Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-31 / 5. szám
HETI SZEMLE“ (5-ik szám.) De nemcsak az anyagi, hanem a szellemi támogatás is elmarad a keresztény sajtótól. Pedig vannak kitűnő tollú férfiak. Kiváló publi- czistikai tehetséggel megáldva. Legalább egy pár fejjel magasabban állanak azoknál a firkászoknál, kik a nagyhatalom korinányrudjába kapaszkodtak. Félrevonulnak. Különös kegynek tekintik leereszkedni onnan a magasból, hogy ők is megszólaljanak. Önző motívumok, pár- tiális érdekek előtérbe lépnek ná- lok a közügy romlására. Had’ pusztuljon az, ha egyéni hiúságuk van kielégítve általa. Mások eladják magokat. Ilyen is van számtalan. Akiknek itt kellene lenni ezen az oldalon, kényelmesebben érzik magokat a másik táborban. Kiindulási pont természetesen az én! . . . Az emberiségnek általános nagy érdeke,—az semmi. Kilátások, bérszolgálat helyébe viszonosság, szemkápráztató Ígéretek, — rendkívüli vonzerő az, gyenge jellem annak nem tud ellenállani. Végtére is annak megy a mai világban jól a dolga, a ki a hatalom fényében sütkérezik. A hatalom pedig ott van. Miért ? . . . Mert a közönyösség, no meg az ilyen tá~ nyérnyalók eljátszották az illetékes kezekből. Nagy része van ennek a fajzatnak abban, hogy olyan szél fuj Dunán innen Tiszán túl, mely bakó módjára fojtogatja a jó magyar népet. Dehát mi közök nekik ahhoz ! . . . Hadd hulljon a férgese. Hát nem elég, ha nekik jól áll a világ?. . . Aztán meg ahol a hatalom, ott van a tőke is. Ott tudnak busásan fizetni. A keresztény sajtó maga is támogatásra szorul, nemhogy kenni tudná a markokat. Lelkesedésből, meggyőződésből ugyan ki cselekszik valamit a mai világban ? . De meg nem is lehet azt kívánni, mikor mindenki a megélhetés nehézségeivel küzködik. Azokon tehát alig csodálkozunk, akik arra vannak utalva, hogy szolgálataikért jutalomban részesüljenek. Ha őket az ellentáborban látjuk, holott pedig keresztény jellegüknél fogva itt kellene lenniük, azért nem rájok hárítjuk a felelősséget, hanem első sorban azokra, akiknek módjukban volna eszközt nyújtani a keresztény sajtónak, hogy működését nagyobb erővel kifejthesse, — és mégsem teszik. Nem akartunk szemrehányást tenni senkinek, csak vázoltuk a ri- deg valóság képét. Es ha nem lehet másként, meg kell elégedni az adott helyzettel. Akad azért a keresztény sajtónak mindig egy nehány lelkes munkása, kik nem engedik, hogy meghaljon, — legalább az ezme. Lehet, hogy majd a 21-ik században jobban megértik őket és Önzetlenebből fognak csatlakozni köréjök. Csak ne legyen késő. Mert he gondolja senki, hogy az olyan generátió, mely ledérségeken daj- kálódott, lelkesedni fog az emberiségnek magasztos eszményi czéljai iránt, hogy tiszteletben fogja tartani a vallást és annak bajnokait, hogy honszerelme többet fog érni egy jó zsíros koncznál. Kenyértörés. Elmondottuk már e lap hasábjain, hogy az a viselkedés, melyet Bánffy és a hatalom polczáról csúfosan lemaradt Tisza gárda kezdettől fogva tanúsít, noha látszólag egybeolvadt a volt nemzeti párt tagjaival, felette gyanús és a közel jövőben előre ki nem számítható következményeket fog maga után vonni. Nem csalatkoztunk. A vihar kitörőben van, az oroszlánkörmök, melyek eddig csak alattomban ejtettek egy-egy sebet a kormányon és párthivein, ma már elszánt küzdelemre állanak készen. Biztosra vehették ezt mindazok, akik tudják, hogy mily nehéz volt ezt a fajzatot elseperni a kormányzás éléről. Fáj nekik Szent menetem keletre. (Egy-két jegyzet:) Nem kevés embert érdekelhetnek e jegyzetek, melyekben keleten szerzett élemó- nyemet ecsetelem. Kétszer négy és két éve lesz, egy szent érzemény keletre vezérelt két benczéssel egyetemben. Ezekkel menetem kezdetén vezérelt egybe egy szerencsés véletlen. E két felette kedves lelkész feled- hetlennó tette szép, de veszélyes menetem emlékét. Tengerre kelésem kezdetének ecseteló- sóvel kezdem jegyzetemet. Egy pénteken reggel tengerszélre érkeztem. Még élénken fejem egy érzékében csengett nem egy németesen és népem nyelvén zengett „mellett I“ E beszéd egyszerre elcsendesedett egy terjedelmes kereskedelem helyére érve Velencze mellett. Velencze nem népemé, sem nem Bécsé, mert régen elvették. De léthelyem, Velenczének mellettese, melyre elérkeztem, még Bécsnek szerez pénzt.1) Lehet, kevés évek kellenek, és egy heves természettel éktelen nép keresztelt, de keresz- tónytelen érzelmekkel teljes fejedelmének1) kezére megy. Mert e népnek nyelve emlegetett léthelyem népének nyelvével egy. És e bókótlen években nem keresnek ególyt, nem szeretnek jellemeket. „Enyém és enyém!" Ez jelenben nem egy népnek jelbeszéde. De elég legyen e csekély eltérés ! Megkezdem menetem ecsetelését. Egy terjedelmes tenger szemléletén révedezek. Mélységes, feneketlen nem édes nedv !2) És én e rengeteg szeszélynek tetejére lépek ! Élek-é? elveszek-é? Nem sejtettem ! De szemléletén fejem elejére és mellemre keresztet vetettem. Egy-két emberrel terhelt temérdek szerkezet lebeg e tengeren.3 4) Ezek részben embereket terelnek pénzért egyes helyekre, de nem messze, — egy mér- hetlen széles tengerre nem merészkednének — részben eleven lényeket szedegetnek, tennagyon, hogy nem ők parancsolnak, — hanem nekik akarnak diktálni. Ezt a Bánffy és a Tiszák gyomra nem emészti meg. Nekik zsíros falatok kellenek, nem barátai a böjti szeszonnak. Megindult már a mozgalom az egész országban, hogy az elvesztett pustitiót visszaszerezzék. Hót vármegyében, 30 választó kerületben már szervezték a pártot Széli Kálmán ellen. Február elsejétől „Magyar szó“ cziin alatt lapot indítanak, mely hivatva lesz támogatni azt az aktiót, melyet Bánffy és csatlósai ki fognak fejteni. Ismét szerencsétlen párttusák színhelyévé lesz tehát odadobva ez a szegény ország, hogy Bánffy és a Tiszák nagyravágyóéi hóbortjának elég legyen téve. A protestánsokat akarják hatalmi czél- jaikra kihasználni, kikről azt hiszik, hogy szívesen fognak velők kezet. Tudtunkkal a Tisza-uralmat a protestánsok is megelégelték, alig képzeljük, hogy czélt fognak érni. Régi liberális taktikával máris arra törnek, hogy Szélit és a ma vezető politikai köröket klerikálisoknak jellemezvén, a protestánsok féltékenységét felébreszszék és a gyengébbeket hatalmi érdekkörükbe vonják. A magyar ember könnyen hisz, és rendesen későn szokta észrevenni a kelepczét, melyet számára készítenek, bizonyítja ezt az a szervezkedés is, melyet már eddig sikerült kéz alatt keresztülvinni az ország néhány megyéjében. Ez kell a magyarnak. Tökfilkó és erőszakos emberek, kik tudatlanságukkal és kislelkü érdekpolitikájukkal kizsákmányolják a nép erőit. Szégyenletesebb, de egyszersmind brutálisabb kormány alig volt még Magyarországon mint akkor, midőn Bánffy kezéből pattogott az ostor a nép hátán. Felfelé tehetetlen, lefelé erőszakos uralom, mely semmihez sem értett jobban, mint az ország jogait és javait kiszolgáltatni az osztrák telhetetlenségnek és a saját erszényeiket hizlalni a koldusbotra juttatott polgárok nyomorúságán. Ha az érem másik oldalát tekintjük, a mai kormányra valóságos jótétemény, ha a Bánffy-Tisza csoport, mely a kormányzatnak eddig is kerékkötője volt, kiválik a kormánypárt kebeléből. Ezek után legalább germólyóbe eresztve le egy-egy kelepczót és e keresménynyel pénzt szereznek.1) De e szerkezetek mellett rengeteg egy terjedelmes gépezetet szemléltem.2) Ezen emeletes és kerek rézlemezekkel3) ékes gépezet nem egy termet rejteget. E gépezeten kellett szent helyemre lebegnem. Erre lépve jegyet vettem. E gépezet ezer és ezer elemét e helyen le nem festhetem, mert értekezésemet csekély keretre mértem. Legyen elég e helyen egyes lényegesebb részeket megbeszélnem ; mert sejtem, ez érdekelhet téged. Lent, e gépezet legeslegfenekén egy rengeteg kemenczét szemlélsz, melybe fekete szenet helyez egy gépész és segédje. Megrettentem e helyre lépvén, mert melegsége fejembe kergette erem vérét. Szegény gépészem egyre nyelte edénye szesztelen levét,1) mely kevés perczek végeztével terjedelmes cseppek ben ereszkedett le fején és egész testén.5) *) Trieszt. *) Az olasz király. 2) Tenger. 8) Csolnak. t) Halászok. 2) Nagy hajó. 3) Ablakok. 4) Izzadság. 6) A gép.
