merészkednének — részben eleven lényeket szedegetnek, ten­nagyon, hogy nem ők parancsolnak, — ha­nem nekik akarnak diktálni. Ezt a Bánffy és a Tiszák gyomra nem emészti meg. Ne­kik zsíros falatok kellenek, nem barátai a böjti szeszonnak. Megindult már a mozgalom az egész országban, hogy az elvesztett pustitiót vissza­szerezzék. Hót vármegyében, 30 választó ke­rületben már szervezték a pártot Széli Kál­mán ellen. Február elsejétől „Magyar szó“ cziin alatt lapot indítanak, mely hivatva lesz támogatni azt az aktiót, melyet Bánffy és csatlósai ki fognak fejteni. Ismét szerencsét­len párttusák színhelyévé lesz tehát odadobva ez a szegény ország, hogy Bánffy és a Ti­szák nagyravágyóéi hóbortjának elég legyen téve. A protestánsokat akarják hatalmi czél- jaikra kihasználni, kikről azt hiszik, hogy szívesen fognak velők kezet. Tudtunkkal a Tisza-uralmat a protestánsok is megelégel­ték, alig képzeljük, hogy czélt fognak érni. Régi liberális taktikával máris arra törnek, hogy Szélit és a ma vezető politikai köröket klerikálisoknak jellemezvén, a protestánsok féltékenységét felébreszszék és a gyengébbe­ket hatalmi érdekkörükbe vonják. A magyar ember könnyen hisz, és ren­desen későn szokta észrevenni a kelepczét, melyet számára készítenek, bizonyítja ezt az a szervezkedés is, melyet már eddig si­került kéz alatt keresztülvinni az ország néhány megyéjében. Ez kell a magyarnak. Tökfilkó és erőszakos emberek, kik tudat­lanságukkal és kislelkü érdekpolitikájuk­kal kizsákmányolják a nép erőit. Szégyen­letesebb, de egyszersmind brutálisabb kor­mány alig volt még Magyarországon mint akkor, midőn Bánffy kezéből pattogott az ostor a nép hátán. Felfelé tehetetlen, lefelé erőszakos uralom, mely semmihez sem értett jobban, mint az ország jogait és javait ki­szolgáltatni az osztrák telhetetlenségnek és a saját erszényeiket hizlalni a koldusbotra jut­tatott polgárok nyomorúságán. Ha az érem másik oldalát tekintjük, a mai kormányra valóságos jótétemény, ha a Bánffy-Tisza csoport, mely a kormányzatnak eddig is kerékkötője volt, kiválik a kor­mánypárt kebeléből. Ezek után legalább germólyóbe eresztve le egy-egy kelepczót és e keresménynyel pénzt szereznek.1) De e szerkezetek mellett rengeteg egy terjedelmes gépezetet szemléltem.2) Ezen emeletes és kerek rézlemezekkel3) ékes gé­pezet nem egy termet rejteget. E gépezeten kellett szent helyemre lebegnem. Erre lépve jegyet vettem. E gépezet ezer és ezer elemét e helyen le nem festhetem, mert értekezésemet csekély keretre mértem. Legyen elég e helyen egyes lényegesebb részeket megbeszélnem ; mert sejtem, ez érdekelhet téged. Lent, e gépezet legeslegfenekén egy rengeteg kemenczét szemlélsz, melybe fekete szenet helyez egy gépész és segédje. Meg­rettentem e helyre lépvén, mert melegsége fejembe kergette erem vérét. Szegény gépé­szem egyre nyelte edénye szesztelen levét,1) mely kevés perczek végeztével terjedelmes cseppek ben ereszkedett le fején és egész testén.5) *) Trieszt. *) Az olasz király. 2) Tenger. 8) Csolnak. t) Halászok. 2) Nagy hajó. 3) Ablakok. 4) Izzadság. 6) A gép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom